Fegyverviselési engedély kéne hozzá – Audi RS Q8

Természetesen nekem is ugyanaz jár a fejemben, mint sokaknak, amikor a megpillantják az Audi RS Q8-at, ami már álltában is tekintélyt parancsoló jelenség. Szép-szép, de mi értelme? A kérdésre pedig csak addig egyszerű a válasz, amíg nem vezeti az ember. Mert mi is a válasz? Legtöbbször az, hogy semmi értelme. Csak legyintünk, hogy a hipergazdagok játékszere csupán, nincs más dolga, mint a polgárpukkasztás. Mekkorát tévedtem én is! Ugyanis az RS Q8 nagyszerű élményautó! Annyi mindent csinálunk az életben, ami látszólag értelmetlen. Ám ez többnyire csak a külső szemlélők véleménye, ugyanis a sok értelmetlen dolog valódi értelme az, hogy jól érezzük magunkat, élvezzük az élet boldog pillanatait. Egy autóbolond számára ilyen boldog pillanat például, amikor elkezd rotyogni mellette/alatta a V8-as motor, majd elszabadul a sok száz lóerő. Viszont sajnos egyre többször érzem úgy átalakuló világunkban, hogy a „klasszikus” autórajongókat kezdik megbélyegezni, közellenségnek kikiáltani, mert nem állnak be a villanyautókat istenítők sorába. Sokszor a fejünkhöz vágják, hogy semmi értelme a benzinzabálókkal közlekedni, de ilyenkor úgy érzem, nem veszik figyelembe, hogy mi nem csak közlekedni akarunk. Mi imádunk vezetni! Nem csak az a célunk, hogy A-ból B-be eljussunk, hanem, hogy élvezzük ezt az utat, annak minden méterét, lehetőleg olyanformán, hogy közben az adrenalin mennyisége is megugorjon a vérünkben, márpedig ehhez szükséges a hang is. Ráadásul versenypályára sem járhat minden nap az ember. Szóval az első, amit nagyon szerettem az RS Q8-ban, hogy egyfajta fricskát mutat: „Tessék, itt vagyok a magam 2,3 tonnájával, 600 lóerős V8-as motorral még mindig akarnak engem a vásárlók!” Bár úgy tűnhet, hogy egyre többen gyűlünk a belsőégésű motorok sírja mellé egy virágcsokorral búcsúzva tőlük, valójában még jó darabig velünk maradnak az ilyen monstrumok is. Hogy a maguk értelmetlenségével szórakoztassanak.

Hiszen ha mindig csak a racionalitás uralná a döntéseinket, akkor nagyon unalmas világban élnénk.

Aztán ott van a dizájn. Még engem is levett a lábamról, pedig nem rajongok a szabadidő-autók „krumpli” formájáért. De az RS-ítés jóval dögösebbé változtatta a Q8-at. A kerékjáratok 10 milliméteres szélesítése nem hangzik soknak, de jóval szélesebbnek tűnik tőle az autó. A fekete, méhsejtmintás hűtőrács elmaradhatatlan részlete a sportautóknak. De ugyanilyen fontos látványelemek a lökhárító légbeömlői, az RS-küszöbborítás, vagy épp a hátsó szárny. Nem is lenne igazi RS a Q8, ha nem kapja meg az ovális kipufogóvégeket, illetve a diffúzor díszbetétet. A 23 colos felnikről nem is beszélve. Kimondani, leírni is durva, hogy mekkora, ám nélküle nem lenne az igazi az autó. Szóval a 15 perc hírnév garantált, és akkor még el sem indult az autó. Bent az Auditól megszokott letisztultság fogad a két nagy kijelzővel a műszerfalon és a kardánalagúton. Egyik az infotainmenté, a másik a klímavezérlő. Persze a vezető is digitális műszeregységet bámulhat, vagy a HUD-ot a szélvédőn. Előbbin megjeleníthető a pillanatnyi forgatónyomaték, a teljesítmény, a gyorsulás, a köridők és a nehézségi gyorsulással kifejezett tömegerők is, mert bizony versenypályán sem vall szégyent az autó, bizonyítja ezt, hogy 2019-ben a leggyorsabb SUV volt a Nordschleifén 7:42,253-as idővel. Az alapvetően elegáns kialakítást vadítja, meg többek között az RS-logós, bőrburkolatú kormánykerék, illetve az extraként rendelhető, méhsejt-mintázatú steppeléssel varrott, perforált Valcona bőrrel bevont RS-sportülések. Na meg annak ellenére, hogy ennyi lóerővel már mindenképp sportautóként hivatkozhatunk rá, azért a Q8 megőrizte utazóautós értékeit is. Az 5 méter hosszú autóban hátul fejedelmi a lábtér, a csomagtere pedig alapból 605 literes, a hátsó ülések lehajtásával pedig 1755 literesre bővíthető. Persze a már említett 23 colos, peres gumis kerekeken még a légrugózással sem lesz rázkódásmentes az utazás. És hosszú sem, mert hiába lágy hibrid a hajtáslánc, azért a négyliteres, duplaturbós V8-as iszákos. Persze a 18,2 literes átlagfogyasztást ne rójuk fel egy sportautónak, lehetne ez még jóval több is, olyan helyeken, ahol igazán ki lehet használni a tudását. A lényeg, hogy óriási hangélményt ad. Amolyan rekedtes fajta, igazán egyedi, szerintem nem nehéz felismerni hangról, hogy négykarikás motor, a kipufogóból érkező dallamok még változtathatók is, természetesen a legsportosabb üzemmódban a legnyersebb. Persze mind a 600 lóerő csak 6000-es fordulatnál jön meg, amikor már torkaszakadtából üvölt a motor, de a 800 Nm nyomaték 2200-tól érkezik, amit 8 fokozatú automataváltó oszt szét a kerekek között. A 3,8 másodperces 100-as sprint elején az autó orra az „égnek mered”, mintha fel akarna szállni, de nem fog, amiről gondoskodik az összkerékhajtás is.

Megmondom őszintén, nagyon szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogyan fog mozogni egy ekkora „sziklatömb”. De a mérnökök kisebbfajta csodát műveltek. Ha nem tudom a teszt előtt, hogy mennyit nyom a mérlegen, biztosan nem mondtam volna, hogy két tonna felett van üresen. Nem lehet a fizikát meghazudtolni, de az RS Q8 közel került hozzá.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy élmény lehet a hegyi szerpentineken terelgetni egy ekkora vasat, de minden egyes kanyargós szakaszon fültől-fülig ért a szám. A gyorsulás, a kanyartempó, na meg az, hogy nem akar leesni az ívről, mint sok más sportosnak kikiáltott SUV, egyszerűen fergeteges volt. Persze a hátsókerék-kormányzás is kell ehhez, a megfelelő gumiabroncsok mellett, amiknek még a hőmérsékletéről is tájékoztat az infotainment rendszer Ugyanakkor a lassulásnál bizony észnél kell lenni, mert egy ekkora autó megállítását időben el kell kezdeni. Ez nem azt jelenti, hogy az elöl 420, hátul 370 milliméteres tárcsákkal felvértezett fékrendszer ne állna a helyzet magaslatán. Nem tudtam annyira nyúzni, őket, hogy érezzem a fáradásukat, de ahogy említettem a fizikát nem lehet meghazudtolni, a lassulás az egyetlen, ami árnyékot vet az RS Q8 nyújtotta élményre. Manapság az 58 millió forintos ára sem döbbenetes, őszintén szólva valamiféle tréninghez is kötném a megvásárlásának feltételeit. Annak ellenére, hogy a biztonsági rendszerek a legtöbb buta mozdulat után megvédik a bent ülőket. Kellőképpen bolondbiztos tehát az RS Q8, de azért ekkora erővel felruházva mégiscsak éles fegyver a közutakon. Nem is tudom, hogyan lehetne a legjobban érzékeltetni papíron, hogy mekkora is ez a szám. Talán úgy, ha a GT versenyautókat hozom fel példának, például azokat, amelyeket a Le Mans-i 24 órás versenyen is láthatunk a GTE Pro kategóriában. Jelesül a Corvette C8.R, a Porsche 911 RSR, vagy épp a Ferrari 488 GTE. Ezek a versenyautók 500-510 lóerő körüli teljesítményt tudnak. Az RS Q8 meg 600-at. Szóval, akik olyan szerencsések, hogy birtokolhatják, remélhetőleg megfelelő felelősségtudattal viseltetnek iránta.