Fapad dízellel is imádom – Nissan Qashqai teszt

A Nissan 2006-ban dobta piacra az akkor és általuk alapított crossover szegmensben azt a modellt, amelyről talán ők sem gondolták, hogy ilyen népszerűségnek fog örvendeni. Az első generáció még közel sem európai arcot mutatott, sokkal inkább távol-keleti kinézet volt rá jellemző. Aztán a második generáció már sokkal mutatósabb lett, a 2013-ban leleplezett modell viszont mostanra szépen lassan öregnek bizonyult a versenytársak mellett. Emiatt tavaly a japánok újrarajzolták elejét és hátulját, finomabb anyagokat vetettek be a beltérben, kiegészítették a kényelmi és biztonsági extralistát, és jobb vezethetőséget adtak Európa legnépszerűbb crossoverének.

Amíg egyes európai gyártóknál nagyítóval kell keresni a ráncfelvarrás részleteit, addig a Nissan igen komoly módosításokat eszközölt. Teljes egészében új lett az orr rész. A lámpatestek nagyobbak, szélesebbek lettek, index-szel integrált LED-es menetfényt és szintén LED-es fényszórókat kapott. Az egyen szenzorok beköltöztek a hűtőmaszkon elterülő méretes, hologrammisztikus Nissan jelvény mögé, a lökhárítók formája pedig sportosabb, agresszívabb kinézetet kapott. Hasonló módosításokat találhatunk hátul is, ahol szintén LED-esek lettek a lámpák, ezen kívül pedig az alsó díszlécek szürke fényezést kaptak.

A beltér látszólag nem sok helyen módosult. Ami egyértelműen komolyan és látványosan változott, az nem más, mint a kormány. A korábbihoz képest lényegesen sportosabb lett, alul egyenesen csapott formát kapott. Átmérője kellően nagy, bőrözése és fogása kellemes, öröm ránézni és megragadni a kanyarokban. A díszítőelemek itt-ott más dizájnt kaptak, egyébként minden a régi, és jól is van így. A középkonzolon az infotainment rendszernél és a klímapanelnél még sok nyomógombot találunk, ami örvendetes, hiszen manapság már egyre több helyen kerül érintőképernyőre minden hasonló vezérlés, ami megnehezíti a kezelést. Itt még minden egy nyomásra elérhető, a felhasználói élmény a Qashqaian szintén hibátlan.

Akárcsak a kényelem, ugyanis a magas üléspozíciónak és a hosszú ülőlapoknak hála hosszabb úton is igen kényelmesen utazhatunk. Nem csak elöl, hátul is van bőven hely, a hátul ülőknek pedig látványos a teljes tetőt beborító panoráma üvegezés, amely bár nem nyitható, de kellő világosságot ad a beltérben. Természetesen, ha sötétre vágyunk, akkor egy vászonrolót el lehet húzni. Vissza a bal egybe! Nem csak az ülés kényelmes, hanem a vezetői pozíció is zseniális. Minden kézre és lábra áll, úgy éreztem magam az első perctől, mintha mindig is ezt az autót vezettem volna. Könnyű, kezes a kormány, jó helyen vannak a pedálok, a kuplung jó helyen fog, kéznél van a váltó, minden adott ahhoz, hogy 100 százalékban a vezetésre fókuszáljon a sofőr.

Gyenge pontot nehezen találni a megújult Qashqai-nál, egyet viszont mégis meg lehet említeni. Igaz, hogy a vezetési élmény nagyszerű, a kormányzás viszont kicsit hosszúra lett áttételezve. Szűkebb kanyarokban már át kell fogni, többet kell rajta tekerni, mint amit megszokhattunk manapság a legtöbb versenytársnál. Összetettebb parkolásoknál is hozzá kell szokni, hogy sokat kell tekergetni a kormányt, ha viszont hozzászoktunk, akkor jól manőverezhető. Mozgása is kellemes. Annak ellenére, hogy csak egy 110 lóerős 1.5 dCi mozgatja, a 260 Nm és a jól áttételezett hatgangos kézi váltó bőven elégnek bizonyul a mindennapokban. Városban hamar megvan az 50-70 km/óra, főúton is jól lehet vele előzni, autópályán 110-120 km/óráról viszont már sok idő amíg kicsiholunk belőle plusz 10 km/óra sebességtöbbletet.

Extrákat tekintve igen bőséges ellátmányt ad a Tekna felszereltség, hiszen csak egy szint van már innen felfelé, ami Nappa bőrkárpitot, Bose hifit, fűtött szélvédőt és panoráma tetőt ad. Japán létére szerencsére nem olyan kötött a felszereltségi lista, mint például a Mazdánál, itt a Teknához is kérhető utólag az, amit egyébként is megkapnánk a Tekna+ szintnél. A látványos extrákon kívül számos praktikus is megtalálható. Van sávelhagyásra és ráfutásra figyelmeztetőnk, táblafelismerőnk, 360 fokos kameránk, parkolókamera és radar elöl-hátul, csupán kétlépcsős, de nagyon jól hangolt ülésfűtésünk, navigációnk és még számos egyéb, ami manapság már alapnak számít, mint például a Bluetooth-os telefonkihangosító vagy az automata klíma.

Lássuk, mindezért mennyit kér a Nissan? Az 1.5 dCi tesztautó alapára 6,67 millióról indul, az általunk vezetett modell felszereltségével viszont már 9,3 milliónál jár az árcédula. Kedvezményt lehet rá kapni, de így is 8,8 milliót kell kicsengetni érte, amit joggal érezhetünk soknak. 110 lóerő, manuális váltóval, valóban borsos az ár. A 6,1 literes tesztfogyasztás viszont kedvező, sőt országúton 4-4,5 literrel el lehet lenni vele és városban sem megy átlagban 6,5 fölé. Nehezen melegszik viszont, így városi használatra célszerűbb lehet a lényegesen erősebb benzines 160 lóerővel, amely még 100 ezerrel kedvezőbben is érhető el, mint gázolajos társa.