A Porsche a szintetikus üzemanyagok egyik éllovasa az autóiparban, ám a közúti elterjedéshez először még ennél is drágább és nagyobb járművek kellenek
Folyamatosan hallani a szintetikus üzemanyagok sikereiről, de közben mégsem tudod csak úgy leakasztani a kúton a pisztolyt, és tölteni egy kis
"dinoszauruszmentest" a tankba. Az egyik ilyen, szintetikus üzemanyagokkal foglalkozó cég, a Highly Innovative Fuels vezetője elmondta a Motor1 kérdéseire válaszolva, hogy miért van még nagyon messze, amikor ezt egy hétköznapi vásárló megteheti majd. És bármilyen meglepő, a megoldást szerinte fenn kell keresni az égen, illetve messze kint, a nyílt óceánon. Renato Pereira, a HIF ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az új technológia árát jelenleg még nem tudja és nem is akarja megfizetni az a szűk réteg, akik egyébként hajlandóak lennének valamivel többet perkálni a környezetbarát benzinért.
A töltőállomásokon várhatóan hosszú évek múlva jelenhetnek meg a szintetikus üzemanyagok
A tömegeknek egy olcsó, biztos, versenyképes, kész termék kell. Ahhoz pedig, hogy egyáltalán közelebb érhessenek az árak a hagyományos üzemanyagokhoz, rengeteget kellene eladni belőle. Ehhez viszont olyan nagykereskedelmi vásárlók kellenének, akik hajlandóak hosszútávra, akár 20 évre elköteleződni, ám amíg bizonytalan a belsőégésű motorok sorsa, addig senki sem fogja ezt bevállalni.
Éppen ezért - amennyiben nem lesz olyan átfogó szabályozás, ami kötelezővé tegye a szintetikus üzemanyagokat - egyetlen esély marad a cégvezető szerint, méghozzá a repülőgépek és az óceánjárók.
Pereira elmondta, hogy azokra a területekre kell először koncentrálni, amelyek képtelenek a gyorsabban megvalósítható és jóval kevesebb hosszas fejlesztést igénylő elektromos hajtásláncok adaptálására. Ilyenek például a repülőgépek és az óceánjáró teherhajók. Ráadásul amennyiben ezen iparágakban terjednének el először a környezetbarát üzemanyagok, az jóval nagyobb előrelépés lenne a világ szennyezésének visszaszorítása terén is. Ezt kezdik észrevenni a különböző politikai erők is: az EU-ban például 2030-ra a repterek üzemanyag-felhasználásának legalább 6 százalékban, 2050-re pedig legalább 70(!) százalékban szintetikusnak kell lennie, az Egyesült Államokban pedig komoly anyagi térítés jár, ha olyan üzemanyagot használnak erre a célra, ami legalább 50 százalékkal csökkenti a károsanyag-kibocsátást.
A nagyobb távolságokra tervezett hajókon és a repülőgépeken a szintetikus üzemanyag a legjobb lehetőség
A legnagyobb probléma azonban, hogy ennek ellenére nem a légitársaságokkal és szállítmányozó cégekkel kell az akár évtizedekre szóló szerződéseket megkötni, hanem a klasszikus olajcégekkel, hiszen ezeknek a vállalatoknak a kezében van minden, ami az új üzemanyag szállításához, elosztásához, tárolásához és értékesítéséhez kell a reptereken. Így tehát először nekik kell drágán eladni a szintetikus üzemanyagot, nem azoknak, akiknek ebből valóban hasznuk lehetne.
Csak akkor jöhet viszont olyan áttörés, ami az átlagos autófelhasználók mindennapjait is érinti majd, ha sikerül elérni, hogy a hajók és repülők elég szintetikus üzemanyagot használjanak el ahhoz, hogy fellendülhessen a gyártás és olcsóbbá válhasson az előállítás.
Hosszútávon persze ezt kívánja elérni az összes szintetikus üzemanyagokkal foglalkozó cég, ám nem szabad elrugaszkodni a valóságtól. Az előállításhoz szükséges üzemek létesítésénél ugyanis csak a döntéshozói bürokrácia gépezete lassabb a HIF vezérigazgatója szerint. Ha tehát arra vagytok kíváncsiak, hogy mikor kerül a kutakra az új pisztoly a környezetbarát naftával, akkor elkeserítő Pereira válasza: közel sem biztos, hogy marad még belsőégésű motoros autó az utakon, mire a gyártási technológia eléri a megfelelő szintet.
Egyáltalán nincs kizárva, hogy még a megváltást jelentő üzemanyagok megérkezése előtt kihal a tömeges igény a belső égésű motoros autókra, és végül kizárólag a repülők és hajók kiváltsága marad mindez