Ezek a kínai autógyártók letarolhatnák Európát!

Habár egyre sűrűbben esik szó a kínai autógyártókról az európai sajtóban, többnyire még mindig a koppintásokra fókuszálnak, avagy fókuszálunk, mert bevallom én is szeretem meglovagolni, amikor mókás utánzatok bukkannak fel. Ugyanakkor az ilyen „elvetemült” próbálkozások mellett egyre jobban felzárkóznak a tradicionális márkákhoz a furcsa, vagy épp kevésbé furcsa nevű távol-keleti gyártók. Miközben politikai nyomásra errefelé a legtöbben a villanyautózás szentségének délibábját kergetik, a kínai gyártók egészen egyszerűen a vásárlók igényeire reagálnak. Ráadásul egyre emészthetőbb, sőt mit több kívánatos formatervekkel, utasterekkel, és állítólag minőséggel is. Persze utóbbit csak akkor tudnánk igazán megítélni, ha több kínai verdával találkoznánk. Most nézzünk meg néhány gyártót, akiknek a termékei így a fotelből és „mendemondák” alapján tökéletesen beválnának nálunk is! Bevallom, először csupán a legfrissebb kínai modelleket szerettem volna bemutatni, de közben rájöttem, hogy ezek többségét simán elfogadná szerintem a hazai piac. Ezért néztem körül jobban a gyártók között. Kezdjük azzal a céggel, amelynek itthon is működik gyára. Ez a BYD, amely Komáromban gyárt buszokat. A 2003-ban alapított BYD Auto persze nem csak buszgyártásból él. Akkumulátorokat, személyautókat, teherautókat és elektromos kerékpárokat is gyárt. A 2022-es évet masszív növekedéssel kezdte a személyautó üzletáguk, hiszen 95 180 személyautót adtak el januárban, ami 126,1 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest. Az öreg kontinensen Norvégiában már meg is vetették a lábukat, a Tang szabadidő-autóval. Ez egy villanyhajtású gép, 509 lóerővel és kb. 400 kilométeres hatótávval. A formatervet elnézegetve ugye nem lenne a kedves olvasó ellenére sem, ha az utcakép részévé válna? Ha ismerősen cseng a Geely neve az nem véletlen, hiszen 2009 óta a Volvo tulajdonosa az egyébként 1997-től autógyártóként is tevékenykedő vállalat. Azóta már az övék a Lotus, a Proton, és az ő márkájuk a túraautó versenyekről már jól megismert Lynk & Co is. Simán Geely néven az árérzékenyebb vásárlóközönség számára is nyújthatnának megfelelő modelleket, hiszen rengeteg típusuk van a szedánoktól kezdve (amiket állítólag nem vesznek már olyan sokan, de talán fordíthatnának a trenden), az egyterűeken át a SUV-okig. Legfrissebb modelljük az Emgrand, amelyből létezik belsőégésű motoros változat, emellett hibrid és tisztán villanyhajtású is. A benzines orrában 1,4 literes turbós motor dolgozik, a villanyhajtású pedig kétféle specifikációval 300 és 400 kilométeres hatótávval érhető el. Kell ennél jobb mix? Ha kedvező áron árulnák elgondolkodnál? Ezen a formaterven már nem múlna ugye? Nagyon érdekes vállalat a SAIC. A betűszó annyit tesz: Shanghai Automotive Industry Corporation. A kínai kormány tulajdonában van, ahogy egyébként még néhány más gyártó is (a FAW, a Dongfeng és a Changan). Ráadásul felvásárolták a brit MG-t, valamint a Rover hamvaiból felépítették a Roewe nevű márkát. Azért is különleges a cég, mert a történelme az 1940-es évekig nyúlik vissza, márpedig Kínában ritkák az ennyire „ősi” vállalatok. Érdemes még róla azt is tudni, hogy volt olyan év, amikor ők gyártották a legtöbb járművet Kínában (2014-ben 4,5 millió személyautót és haszongépjárművet együtt), illetve azt is, hogy Európában továbbra is él az MG márka. Legújabb modelljük az MG5 egy villanyautó, ami leginkább egy kombi, de némi SUV áthallással. Miközben ezeket a sorokat írtam, megérkezett a bejelentés arról, hogy ezt a típust forgalmazni fogják szerte Európában, hiszen már 16 országban jelen van a márka, összesen 400 kereskedéssel. Sajnos Magyarországon egyelőre nincs jele a megjelenésüknek. Ahogy fentebb említettem, a Changan Automobile is állami tulajdonú vállalat. Ám a Forddal és a Mazdával is létrehozott vegyesvállalatot. Tehát nem ismeretlenek már számára az európai piaci igények (ahogy az amerikai és a japán sem). Legfrissebb modelljük az UNI-V, amelynek mozgatásáról kétliteres turbós benzinmotor, vagy PHEV hajtáslánc gondoskodhat. És akkor ne sírjak, amikor „Európa azt mondja, nem kér szedánokat?” Érdemes ízlelgetni a Dongfeng nevét, hiszen kezdi megvetni a lábát a mi határainkon belül is. Ez a vállalat is az állami tulajdonúak listáját bővíti, és 1969-ben jött létre hivatalosan Dongfeng Motor Corporation néven, wuhani központtal. Tudom, ez a helységnév nem cseng most jól a két év tragikomédia után, amit magunk mögött hagyunk, de a kínálat ígéretes, több modell árát már forintosították is. A legkedvezőbb ár a Glory 500 S2 neve mellett szerepel, ami egy kompakt SUV. Hajtásáról 1,5 literes, 115 lóerős benzinmotor gondoskodik, alapára pedig 6 990 000 forint. Kína első saját gyártású személyautója az 1958-as Hongqi a FAW nevéhez fűződik. Ez is állami tulajdonú vállalat, neve a First Automobile Works rövidítése. A „Négy Nagy” egyikeként - ahogy az állami tulajdonú autógyártókat nevezik Kínában – a FAW is impozáns eladási számokat produkált az utóbbi években. A Hongqi márka limuzinjai megmaradtak, de SUV-val is bővült a kínálat. Idén januárban 42,158 autót adtak el ezzel a márkanévvel, ami 29,6 százalékos növekedés tavalyhoz képest. Emellett Bestune és Junpai nevű márkákat is igazgat a cég, de létezik vegyesvállalata a Volkswagennel és a Toyotával is. Végső soron persze az is kérdéses, mennyire akarnak idejönni a kínai gyártók, hiszen a legnagyobb piacuk otthon van. De hát a növekedés érdekében azért biztosan nem mondanának nemet az európai eladási lehetőségekre.