Ez még igazi autó! – BMW M240i xDrive Coupé teszt

Tudom, hatalmas közhely, amikor kijelentjük egy autóról, hogy ez olyan, de olyan, hogy nem is akarok kiszállni belőle. Azonban a BMW M240i kupéval valóban ez a helyzet. A tesztidőszak alatt minden egyes napon azon kaptam magam, hogy minden célomhoz a hosszabb utat választottam, illetve a célnál úgy döntöttem, megyek még vele néhány kört a környék utcáin. Egyszerűen tényleg nem akaródzott kiszállni belőle, akkor sem, ha tudtam, hogy a benzinkúton drágán megfizetem ennek a hedonizmusnak az árát. Tökmindegy, hogy melyik üzemmódjában, de vágytam rá, hogy tekeregjek vele egy kicsit tovább, mint amennyi időt valójában elterveztem vele. Na jó, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy leginkább a Sport módot preferáltam. De miért olyan jó, miért olyan nagy élmény? Kezdjük a formánál, ami máris egy nagyon érdekes dolog. Mostanában rengeteg kritikát hallok a BMW formaterveivel kapcsolatban, néha az az érzésem, hogy a publikumnak semmi sem jó. Legutóbb az új X7 és i7 kapcsán, de a kettes kupé bemutatásakor is. Pedig a nagyvesés 4-es után jött, a klasszikus méretű BMW hűtőmaszkkal, és mégis sok kritikát kapott. Valóban furcsa kissé az orra, de szerintem csak a fényszórók formája miatt, amelyek eltérnek minden más BMW modelltől, de hát már sokszor leírtam, hogy ez a BMW részéről szándékos. Jól megkülönböztethetővé akarja tenni a modelljeit. Szerintem ez egy dicséretes törekvés, és szépen halad is előre ezen az ösvényen a bajor márka. Ha a fényszórókon túltettük magunkat – ami nem nehéz, mert egyébként élőben sokkal jobban mutatnak, mint képeken – akkor már odafigyelve a részletekre feltűnik a motorháztető izgalmas domborítása. Majd a hátsó sárvédők domborítása, leghátul pedig az apró, de látványos légterelő, illetve a diffúzorbetét teszi izgalmasabbá a látványt, persze a két kipufogóvég társaságában. Mindezt a tesztautón megspékelték az igéző lila színnel, ami Thundernight néven fut és 293 800 forintos extra. Összességében pedig egy kis roadsteres utánérzést ad nekem rövid farával, hosszú orrával, amelyben a soros hathengeres motor is hosszában áll, de ne szaladjunk ennyire előre. Belül lényegében a szokásos BMW hangulat köszönt, a sportos kettesben persze M-es kagylóülésekkel, amelyek fűthetők, állítható a combtámaszuk és a deréktámaszuk is. Hátra is szépen kimélyített fotelek járnak, körülbelül 175 centis magasságig kényelmes ott is utazni, de azért nem Budapest-München távokat. Ha kell, még egész szép mennyiségű poggyászt is elbír az M240i, hiszen a csomagtere alapból 390 literes, ami azt jelenti, hogy két nagyobb bőrönd simán befér. Ami továbbra is zavaró, az a túl vastag kormánykerék. örülnék, ha jobban rá lehetne markolni, de kárpótol a hibátlan ergonómia, a továbbra is tökéletes iDrive rendszer, amellyel az amúgy 12,3 colos infotainment kijelzőt lehet kezelni, de a vezető is kapott 10,25 colos digitális műszeregységet, de ami még jobb, HUD-ot is, ráadásul szélvédőre vetítőst. Emellett, ha esetleg valaki megunná a motor hangját – bár kétlem, hogy ilyesmi megtörténhet az ínyencekkel – akkor a 16 hangszórós, hétcsatornás erősítővel, 464 watt teljesítménnyel felruházott Harman Kardon hangrendszerből szólhat a muzsika. Szóval a motor: ahogy már említettem, az bizony soros hathengeres, háromliteres benzines, amely töltőlevegő-hűtővel lélegeztetett turbót kapott. És ez a szerkezet erősebb, mint a már leköszönt M2-es! Hiszen 374 lóerőt tud, 500 Nm forgatónyomaték mellett. Nem csoda hát, hogy 4,3 másodperc alatt 100-ra „katapultál” az 1,7 tonnás masina. Persze ehhez kell a rendkívül gyorsan működő, 8 fokozatú Spteptronic automatikus sebességváltó is. Na, meg az intelligens összkerékhajtás, ami mindig a pillanatnyi igényeknek megfelelően osztja a nyomatékot, és persze tud csak hátsókerék-hajtásúként is viselkedni vele az autó. Jár még az M240i-hez az M Sport differenciálmű is, amely a hátsó kerekek között osztja szét a nyomatékot, de az adaptív lengéscsillapítás sem hiányzik az autóból, illetve az M Sportfutómű, amely jól érezhetően feszesebb hangolású. Minden adott tehát az élményautózáshoz, és nem is csalódunk benne. Természetesen Sport Plus módban a legnagyobb móka, ilyenkor felerősödik a motor és a kipufogó hangja, megadva az alaphangulatot a kanyarvadászathoz. Abban pedig nincs hiba, észvesztő kanyarsebességekre képes, kikapcsolt kipörgésgátlóval viszont rendesen megdolgoztatja az embert a ficánkoló farával. 50-50 százalékos súlyelosztása is hozzájárul a stabilitáshoz, nem úgy vad, hogy félni kelljen tőle. A kormányzás isteni, a sofőr legapróbb rezdülésére is pontosan reagál, a fék is ugyanilyen pontosan adagolható, nem hajlamos a fáradásra, az elöl McPherson, hátul ötlengőkaros futómű felől pedig az út minden milliméterét érezzük. Tényleg azt a nagybetűs vezetési élményt adja, amiért mi benzingőz révületében élő autóbolondok rajongunk. Persze élesen használva fogyasztásban a határ a csillagos ég, de tud 9 liter alatt is fogyasztani a tesztátlag is 8,8 liter lett, amihez azért használni kellett az Eco üzemmódot is, ellentételezve a kanyargós utakon élvezkedő perceket. Mint mindig, most sem olcsó az élvezkedés, de az M240i xDrive minden forintot megér. Biztonsági felszereltsége is meggyőző hiszen az ütközésre figyelmeztető rendszer, a táblafelismerő, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, az aktív sávtartó az adaptív tempomat mind-mind alapból jár. Jó lett volna, ha a parkolósegéd és a tolatókamera is belefér az alapárba, de ezekért már felárat kell fizetni. De nem kerülgetem tovább a forró kását: az M240i xDrive alapára 19 425 000 forint, de az extrákkal teletűzdelt tesztautó ára 23 millió forint fölé emelkedett.