Ez már youngtimer? – Volkswagen Golf II

1990-et írunk, nagy változásokon túl. Kovács úr, a vidéki nagyvárosban működő gyár termelési osztályvezetője úgy érezte, mindezek ellenére elég stabil az állása. Mérnök, mindent meg kell tervezzen az életében is. Kisebbik fia alsós, a nagyobbik felsős, lánya jövőre érettségizik. Az asszony a takarékszövetkezetben dolgozik. Egy szép, háromszobás lakásuk van a település kertvárosi felén. Jól élnek, boldogok, talán ezek az új idők még jobbak lesznek, mint az eddigiek voltak. Még van valutakeret, de már itthon, forintért is meg lehet venni mindenféle nyugati cuccot.

Kovács úr persze ettől nem jön lázba. Az utóbbi öt évben a céges útlevéllel hozott haza sok mindent, van rég Gorenje is a konyhában. Csak egyvalami hiányzik még, ami régi és nagy vágya: egy igazi nyugati autó. Ha minden jól megy, most talán megengedhetné magának ezt a luxust. Erre gondol, miközben a kávéját kortyolgatva az irodaház előtti céges parkolóban álló narancssárga 120-as Skodájára néz. Ugorjunk időben egy jó 25 évet. Épp egy hetvenpárezer kilométert futott, gyakorlatilag újszerű kettes Golf volánját markolom startra készen. Olyan érzésem van, mint Kovács úrnak és kortársainak, amikor összejött végre a rég vágyott Opel Kadett vagy Ford Escort. Alattam van végre az első nyugati verda, ami ráadásul egy nagyon jól felszerelt, 1.6-os VW Golf.

Az úgy volt, hogy épp egy kiadós Ladázás után, gyakorlatig átültem a kettes Golfba. Az amúgy gyönyörű és remek Ladákról majd később, de most itt éppen a Volkswagen Road to Eplény rendezvénye előtti induláskor a kvázi vadiúj Golf ülését állítgatom. Olyan gondolatok kavarognak a fejemben, mint édesapám sztorija, aki az Opel Kadett E szervótlanul is könnyű kormánya után azt hitte a sportkormányos 1500-ös Ladájába visszaülve, hogy rajta maradt a kormányzár. Hogy mennyire durva különbség átülni a pihe-puhára kárpitozott, 1989-es évjáratú Golfba akármilyen itthon elterjedt volt szocialisat típusból, azt csak az tudja, aki megélte a korszakot, vagy módjában állt összekóstolni a kettőt. A Golf helyett itt állhatna példaként persze bármelyik nyugati kortársa is. Az érzés euforikus lehetett és ma is az, ha egy ennyire egyben lévő, már bőven youngtimer korú, oldtimer alapnak is ideális Golf a tesztalany.

Kollégámmal a korábban már bemutatott, narancssárga T2-es Transportert néztük ki magunknak, de ezzel nem voltunk egyedül, így úgy döntöttünk, hogy a kellemesebb népsűrűség érdekében átülünk az addig érthetetlenül üresen árválkodó kettes Golfba. Cseke Zoltán tulajdonos, a VW Classic Cars[/url] vezetője és szintén Volkswagen megszállott barátja fogadott minket. Munkájuk színvonaláról talán mindenféle méltatásánál többet mond az a gyönyörű zöld egyes Golf, amit szintén ennek a rendezvénynek keretében próbálhattam ki. A régi Transporterek és az automata egyes Golf vonzották leginkább a régi autókra gerjedő kollégákat, a sportosabb vonalon mozogókat pedig a VR6-os hármas Golf, aki pedig arról is lemaradt, az inkább újabb tuningolt darabok irányába indult, amikor fuvart keresett magának az útra.

A középszürke kettes meg kicsit méltatlanul árválkodott, pedig ritka szép állapotban van. Kollégám és én nem bántuk, hogy kiszorultunk a Transporterből. Igaz, nekik egy Ford Escort, nekünk egy Opel Kadett jelentette anno a nagybetűs, bűvös, első nyugati autót, mégis hamar megvolt a lelki szál a kettes Golffal. Nem volt nehéz az ismerkedés, a finom tweed mintás szürke kárpitozású utastérben rögtön elfogott egyfajta jóleső otthonosság. Gyerekkoromban ültem utoljára kettes Golfban, német családi barátaink jöttek ilyennel Budapestre, de ebben akkoriban még semmi különleges nem volt.

Nem úgy ebben a szürke 1.6 GL-ben. Még el sem indultunk, rögtön faggatni kezdtem a restaurátorként dolgozó tulajdonost. 1989-ben gyártották az autót, Olaszországból származik, két éve vásárolta hosszas keresés után. Akkorra érett meg a gondolat, hogy egy igazán szép, eredeti állapotban megmaradt és lehetőleg nem alapkivitelű kettest megmentsenek az utókornak. Ezt a kocsit is - ahogy a mesében is lenni szokott - egy idős néni használta, de csak egy kis kitérő után, mert öt évig nem helyezték forgalomba. A nénihasználatból adódó sérülések, apróbb kopások eltüntetése mellett elég volt egy kiadós tisztítás és külső polírozás ahhoz, hogy ilyen szép legyen. Az elmúlt két magyar évét jórészt garázsban óvva töltötte, most van benne 71 ezer kilométer.

Ki kellett szálljak a kormány mögül és a kezembe kellett vennem a fényképezőgépet, hogy a keresőn át újra megnézzem az autót. Hú, de durván egyben van! Nem tudom, hogy láttam-e valaha ennyire ép és eredeti állapotú kettes Golfot, ami mozgott is. Ez a kettes ráadásul már a '91-ig tartó széria vége felé készült. 1987-ben volt egy modellfrissítés, onnantól az első oldalbakok teljes egészében nyithatók, eltűntek a kis háromszögablakok és ebből adódóan a külső visszapillantók is változtak, előbbre kerültek. Változtak a típusfeliratok és a hűtőmaszk is. Újakra cserélték minden változatnál a kormányokat, meg a üléseket, innentől Typ 19 helyett már 1G volt a típus belső elnevezése. Ehhez jött még hozzá 1989-ben az új fedélzeti elektronika és a képeken is látható nagy lökhárítók, amikkel 5,5 centivel lett hosszabb a GL és a GTI, amihez ez járt. Maga a GL a polgári verziók csúcsát jelentette ekkoriban olyan tételekkel, mint a zöld színű hővédő üveg, a magasságban állítható vezetőülés, a négyküllős kormány, a zárható kesztyűtartó és az elektromos centrálzár. A sportos GT és az abszolút hot hatch GTI volt csak felette. Súlyos felárért lehetett rendelni bele automata váltót, elektromos ablakokat, klímát, szervokormányt, tolótetőt, bőrkárpitot, sőt még egy MFA névre hallgató többfunkciós fedélzeti számítógépet is.

Az autó életútját tekintve nem annyira meglepő, hogy nem alakították át az elejét a gyárilag is rendelhető négy körlámpásra, így ködlámpa nincs, zene viszont lett. Zoltán és csapata csak ezt az egy dolgot változtatta meg a kocsin, a teljes mértékben évjáratkorrekt, gyári Gamma rádió és a hozzá való kihúzható antenna utólagos beszerelésével. Remélem, a képeken látszik, hogy milyen szépen futnak az autó vonalai és, hogy sehol egy hiba rajta. Zoltán büszkén mutogatja a részleteket, mint a 25 ezer forintért vett gyári-új akkumulátort és a hozzá tartozó, szinte beszerezhetetlen műanyagfedelet, az eredeti matricákat és feliratokat. Egy kicsit rozsdás kipufogó egyszerűen nem törhette volna meg ezt a harmonikus dicsfényt, ezért kapott egy teljesen új, a gyárinál sokkal ellenállóbb, de azzal megegyező rozsdamentes rendszert az autó.

10,5 méteres fordulókört ígér a gyár, de a szervóltan kormánnyal parkolni nem annyira nagy élvezet, bár a saját autónkban is ehhez vagyok szokva. Menet közben ez persze nem zavaró, sőt futásával a Golf több újabb modellt is kenterbe ver. Az 1.6-os motor ereje bőven elég a könnyű kasztni mozgatásához, az ötfokozatú váltó áttételezése meg autópálya-tempónál sem teszi zavaróvá a motorhangot, nem forog vészesen sokat. Az elektromosan vezérelt karburátoros és már hidrotőkés szelepállítású motor szépen duruzsol. A váltó bár nem is jár rövid úton, és nem is a ma szokásosan feszes megvezetésű, elég pontos és élvezetes vele a kapcsolás. Az egyszerű fék és a futómű csak szépen teszi a dolgát, nagyon nem is kell tudatosodjon a 71 ezret futott Golf sofőrjében, hogy ilyen részegységek is vannak benne. Pedig a maga korában egy ilyen sima Golf futómű is progresszívnek számított. A betonkemény GTI és az alap között elhelyezkedő, kissé ültetett GT futómű lehet ma is a legkellemesebb, egy olyat nagyon szívesen kipróbálnék.

Az országútról egy kisebb településre betérve végképp elfog az otthonosság érzése, miközben a Golffal tekergünk. Bár még csak 25 éves, de nagyon megkívántam, mint hobbiautót. Elődjével szemben tényleg alkalmas napi használatra is, de bűn lenne egy ilyen példányt így elkoptatni. Éppen ezért némi bűntudattal vegyült jóérzéssel adtam vissza a kulcsot a tulajnak, miután beletekertem vagy 250 kilométert. Zoltán is így számol a szürke Golffal, hosszútávú befektetésként tekint a ráfordított munkaórákra és a jelenlegi reális piaci értékén felül ráköltött pénzre. Ez a Golf egyszer, konkrétan 5 év múlva veterán lesz. Aki nem ennyire igényes, az már akár félmillió forint körüli áron is találhat magának egy, ha nem is ennyire csillogó, de hangulatos példányt. Aki viszont kér még egy VW dózist mielőtt kettesre váltana, az ne hagyja ki a szeptember 27-i Volkswagen márkatálakózót, a Hungaroringen.