Ez már több a soknál? Toyota Aygo X 1.0 CVT Limited teszt

Előfordul az autósvilágban, hogy akadnak olyan feláras extrák, amelyekre nemes egyszerűséggel nincs szükség egy adott modellben, ez egyáltalán nem ritka eset. Az már kevésbé hétköznapi, hogy valami - amiért jelentős többletet kell kifizetni - egyenesen rontson az adott modellen egyes felhasználási módok során. Tipikus példa erre az új Toyota Aygo X csúcsváltozata, amelyet korábban lemeztetővel és kézi váltóval nagyon szerettem, ám a CVT és a vászontető számomra elrontotta az összképet. Megvannak persze ezeknek az előnyei is, azokat sem szeretném kihagyni az összképből, ám fontos mindent a helyén kezelni, frissítsük hát fel, hogy mit kell tudni a korábban már videón és írott tesztben is bemutatott miniautóról. Legfőképpen azt nem érdemes elfelejteni, hogy mini: hiába lett crossover és hiába nőtt más irányokba is nagyot az elődjéhez képest, attól még mindig nem lett nagy. Lényegében az első Yaris méreteivel kecsegtet, ám annál jóval kevésbé praktikus formában. 3,7 méteres teljes hossza és 2,43 méteres tengelytávolsága hátul is enged némi lábteret, egy 175 centi magas ember mögött elfér nagyjából még egy ugyanekkora társa. Ám amíg az ezredfordulón a Yaris az 1,66 méteres szélességgel 3 övet és ülőhelyet adott hátra, addig az Aygo X esetében hiába az 1,74 méter, be kell érni legfeljebb két utassal a második sorban. A beltér lemérve nagyon keskeny, ám a műszerfal ügyes formája ezt továbbra is jól titkolja. Nem érződik ugyanis túl kicsinek a tér, inkább csak jóval nagyobbnak látszanak a részletek. Tipikus példa erre a központi érintőképernyő, ami a hatalmas, ovális keretével még látványosabb, simán kinéz 11 colosnak is, pedig csak 9 colos. Különlegessége továbbra is, hogy a főgombon és a hangerőszabályzón kívül kizárólag a telefontükrözés kapott fizikai gyorsgombot. Ennek ellenére a Toyota saját rendszere is meglepően jó: gyors, egyszerű és kellemesen használható felületet kínál. Hátul már kevésbé fog meglepetéseket okozni, itt bizony nagyon kicsi az Aygo X. Ami viszont engem sokkal jobban zavar, hogy ezerszer fapadosabb is, ráadásul ezt nem is rejtették véka alá a japánok. Az üléseknek nem csak a párnázottságából, hanem a mintájából is eltűnt az a kis extra, amit elöl kínál a modell, ráadásul hiába a feláras JBL hifi, hangszórók nem jutottak ebbe a sorba. Így amíg elöl kiváló a hangélmény, addig hátra leginkább csak a pótkerék helyére rejtett mélyláda dörmögése marad. Ha már a cserekerék elvész a hangcucc miatt, a csomagtér legalább megmarad, ráadásul a miniautók mezőnyében egész korrekt is a puttony. Alapesetben 231 literes ugyanis, de plafonig mérve már 269 literesre nő, a két hátsó ülést egyenként lehajtva pedig 829 liter a vége. Ez így összességében tehát egy egész korrekt csomag, amihez kézi váltóval tökéletesen elég volt a 998 köbcentis, turbó nélkül 72 lóerőt produkáló benzinmotor, még a maga 4400-as fordulatszámnál megérkező 93 newtonméteres csúcsnyomatékával is. Ez a kombináció ugyanis igazán jól mozgott a városban, korrektül lehetett vele még sietni is. Egyedül autópályán okozott negatív meglepetést, ha ugyanis ötödikbe kapcsolva gyorsítottam vele 70-80 környékéről, akkor alig tudott átlendülni a 110-es álomhatáron, a magas nyomatékcsúcs miatt vissza kellett kapcsolni negyedikbe ehhez az amúgy teljesen hétköznapi mutatványhoz. Ezt az opcionális CVT váltó könnyedén kiküszöböli, hiszen lényegében bármilyen gyorsításhoz felpörgeti a hangos, háromhengeres motort 5000 környékére, és ott tartja a fordulatszámot. Amíg a pályán mindez valóban megkönnyebbülés, addig a városi hétköznapokban sajnos nem az.

A CVT-vel ugyanis a váltási idők eltűnése ellenére is romlik a gyorsulási érték a kézi ötöshöz képest, lényegében olyan érzés, mintha csak a motor monoton hangerejét tekernéd fel a gázadással.

Állórajtból így 15,5 másodperc alatt ér 100 km/órára az Aygo X, ennek az értéknek a kényelmetlenségét pedig már a városban is megérezni. Ugyanígy a fogyasztása is nő, valós tapasztalatok szerint nagyjából fél literrel emelkedve már akár a 6 litert is meghaladhatja. Tagadhatatlan, hogy nem kell kapcsolgatni, ahogy az is, hogy a korábbi generáció robotizált megoldásánál lényegében bármi jobb, de a kézi váltósba visszaülve egyértelműen kijelenthetem: csak akkor éri meg a CVT 600 ezer forintos felárát kifizetni, ha nem tudsz és nem is akarsz megtanulni kézi váltós autót vezetni. A másik csalódás számomra a vászontető volt, bár annak már nagyobb mértékben érezhetők a pozitívumai is. Tagadhatatlanul menő megoldás ugyanis a tető egy ekkora darabjának nyithatósága, ám egy ennyire kicsi autóban nehéz valóban kihasználni. Bulizni azért jó benne így, olyan szabadságérzetet ad, amit lemeztetővel nem lehet reprodukálni. Ennek ellenére sajnos a várt negatívumokat is hozza: lényegében nulla a hangszigetelése így a kis Toyotának. Csak a kisebb gond ezzel, hogy egy mélygarázsban kintről visszhangzik vissza, amikor bekattan a helyére az ülés a távolság beállításakor, engem sokkal jobban zavart, hogy 80-90 km/óra felett irritálóan hangossá vált a szélzaj. Még úgy is sok volt, hogy engem az átlagnál kevésbé érintenek fájóan a hangos zajok. Félreértés ne essék, lemeztetővel is akadtak ugyanis kellemetlenségei az autópályázásnak és az országutazásnak az Aygóban, ám ezzel a zajnövekedéssel már átbillen a mérleg, és kényszerhelyzetben sem szívesen megy ki vele az ember a városból. Persze, ez egy városi miniautó, így igazából nem is a tartósan nagy tempó mellett kell bizonyítania, ám az árcédulára rápillantva kiderül a turpisság. Amíg 5,57 millióért, tehát full fapadosan, alapáron még könnyedén eltekint az ember az ilyen problémázástól, a konkrét tesztautó 8,49 milliós vételárával már azért elvárható, hogy ne kérjen túl nagy kompromisszumokat a teljes értékű autóként használat során az aprócska crossover. Ezért a pénzért ugyanis már alapáras kompaktokat kapni, amelyek bár nincsenek teleszórva ilyen menő extrákkal, de lényegesen erősebbek, ezerszer praktikusabbak és sokkalta kényelmesebbek is. Nyilván más kategória, így nem igazán ellenfelei az új Aygónak ezek a modellek, ám ilyen árak mellett már súlyos milliókkal dobálózik a vásárló, így érdemes figyelembe venni, ha ennyivel komolyabb autók is beleférhetnek a keretbe.