Egészen dögöslett a friss Dacia Spring
Valahol ott kezdődik a valódi környezetvédelem, hogy képesek legyünk pazarló életmódunkat egy kicsit megfékezni. Például kevesebbet étkezni gyorskajáldában, vagy épp csak olyan mennyiségben vásárolni, hogy ne kössön ki a kukában élelmiszer. Na, meg az unalomig ismételgetett tézisek, hogy ne csöpögjön a csap, ne legyen felkapcsolva feleslegesen a lámpa. Mind-mind közhely, de igaz és ilyen apróságokra figyelve is jót tehet az ember a környezetének. De mi a helyzet az autózással? "
Villanyautóra kéne váltani" - mondja a zöld propaganda. "S
zívesen tenném, de miből?" - mondja a vásárló és jogosan.
Ugyanis az olcsó, a ténylegesen olcsó villanyautó egyelőre balladai homályba vész.
Habár a Dacia megpróbálta és ideig-óráig lehetett is kapni itthon kb. 4 millió forintért a piactorzító állami támogatással. Állambácsi most is osztogat, igaz egyelőre csak a vállalkozásoknak. Nekik most hatmillió forintért hirdeti a román márka a pici villanyautóját, de aki megnyitja az árlistát, 8,4 millió forinttal találkozik. Persze lóg a levegőben egy újabb támogatás ígérete, amire már magánszemélyek is jogosultak lehetnének. Szóval lehet, hogy pont jókor érkezik a friss Spring?
A műszaki alapok egyébként nem változtak, ez még mindig az egykori Renault Kwid villanyhajtású változatának a leszármazottja, ám most már nagyon is látványos külsővel. Teljesen új az orr és a hátsó. Az Y-motívum könnyen felismerhetővé teszi a Daciákat, a Springen is jól mutat, sötétben kimondottan menő. Ugyanígy a hátsó lámpa is, de a márka új arculatához szabott emblémák és a hűtőmaszk-imitáció is jóval komolyabb autónak láttatja a Springet. Hangulatos még a típus nevének felirata a C-oszlopokon és hátul a díszbetétbe nyomott Dacia felirat is, de én még a könnyűfém felniket utánzó dísztárcsákat is értékeltem, mert a szememben ez is egyfajta lázadás a pazarlás ellen.
Bent továbbra is olcsó műanyagok várnak, de most már sokkal menőbb tálalásban. Az új kormánykerék ideális méretű, jó fogású, a gombokat is könnyű kezelni rajta. Ahogy a 7 colos digitális műszeregységet is könnyű leolvasni, illetve a legmagasabb felszereltséghez járó érintőképernyőn, pontosabban az infotainment menürendszerében is gyorsan otthonosan barangolhat a felhasználó. A kor követelményeinek megfelelően vezeték nélküli okostelefon kapcsolattal is rendelkezik, létezik külön applikáció is (My Dacia), kapunk két USB-C portot és elektromos ablakemelőket elöl. Örvendetes, hogy a csomagtér megnőtt 290-ről 308 literre, ami a hátsó ülések lehajtásával 1004 literes lesz. Apropó, még az utastérben is kialakítottak szétszórva 33 liternyi rakodóhelyet, és a YouClip rögzítőrendszer ebben az autóban is hasznos lehet.
A dizájnerek bent is jó munkát véheztek
Az ülések rövid távokra valók, a csomagtér pedig megnőtt
Továbbra is 45, vagy 65 lóerős változatok közül lehet választani. Az akkumulátor maradt 26,8 kWh kapacitású, amivel 225 km a gyári hatótávolság érték. A menetpróba tapasztalatai alapján 200 kilométert minden gond nélkül tud, és szándékosan nem is növelték a kapacitást, hiszen a Dacia kutatása alapján a célközönségük átlagosan 37 kilométert autózik egy nap alatt. Így a tömeg is egy tonna alatt maradt, de egy picit nőtt az elődhöz képest. A csúcsfelszereltségű modellek 984 kilogrammot nyomnak.
Laikusok simán alufelninek nézik a dísztárcsát. Hátulra dobfék jár
Fürgébb nem lett tehát, hiszen a 65 lovas változat 13,7 másodperc alatt éri el a 100 km/h tempót, de a lényeg amúgy is a városi rugalmasság. 0-50-en és 0-70-en érzésre pont elég erős. A Bordeux környéki forgalomban pont ugyanúgy fittyet hánytak a zöldre váltó lámpákra, mint itthon, szóval, ha észnél vagy mindenkinél előbb érsz a következő kereszteződéshez. De a Spring tényleg kimondottan városi autó. Végsebessége 125 km/h, így autópályán elvérzik, az országút is csak rövidebb távokon a barátja. Vezetni pedig egészen mókás. A vékony kerekeken billeg és a kormányzás is elég steril, ám azokon a rövid távokon, amire hivatalosan is szánják, ez simán megfelel.
Konnektorról fél nap alatt töltődik fel, de ha 30 kilowattal töltik akkor 40 perc alatt 20-100 százalékra töltődik
A lényeg, hogy egy éjszaka alatt simán konnektorról is beletölthető a városlakók napi átlagos kilométer mennyisége
A kérdés már csak az, hogy mennyiért? A hazai árak majd szeptemberben derülnek ki, az első autók pedig jövő év elején érkeznek meg. Európában eddig a harmadik legkelendőbb villanyautó volt a Spring, amelynek "nyugati" ára már köztudott: 16 900 euró, ami kb. 6,6 millió forintnak felel meg. Ráadásul a kínai gyártás miatt büntetővámokra is számítani kell. Végső soron a Spring pont egy olyan autó, amely képes lehetne tömegeket átmozdítani a villanyautózás térfelére, de a magyar valóságban még erre a 16,9 ezer euróra sem mondhatjuk, hogy olcsó. Szóval súgok állambácsinak: fizesd a felét, és akkor lehet szó üzletről!
Rendelhető egy kis csomagtartó, avagy tároló előre is, ami kitakarja a villanymotort. Ez innen hiányzott
„Szóval súgok állambácsinak: fizesd a felét, és akkor lehet szó üzletről!” azt nektek! a holdkórosmarsipillangó fizesse ezeknek a duracelles, környezetszennyező hulladékoknak a felét, az adófizetők pénzéből!
Na, végre egy szakértő! Mert melyik nem környezetszennyező? A hidrogénes? Aminél a hidrogén 98%-át szénhidrogénekből állítják elő? És mi a bajod az akkus technikával? Bruti mondta, hogy az akkugyártól mindmeghalunk?
Kitaláljuk, kire szavaztál!
„dögöslett” és „hátulról is látványos” a Dongfeng Nano Box európai változata? Azokkal az óriási betükkel?
Tessék – eljött a pillanat, mikor a kis villanyautó nem kerül többe, mint a benzines megfelelője, a Toyota Aygo. A pizzafutár-flotta üzemeltetők tömegével fognak váltani. S ahhoz is kervés kétség férhet, hogy menőbben néz ki, bár én még mindig a sörnyitó Dacia logó pártján állok. Nem véletlen, hogy a Hyundai is hozza a saját kisautóját, az Inster/Caspert, s talán a BYD Seagull bevezetése is pályán van még. A kezdeti, dögunalmas villanyautó formaterveket nézve talán nem is gondoltuk volna, hogy a vidám kisautók reneszánszát is elhozhatja az elektromos forradalom.
A Spring fogadtatásának fényében verhetük a falba a fejüket a Stellantisnál, hogy mekkora ziccert hagytak ki, mikor a mopedautó gyártásra tették a voksukat egy olcsó A-szegmens villanyautó megalkotása helyett. Vagyis a Bolloré alapú E-Méharival tulajdonképpen már megvoltak. Az nyilván egy trágyadombként vonult be az autótörténelembe, csak hát ahelyett, hogy levonták volna a konzekvenciákat és fejlesztettek volna inkább elvetették az egész ötletet.