Legalább úgy megilletődött Fernando Alonso a történelmi Ferrari vezetésének lehetőségétől, mint Michael Schumacher és Nico Rosberg - a két német pilóta a Mercedes-Benz W196-ossal, az Ezüstnyíllal száguldhatott a Nürburgringen
Alonso sisakja és nyakvédője (HANS) önmagában csúcstechnika a 375-ös Ferrarihoz képest
Autós újságíróknál szakmai ártalom, hogy a munkanapok jelentős részét a „neten lógva” töltik, hírekre, információkra vadászva. A minap így akadtam rá egy fórumra, ahol arról folyt a kissé infantilis hangvételű vita, vajon melyik a legkülönlegesebb Ferrari. Bevallom, ha nem a kedvenc autómárkámról lett volna szó, simán elsiklok a téma felett, de a Ferrari megbűvölt, és picit nyomozni kezdtem. Persze erősen szubjektív megközelítéssel, hiszen korábban, egy
karácsonyi álmodozás keretében már kifejtettem, engem nem a mai high-tech járgányok varázsolnak el, az én világomban az utolsó maranellói szupergép a 288 GTO és az F40 (na, jó, azért az 599 GTO-ra összeszorul a gyomrom), így hát értelemszerűen a legkülönlegesebb Ferrarit is a múltban kezdtem keresni. És lássak csodát, néhány kattintással hipp-hopp előttem volt a válasz a fórumos kérdésre: 375 F1. Mert mi más, ha nem ez?
Ez a mosoly mindent elárul
A gyors találat annak köszönhető, hogy három hete Fernando Alonso, a 2011-es Brit Nagydíj győztese exkluzív lehetőséget kapott a száguldó cirkusz mindenható urától: Bernie Ecclestone felajánlotta, hogy a tulajdonában álló Ferrari 375 F1 modellt a spanyol világbajnok körbevezesse a Silverstone-i aszfaltcsíkon. Azt a kocsit, amelyik 1951-ben, tehát éppen hat évtizede ugyanitt győzedelmeskedett José Froilán González argentin pilótával a volánja mögött, és amelyik a Ferrari első világbajnoki sikerét szerezte a Forma-1-ben – hát lehet ennél különlegesebb Ferrari a világon? Aligha, hiszen Enzo Ferrari életét a versenyzés jelentette, utcai autókat is azért kezdett gyártani, hogy a bevételt a csapatra fordíthassa. Fernando, ez a piszok mázlista, és mellesleg nem tehetségtelen életművész pedig ezüsttálcán kapta a lehetőséget, hogy magáévá tegye a Ferrari történelmének igen fontos részét – nem hiába vigyorgott a cockpitben.
Stimmel a helyszín és az autó is: Silverstone-ban a V12-es motorral szerelt Ferrari 375 F1, de a fotó 60 évvel korábban készült. Akkor az argentin González történelmet írt, 2011-ben Alonso csak "sima" győzelmet szerzett
Igazából ennyi a hír, de picit még turkáltam a témával kapcsolatban, mert akadnak itt érdekes részletek. A kezdetek kezdetén a Forma-1 versenynaptára nem úgy állt össze, mint manapság, vegyük például az 1951-es szezont. A világbajnokságot 8 futam alkotta májustól októberig, ám közben 14 alkalommal rendeztek amolyan betétfutamokat is, amelyeken szintén dicsőséget jelentett a győzelem, de az itt elért eredmények nem számítottak bele a végelszámolásba. Ha ezeket is figyelembe vennénk, akkor a Ferrari már 1950. július 13-án, a Csatorna-szigeteken (Jersey) megszerezte az első Forma-1-es futamelsőségét, és 1951-ben, a Brit Nagydíj előtt is négy győzelme volt a „B ligás” versenyeken. Ekkoriban, mondhatni a hőskorban az Alfa Romeo uralta a pályákat, Fangióval és Farinával az élen, míg a marenellói gárda legnagyobb ászának Luigi Villoresi és Alberto Ascari számított – utóbbi rögtön duplázott is González Silverstone-i, első VB-pontokat érő győzelme után, és megnyerte a Német Nagydíjat (az eredeti, hosszú Nürburgring Nordschleifén…), valamint a hazai Olasz Nagydíjat, aminek Monza adott otthont.