Ez a 115 éves tricikli is a Skoda történelmének része

Alaposan átalakult a Skoda, mióta a 19. században létrejött Csehországban. A boldog békeidőkben az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb ipari konglomerátumává vált, akik szerszámokat, tömegközlekedési eszközöket, és - bár nem dicsekednek vele, de - fegyvereket is gyártottak - az első világháború idejére a Skoda lett az állam legnagyobb fegyverbeszállítója, és a második világháborúban a németek által használt Panzer 35(t) tankokat is ők gyártották. Elsőre tehát nem is egyértelmű, honnan jött az autógyártás, pedig már a huszadik század eleje óta érdekelte a céget a magánautók piaca. A mai Skoda autók Laurin & Klementként indultak, a két névadó cseh alapító 1895-ben Mladá Boleslavban (a Skoda mai székhelyének településén) alapították meg kerékpárjavító műhelyüket, később aztán már gyártották is a kétkerekűeket, az 1900-as évekre pedig kifejlesztették saját belsőégésű motorjaikat. Munkájukat figyelemmel kísérte a Skoda, akik végül 1925-ben felvásárolták a járműgyártó vállalkozást (a mai Skoda már teljesen független a nem autógyártással foglalkozó részlegektől). A Skoda érdekes és izgalmas történetéről korábban itt írtunk részletesen. Laurin & Klement erőforrásai léghűtésesek voltak, a kétkerekű L-modellekben használták ezeket, a vállalkozás azonban egy jelentős innovációval, a vízhűtéssel is piacra lépett. Az akkori vevőknek viszont túl bonyolultnak bizonyult ez a konstrukció, így a motorkerékpárokban nem lett sikeres a vízhűtés, az alapítók inkább egy triciklit terveztek a motor alkalmazására. Ez lett a háromkerekű LW, amiben a vízhűtés előnyei jobban érvényesülhettek, mert a tricikli elején ülő utasok már akadályozták volna a hűtőlevegő beáramlását, ami így nem is működhetett volna. A középen elhelyezett motor az egyetlen hátsó kereket hajtotta, e fölött foglalt helyet a sofőr, aki az előtte lévő utasok feje fölött figyelte az utat. A tricikliben használt motor lökettérfogata már a 800 cm³-t is elérhette, ami megnehezítette az akkoriban elterjedt betolásos módszer alkalmazását az erőforrás életre keltéséhez, mert nagy volt az indítási ellenállása. Először a kipufogó szelepét kinyitó dekompressziós kart használták, amitől könnyebben lendületet tudott venni a jármű, majd ezt elengedve a szelep zárult, és a már guruló tricikliben beindult a motor. Később azonban egyre nehezebbek lettek a triciklik az utánfutókkal és oldalkocsikkal, így szabadonfutó kerékagyat, tengelykapcsolót és egy kétsebességes váltót is terveztek, így álló helyzetben is sikerült az indítás. A triciklik népszerűek lettek a hivatalok és a vállalkozók körében, Budapesten, Bécsben és Prágában is az LW modelleket használták a postások a küldemények kézbesítésére. Egy korabeli feljegyzés szerint a cseh fővárosban 1906. június 20-án Kundert kézbesítőnek 58 perc alatt sikerült 37 postaládát kiürítenie – ugyanez a feladat gyalogosan bő két és fél órát igényelt volna. Egyhengeres, 5 lóerős motorja 40 km/h-ig is fel tudta gyorsítani az LW tricikliket, hiszen csupán 160 kg tömegű volt, terhelhetősége azonban a két mázsát is elérte, így alkalmas volt több utas szállítására is. A modell sikerét bizonyítja, hogy 1908-ban még Mexikóba is szállítottak belőle. Amilyen népszerű volt, sajnálatos módon olyan kevés darab maradt fenn az utókor számára: csupán 3 LW tricikli létezéséről tudunk ma - ebből az egyik megtekinthető Mladá Boleslavban, a Skoda Múzeumban.