És te tudsz vezetni? A műgyanta nem hazudik

Alap, hogy a többség szentül meg van győződve a következőről: Én jól vezetek, a többiek szarul. Baleset-, élet- és közveszélyesen. Hát hogy a büdös életbe kaphatott ez a szerencsétlen jogosítványt? Biztos vette. Megkente az oktatót, a vizsgabiztost, a kenyeret, mindent. Vagy nincs is neki jogsija. És azt hiszi, övé az út, csak az övé. És azt csinál, amit akar. Száguldozhat kedvére, fittyet hányhat a szabályokra, mert azok rá nem vonatkoznak. Ó, és az egyre modernebb autó úgyis megold mindent helyette. Na meg ott a téli gumi, ha hideg van, ha csúszik az út, ha esik a hó, ha jeges az aszfalt. És a téli gumival a tapadás annyira szenzációs, hogy nyugodtan lehet a megengedett x-szel, sőt, az óra csalása okán x plusz y-nal menni bármilyen körülmények közepette is, lényeg, hogy a rendőr ne büntethessen gyorshajtásért. Elnézést az általánosításért, mély tisztelet a kivételeknek, akik belátják nem csak a rendszerét, de a saját hibájukat is. Na meg az autóét, a gumiét és önnön korlátaikat. És legalább tudják, hogy a leggyakoribb baleseti ok a gyorshajtás, a sebesség helytelen megválasztása, folyamatosan mások helyett is vezetnek és figyelnek, okosan engednek, ha kell, a szamár meg szenvedjen.


No, miközben egyeseknek tán a videó és a cikk is tűnhet reklámnak, egyrészt nem az, másrészt tudják mit? Legyen reklám! Legyen bár demagóg reklámja is annak, hogy kedves jogalkotók, foglalják törvénybe, tegyék kötelezővé a vezetéstechnikai képzést úgy a jogosítvány megszerzésekor, mint aztán idővel, a sofőr korának előrehaladtával. És a technikáéval is. Kötelezzék az iskolákat, az oktatókat arra, hogy valóban megtanítsák vezetni a tanulókat, s ne az legyen a lényeg, hogy minél gyorsabban beszedjék a pénzt, meg elméletet magoltassanak, meg százezrével bővítsék a körét az autóvezetőnek, mint fogyasztónak. Aki autót vesz, aki tankolja, aki fenntartja, szervizeli, költ és költ, töri, húzza, lecseréli, forog a mókuskerékben – és balesetet okoz. Szerencsésebb esetben „csak” anyagi károsat, szerencsétlenebb esetben sérülésest, halálosast. A legszerencsétlenebb esetben vétlen áldozatokat szedve.

Ennyit a demagógiáról és a naivitásról, mert naivitás azt képzelni, hogy záros határidőn belül mindenki remekül fog vezetni. A szabályokat betartva, s felfogva, mi az igazán veszélyes. Előrelátóan, tudatosan, másokra is gondolva, nem csupán magára, hogy időben odaérjen, ahova fenemód siet, hogy a közlekedés többi résztvevője lehet bizonytalan, lehet rutintalan, lehet idősebb, lehet nő, lehet ideges, fáradt, stresszes, beteg, az adott helyen és körülmények között idegen, tájékozatlan, túl lassú vagy túl gyors, túl nagy mellényű, netán kishitű, ultradefenzív.

Szerintünk, és ez nem szabad, hogy királyi többes legyen, mindenkinek szüksége lenne folyamatos továbbképzésre. De alap, hogy az alapoknál kell kezdeni. És az oktatás nem mostanság fog gyökereiben változni. Pozitívan. És akkor mi lehet a helyes hozzáállás, a megoldás? Elmenni, megtanulni vezetni ott, ahol valóban értenek hozzá, ahol pótolják a „kifelejtett” ismereteket. Szemléltető történetünk pedig így festett: fogtunk egy friss jogosítványos, alig 18 éves vezetőt, elvittük a Groupama Garancia Vezetéstechnikai Centrumba, és Balázsunk a Tanpályán Kőrös András értő segítségével egy bő óra alatt többet, több hasznosat tanult, mint az azt megelőző esztendő folyamán. Ez egészen biztos. Nyilván az oskolában is felpakoltak rá némi elméleti tudást és gyakorlati tudnivalót is, de csak annyit, hogy a havas-jeges utat imitáló fellocsolt műgyantán legott kiderüljön: bár nem elveszett, mi több, tehetséges, ügyes, van érzéke az autóvezetéshez, stb., de neki is megvannak a tipikus „gyermekbetegségei”, amik a forgalomban bizony balesetbe torkollhatnának.

Balázs, a tanuló elmondta, hogy a jogosítványa több mint 100 ezer forintba került. András, az instruktor elmondta, hogy az alapképzés 20 ezer forint környékén akár már komoly megtakarítást is jelenthet. És – nagyon sajnos - elenyésző azok száma, akik friss jogsival beneveznek egy ilyen tanfolyamra. Holott pillanatok alatt látványos fejlődést lehet elérni, s erről – Balázs példáján át – magunk is meggyőződhettünk a Tanpályán. Tesztalanyunk egy kis üléspróbát, szintfelmérést és eligazítást követően, de még a gyakorlatozás előtt kétszer végigment a kijelölt sztenderd szlalomon. Váltakozó burkolaton, gyors, kemény, precíz kormányzást és bölcs sebességválasztást igénylő pályán, ami kitűnően mutatja, milyen szinten van a sofőr. Azt az infót kapta, hogy a második köre lesz a mért, az etalon. Az instruktor viszont suttyomban a próbakörét is mérte, s ennek az eredménye 65 mp lett. A „hivatalosé” meg 77 mp, amiben Balázs rontott, kipördült – ez általános, szinte mindenkinél így szokott lenni, jegyezte meg a szakember.

Majd jött a gyakorlatozás, ami úgy néz ki, hogy a tanuló rádión keresztül hallja, mit kell csinálnia. A programban fékezés, akadálykikerülés, rántópadozás utáni kikerülés szerepel csúszós felületen. Szabad sebességválasztással, aztán olyan sebességgel, amit az instruktor javasol, majd a tempón emelve, végül ismét szabad sebességválasztással, ám láss csodát, a tanuló ekkorra már eljut oda, hogy magától tudja, mi az a sebesség, amivel képes lesz megoldani a feladatot. Egyszerű, de zseniális módszer.

És elérkeztünk a kurzus végéhez, a vizsgához, amikor is Balázsnak ugyanazon a szlalompályán kellett megint bizonyítania, és hát az instruktor újfent mérte a próbakört. Is. Ennek eredménye 57 mp, a vizsgaköré 54 mp lett. Tehát elsőre sokkal gyorsabb, rutinosabb és magabiztosabb volt, mint egy bő órával korábban, majd a vizsgán még erre is rá tudott tenni egy lapáttal, s nem hibázott. Ügyesebben kezelte az autót, határozottabban, precízebben. Helyesen választott sebességet, s helyesen becsült távolságot is, ami a bólyák közti kanyargózáskor, a fordulóknál, a féktávokon is egyértelműen látszódott.

Az instruktor elégedetten mosolygott. Értékelésében kiemelte, hogy Balázs jó alapanyag volt, óvatosabb lett, s ha megcsúszott, fürgébben kezelte a válsághelyzetet. A műgyanta nem hazudik - hangsúlyozta András, aki természetesen - velünk együtt - azon a véleményen van, hogy miként számos környékbeli országban, nálunk is kötelezővé kéne tenni a vezetéstechnikai oktatást. Beépítve a jogosítványszerzés folyamatába. Balázs meg azt szögezte le korát meghazudtoló felvilágosultsággal, hogy utcán a szabályokat betartva, a tanultakat felhasználva fog vezetni, míg ha legfeljebb száguldozni, játszani, csúszkálni támadna kedve, versenypályás nyílt napokon és ilyen kurzusokon vezeti le a fölös energiát. Igen, a fellocsolt pályás manőverezést - biztonságos - játéknak is lehet tekinteni, "kint" az utcán, a forgalomban autózás bezzeg nem játék, az valóság, veszélyes üzem. Na, és te tudsz vezetni?