…és feltámadt a passzátszél

Passat CC. CC!? De most komolyan!!! Comfort Coupé? Amikor erről már hosszú évek óta mindenki a nyitható acéltetős kupé-kabriókra asszociál? Tőlem is kérdezték, amikor mondtam, mivel jöttem, hogy ez akkor most valami kabrió Passat vagy mi? Fura, nem is hallottak róla még... Jó, persze, értem én, hogy a Passat meglehetősen bejáratott márkanév, és bizonyos polgári körökben legalább olyan jól cseng, mint Operabálon a báró vagy gróf előke, és azt is tudomásul veszem, hogy a padlólemezt az 1973 óta tartó generációival már vagy 15 millió példányban elkelt aktuális Volkswagen alappillér szolgáltatja, de akkor is! Az okos névadó marketingstratégák végiggondolták, meghányták és vetették, majd hosszas vajúdást követően arra a briliáns következtetésre jutottak, hogy legyen a neve Passat CC, mert hát kupészerű és kényelmes, hmm? Hogy ez miért nem jutott eszükbe hamarabbb, már rég lent ihatták volna a finom német sert a kantinban... Lehetett volna Mistral, a Maserati biztos nem bánta volna, hiszen Borájuk nekik is volt régen, mégsem hőbörögtek. Vagy mittudom én, mondjuk Volkswagen Bayamo (Kuba déli partjainál, a szárazföld felől fújó viharos erejű szél). Mert bármennyire is változatlan maradt a tengely- és nyomtáv, a műszerfal is a Passat jó érzékkel csinosított fődarabja, és a motorok, hajtásláncok (létezik összkerekes 4Motion CC is, amitől a Porsche Panamera megérkezéséig unikum marad a négyajtós kupék közt) is a nagy testvértől származnak, de pár centivel hosszabbak a túlnyúlások. És ami jól jön egy szép, nyújtott kupésziluetthez: 5,5 centivel alacsonyabb a CC, mint a sima Passat. Ja, és ami végképp kötelező érvényű egy kupévariánsnál, egyetlen karosszériaelem vagy lámpatest sem hasznosítható vice-versa Passat és CC-je közt.
Még szerencse, hogy amúgy olyan kiváló munkát végeztek a VW tervezőrészlegén. Mert a CC egy bitang jól eltalált formájú autó ám! Bátor, szemet gyönyörködtető vonalait még az a Murat Günak rajzolta, akinek az első Mercedes C-osztályt, a kereklámpás E-osztályt, az első SLK-t, a Maybachot, a Peugeot 206 CC-t és a 607-est is köszönhetjük. Többek között. Az egykori VW konszern főtervezőt azóta egyébként kiutálták a cégtől, helyére korábbi beosztottját, az Alfa Romeónál (156, 147), Seat-nál (Leon) majd Audinál (A5, R8) bizonyító Walter de Silvát emelték, és korábbi terveit a Golf VI-ra, a következő Passatra és az új Sciroccóra elvetették, újrarajzolták. De a Passat CC-hez nem mertek hozzányúlni. Érezték, ezt nagyon eltalálta.
Legalább ennyire jól sikerült volt a tesztautóban található motor is. Az 1.8-as TSI kategóriájának egyik legjobb turbós erőforrása. Az elődjének tekinthető, régi, ötszelepes, turbós 1.8-as után (amely a világ legtöbbet tuningolt négyhengerese) egy reveláció. Csupán 160 lóerős és maximum 250 Nm leadására képes, de ahogyan ezt prezentálja, attól érzetre egy jó húsban lévő 2.5-ös szívó hathengeresnek érezni. Nem elég, hogy még a legnagyobb teljesítményt is 5000-től 6200-as fordulatig tartó platón adja le, a legnagyobb nyomatékát is egy dízeleket megszégyenítő fennsíkon hozza, 1500-tól 4200-ig. Emiatt is tűnik 160 lóerőnél sokkal erősebbnek a motor, amely már alapjárattól keményen megindul, és szép egyenletesen húz, könnyedén forogva el leszabályozásig.

Egy ilyen rugalmas erőforrás váltóáttételezését csak szándékosan lehetett volna elrontani, a hatfokozatú kéziváltó kiosztásával nem is fogtak mellé a német mérnökök. Pont kellemesen pörgős 1-2-3-ban (0-100 8,6 s), amit egy utazóautósan hosszú (max 222 km/h), de azért már városi tempónál is használható hatodikkal láttak el. Meg is látszik a fogyasztásban. Városban 9-10 liter között kényelmesen és lendületesen, országúton szabályosan 6 liter körül! Amúgy sík terepen, tempomattal haladva a következő sebesség/fordulatszám/pillanatnyi fogyasztás értékekeket hozta: 90/1900/4, 130/2800/7, 180/3800/10. És a keret nélküli ablakok ellenére tette ezt rendkívüli csendben, külön dicséret illeti a zajszigetelésért felelős brigádot.

Hiába négyajtós kupé, használhatóság tekintetében alig kényszerülünk kompromisszumokra. Igaz, két hátsó kagylóülésével csupán négyszemélyes, de annak kifejezetten kényelmes. Hátul egyedül a 180 centinél magasabbak lesznek gondban a háborítatlan kupéív oltárán beáldozott fejtér miatt, ami odafigyelést igényel a hátra való beszálláskor, és innen a kilátás is korlátozott, de minden másban lényegében a Passat értékeit tudja, ami az egyik legtágasabb modell a középkategóriában. A remekül tartó és támasztó  első sportülések (széria) az „otthonra is kéne egy" kategóriába tartoznak, a szép rajzolatú multifunkciós kormány biztos fogású, a míves műszerfalon minden logikusan, kézreállóan elhelyezett, gondos, minőségi anyagválasztásról tanúskodó. A csomagtér óriási, 532 literes és persze bővíthető, az 500 kg-os terhelhetőség példás.

A tesztautóban szerepelt egy igazi újdonság, VW tekintetben legalábbis, hiszen a CC az első Volkswagen, amelyet adaptív futóművel is szerelnek. Ez az esetünkben feláras extra (a 300 lóerős 3.6 V6 4Motion CC-ben széria), azonban nyugodt szívvel megspórolható. Aktív rendszerként már az alap Normal állásban is bevatkozik, Sportba kapcsolva az amúgy pontos és szépen visszajelző elektrohidraulikus szervokormány áttételezését még közvetlenebbre veszi, de ilyenkor már rázós ügy lesz a menetkényelem, amely pedig Comfortban hagyva nevéhez méltón kényelmes és kellőképpen sportos is egyben. Az elektronikus differenciálzárnak is köszönhetően az üresen alig 1,5 tonnás CC magabiztosan viszi át nyomatékát az útra, még szűk kanyarból kitaposva is alig kapar el. Útfekvése a széria 17-es kerekekkel és a Passatéhoz képest feszesebb, másfél centit ültetett futóművel kifejezetten szívet melengetően vidám örömautózást tesz lehetővé.

Bevallom, soha nem voltam egy VW-rajongó, ami nem csupán a hátsókerékhajtású modellek hiányának tudható be, de a CC megfogott. Olyan magas szinten, stílusosan és eltalált arányokkal egyesíti magában a gyönyörű formát követő funkciót, a mindennapi használhatóságot, a sportos autózást és a takarékos mindennapi kényelmes helyváltoztatást, hogy tényleg le a kalappal. Mindezt már 8,2 millió forinttól. Na jó, a tesztautóba ezen felül még egy kisautó árányi extrafelszereltséget zsúfoltak, mint például az automata beparkoló rendszert, de már az alap 1.8 TSI is tartalmaz minden szükséges kelléket (a fent említetteken túl például CD-s rádió, klíma, ESP/ASR, légzsák-szextett stb.).