Erős, de csak sikerült a Toyotát is a dízelbotrányba keverni

Ez nem a Dallas: állítólag a Toyota taszította a dízelbotrányba a Volkswagent

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Egy amerikai újságíró szerint a Toyota, méghozzá a Toyota idén 20 éves hibrid technológiája tehet a dízelbotrányról, persze áttételesen.


Már megint a Ewingok! Jack Ewing amerikai újságíró könyve, a Volkswagen dízelemissziós botrányáról szóló „Faster, Higher, Farther” nem kevesebbet állít, mint hogy áttételesen és teljesen ártatlanul, de a Toyota tehet az évszázad - eddigi - legnagyobb autóipari botrányáról. Ewing - aki se nem az öreg Jock, se nem a trükkös Jockey - szerint a Toyota hibridjeivel való versenyre kelés szándéka vezérelte eredetileg a Volkswagent, amely végül minden idők legnagyobb cégen belüli veszteségét volt kénytelen elkönyvelni az ügy kapcsán, a céggel kapcsolatos negatív közvélekedésről és presztízsveszteségről nem is beszélve.
A Volkswagen dízelügye iparági jelentőségű, ugyanis alapjaiban ingatta meg a vásárlók dízelmotorokba vetett hitét és bizalmát, de persze hozzá kell tenni, talán nem is baj, hogy a vásárlók végre ráébredtek: a személyautók esetén csak a kifejezetten sokat autózók számára lehet alternatíva a dízel, városi üzemhez semmiképpen. Az ügy kapcsán a legeldugottabb szálakat is felgöngyölítő, „Faster, Higher, Farther” (Gyorsabban, magasabbra, távolabbra – ironikusan ez az olimpiai mozgalom jelmondata is) című kötet szerzőjével, Jack Ewing amerikai oknyomozó újságíróval a Corporate Crime Reporter készített interjút még a nyár elején, közvetlenül a könyv megjelenése után.
„Az első pillanattól fogva követtem a sztorit” – mesélte el Ewing az újságíróknak. „Két hete voltam rajta az ügyön, amikor felhívott a Norton [a könyv későbbi kiadója] szerkesztője, John Glusman, és megkérdezte, írnék-e könyvet a kipattant botrányról?” Akkor még persze nem lehetett sejteni, milyen globális következményekkel és visszhanggal jár majd a dízelbotrány. Egy hollywoodi szupersztár, az egyik legnépszerűbb színész azonban már ekkor ráharapott a témára: „Egyik reggel kaptam egy e-mailt Leonardo DiCapriótól, aki szerette volna megvásárolni a történet megfilmesítésének jogait. Pedig ekkor még sehol nem álltam a könyvvel – ami lássuk be, ijesztő volt, hiszen DiCaprio hívásával hirtelen az egekbe szöktek az elvárások.”
Hirdetés
Az egyelőre csak angol nyelven elérhető könyv egészen 2007-ig vezeti vissza a 2015-ben kirobbant eseményeket. Ewing nem csak sokáig ment vissza, igen részletekbe menően írta le a sztorit: „A Volkswagen új modellt akart bevezetni Amerikában. Kitalálták, hogy majd egy tiszta üzemű dízelmotorral fognak versenyezni a Toyota ekkoriban már hipernépszerű hibridjeivel szemben. Csakhogy a kiszemelt motor nem teljesítette a szigorú észak-amerikai előírásokat. Ekkor döntöttek úgy a Volkswagennél, hogy beépítenek egy „csaló szoftvert”, amely érzékeli a laboratóriumi mérés jellegzetes körülményeit, és olyan beállításokra váltja a motorvezérlést, amellyel teljesíthetők az emissziós normák, ám amelyek huzamosabb időn át használva tönkretennék a kipufogógáz-tisztító rendszer érzékeny elemeit.”
„Mindez tehát 2007-ben történt” – idézi a szerzőt a Corporate Crime Reporter. „Az ezt követő években csak az Egyesült Államokban félmillió, világszerte mintegy 11 millió autóba építették be ezt a kétliteres dízelmotort és a hozzá tartozó szoftvert.”

Ewing a botrány kirobbanását a következők szerint írta le: „2015-ben két esemény indította útjára a lavinát. A tiszta közlekedés nemzetközi bizottságának (ICCT) egyik tagja, Axel Friedrich az USA-ba utazott, hogy tanulmányozza az autógyártók dízel utókezelő eljárásait. Európában is meg akarták szigorítani a kibocsátási normákat, és érdekelte a szakembereket, hogyan sikerült Amerikában ilyen tiszta dízeleket forgalomba helyezni és kifejleszteni. Ekkor még szó sem volt csalásról, Friedrich-et színtiszta szakmai érdeklődés hajtotta. Ezzel egy időben azonban a West Virginia University kutatói megszereztek egy ösztöndíjat, ami lehetővé tette számukra a dízelüzemű autók károsanyag-kibocsátásának vizsgálatát. Ők vették először észre, hogy valami nem stimmel, de bíztak a Volkswagen hírnevében, ezért azt hitték, biztosan a mérőműszereikkel vannak gondok. Ennek ellenére a hatóságok felfigyeltek a kutatásokra, és elkezdtek vizsgálódni.”
Akit mélyebben is érdekel a történet, legjobb, ha elolvassa a könyvet, ami egyelőre csak angol nyelven érhető el. Jack Ewing kétségkívül keményen nekiment a Volkswagennek, leírása szerint mind az akkori termékfejlesztési igazgató, azaz a mai cégelnök Matthias Müller, mind pedig az akkori elnök, Martin Winterkorn részt vett olyan prezentáción, amelyen szóba került az Észak-Amerikában használt Volkswagen dízelmotorok valós károsanyag-kibocsátásának eltitkolása, valamint elhangzott a „csaló gép és csaló szoftver” kifejezés is, azaz tudatában kellett legyen a csalással.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

8 thoughts on “Erős, de csak sikerült a Toyotát is a dízelbotrányba keverni

  • 2017.12.06. at 09:49
    Permalink

    A D4-D és a D-Cat motorok kapcsán miért ne keveredhetett volna bele? Jó, nyilván nem az USA által, de tudjuk, hogy Európában vizsgálták a Renault-t, a PSA-t, a Fordot, a Fiatot és az Opelt is…

    • 2017.12.06. at 15:26
      Permalink

      Ott én csak arról tudok, hogy átlagnapi használat mellett, ha padlógázzal mész, akkor nyilván az alapjárati/mérési érték 10-20x-osát mérik, de a program pl. nem váltogat módok közül, ha érzékeli, hogy esetleg mérik a kocsit, avagy sem.

      Szerintem, az nem lett volna akkora para (és büntető jellegű), ha teszemazt szimplán 40x-es a fos traktorok értéke, de pl. nem váltogat a program mérés és nem mérés között.

      • 2017.12.06. at 15:28
        Permalink

        ps : hisz az nem meríti ki a MANIPULÁCIÓ (ebben az esetben, ha úgy tetszik csalás) fogalmát. Hanem rávetít arra, hogy a katalógus adatokban mért érték, mérési ciklus nemes egyszerűséggel sz@r és nem tükrözi a valóságot.

  • 2017.12.07. at 09:00
    Permalink

    Valamikor 10 évvel ezelőtt ugyanaz az agymosott tudást nélkülöző mánia lengte körül a PD TDI-ket, mint most a japófan tinik részéről. És kb ugyanannyira ki tudtak akasztani az az Vös golfot etalonoztása (illetve az ellentmondása a saját tapasztalatommal) mint most pl a sokszor belinkelt xarkupac yaris.

    Aki közelről is látott autót, annak feltűnhetett, hogy akkoriban a VW csoport nem annyira a technikai fölényre játszott, hanem a baráti újságírói környezetre, hogy az Autobild majd ugyanúgy Golf klassét emleget a zajos kultúrálatlan PD TDInél.

    Na ez a környezet hiányzott az USÁ-ban, ők meg voltak olyan hülyék hogy ott elkezdtek csalni, idegenben, ahol nem nekik lejt a pálya.

    NEm a „Toyota” volt az oka a csalásra, hanem az amerikai szabályok, illetve a VW lustasága, hogy az amerikai piacra fejlesszen, mint pl a Toyota, vagy a Honda vagy az amerikai márkák.

    • 2017.12.08. at 01:10
      Permalink

      Milyen japófan tinikről beszélsz már megint zold? Muszáj mindenhova beleböfögnöd a japán utálatodat??? Milyen tinik? Te aztán marhára tudod kik rajonganak a japánokért. Ismered mindegyiket.
      Örülnél, ha japóktól tanulhatnál az autók motorjairól. A japánokat meg nem a tinik imádják, hanem az ép eszűek.
      Iszonyat naiv és maradi vagy és a nagyképűséged nem ismer határokat. Pofátlan, unintelligens módon belesz*rsz másokba, akik nem úgy gondolkodnak, mint te. Amúgy a parasztság és a bunkóság egyáltalán nem korfüggő ezt én, mint 37 éves is tudom. Sőt, még iskolához sincs kötve, mert ismerek diplomás idiótákat is 0 intelligenciával. Sőt.

    • 2017.12.08. at 01:24
      Permalink

      De most komolyan, miért van az, hogy nem lehet elolvasni egy cikket úgy, hogy egy 80 IQ-s okossággal bele ne rondítanál? Értelmes emberek hozzászólnak, aztán te jössz és ki nem hagyott japánutálattal, nagyképűséggel, arroganciával beleböfögsz valamit a fórumba. Tuti biztos valami vezető beosztásban lévő ficsúr vagy valahol, ahol nem tudod teljesen kiélni a pöffeszkedő stílusod és itt vezeted le a feszültségedet. Muszáj ezt csinálni?

Vélemény, hozzászólás?