Rengeteg sofőr autózik köztünk, aki még sohasem haladt a fenti táblával jelzett útszakaszokon, ám nem csak nekik szól ez az írás
A múlt hónap egyik hetében 6 alkalommal autóztam végig oda-vissza az M5-öst, ezen felül nagyjából 500 kilométert tettem meg az M1-es és M3-as autópályákon. Ezeknek az utaknak a jelentős részében magam vezettem, felváltva tempomat nélküli, tempomatos és távolságtartós, illetve sávtartós tempomattal szerelt autókat. Amikor nem én vezettem, akkor a gyakorlott autópályázók mellett egy olyan, friss jogsis sofőrhöz is szerencsém volt, aki életében először vezetett autópályán, mikor együtt utaztunk, illetve nagyjából 350 kilométert konvojban tettünk meg.
Azon a héten döntöttem el, hogy ezt a cikket meg kell írni, hiszen a tapasztalat egyértelműen azt mutatja, hogy szükség van rá.
Főleg, hogy ezzel nem csak azoknak lehet némi támpontot adni, akik a jogosítványuk megszerzése előtt, vagy akár azt követően évekig egyáltalán nem találkoztak az autópályával a volán mögött, hanem azoknak is, akik már régóta járják a kétszer két sávot. Részben azért, mert a hazai autópályákon az elmélet és a gyakorlat esetenként nagyon messze áll egymástól, részben pedig azért, mert sokan már annyit autópályáztak
"rosszul", hogy ez vált természetessé számukra.
Az első és legfontosabb feladat a megfelelő sebesség megválasztása, ami a kezdő sofőrök számára jóval kevesebb félelmetes helyzetet teremt majd, a gyakorlottabbaknak pedig segíthet csökkenteni a fogyasztást és a stresszt, illetve hozzájárulhat, hogy kiszámíthatóbb idő alatt, és jóval kipihentebben érkezzenek meg a céljukhoz.
Az autópályán ehhez egy tartósan, akár az egész út során hozható sebességet kell választani, vagyis el kell kerülni a felesleges lassításokat és gyorsításokat.
Ez azonban egyáltalán nem egyszerű feladat. A fő probléma, hogy nem vagy egyedül a pályán, így mindig, mindenkihez alkalmazkodnod kell. Ezért a rosszul megválasztott sebesség rengeteg extra manőverhez és stresszhez vezet. Ha azonban sikerül felvenned a forgalom tempóját, akkor erre a sebességre beállva jóval kevesebbszer kell alkalmazkodnod a többiekhez, hiszen nem távolodnak tőled és nem is közelednek hozzád, így nem is lesztek útban egymásnak. Persze, a forgalom tempója minden egyes út, akár minden egybefüggő útszakasz során változik, befolyásolják az időjárási viszonyok, a forgalom sűrűsége, illetve még az üres szerencse is. Ennek ellenére az a tapasztalatom, hogy a legegyenletesebb haladást általában (az autód sebességmérőjének pontatlanságával is számolva) 130 és 135 km/óra közötti, illetve 90-100 km/óra közötti tartományokban lehet elérni. Személyes preferencia alapján az előbbit javaslom, ám amennyiben tisztában vagy vele, hogy az adott sebességnél mire kell figyelni, úgy mindkét módon lehetséges biztonságosan közlekedni. A két ajánlott sebességtartományra azonban teljesen különböző íratlan szabályok vonatkoznak.
A legtöbben a megengedett legnagyobb sebességgel haladnak: ezért éri meg neked is 130 km/órára beállni?
Nem véletlenül alakult ki ez a két "ideális" tartomány. Aki ismeri a KRESZ tartalmát, az tudja, hogy az első javaslatom nagyon közel áll a megengedett maximális sebességhez, ezt pedig rengetegen egyszerre értelmezik minimumként is. Ők azok, akik mindenhol annyival mennek, amennyivel legfeljebb lehet, rosszabb esetben pontosan annyival, amennyiért még nem jön a csekk. Éppen emiatt vesz le rengeteg terhet a válladról, ha te is a megengedett legmagasabb sebesség környékén választod meg a tempódat a közlekedéshez. Ezt a tempót tartva - néhány renitens kivételtől eltekintve - nem lesz nálad gyorsabb szereplő a pályán, így jóval kevesebbszer kell a mögötted gyorsabban érkező autósokhoz alkalmazkodnod, mondjuk egy kamion, vagy egy lassabban haladó jármű kikerülésekor. Triviálisnak tűnhet, hogy menj annyival, amennyivel szabad, illetve amennyivel mindenki más is közlekedik, ám ez sokaknak mégsem sikerül. Sajnos rengetegen akadnak, akik a 110-120 km/órás tempót már csak azért is biztonságosabbnak tartják, mert lassabban közlekednek, ám ez ebben a helyzetben csak nagyon ritkán jelent valódi előnyt. Nézzünk erre egy példát.
A legjobb, ha mindig az adott közlekedési helyzethez és időjárási viszonyokhoz mérten próbálod meg összehangolni az utazótempódat a többiek sebességével
Ha 110 km/órával közlekedsz, akkor - akárcsak 130 km/órás tempó esetén - legtöbbször a belső sávban tudod tartani a választott tempódat, hiszen a teherforgalom nálad jelentősen lassabban, az autód órája szerint 90 és 100 km/óra között halad, így folyamatosan előzni kényszerülsz majd. A kötelező jobbra tartás miatt azonban vissza kell sorolnod minden egyes alkalommal, amikor erre szabályos követési távolság megtartása mellett lehetőséged nyílik. Akkor is, ha nem jön mögötted senki, aki éppen gyorsabban haladna, ám tapasztalatból írom, hogy szinte mindig "útban leszel" valakinek a belsőben 110 km/órával. Éppen ezért amikor a külső sávban, szabályosan haladsz, akkor is folyamatosan haladnak majd el melletted a gyorsabb járművek. Ha tehát utoléred a következő kamiont, akkor nem csak arra kell majd figyelned, hogy előtted mi van, hanem folyamatosan nézned kell a tükröt is, hogy mikor válik szabaddá a sáv, mikor sorolhatsz be, hiszen sávváltáskor annak van elsőbbsége, akik már az általad óhajtott sávban közlekedik. Ha eközben utoléred a lassabban haladót magad előtt, akkor neked is lassítanod kell (miközben folyamatosan figyelsz hátra továbbra is), majd amikor végre szabad a belső sáv, akkor előzés közben kell visszagyorsítanod 110 km/órára.
Nem csak régen voltak, hanem még ma is akadnak olyan autók, amik nem képesek az autópályán megengedett 130 km/órára: kérdés, hogy ezekkel megéri-e egyáltalán felmenni a sztrádára
Ez rengeteg extra koncentrációt igényel, jelentős ideig kell kamionok mögött lassabban haladnod a tervezettnél, így később érsz a célodhoz, illetve a folyamatos gyorsítások és lassítások miatt az autód fogyasztása is jelentősen megnő! Annak ellenére, hogy tökéletes sebességtartásnál valóban takarékosabb lenne 110 km/órával közlekedni, a lendület folyamatos elvesztésével és visszaszerzésével akár nagyjából ugyanannyi, vagy talán még több is lehet az autó fogyasztása. Ha ellenben felveszed a forgalom tempóját, akkor elméletben minden egyes előzésnél szabad lesz a sáv, ahová érkeznél: belenézel a tükörbe, nem közeledik senki, index, besorolás, előzés, visszaindex, kisorolás, miközben egy pillanatra sem mozdítottad el a gázpedált az eredeti állásából.
Mindig lesz, aki az Autobahnon hiszi magát, és nyomja a gázt, mint süket a csengőt, ám a hazai autópályákon ez egy fárasztó, költséges és egyáltalán nem hatékony módja a közlekedésnek
A forgalom tempójánál gyorsabban sem érdemes azonban haladni, ugyanis akiknek 110 km/óránál
"útban lennél" a belső sávban, azok 150 km/órás tempóval haladva neked lesznek folyamatosan
"útban". Ezért ismételten folyamatos lassításokra és gyorsításokra kényszerülsz majd, és a legtöbb esetben ugyanúgy 130 km/órával fogsz haladni mint a többiek, csak éppen folyamatosan azt figyelve és azon stresszelve, hogy mikor tudsz már haladni. Tipikus példája ez a
"mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" esetének: ha túl sokan vannak útban neked az autópályán, akkor nem biztos, hogy mindenki mással van a probléma.
95 km/órával követi a kamionost a távolságtartó, pedig a 40 tonnás szerelvény nem tud ilyen gyorsan haladni: nagyjából ennyit csal egy modern autó sebességmérője
A másik, nyugodt utazást eredményező lehetőség az óra szerinti 90-100 km/óra közötti tartomány felvétele, azaz a teherforgalom sebessége. Ekkor a külső sávot célzod meg, hiszen elméletben - ismételten néhány zavaró kivételtől eltekintve - senki sem fog jelentősen lassabban haladni nálad. Ilyenkor még többen fognak folyamatosan előzni a belső sávban, ám szinte sohasem kell besorolással és előzéssel foglalkoznod, ezért nem lesztek útban egymásnak. Tagadhatatlanul ez a legtakarékosabb módja az autópályázásnak, ám ekkor rengeteg olyan tényezőre kell figyelni, amelyre 130 km/óra környékén nem kellene. Ilyen például, hogy
semmiképpen se haladj lassabban a teherforgalomnál, mivel a kamionosoknak pontosan megtervezett időben kell odaérniük a céljukhoz, nem szórakozásból vannak az utakon, nem szabad feltartani őket.
Mindenki tudja, hogy nem előzhet a kamionos, de ettől még a legtöbb esetben előzni fog: személyautósként megéri mindent megtenni azért, hogy ne kerüljön a bal oldaladra a 18 méteres szerelvény
És hiába tudod jól a KRESZ-tanfolyamról, hogy a kamionok legnagyobb megengedett sebessége a magyarországi autópályákon 80 km/h, a valóság az, hogy szinte minden sofőr az elektronikus tiltásra, a te autód órája szerint 90-95 km/h-ra áll be, a hatóság pedig ezt hallgatólagosan tudomásul is veszi.
Ha te mégis ennél lassabb vagy a sztrádán, magadat kevered bajba. Az általános főszabály szerint ugyan a nagyobb teherautók és kamionok Magyarországon nem előzhetnek nap közben az irányonként legfeljebb kétsávos autópályákon és autóutakon, ennek ellenére, ha feltartod őket, mert mondjuk takarékossági okokból csak az órád szerinti 90, valójában 85 km/óra körül közlekedsz, akkor meg fognak előzni. Az sem kizárt, hogy több kamion közé kerülsz,
"bedobozolva", ami sokak számára az egyik legfélelmetesebb érzés az autópályán. Szintén fontos, hogy kamionostempóban autózva is is tarts megfelelő követési távolságot, ami legalább egy, de inkább másfél kamion hossza közted és az előtted haladó között. Egyrészről, hogy időben észre tudd venni a különböző táblákat, másrészről hogy időben meg tudj állni, ha baj van, harmadrészről pedig, hogy akár egy teherautót is be tudj engedni magad elé, ha kell, hiszen az adott tempónál erre is szükség lehet.
A teherforgalom ritmusát felvéve is lényegesen gyorsabb lesz az utazás, mintha országúton mennél, ám ilyenkor sem fenékig tejfel az élet
A számszerűsített sebességtartományokat a leggyakoribb tapasztalataim szerinti iránymutatásként írtam, a forgalom pontos tempóját mindig az adott helyzet értelmezéséből kell kikövetkeztetned. A cél, hogy a lehető legkevesebben legyenek
"útban neked", és ezzel egy időben te is a lehető legkevesebb közlekedőt tartsd fel. A végletekig leegyszerűsítve tehát menj annyival, mint mindenki más. Ha kezdőként tudatosan figyelsz erre, akkor szinte azonnal nagyobb biztonságban fogod magad érezni a pályán a megfelelő sebességgel haladva, hiszen jóval kevesebb
"mozgás" lesz körülötted. Ha pedig van már gyakorlatod, és úgy érzed, hogy mindig, mindenhol gyorsabb és/vagy lassabb autókra kell figyelned, akkor érdemes egyszer kipróbálnod, hogy milyen érzés annyival menni, mint mindenki más, valószínűleg te sem fogod megbánni. A helyes sebesség megválasztása azonban még csak a jéghegy csúcsa; legalább ennyire fontos a biztonságos autópályázáshoz a követési távolság írott és íratlan szabályainak ismerete, a biztonságos sávváltás módszerének elsajátítása, illetve a felkészülés a leggyakrabban előforduló különleges veszélyforrásokra, például a dugókra, a rendhagyó időjárási jelenségekre és a jellemző veszélyes helyzetekre.
Neked milyen sebességtartományok szoktak beválni, illetve melyik hazai autópálya-szakaszokon? Várjuk a válaszokat kommentben!
Nagyon jó cikk, igaz hiánypótló mű, amelynek elolvasát a kressztanfolyamon kötelezeővé tenném.
Nekem a 120 km/h vált be, hosszú távon. Nem lassú, nem gyors és még viszonylag gazdaságos is.
Szerintem semmi baj a 110 körüli tempóval, a 3 hengeres 1.2 szívómotoros kis vasam 130 körül hangos és zabál, a futóműnek is sok kicsit, érzem nagyobb kanyarokban, nyomvályúban, dilatációkon. És mivel minden autónak máshogy csal az órája, 130 körül mindig utolérek valakit aki csak egy kicsit lassabb, vagy lassabb tempóra állok át, vagy gyorshajtva üveghangon előzök. Ennél sokkal jobban bevált, ha 115re nyomom a tempomatot és csak előzéskor megyek gyorsabban. Halkabb, nyugodtabb, gazdaságosabb az én kocsimnal. Ha lassabb autó van előttem és nem tudok előzni, elveszem a gázt és fék nélkül veszem fel a tempóját. Ha nem szabad a belső sáv, akkor megyek egy darabig mögötte, nem tragédia.
Ez tényleg jó cikk. Azzal is kell azért számolni, hogy bár 130 km/h a legnagyobb megengedett sebesség, de csak 150 km/h fölött lép életbe az objektív felelősségvállalás. Vagyis 150-ig gyakorlatilag nyugodtan lehet büntetlenül autózni.
Két eset, ami tapasztalat. Délután 5-6 között mindenki megy haza munkából. Az M7-esen a belső sáv halad kb. 120 km/h-val. A sorban vannak előttem 25-en. De mindig van egy Fittipaldi, aki hátulról érkezik nagy sebességgel, és indexel, villog, a lökhárítómon autózik. Ha van hely lemegyek a szélére, nehogy baj legyen. Így nyer egy helyet. Aztán a többieket is nyomasztja pár percig, pár km-en át. Ha szerencséje van, akkor Székesfehérvárig előbbre lesz 15-20 hellyel. Mindezt végig balesetveszélyesen vezetve. És nyert 1 percet.
A másik a notórikus tempomatos. Én soha nem vezetek tempomattal, próbáltam, számomra nem kényelmes, egyszerűen sokkal nagyobb figyelmet igényel és veszélyesebb, mintha normálisan vezetek. A lábam 30 év alatt már „megszokta”, hogy mikor mit kell csinálni. Kérdeztem ismerősöket, de nagyon kevesen használják. De van aki meg csak ezzel közlekedik. Megy a külső sávban egy kocsi 125-tel, elkezdi előzni a tempomatos 128-cal. Ez az előzés viszonylag hosszú ideig fog tartani. Nem baj, ha csak ketten vannak a környéken. De az ilyen akkor sem lép oda, ha megérkezek mögé, mert ő tempomattal megy egyenletes sebességgel. Valamikor a kresz tanfolyamon azt tanultam, hogy az előzéshez minimum 20 km/h sebességkülönbség szükséges, és az előzést a lehető legrövidebb idő alatt be kell fejezni. Lehet, hogy ezt nem autópályára tanították, de ott is hasznos.
Lassabb és gyorsabb tempóra képes autóval is szoktam pályázni. Túl sok az agresszív autós, rendszeres a gyorshajtás. Lehet itt többféle taktikán gondolkodni, nem segít. Ha betartom a szabályokat, akár ott is hagyhatom a fogam. Na így vezessen valaki!
Lehet hogy én látom rosszul de szerintem kevés a 2×2 sávos autópálya, autóútnak jó ahol a 110 a megengedett. A kamionok 90-el a szélsőben a belsőben meg a spórolós aki 110 környékén haladna de nem tud és folyamatosan vissza kell sorolnia a 130 vagy felette közlekedők elől. Az én autóm 1-1,5-2 litert spórol 110-130 között. 1.6 szívóbenzin egyterű 6,5-7 110nél, 8-8,5 130-nál max kevés emelkedővel.
Az elmúlt 3 hétben kb 7ekm-t mentem autópályákon Európában, most is Olaszországban vagyok. (H-A-D-B-NL-L-D-I)
Személyautó, üzemanyag saját zsebből fizetve, jellemző ár 1.80-1.90 euró/liter GO-ból, igyekszik az ember minnél kevesebbet költeni (automata kúton ha tankolsz, 100€-t foglal be, 50 liter GO-nál majdnem limiten vagy).
A pár nyugis éjszakai vezetést leszámítva nem is nagyon lehetett volna, ezek okai ismertek: stau, útfelújítás, 2 csepp eső vagy bármi és azonnal felvillan a LEDfal: 60-80-100-120km/h korlátozás. (ez nekem konkrétan hiányzik a magyar autópályákról, ha nagy a forgalom/változik az időjárás/dugó előtt kilométerekkel/bármi okból, akkor csökkentik a sebességet, ahogy például Szlovénia vagy Horvátország csinálja)
Idekint ahogy most én látom kevesen siettek, esőben 110-re állított tempómattal én voltam a pálya hülyéje a „gyorshajtás” miatt, de alapesetben is 120 körül csak azért mentem ki a középső/belső sávokból, mert ugye jobbratartás… Németország, korlátozásmentes szakaszokon talán az autók kevesebb, mint 1%-a ment igazán gyorsan, a többséget 120-l le lehet előzni. Cserébe odafigyelnek, szerintem jobb az átlag német, mint az átlag magyar, de itt is van hülye elég.
Belgium szerintem jó, mert ott 120 a felső korlát, külsőben mennek a kamionok, belsőben meg mindenki 115-120 körül megy és csak akkor van szívás, ha kamion előz. (nem bánnám amúgy, ha ez a kimit lenne Magyarországon is) Magamtól én sem mennék amúgy gyorsabban, így halál kényelmesen lehet vezetni. Legjobb Hollandia volt, amikor mentem Amszterdamba volt olyan 6 sávos szakasz, ahol 100km/h volt a limit és mindenki kb ennyivel is ment. Tirol környékén is 100 a limit az osztrák pályákon, ott is halál nyugis a vezetés.
Amíg volt cégesautóm molgolddal csak arra figyeltem, hogy a kvótába beférjek, nyomtam ahogy nem szégyeltem 🙂
Én a minimális energiafelhasználásra törekszem, így leggyakrabban a teherforgalom tempójával / időnként annak szélárnyékában autózom. Nem derogál a jobbra tartás, nem zavar, ha szinte minden autós megelőz. A fogyasztás kizárólag a hosszú távon megválasztott sebességtől függ, a letekert ablak, vagy az utastérben felejtett +3 fő csomagokkal egyáltalán nem számít.
Számomra nincs jelentősége, hogy mikor érek oda a rokonokhoz, vagy a kirándulás célpontjába. Egy tudatos egzakt autózással pontosan tudom milyen fogyasztásom / hatótávom / költségem lesz.
Magyarországi sajnálatos tény, hogy kisebb tempónál van esély kikerülni a rengeteg úthibát, kátyút, dilatációt (pl. M1, M3, M7, a mellékutakról nem is beszélve), bár ez rajtam kívül nem sok autóst izgat.
Én valahogy sosem értettem azokat, akik állandóan az üzemanyagon spórolnak. Nyilván nem mindegy, hogy egy autó 6 litert fogyaszt vagy 12-t, de ha kis különbség van, az sosem érdekelt. Ha nagyon finoman, lassan megyek, akkor a jelenlegi autóm 5,5 liter gázolajjal beéri, ha meg megyek rendesen, akkor fogyaszt max. 6,2 litert. Ha ez valakinek számít, akkor az ne vegyen autót.
Nekem ez nem a spórolásról szól. Minden út egy kihívás, egy feladat, hogy lendületesen („megyek rendesen”), de minimális pazarlással oldjam meg A–>B-be a közlekedést, jól abszolválva az összes forgalmi szituációt (város, előváros, agglomeráció), plusz még a rengeteg úthibát is kikerülve. Nem kell „nagyon finoman” menni, a kulcs a megszerzett mozgási energia / lendület beosztása, előrelátó-gondolkodó vezetéssel, sikkesen, ésszel, ja és fékhasználat nélkül 🙂 Ehhez egy full hybrid talán a legjobb megoldás, én speciel egy kézi váltós mild hybridben találtam meg a megfelelő, hatótávpara-mentes „családi” eszközt. Autópályán mindenki maga dönti el mennyit áldoz fel a sebesség oltárán, akinek sietnie kell, vagy élvezi a nagy tempót, annak ott a belső sáv, lehet tolni neki.
Én ilyen energiákon nem gondolkodom sosem. Gázt adok, fékezek, dinamikusan vezetek. Nem lennék képes arra, hogy szépen guruljak, mert piros lesz. Inkább fékezek, ha kell. De mindenki máshogy vezet.
Szerintem alapvetően, a szabályok be nem tartásával van gond Magyarországon. Ha betartanák a követési távolságot, és a sebességkorlátozásokat, mint például Ausztriában sokkal kevesebb probléma lenne az utakon.
Lenne hely az előzésre is ill. a megelőzöttnek sem kell beleállni a fékbe. Ki nem találkozott már olyannal, amikor a megelőzöttnek levillog azért mert ő nem tartotta be a követési távolságot és fékezni kellett, hogy beférjenek elé. Ausztriában rengetegen járnak 110-120 közötti tartományban(főleg EV) és mégis biztonságosan lehet haladni.
A tgk es az autobusz altalanos 80 km/o sebesseghatara mar tulhaladott. Nehany felszerelessel mar 100 km/o is engedelyezett.
Kene nyomulni, h emeljek a mai balesetmegelozesi rendszereknek jobban megfelelo 100 km/o-ra a tgk es autobusz sebesseghatarokat!
Bár az autóm bírja a 130 feletti utazósebességet is, nekem a magyarországi autópályákon a 100-110 tűnik biztonságosnak. A belső sávban gyakran 150 feletti tempónál is levillognak. Nevetséges, hogy otthon órákat töltenek az emberek zombiként a tévé előtt, de ha autóba ülnek, mindjárt úgy sietnek, mintha 5 perc előnyön az életük múlna. Sokkal nagyobb rendőri jelenlétre lenne szükség, és több traffipaxot kellene az autópályákra, főutakra tenni, mert az idiótákat nem tartja vissza semmi más.
Egyébként ez most hogy van? Az Autónavigátor újságírója javasolja a 130-150 közötti sebességtartományt? Nem láttam a cikkben, de ezt Magyarországra javasolja? Azaz arra biztat, hogy bátran rúgjam fel a KRESZ-ben előírt sebességkorlátokat? Esetleg lehetne pontosítani a cikken, hogy mondjuk a 150-nel haladást pontosan hol is tartja célszerűnek a cikkíró?
Közben látom, frissült a cikk… akkor ez tárgytalan.