Néhány dologban megelőzte a korát a Fiat Stilo, mégsem lett nagy siker
Természetesen a címben feltett kérdés költői. Naná, hogy sokan emlékeznek még a Stilóra, habár csak egyetlen generációt élt meg. És ennek, na meg a nem túl fényes jövedelmezőség ellenére elég mély nyomot hagyott az emlékezetünkben. Talán a merészségével, hiszen a Brava/Bravo páros után homlokegyenest más formával próbált hódítani. Az ezredfordulón a Fiat még mindig a 128-as sikerét próbálta megismételni, amely 1970-ben az Év Autója lett, és több mint hárommillió darabot adtak el belőle. Ez nem jött össze sem az 1988-ban érkező Tipónak, sem az őt váltó Brava/Bravo párosnak sem. Pedig utóbbiakra sokkal kellemesebben emlékeznek vissza az emberek, talán különleges formaviláguk okán is.
Kezdetben három, illetve ötajtós változatban készült
Kemény mezőnybe érkezett, az alsó-középkategóriába. A 2000-es évek elején még nem akart mindenki SUV-t, vagyis akart, de még nem özönlöttek el minden kategóriát a SUV modellek, szóval a Stilónak a Golf súlycsoportjában kellett babérokra törnie. Akkor, amikor többek között a Ford Focus épp letarolta a kategóriát, amikor érkezett a Peugeot 307, és tényleg mindenki a legjobbra törekedett a kompaktok között. Szóval a Stilo 2001 novemberében mutatkozott be a nagyközönségnek Bolognában. Ugyanúgy két változatban, mint az elődje, ötajtós és háromajtós karosszériával. A háromajtós hátsójánál jobban elengedték a fantáziájukat a tervezők, a MultiWagon névre keresztelt kombi viszont csak 2003-ban követte őket. A háromajtóst szánták a sportos változatnak, míg az ötajtóst pedig a praktikus családi autónak, amelynek hátsó üléseit előre-hátra is lehetett mozgatni.
2003-ban érkezett a kombi
Bár most már elkezdett balladai homályba veszni a Stilo története, azért érdemes tudni, hogy még az Év Autója díj döntőjébe is bejutott, úgyhogy nem volt ez annyira hamvában holt próbálkozás a Fiattól, mint azt manapság sokan gondolják. A 2002-es Év Autója választáson a harmadik helyre szorult a Peugeot 307 és a Renault Laguna mögött. Ám hiába lett dobogós, rengeteg kritika érte az autót a csatolt lengőkaros hátsó felfüggesztése miatt, amit visszalépésnek tartottak a Brava/Bravo független felfüggesztéséhez képest. Aztán az 1,2 literes benzinmotort sem kímélték a kritikusok gyengesége miatt. Persze az autó nagy tömege is szerepet játszott abban, hogy lomha volt ezzel a motorral, ebből pedig egyenesen következett a magas fogyasztás, amire szintén húzták a szájukat a kritikusok. Létezett automata (Selespeed) sebességváltóval felszerelt változat is, ezt viszont a lassú reagálása miatt „ekézték”. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy a Stilo volt a második típus a világon, amelyben az elektromos, kormányoszlopra telepített rásegítős szervokormányt alkalmazták. Az első a Fiat Punto második generációja volt.
Kezdetben szépen indultak az eladások, de aztán mégis bukás lett a Fiat számára a típus
Emellett olyan extrákat is kínáltak hozzá, mint például a kulcs nélküli nyitás és nyomógombos indítás, szóval nem lehet rá azt mondani, hogy nem haladt a korral. Főleg, hogy emellett korát megelőző infotainment rendszerrel is lehetett rendelni. 7 colos központi kijelzőjén mutatta a navigáció térképét, rendelkezett mobiltelefon-kapcsolattal, internetkapcsolattal és MP3-lejátszóval, márpedig ez ebben a kategóriában, igencsak szokatlannak számított akkoriban. És akkor még nem is említettem az extrák sorában a napfénytetőt, az elektromos ülésállítást, a radaros tempomatot (ezt később kivették a kínálatból, mert nem jól működött), a digitális klímát, illetve a nyolc légzsákot. Csakhogy hiába a gazdag extralista, ha nem rendelik meg azokat. Márpedig ebben a kategóriában nem volt jellemző, hogy ilyen gazdagon felextrázzák a modelleket.
Akár 7 colos központi kijelzővel felszerelt infotainment rendszert is kaphatott az ügyfél
Ráncfelvarrást 2005-ben kapott, a gyártása Olaszországban 2007-ben fejeződött be, ám Európán kívül még 2010 decemberéig gyártásban maradt. összesen 769 000 darab készült belőle, úgyhogy ezért sem fog felkerülni a Fiat dicsőségfalára. Pedig kezdetben jól alakultak az eladásai, ám aztán jött a megtorpanás. Néhány évvel ezelőtt a Stanford C. Bernstein nevű brókercég összegyűjtötte a 10 legveszteségesebb típust Európában. A 10-es lista mindegyik tagja 1997 és 2003 közötti típus volt. Az első helyre a smart fortwo került, amely a Daimler számára 3,35 milliárd eurós veszteséget eredményezett. Nem sokkal jobb a helyzet a Stilo esetében, amely a második helyet foglalja el ezen a ranglistán. Rövid élete alatt 2,1 milliárd euró veszteséget termelt a Fiatnak.
A panorámatetős modellek ritkák, mint a fehér hollók
Az ötajtós túlságosan unalmas formavilágúnak tartották
Körülnézve a használt autók piacán, jól látható, hogy nem tolonganak a Stilók. Már 200 ezer forinttól megvásárolható, de a használhatóbb darabok inkább 350 ezer forintról indulnak, míg a legfiatalabb, legkevesebbet futott példányok ára sem lépi át sokkal az egymillió forintot. Zömében 1,4 és 1,6 literes benzinmotorral kínálják őket. Mellettük az 1,9 literes dízelből akad még szemmel láthatóan több, de az 1,2 literes és az 1,8 literes benzinesből csak elvétve. Illetve fel-felbukkan egy-egy Abarth az öthengeres motorjával, ám ennek az a bizonyos Selespeed váltója elég masszív szervizszámlát okozhat. A szerviztapasztalatok alapján az elektronikával akad a legtöbb probléma, de sokan panaszkodtak a gyorsan kopó kuplungra és fékekre is. Valamint a körülményes szerelhetőségre, gondolva itt az olyan, általában otthon is elvégezhető feladatokra, mint például az izzócsere. Aki viszont elegendőnek tartja a típus pozitív tulajdonságait, hogy megvásárolja, most körülbelül 70 darab közül válogathat a
Használtautó.hu felületén.
Brazíliában fejezték be a gyártását
Nekem mindig is tetszett, bár sosem volt ilyenem.
A cikkből kimaradt szerintem az olyan egyedi extra, mint a 6 sebességes váltó, mely ebben a kategóriában nem volt mindennapos.
Nem volt mindennapos, de olyat már az első Punto is hozott, ott volt igazán nagy szám!
A fő gond szerintem az unalmas forma volt. Műszakilag biztos jó lett volna, de voltak jobb nevű konkurensek akik ráadásul dögösebb formával is bírtak.
Az a gond, hogy a vevő többnyire csak egy autót vesz, és ilyenkor a második helyért nem jár pont. Igazi vérfürdő volt akkor ebben a ligában, a túléléshez is kellett új platform ami jól szerepel az NCAP-n, új dízel motorok és persze itt érkeztek meg a luxusautók extrái az alsóközép kategóriába.
A Bravo II esetében pedig Igazából nem szólt mellette a dízel motoron felül semmi, egyszerűen nem volt jobb a konkurenseknél és szebb sem. Azok vették akik minden áron olasz autót akartak.
Ugyanakkor a platform drága volt és nem is használták ki. Most látszik hogy mennyire jó stratégia volt a Nissantól hanyagolni az életképtelen Almerát és feltenni a tétet a Qasqai-ra.
Szerintem egyáltalán nem unalmas forma…. Sőt kifejezetten jól néz ki,nekem jobban tetszik mint mondjuk egy golf 4es, az astra unalmas formavilágánál meg fényévekkel szebb! 😉 Valamint itt a formatervezők vittek valamennyi kreativítást a 3 ajtós hátuljának a megtervezésekor, nem úgy mint mondjuk a golfnál ahol ugyanazat a segget kapta. És a 3ajtós nem is akárhogy néz ki… Egyébként szerethető autó, nekünk is volt de nem volt vele nagy gond. Egyébként megfigyeltem, hogy divat lett szidni. Akinek nincs szidja mert egy „szarolasz” akinek meg van ő meg boldogan el van vele, mert leértékelték a típust, és olcsóbban hozzá lehet jutni az autóhoz és az alkatrészekhez is 😉
Megelőzte az Év Autója rangsorban a Pug 307 meg a Laguna?
Hahhhhaha! Mindkettő óriási műszaki „siker” lett, valahol a pocsék és a katasztrofális határán billegtek. A Stilo hozzájuk képest a megbízhatóság szobra.
Nekem volt egy rövid ideig egy jó állapotú 1,6os kombi. Szerintem marha jó kocsi volt, élénk motorral (200), nagyon jó futóművel, jó általános minosegerzettel. Sokkal többet érdemelt volna. Az 1,9jtd meg szintén egy igazán jó motor volt hozzá.