Emily mesebeli története
Titkos szerelem emlékére készült az Eksztázis Szelleme
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Egy fiatal színésznő sajátos módon tett tanúbizonyságot az előkelő lorddal való titkos szerelméről.
Emily első elődje nem sokkal a márka megalapítása után, 1907-ben készült el, és került fel Lord Montagu of Beaulieu (John Douglas-Scott-Montagu) Silver Ghostjára, aki az angol autózás egyik úttörője, s egyben szakértője: autógyűjtő- és versenyző, a mobilizációért sokat tevő politikus, valamint a The Car Illustrated magazin szerkesztője volt egy személyben. A befolyásos lord maga bízta meg Charles Robinson Sykes szobrászt, hogy készítse el az impozáns díszt, és rögtön modellről is gondoskodott, ugyanis ekkoriban Eleanor Velasco Thornton, ismert színésznő és modell dolgozott a jobb kezeként. Talán nem meglepő, hogy nem kizárólag munkakapcsolat fűzte kora egyik szépségideálját a lordhoz, házasságról azonban a nagy társadalmi és anyagi különbségek miatt szó sem lehetett, sőt, a lord családja nyomására elvett egy másik, rangban hozzá illő nőt. Kapcsolata Eleanorral azonban ez után is megmaradt, egy lánygyermek született belőle, de erről persze csak kevesen tudtak.
[kepallobal=465586][/kepallobal] A titok egyik hordozója épp a megbízott szobrász volt, akinek egyébként gyakran állt modellt a szép hölgy, így adta magát, hogy most is ő kölcsönözte az arcát és a testét a szerelme számára készülő egyedi, különleges orrdíszhez. Az elkészült mű hosszú, libegő ruhát viselt, s mutatóujját a szája elé tartva jelképezte tüzes kapcsolatuk titkosságát. Ez a szobor a The Whisper, azaz „A Suttogó” nevet kapta. Montagu példáját követve eztán több Rolls-Royce tulajdonos készíttetett egyedi díszeket az autójára, mígnem a cég vezetése – engedve a divathullámnak és attól félve, hogy a kocsi stílusához méltatlan emblémák is napvilágot látnak majd – hamarosan megbízta a szobrászt, hogy készítsen egy hasonló művet, ezúttal minden autójukra! Az igazgatótanács persze több variációt kért, hogy legyen miből választani. Sykes megmaradt az eredeti figura mellett, s újra a lord titkos szerelmét kérte fel modellnek, csupán a fém hölgy suttogó mozdulata változott meg a karok fel, illetve hátra lendítésével. A zsűri tagjai a kisebb szélzajt okozó, lágyabb vonalvezetésű figurát választották. Először a Spirit of Speed (a Száguldás Szelleme) nevet adták az új orrdísznek, ám kis idő múlva úgy döntöttek, hogy a Spirit of Ecstasy (az Eksztázis Szelleme) jobban illene hozzá, és még egzotikusabban hangzik.
Bizonyára sokan tudják, hogy az orrdíszeket a mai napig tradicionális technológiával, kézzel készítik. Mivel az öntőformát össze kell törni, hogy megkapjuk az öntvényt, így valójában nincs két azonos szobor. 1951-ig maga a művész és a lánya gyárthatta csupán az orrdíszeket, minden egyes munkadarabot szignálva és bedátumozva, de ma is ötvösöket alkalmaznak a készítésére.
Először a Spirit of Speed, a Száguldás Szelleme nevet adták az új orrdísznek, ám kis idő múlva úgy döntöttek, hogy a Spirit of Ecstasy, vagyis az Eksztázis Szelleme jobban illene hozzá, és még egzotikusabban hangzik...
Sajnos Eleanor sem sokáig láthatta viszont vonásait a kocsikon, 1915 decemberében, egy egzotikus hajóúton a szeretett nemes karjaiban halt meg az SS Persia fedélzetén, amelyet egy első világháborús német tengeralattjáró süllyesztett el. A sors fintora, hogy Lord Montagu-tól is elbúcsúztak a helyi lapok, ám őt egy arra járó hajó legénysége kimenekítette a tengerből, s bizony meglepte az angol elitet, amikor az Eksztázis Szellemének egyik szülőatyja - kicsit sem szellemnek kinézve - később besétált az egyik szalonba. 1929-ben ő is elhunyt, s egy, az autózással örökre életére „megfertőzött” fiúgyermeket hagyott maga után a második feleségétől. Ez a fiú, Edward ma 84 éves, és a családi alapokra építkezve, többek közt egy elismert veteránautós szaklap, valamint a családi birtokon nyitott National Motor Museum (magyarul Nemzeti Autómúzeum) tulajdonosa. Apja történetét a The Silver Ghost című filmből is ismerhetik.