Elrontani nem tudták – DS 3

Ez akkor Citroën, vagy nem? Sokadik DS 3 tesztautó ez, a frissítettet is próbáltuk már kabrióként és 1.6-os dízellel is, és előttük a túlhegyezett sportos Racinget is megrángattuk. Most nincs se új motor, se új kivitel, sőt, még Citroën DS 3 sincs, most simán a DS kínálatának 3-as modelljeként járt nálunk. Nem annyira bonyolult, lényegében levették a DS modellekről a Citroën emblémát, viszont új márkát nem alapítottak - legalábbis az okmányirodák szerint, tehát forgalmi szerint is Citroënként kapjuk. Nincs ezzel semmi baj, igazából azzal se, hogy lényegében nem változott a frissítés óta, még mindig pont annyira jó, mint eddig.
Csinosan takarékos. A már jól ismert 1.6 BlueHDi dízelt kapta a tesztautó, már a 120 lóerős verziót. A hangja nem túl szép, sőt, szerintem néha kicsit bántó is tud lenni a kerregése, főleg egy ilyen kis csinos karosszériában. Viszont mindent megbocsájtunk neki a tankolásoknál, ugyanis bármit művelünk vele, 6 liternél több nem megy le a torkán 100 kilométerenként. Mohón használtam, így nálam 5,5 liter lett az átlag, de simán tud egy literrel kevesebbet is. Azért nem finomkodtam vele, mert nagyon tud menni, és szeret is. Be kell lőni azt az 1700-3000 közötti fordulatszámtartományt, ahol nagyon él, és úgy egész jókat lehet vele autózni. Alatta elég gyenge, fölötte meg csak a hangja lesz rosszabb.
Még hajtani is élvezetes. A menéshez a futómű is remek társ, könnyű kisautó, üresen nincs 1200 kiló, ráadásul sportos Michelin gumikat is kapott a kis DS. Feszes, ügyesen kanyarodik, még dízelmotorral is élvezhető, bár egy hasonló teljesítményű, vagy picit erősebb benzinessel jobb móka. (Sajnos a legjobb DS 3-at, a 207 lóerős Racinget már nem forgalmazzák, abból marad a használt.) Egyetlen dolog zavar csak a vezetésében, mégpedig az üléspozíció, nekem kicsit távol van a kormány legközelebbi pontja is, ha a pedálokat kényelmesen kezelem, egyébként minden korrekt. Most viszont a hangsúly a kényelmen, pontosabban a Citroën-féle luxuson kell hogy legyen, mivel a DS 3 a franciák egyik prémiumterméke.

Több frissítést elbírt volna. Csalódást okoz ebben a tekintetben, legalábbis számomra, mivel nagy változás nem történt. A bőrülések nagyon kényelmesek még mindig, a kicsit húzós felárú (900 ezer forint) Nappa bőrkárpit jó tapintású, a DS parfüm pedig még a kellemes illatokról is gondoskodik. A műanyagokkal viszont nem vagyok kibékülve, sok helyen rideg, kemény, már textúrájában sem túl kellemes a műszerfal és az ajtók borítása. Dizájnkérdésben mindig is tetszett, szerintem beleköthetetlen. Jó, egy új kormány azért jól jött volna, a nagy buci középrész már nem divat, és bután is néz ki.
Jobb, de sajnos nem tökéletes. Aztán ott vannak a kezelőszervek, végre érintőkijelzővel szerelik a DS 3-at is, ez hatalmas ugrás az előd kényelmetlen, egészen mélyre helyezett kezelőgombjaihoz képest. Sokkal jobb így használni, viszont a rendszer nem áll a helyzet magaslatán. Egyrészt lassan indul, jellemzően indítás után mire behozná a tolatókamera képét, már túl vagyunk két tolatáson is, valamint ez a része többször le is fagyott, míg nálam volt. Valamint az egész logikája nehéz, a beállítások menüpont alatt kizárólag a hangzást tudjuk állítani, és a menetadatokat is itt tudjuk lekérdezni a kormány mögötti kapcsolóval, nem a műszerek között írja azokat ki. Ja, és van egy dedikált DS gomb is a váltó előtt, ami nyomkodható, de nem csinál semmit.
Lehet válogatni, de érdemes? Nem túl széles a kínálat az ilyen DS 3-féle mindenfelé variálható divatautókból. Van még a Mini, bár jelentősen drágábban, a Fiat 500 igaz gyengébb dízelmotorral, illetve az Opel Adam, ami dízellel egyáltalán nem elérhető. Ezek közül viszont még mindig a DS 3 talán a leghasználhatóbb, hátul két felnőtt egész jól elfér, nem csak láb nélkül, mint a többiekben, valamint csomagtartója is használható. Ebben a felszereltségben igaz már húzós, a tesztautó közel 9 millió forint, és még nem is nyitható tetős. Már csak azért is tűnik kicsit soknak, mert nem a legfrissebb technikáról és anyagokról van szó, egy új lökhárítóval és egy nehezen kezelhető érintő kijelzővel bővítve kicsit keserédes a kép. Ugyanakkor még mindig remek, és tudva, hogy sokat nem változott mióta megjelent, talán megfontolnám egy jó állapotú használt példány vadászását.