Elnöki ügy – Mercedes-Benz S 400 d

Ebben a kategóriában nem egyszerű megöregedni, a nagyautók még 15-20 évesen is tekintélyt parancsolóak és technikai tartalmukért sem lehet őket ekézni idősen sem. Persze, hiszen mindenből a legfrissebb fejlesztéseket kapják, így volt ez az S-osztálynál is. A Mercedes nagyautója messze nem olyan high-tech megjelenésű, mint egy 7-es BMW, pláne, mint egy új A8, viszont egyik sem annyira letisztult és elegáns, mint az S. A bálna Mercinek ez a szerepe, hogy kimért legyen, de szép, semmi drasztikus, és ezekből az értékeiből a frissítés után sem vesztett. Klasszikus összeállításban érkezett, nyújtott tengelytávval, koromfekete fényezéssel, sötétített ablakokkal. Nem lógna ki egyetlen elnöki konvojból sem.
Szabályosan megfagy a levegő körülötte, hiszen ki tudja, ki fog kiszállni hátulról. Ez a feszültség már csak vele jár, aki meglátja, összerezzen, és senki nem gondol bele, hogy milyen korszerű, hogy mennyire bonyolult és fantasztikus technológiákat is hordozó a lemezek alatt, csak az a fontos, hogy ki érkezik vele. Aki érkezik, az persze ezeknek a megoldásoknak köszönhetően, vulgáris szavakkal illethető kényelemben tette meg az útját, de erről majd később. A technikai tartalom most fontosabb, hiszen a frissítésen átesett S-osztály egész élhető hajtáslánccal érkezett, méghozzá a márka eddigi legerősebb dízelmotorjával. Ezek nagy szavak, de tény, hogy a 340 lóerő és a 700 Nm nyomaték fantasztikusan hangzik, mégsem tolakodóan sok, hiszen alsó hangon két tonnát kell mozgatnia.
Az új motor ráadásul a régi szép emlékeket eleveníti fel, a V6-os dízelt ugyanis soros hathengeres váltotta. Az S 350 d és S 400 d néven elérhető újdonságból az erősebbik verziót kaptuk 9 fokozatú duplakuplungos automata váltóval és 4Matic összkerékhajtással. Az új motor rendkívül kiegyensúlyozott, ezen a szinten már nem bullshit, amit a sajtóanyagokban leközölnek, hiszen itt már puszta szavakkal nem elég lekenyerezni a vásárlót.

A hathengeres csöndes, rendkívül finom járású, az érme simán megáll rajta, csukott géptetővel alig hallani belőle valamit.

Némi cicergést fedeztem csak fel, ami, mint később kiderült, csak az egyik burkolattól jött a motortérben, igaz megigazítani nem tudtam, hogy abbahagyja, de nem is lényeges, bent még ezt sem hallani.

Nyomatéka 1200-as fordulatszámtól érkezik, ami szabályosan csoda a menetdinamikát tekintve.

Alig kell pörgetni, azonnal meglódul és a tempót nem érezni benne. Ez a 700 Nm is képes az ülésekbe passzírozni az utasokat, erre viszont semmi szükség, ringatózni, finoman suhanni sokkal nagyobb élmény. Sofőrös autó, mégsem mondható el, hogy a jobb hátsó a legjobb hely odabent, ugyanez igaz a sofőr ülésére is, vezetni kiváló. Nem is gondolnánk, mennyire egyszerű és könnyed vezethetőségű egy ekkora autó, mégis sikerült a csillagos limuzint élvezhetővé varázsolni. A kormányzás kimért, súlyos, hogy ne legyenek ügyetlen, hirtelen kormánymozdulatok, amik miatt furán mozogna az autó. A 9 fokozatú automata váltót ügyesen hangolták a motorhoz, a 4Matic összkerékhajtás pedig akkor sem engedi megcsúszni a limuzint, ha akarjuk, egyszerűen bombabiztos a futása, amire a légrugós futómű is rátesz. Itt nincs Magic Body Control, az csak az S 560-hoz érhető el, de így is olyan, mintha előre tudná, mi fog történni, mesterien vesznek el az úthibák a futóműben. Kanyarban is biztosan tart, szinte alig dől, egyszerűen bombabiztos.
A beltér kényelméért a hangszigeteléstől a légrugós futóművön át az elképesztő masszázsülésekig mindent felelőssé tehetünk. A hangulatvilágítás színe tulajdonképpen bármilyen lehet, és akár változtathatja is folyamatosan, de van olyan program, ahol mindent összehangol és olyan hangulatot teremt, amilyet akarunk. Ezt úgy kell érteni, hogy előre beállított módok közül választhatunk, és annak megfelelő parfümöt, színt, masszázsprogramot és zenét párosít hozzá. Masszázsban a Mercedes verhetetlen, hátgyúrás közben fel is fűti az ülést, ami rendkívül hatékony pihentetést kínál a sofőrnek. Hátul sajnos nem, ugyanis valahogy kimaradt mind a masszázs, mind a fűtés a második sorból. Na igen, itt ilyen problémák vannak. Egy gombnyomásra lebuktatható a jobb első ülés, elfekteti a jobb hátsót és kinyit két lábtámaszt is, így kényelmesen pihenhet a fontos személy jobb hátul.
Anyagaiban kiváló az utastér, a dióbarna bőrözés elegáns, nem hivalkodó, ennél sokkal harsányabb és szebb összeállítások is vannak, de ilyennek képzelem egy elnöki luxuslimuzin belterét. Mondjuk egy ilyen flottában a plafonon is hangszórókat használó Burmeister hifi nem biztos, hogy szükséges, viszont hibátlanul szól. Nem könnyű belekötni egy ilyen luxusautóba, és nem is biztos, hogy szükséges, ám vannak furcsa megoldások. A jobb első ülés lebuktatásához folyamatosan nyomva kell tartanunk a gombot. Tekintve, hogy az ülésünk közben hátrafelé mozog, kicsit kényelmetlenné teszi az utolsó centiket, hiszen akkor már nehezen érjük el. Visszaállítani pedig egészen máshogy kell. Kaptunk hűtőt is, ami rengeteg helyet vesz el a csomagtérből, és nem is olyan egyszerű kivenni, mint a 760Li-ből volt, itt csavarokat is kell oldanunk hozzá.
Ezek persze elenyésző apróságok, amik valószínűleg csak az én szememet szúrják. Annak megnyugtatására ott a tűéles képet adó dupla műszerfali kijelzőpanel és a gombnyomásra elkékülő napfénytető.

Egy ilyen Mercedes pont olyan, amilyennek elképzeljük: fenséges.

Annál pedig jóval precízebb és jobban vezethető, mint azt gondolnánk. Ára is legalább olyan magas, ahogy azt sejtjük, a 30 milliós alapárat a tesztautónál 21 millióval toldották meg, és még volt rendesen, ami hiányzott. Ezen a szinten ez teljesen versenyképes, hiszen hasonló motorral a BMW-nél is van versenytárs a 750Ld személyében. Érdemes is egymással szembe állítani őket, így még idén jelentkezünk a bálnák összehasonlítójával is!