Elnöki? – Skoda Scala 1.5 TSI

Megindult egy elég erős minőségbeli javulás a Skodánál, mindezt mondom úgy, hogy a 3-as Octaviába csak akkor tudok belekötni, ha nagyon akarok. A negyedik generációt látva továbbra sem értem, hogyan engedhetik ezt a Volkswagennél, nemhogy a Golf fejére nőtt méretben, technológiailag is tartja vele a lépést, de minőségben is óriási a fejlődés, pláne kidolgozásban. A Skodánál megint elindult valami, a kifutó Fabia és a leköszönt Rapid annyira más világ voltak, mint a Karoq, a Kodiaq, vagy az új Scala. Látványban is érezni némi fejlődést, igaz, ezt leginkább a belsőre mondanám. Mert bár a sajtófotókon egészen izgalmasan mutat a Scala, élőben pont ugyanolyan a vizuális élmény, mint az összes eddigi Skodánál; semmilyen. Élményt keresni ebben a szegmensben, pláne a Skodánál, vagy a VW márkáknál nem is igazán érdemes. Ha csak nem azt várjuk el egy autótól, hogy beolvadjon természetes környezetébe, az irodaházakkal elburjánzott fővárosi kerületek dzsungelébe. Mert a Scala erre képes, teljesen mindegy, milyen színű, de garantálom, hogy ezzel a feketével könnyebb lenne átsuhanni egy felderítő radar előtt, mint egy B2-es bombázóval. Semmi szüksége nincs a skodásoknak látványbeli izgalomra, a konzervatív stílust meg tök jól hozzák. Üzletkötőknek kiváló, megy hozzá az öltöny, nem tűnik pazarlónak, mégis mutat valamit, már ha fel van szerelve rendesen. Mert az ablakok körüli króm nincs ám rajta alapáron, ahogy a fényszóró is csak menetfényben és tompítottban ledes, a csomagtérajtón nem lóg le látványosan a szélvédő, és ha még a fényezésért sem fizetünk, akkor konszolidált fehérben kapjuk.

Ahhoz, hogy így mutasson, mint a fotókon szereplő tesztautó, gyakorlatilag a dupláját kell rápakolnunk az alapárra.

Először kerültek Skodára teljesen ledes fényszórók, aminél jobb nem is történhet szerintem egy autóval, megsokszorozza az esti vezetés biztonságérzetét. Pláne úgy, hogy ez itt aktív is, vagyis kitakargatja a szembejövőt, autópályán megvilágítja az út szélét, de nem vakítja az előttünk menőt, okos cucc, mindenképp megéri a pénzét. Bekukkantva alaposan meglepődhet az egyszerű szemlélődő, a sötétség ugyanis nem folytatódik. A világos bézs kárpit meghozza a hangulatot, pláne, mikor észrevesszük, mennyire összetett az ülések borítása, megérkezik az igényesség érzete is. Van itt perforált bőr, sima bőr és pici Alcantara is, mindez egy ülésen, szerintem nagyon klasszul néz ki. Persze kényes, hamar színeződik, erre érdemes figyelni, de egyetlen apró trükkje van, vigyázni kell rá, szerintem vállalható, hogy havonta egyszer áttöröljük egy nedves ronggyal. Csinos a szálcsiszolt betét a műszerfalon, a fémes hatású kilincsek, a műanyagok textúrája. Rendben van, minden gombot klasszikus helyen találunk, egyértelműen, a képbe egyedül a hagyományos kézifék nem illik csupán, minden más részlet egészen modern. Óriási a tér, ebben ász a Skoda és a Scala is jól sikerült. Kompakthoz képest hatalmas a hátsó lábtér, nem is szűkíthetjük túlzottan, mert az első ülések legalsó pontja is viszonylag magas. Jó a kormány fogása, finom a bőrborítás tapintása és a kezelőszervek is egyszerűen, határozottan használhatóak, minden úgy működik, mint egy mezei autóban, semmi trükk. A Columbus multimédia kijelzője 9,2 colos, nagyon tetszik, hogy ennyire szép, tiszta és éles a kép. A szoftver gyors, az érintőfelület pedig üveg, ennek is remek a minőségérzete. A grafikai megoldások komoly autó hatását keltik, nincs elviccelve semmi, elegáns a kezelőfelület és egyértelmű, a furcsa VW-es rövidítésekkel együtt is. Érdekes a vezetéstámogatók menüje, egy felülnézeti képen kapcsolgathatjuk ki-be a segédeket. Sajnos a kelleténél többször kellett itt járnom, mert a sávtartó túl agresszív, ami általában inkább zavaró, mint segítő, legalábbis számomra. Ugyanakkor, ha a távolságtartós tempomatra és a sávtartóra bízzuk az autópályázást, vérprofin teszi a dolgát, minden éremnek két oldala van. A Scalához elérhető két benzinmotor közül az erősebbik 150 lóerős, ez az 1,5-ös TSI dolgozott a tesztautóban is. Ezen kívül az 1,0 literes háromhengeres van még, valahogy az ezeröcsi még mindig jobb megoldásnak tűnik. Szépen kulturáltan jár, ahogy kell, az ereje kevésbé nyersen érkezik, mint a korai 1,4 TSI-knek, nincs már rúgásszerű élmény, csak dinamikus húzás. DSG váltót kapott maga mögé, a duplakuplungos szerkezet már a Skodákban is hétfokozatú és továbbra is egyre kevésbé érződik minőséginek. Gyenge az indulás, nagyon sokáig csúsztatja a kuplungot és hiába a penge váltások terhelésen, nem kárpótol a parkolóban manőverezéskori zörrenésekért és akadásokért. Egyébiránt szinte repül a Scala, alig 1,4 tonna, nagyon könnyedén, mozog, erre már mondanám azt, hogy sportos, kár, hogy a váltó nem hagyja, hogy élvezzem. Messze nem annyira gáz már a futómű hangolása, mint mondjuk a 3-as Octaviánál, vagy a Superbnél, kevésbé érződik orrnehéznek. Ezzel adódik az a lehetőség, hogy jókat kanyarodjunk a Scalával, könnyed az irányíthatóság, természetesen mozog, drámai pillanatok csak keresztbordákon adódhatnak. Elég jó az összeszerelés is, a karosszéria enyhe dübörgését leszámítva masszív az érzet. Van üvegtetőnk, motorosan mozgó csomagtérfedelünk, vészfék-asszisztensünk, csinos megjelenésünk és minőséginek érződő elegáns belterünk. Oké, ez egy Skoda, szép, hogy tudja ezeket, de hogy néz ki ez az ár tekintetében? 5,5 milliós alapárával egészen kecsegtetőnek mondható, ám ahhoz, hogy minden újdonságot, amit a modell hozott, csak a magas felszereltség mellett képes megmutatni.

Lehetne benne teljesen digitális műszeregység is, de a tesztautó úgy karcolja alulról a 10 millió forintot, hogy ez még benne sincs.

Minden, ami pozitívumként szól mellette, az nyilván nem vehető el tőle, de talán az adaptív ledes fényszórókon kívül semmi olyat nem tud felmutatni, amit egy Ceed, vagy i30 ne tudna. Rendben, ott a helykínálat, döbbenetesen nagy belülről, de ezen a szinten, ahol már prémium szintű az üléskárpit, egyre kevesebb esetben foglal helyet hátul bárki is, vagy pakolják meg a csomagtartót 467 literrel. Ha a márkánál szeretnénk maradni, ennyiért Octavia is összekonfigurálható fájdalommentes felszereltséggel. Szép, hogy egy Skoda ennyire jó tud lenni ma, talán senki nem gondolta volna a ’90-es évek elején, de hogy a prémium kategória árait kóstolgassa, kicsit meredek végkimenetelnek tűnik.