Elnöki limuzinból a driftpályára
Tizenkéthengeres szívómotor került ebbe a Silviába, a hangja őrjítő!
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A luxusautók fehér kesztyűs világa és a motorsport az automobilizmus két ellentétes pólusát képviseli – legalábbis általában. Egy új-zélandi motorépítő műhelyben azonban megtalálták a kettőt összekötő kapcsot.
Már első ránézésre is feltűnő a trükk, ebben a Silviában szívómotor dolgozik, méghozzá egy V12-es (Fotó: Richard Opie/Speedhunters.com)
A közelmúltban megújult Toyota Century a Lexustól származó, végletekig tökéletesített hibrid hajtással kényezteti a japán társadalom krémjéhez tartozó utasát. A V8-as szívómotorra épülő benzin-elektromos egység kétségtelenül a létező legkifinomultabb hajtásláncok egyike, bevezetésével azonban nyugdíjba vonult a japán autóipar legnagyszerűbb ékköve: a szigetország egyetlen V12-es szériamotorja. A Toyota 1GZ-FE erőforrást 1997 és 2016 között gyártották. Az 5.0 literes, változó szelepvezérlésű DOHC erőforrás maximális teljesítménye nagyjából 310 lóerő volt, de a japán belpiaci szabályozások miatt 276 lóerőre korlátozva építették be a Toyota Century hosszú orrába.
A motor különlegessége, hogy a két hengersort egy-egy külön elektronika vezérli,
így – bár a meghibásodás esélye a nullával volt egyenlő, hiszen a Toyota abszolút csúcstermékéről volt szó – vészhelyzetben soros hathengeres egységként üzemelhetett.
A leköszönt Toyota Century elképesztő tizenkéthengeres motorját kapta, amiben csak a blokk, s hengerfej és a vezérműlánc eredeti (Fotó: Richard Opie/Speedhunters.com)
Ezt a mérnöki remekművet és ipartörténeti ritkaságot szemelte ki magának az új-zélandi Hartley Engines and Motorsport motorépítő műhely legújabb műalkotásának alapjául – nem csak azért, mert ritka és különleges, hanem mert kompakt és könnyű építésű. Persze egy versenymotor szerkesztésekor nem lehet szemérmes az ember, így a blokk, a hengerfej, a forgattyúsház és a vezérműláncok kivételével minden (szó szerint minden) alkatrészt újraterveztek és legyártottak – a motor egyetlen csavarja sem származik katalógusból. Az eredmények magukért beszélnek: míg az eredeti erőforrás 5200/percnél adja le csúcsteljesítményét, a Hartley mérnökei csaknem megkétszerezték a motor teljes fordulatszám-tartományát: a V12-es gond nélkül elforog 9500/percig, ahol a fékpados mérések szerint 700-800 lóerőt ad le.
Minden egyes alkatrészét újratervezték, a két hengersor pedig már eredetileg is külön vezérlőelektronikát kapott, most 700-800 lóerőt ad le ebben a drift versenyautóban (Fotó: Richard Opie/Speedhunters.com)
A Hartley különleges szerepet szán 12 hengeres alkotásának: referenciamunkának tekintik, amely nem utolsósorban tökéletes alap lehet egzotikus szupersportkocsik, kisszériás, egyedi modellek építéséhez. Jelenleg ehhez keresnek partnereket, ám addig is, amíg ez a terv megvalósul, a szintén új-zélandi driftbajnok, Jaron Olivecrona rendelkezésére bocsátották a motor egy példányát. A neves autóversenyző-dinasztiából származó Jaron autójának különleges, a hetvenes évek F1-es torpedóit idéző, cseppet sem visszafogott hangzást kölcsönöz a hengerenként külön-külön fojtószeleppel szerelt blokk.
Csak a teszt miatt került ebbe az autóba, a Hartley közútra szánja a fejlesztését
Itt akár véget is érhetne a történet, de a Hartley-nak további tervei is vannak a 12 hengeres motorral: dupla turbófeltöltővel szerelik fel. A célteljesítmény „messze meghaladja az ezer lóerőt”, de nem versenypályára, hanem közútra szánják, így kellőképpen civilizált fenevadra számíthatunk. Az ikerturbós csúcsverzió akár a károsanyag-kibocsátási normákat is képes lesz teljesíteni – erről az alkotók szerint egy külön üzemmód-kapcsoló gondoskodik majd.
