Elhunyt a Formula-1 háromszoros világbajnoka, Niki Lauda

“Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett Nikink családja körében békésen távozott hétfőn. Sportolóként és üzletemberként elért eredményei felejthetetlenek. Kifogyhatatlan motivációja, őszintesége és bátorsága mindannyiunk számára példa és mérce marad. A magánéletben szerető, törődő férj, apa és nagyapa volt” - A család közleménye, melyet kedd hajnalban adtak ki. Niki Lauda 70 évesen elhunyt, a legendás autóversenyző tavalyi tüdőátültetése után hosszú lábadozását követően veseproblémák is felléptek, amit az idős versenyző és üzletember szervezete már nem bírt el. Az 1976-os, közel végzetes balesetét követően már hat héttel autóban ült, még ugyanabban a szezonban, Monzában vissza is tért, ezután 43 éven keresztül még a halál sem tudta utolérni. Andreas Nikolaus Lauda 1949. február 22-én született Bécsben. Már tizenkét évesen a volán mögött ült, tanulmányait korán abbahagyta az autóversenyzés kedvéért. Dúsgazdag nagyiparos apja nem adott neki a versenyzésre pénzt, és mivel szponzorokat nem talált, nagy összegű hitelt volt kénytelen felvenni. Első hegyi futamán, 1968. április 15-én egy Mini Cooperrel kategóriájában mindjárt második helyezést ért el, két héttel később pedig már győzelmet aratott. A hegyi versenyek után a Forma–3-ban, majd a Forma–2-ben versenyzett, a Forma–1-ben 1971-ben mutatkozott be a March Ford csapatában. 1972-ben még megnyerte a Forma–2-es világbajnokságot, majd végleg az F1-be igazolva 1973-ban a BRM, 1974-től a Ferrari csapatának tagjaként versenyzett. A Ferrari színeiben rögtön a negyedik helyen végzett az összesítésben, a következő évben, 1975-ben világbajnok lett. Az 1976-os szezon közepén hatalmas fölénnyel vezetett a pontversenyben, amikor a Nürburgringen szörnyű balesetet szenvedett. A verseny előtt a biztonsági intézkedések hiánya miatt bojkottra szólította fel versenytársait, de mivel nem talált követőkre, beült autójába. A második körben kicsúszott, ketten nekiütköztek, és ő a kigyulladt kocsiban rekedt. Egy csőből égő benzin folyt a kocsiba, a bukósisakba vezető cső nem szállított friss levegőt, így megsérült Lauda légcsöve és tüdeje is. Három versenyzőtársának sikerült őt kihúznia, és szerencséjére a speciális mentőautó fél perc alatt odaért. Hat héttel később visszatért, saját szavai szerint rettegve és fájdalmak közepette negyedik lett az Olasz Nagydíjon. Abban az évben egy ponttal maradt le az összetettben a világbajnoki címről, mert az utolsó futamon, a szakadó esőben megrendezett Japán Nagydíj második körében "az életem többet ér, mint egy cím" szavakkal leállította autóját. A pontversenyben akkor még második, McLarennel versenyző brit James Hunt hatalmas kockázatot vállalva, körhátránnyal a harmadik helyen futott be, és megnyerte a világbajnokságot. Lauda 1977-ben ismét világbajnok volt a Ferrari színeiben, és abban az évben a világ legjobb sportolójának választották. Az olasz csapat vezetőivel azonban megromlott a viszonya, a szezon utolsó két versenyén, címének bebiztosítása után el sem indult. 1978-ban átigazolt a Brabham Alfához, de csak negyedik lett, a következő év őszén pedig váratlanul bejelentette visszavonulását. 1982-ben visszatért, és immár McLaren-színekben az ötödik helyen végzett az összetett pontversenyben. 1983-ban versenyt sem nyert, de 1984-ben megszerezte harmadik világbajnoki címét, abban az évben, máig egyetlen osztrákként megnyerte hazája nagydíját is. Csapattársa a francia Alain Prost volt, akit alig fél ponttal előzött meg – a monacói versenyt az időjárás miatt félbe kellett szakítani, és a pilóták csak a pontok felét kapták meg. A versenyzéssel végleg 1985-ben hagyott fel, Forma–1-es pályafutása alatt 171 futamon indult, 25-ször győzött. Életének utolsó éveit is aktívan a versenyeken töltötte, 2012 óta a Mercedes csapat felügyelőbizottságának elnökeként. Fia, Mathias Lauda jelenleg az FIA World Endurance Championship bajnokságban versenyez az Aston Martin gyári csapatánál.