Élettel töltve – Skoda Octavia Combi

Izgalmat keresni egy Skodában ma már talán senkinek sem jutna eszébe. Valójában az Octavia RS és a Kodiaq RS is egy olyan színház, amiben a sportosság a színdarab, de a visszatapsolás nálam például teljesen elmaradt. Ott motoszkál az ember fejében, hogy az Octavia RS izgalmas lehet a hétköznapokban, de sokkal többet nem ad, mint a mezei 1.8 TSI. Másra volt szüksége a Skodának, arra, hogy végre minőségi értéke is legyen az autóinak. Hogy az egyszerű, alap Octaviába is legyen kedve beleülni az embernek, hogy ne érezze magát benne semmilyennek, hogy ne csak egy újabb helyváltoztató eszköz legyen, amire egyébként tökéletesen alkalmasak a korábbiak.

Az új Octavia olyan életet hozott, amire talán nem is számítottunk, de mindenképp örülünk neki.

Kicsit olyan, mintha választaniuk kellett volna, hogy rendesen megcsináljuk, de ugyanolyan semmilyen lesz, mint volt, vagy a vásárlóközönség nagyobb számára értékelhető újdonságokkal dobáljuk tele, amikről majd lehet beszélni is. Utóbbit választották, és azt hiszem, ez volt a legjobb döntésük. Az új, negyedik generációs Octavia jól néz ki. Nem sokkal másabb, mint korábban, de határozottan frissebb, a megbotránkoztató osztott lámpákat is elengedték. Most egyszerű és konzervatív, semmi bátor. Cserébe legalább annyira határozott kiállású, mint egy Audi. Nem változtak a méretei lényegesen, mégis picit másak az arányai. Jól mutatnak alatta a 17-es felnik is, kicsit furcsán futnak az élek a sárvédőknél, de ez a szélesre húzott géptető miatt van. Összességében nincs ezzel baj. Lámpái most először teljesen ledesek is lehetnek, ezekkel is az audis jegyekre játszottak rá, a duplázott nappali menetfény teljesen olyan, mint a TT-é, de ami fontosabb, hogy őrülten jól világítanak.

Kitakargatós, aktív kanyarkövetős, nagyon jó egységek, erre költenék szívesen egy Octaviánál, mert tényleg végtelenül hasznos.

Hátul is ledesek a lámpák, határozottra húzták a vonalaikat, köztük nagybetűkkel írták ki a márka nevét, a csomagtérajtó pedig láblendítésre is nyílhat, és itt rendesen működik is. Ha már a raktér szóba jött, az Octavia legfontosabb pontja ez. 640 literre duzzadt a kombié, már alapból is olyan apróságok vannak benne, mint a szatyorakasztók, vagy a padló alatti rekesz, amit akár pótkerékkel is megtömhetünk. Óriási a tér, nagyon jól pakolható, de az ülések továbbra sem dőlnek síkba, amit persze lehetséges, hogy meghagynak a Golf kombi értékének, nehogy már ezen a ponton is össze lehessen hasonlítani az Octaviával.

Rengeteg apró érdekességgel dobták fel az utasteret.

Kezdve azzal a nagy értékkel, hogy hátul is ugyanolyanok az ajtókárpitok, mint elöl, vagy hogy a kis ledes olvasólámpák érintésre kapcsolódnak és dimmelhetőek, vagyis állítható a fényerejük. Felárasak az USB-C csatlakozók hátra, de ehhez a csomaghoz jár 230-as hálózati csatlakozó is, ami óriási áldás, ha annyira ódivatú vagy, mint én, és csak sima USB kábeled van a telefonodhoz. Óriási a láb- és fejtér hátul, táncolni lehet, de elöl sem kevésbé. Az első sorban teljesen máson jár az ember esze, mint a helykínálaton. Egész pontosan azon, hogy mégis milyen autóban ül, mert ha itt Volkswagen, vagy Audi embléma virítana a kormányon, azt is elhinném. Ez a műszerfal váratlanul ízléses, és úgy van tele ötletekkel, hogy nincs túlgondolva.

Van vizuális élmény, ami a korábbi Skodákról nehezen mondható el.

Ez itt mozgalmas, mégsem túltolt, a mindennapi elegáns izgalom tökéletes megformázása.

Mennyire jól mutat már a szövet a műszerfalon!

Passzol hozzá a pici króm, az ezüst, a fekete, és minden műanyag igényes, akkor is, ha helyenként más a textúrája. Sötétben is érdekes marad a feláras hangulatvilágítás miatt, aminek a színét oda helyezzük a színskálán, ahová kedvünk tartja. Apró érdekesség, hogy figyelmeztető fényként is funkcionál, nyitott ajtónál piros a fény az adott ajtón. Ügyesen helyezték el a több mint 10 colos szélesvásznú multimédiás kijelzőt, aminek a legfőbb értéke, hogy tényleg jó is. Nagyon más a kezelőfelület, mint a Volkswagen csoport termékeinek egyéb tagjaiban, ebben itt van egy kis élet, de megint csak a ló jó oldalán maradva. Színes, változtatható háttérképű, tűéles megjelenítésű és pörgős, egyetlen akadást sem vettem észre benne a teszthét alatt. Tele van animációkkal, amik nem lassítják be a működést, és nagyon jól néz ki, ahogy megforgathatjuk az autó 3D-s modelljét. A vizuális megjelenítés jól néz ki a vezetéstámogatók menüjében is, mindegyiket testre szabhatjuk, és ezekből jó párat alapáron adnak az Octaviához. Jól kezelhető a multimédia, pár nap után pörgősen tudtam kezelni, egy ilyen rendszer öröm az autóban. Kisebb öröm az, hogy a szellőzés panelje is eltűnt, rákerült a kijelzőre, és ennek a bootolási ideje a leghosszabb. A klíma amúgy is brutális, fagyaszt, bármilyen fokozatban, nem tudom, hogy értelmezik a Skodánál a hőmérsékletet, de ez durván hideg, egy BMW klíma tökéletes ellentéte. A kijelző alatti sáv lett a hangerő állítója, ehhez tudtam a legkevésbé hozzászokni, szerencsére a kormányon van egy hagyományos tekerő erre a célra. Ha már hangzás, a 12 hangszórós Canton hifi nem sikerült túl jól, részletesen állítható a hangzás, de mélyet sehogy sem tudtam kicsikarni belőle.

A kormány két megmaradt küllője nagyon csinos, szívesen nézegeti az ember, mert van mit rajta.

A műszeregység Octaviában most először lehet digitális, ugyanaz a kijelző, amit a VW csoport minden autójában használ, vagyis ennek is többféle nézete van, köztük a teljes kijelzős navigációé. Információdús, de fordulatszámmérő csak egy nézetben van és a tripet nullázni rajta a legnagyobb feladat, ez egy furcsa baki a rendszerben. Minőségi az anyaghasználat, elég jó hozzáérni mindenhez, és nagyon jól összerakott érzete van.

Ez egy jól kivitelezett, életre szabott utastér, van kedvünk benne lenni, ami elég nagy érték.

Jól beállítható a vezetési pozíció, kellőképpen jó tartású az alap szövet ülés is. Megvannak persze a kis Simply Clever extrák, mint az esernyők az ajtókban, a kis szemetes, vagy a telefontartók mindenfelé, már csak ezek miatt is érzi úgy a sofőr és az utas, hogy használatra találták ki. Sok benne a lehetőség, van olyan autó, amiben egy telefont lerakni nagy kihívás, itt pedig mindennek van hely. És az ajtókban sem fognak zörögni a kacatok, mert szövettel burkolták. Apró figyelmesség, de a mindennapok autózását észrevétlenül teheti minőségi érzetűvé. A keret nélküli belső tükör megint csak azoknak kedvez, akiknél az audis szokások a mérvadóak és tényleg nagyon jól néz ki. Vezetni nem sokkal jobb, mint az elődjét, hozzáteszem, azt sem rossz. A zajkomfort javult valamelyest, és talán a rugózás is, ez most olyan hajósan ringatózós. Viszont nem tökéletes, főleg kirugózáskor tud kellemetlenül rázni és zörrenni itt-ott. Olyan hangokat és rezgéseket ad át, hogy az embernek kedve lenne alácsúszni és meghúzni a csavarokat. Nem jó erre gondolni menet közben, de lehet, hogy csak én vagyok túl szigorú. A karosszéria is nagyokat tud dörrenni az úthibákon, ilyen az, amikor hiányzik a tömeg egy 4,7 méteres autóból, mert az Octavia Combi bőven 1,4 tonna alatti üresen. Jó a kormányzás, jó a váltó kapcsolási érzete, ezen a téren nagy igény nincs is, de ez itt nem zavar és az már pozitív. Az 1,5-ös turbómotor még nem a 48 voltos hibrid rendszeres, csak a hagyományos, ami már a kifutó szériában is szerepelt. 150 lóerős, de még annyira sem érezni erősnek, mint az előd 1,4-esét, ezt teszi a motorokkal a WLTP. Korábban elég fürge és főleg éles reakciójú volt, most az elindulás olyan halvány, kevéssé érezni nyomatékosnak alacsony fordulaton. 2000-től van értelme gondolkodni a gyorsításon, ezért is lehet szükség a fordulatszámmérős nézet használatára, de mindenképp megéri forgatni, ha szeretnénk haladni.

Rugalmas, lehet vele bátran előzni, igazság szerint nincs ezzel baj, csak volt már jobb is meg közvetlenebb.

Ez a motor is hengerlekapcsolásos, amit észrevenni nem igazán lehet, csak ha valaki tényleg fogékony rá, és fogyasztani továbbra sem hajlandó, országúton 4,9 litert produkált, de városban is 6 liter körül maradt. A tesztút átlaga is csak azért lett 7,5, mert a forgatás ideje alatt órákon keresztül ment alapjáraton, hogy az eszközöket, laptopokat, végtelenül keveset bíró telefonokat töltsünk róla. Ha élnem kéne vele, ezzel a motorral nagyon jól ellennék, ha sokáig nem ülnék előző 1,4-esben, valószínűleg hamar elfelejteném, hogy az jobb, és akkor meg lennék vele elégedve. Nagyon jó a fékrendszer, már ebben is elektromos rásegítésű és penge reakcióidejű. Jó az érzet is, nem érezni szintetikusnak, és az ilyen fékek legfontosabb jellemzője, hogy a biztonsági rendszerek is gyorsabban léphetnek működésbe. A futómű bénaságait és a hamar ellibbenő fart hihetetlenül gyorsan reagálja le a menetstabilizáló, de az egyszerű ABS aktiválódása sem az ismert darálás, sokkal sűrűbb annál és nem érezzük a pedálon, ami egyáltalán nem hátrány. A legtöbb vezetéstámogató biztonsági rendszer jár hozzá, ezért is magas az alapára, egész pontosan 8,6 millió listaáron. Van rá 1 forint híján 900 000 forint kedvezmény, szóval 7,7-ről startol, a tesztautót pedig 10,050 millióra extrázták föl. Fontos észben tartani, hogy most mindennek nagyon magasra ment az ára, a kisautóké is, a kis crossovereké főleg. Gond nélkül ugrik egy Pumáé is ennyire magasra, vagy egy Astráé. Az Octaviában most megjelent az, amiért úgy szívesen használná az ember, amellett, hogy továbbra is mérhetően nagyon jól használható autó. Ez a plusz pedig az élet, a minőség, az érdekesség, megérte ezzel bővíteni, de a kérdés így talán még hangsúlyosabb;

Hogyan engedhetik a Volkswagennél, hogy az Octavia ennyire jó legyen?