Kedvelt típus itthon is, sokféle karosszéria és motor közül választhatunk, az ára kedvezőbb a német és a japán konkurensekénél
Amikor a barátaim megtudták, hogy öröklés útján egy Renault-hoz jutottam, csak lesajnáló hátbaveregetést kaptam, meg persze az örökbecsű 3F szabályt: franciát, Fordot, Fiatot jobb kerülni. Mondanom sem kell, a másik autóm egy Ford Focus, szóval e szabály szerint halmozottan hátrányos helyzetben vagyok. Ám bátor (vagy ahogyan többen gondolták, nem teljesen épeszű) voltam, amikor úgy döntöttem, felkarolom a francia szerzeményt.
520 liternyi csomag fér hátra, a rakodóperem kellemesen alacsonyan húzódik
Karosszériából ötfélét kínáltak a Megane-hoz: három- és ötajtós ferdehátú, szedán, kombi és keménytetős kabrió alkotta a kínálatot. A kinézete nem követi a kétezres évek közepére jellemző gömbölyűbb dizájnt, a tervezők inkább a szögletesebb vonalak mellett tették le a voksukat. A típus 2003-as megjelenésekor még nem a kupésítás volt napirenden, így a kombiváltozat teteje alig lejt hátrafelé, ami jót tesz a hátul ülők komfortérzetének. A tesztelt példány karosszériáján rozsdát nem találni, csak néhány apróbb sérülés árulkodik a 15 év használatáról, meg persze a nap is megtette jótékony hatását: a B oszlop műanyag takaróburkolata kíván lassan egy újrafestést, és látható, hogy a fényszórók idővel kérnek majd egy polírozást.
Felárért kétszínű beltér járt, a padló magasan van, cserébe a lábunk alatt is van tároló, nagyok az ajtózsebek és a könyöklő alatti tároló
A beltérben már kevésbé rózsás a helyzet, a tervezők közel sem a legtartósabb anyagokat válogatták össze: a jobb tapintási érzet miatt számos gumírozott műanyagot találni az utastérben, amik idővel elkezdenek hámlani, illetve több műanyagelem is könnyen karcolódik. A zöld kombi másfél évtizedes kora ellenére csupán 60 ezer kilométert futott, de a hámlás őt sem kerülhette el: a sok városi használat miatt az ajtóbehúzókon kopott le a gumírozás. A méretek belül hozzák a kategória átlagát: aki helyből a maximumot szeretné kihozni, annak érdemes a kombi és a szedán változatok közül szemezgetni, ugyanis e két változatnak nem csak a hátsó túlnyúlása nagyobb, hanem a tengelytávja is hosszabb 6 centivel a ferdehatú változatokénál. Az 520 literes csomagtartó pakolása könnyű, ugyanis a rakodóperem alacsonyan van, a poggyásztér alatt pedig teljes értékű pótkerék lapul. Ha bővítésre kerül a sor, akkor az ülőlapok felhajtásával közel sík lesz a tér, de a kiszerelt fedőrolónak nem alakítottak ki külön helyet.
Gyenge pont a beltér anyaghasználata, könnyen kopik és hámlik már 60 ezer kilométer után is
Hátul az utasok lábának jut elegendő hely, ebben a példányban a hátul utazókat kartámasz és árnyékoló roló kényezteti. A hátsó ajtózsebek jól pakolhatóak, az ajtókról nem spórolták le a szövetet, a teljes felső felét kárpit borítja és minden ajtóra jutott kilépőfény is, illetve saját mennyezeti világítás is jár a második sornak. Elöl elsőre szokatlan az üléspozíció, a legalacsonyabb állásban is magasan ülünk, ugyanis a padló is magasan van, nem sokkal húzódik lejjebb a küszöbnél. Ennek a kialakításnak hála a talpunk alá is pakolhatunk, ugyanis a padlóba is került tárolórekesz mindkét oldalra. Pakolni még a könyöklő alatti mély tárolóba és a hűtött kesztyűtartóba lehet, de az oldalzsebek sem aprók, illetve a rádió alatti polc remek hely a telefonnak.
Az üléseket huzat védi, hátul könyöklő és roló kedveskedik az utasoknak, a kombi tengelytávban is nagyobb a ferdehátúnál
Kombinkat 1,6-os szívó benzines motor hajtja 113 lóerővel. A 16 szelepes, változó szelepvezérlésű blokk a benzines kínálat második lépcsője, a Megane kettes generációjánál 1,4 literes 98 lóerős erőforrás jelentette a belépő szintet. A motor ereje normál közlekedéshez elegendő, erőlködés nélkül boldogul az üresen alig több mint 1200 kilós karosszériával. Ehhez a motorhoz 5 fokozatú váltó csatlakozik, mellyel 100 km/h-nál háromezret forog, a maximálisan engedélyezett autópályatempónál 4000 körüli a fordulat, ebben a tartományban a motorzaj már mindig jól hallható. A franciásan puha futómű közel sem versenypályára való, de a hétköznapokban (főleg rossz minőségű úton) kellemes társ, persze kanyarban és fékezéskor dől, illetve bólint a karosszéria, de hát valamit valamiért. A fék- és a gázpedál megszokást igényel: ebbe a Megane szériába elektromos gázpedál került, aminek van egy kis késése, így aki először találkozik vele, annak kissé darabos lehet az elindulás, de hamar megszokható. Ez vonatkozik a fékre is, amivel óvatosan kell bánni, mert könnyen harap.
A támla nem dől teljesen síkba, lehajtott ülésekkel körülbelül 170 cm hosszú tárgyak szállíthatóak
A forma kissé szögletesebb, mint a kortársaké, de ez jól áll neki, a futómű nem nevezhető sportosnak, inkább puhára hangolták
Megbízhatóság terén eddig jelentős problémák nem jöttek elő. A K4M kódjelű motornál a gyári gyújtótrafók nem túl hosszú életűek, a jó minőségű utángyártott darabok hosszabb ideig életképesek, mint ahogy az a tesztben szereplő autó esetében bebizonyosodott. A vezérműtengely jeladó elhalálozása is gyakori ennél a típusnál, de ettől még használható marad az autó, csak fix vezérléssel fog működni. A kombi változatok sajátos hibája a csomagtérajtó műanyag burkolatának elengedése, illetve a benne lakó pótféklámpa szokott üzemképtelenné válni oxidáció vagy kábelsérülés miatt. Ennél az autónál még egy széteső jobb első ablakmozgató mechanika és a kiengedhetetlen kézifék okozott nehéz perceket. Külön öröm ezen a típuson az első fényszóróizzó cseréje, ugyanis azt az első kerékdobban található szerviznyíláson át kell végezni, ami nem egy könnyű feladat.
Kellemes társ a 113 lóerős 1,6 literes, fogyasztása városban 7,3 liter 100 kilométerenként, ez már csak egy kicsit megy lejjebb, ha elhagyja a várost
A Használtautó.hu adatbázisában a cikk írásakor körülbelül 300 darab 2003 és 2005 közötti (tehát facelift előtti) második generációs Renault Megane-t hirdetnek. Az árak 400 000 forintról indulnak a legdrágább zárt változatokat 1 millió forintért hirdetik, a kabriók árai 1,7 millió forintig nyújtóznak, a kínálatot pedig a 225 lóerős sportváltozatok koronázzák meg - 1,6-2,8 milliós árral.
A tető csak alig lejt hátra, ez jót tesz a fejtérnek és a pakolhatóságnak
Jók voltak ezek a Renaultok, akinek ennyire elég a költségvetése nem fog vele rosszul járni. Harmadik Clionkat koptatjuk, lassan 20 éves ez a típus az egyik autó a családban. Soha nem volt semmi baja egyiknek sem, és ami a legfontosabb, soha egyik sem fogyasztott egy gramm olajat sem. Csak egy megjegyzés, a lámpákat nem políroztatnám, hanem cserélném.
„Jók voltak ezek a Renault-ok” vs. „harmadik Cliónkat koptatjuk, soha nem volt semmi baja egyiknek sem”.
Egyrészt a végét senki sem hiszi el, másrészt te a Clióidból honnan tudod, milyen a kacsafenekű Mégane? Vagy akár a márka többi típusa? Hadd tippeljek: az elégedettség miatt rózsaszínben látod az egész márkát. Ezzel nem megyünk semmire. Aki a modern autógyártással nagyjából képben van, az tudja, hogy márkán, sőt, típuson belül is hatalmas szórás tud lenni, egyik évjáratról a következőre ugorva óriásit javulhat a minőség és a megbízhatóság, és alapjában véve vannak jobban és kevésbé jól sikerült típusok. A Clio az előbbi, a teszt alanya az utóbbi…
Az a te bajod, ha nem hiszed el, a lényeg, hogy én tudom, és nem úgy, hogy a szomszéd Pistike mesélte, vagy valamelyik újságban olvastam. De olyan valóban nincs, hogy egy autónak nincs baja, szóval leghosszabb ideig a Clio II volt meg. 2 évesen vettük és 13 évesen adtuk el. Ennyi idő alatt kétszer égett ki a tompított izzó, és egyszer tönkrement az akkumulátor (10 éves volt). Az igaz, hogy az autóban nem volt még 100 ezer km, amikor eladtuk. Az I-es Clio 4 évig volt meg, az egy külföldről behozott 10 éves (91-es sok km-es) autó volt, de ott semmi baj nem volt, igaz csak 4 évig használtuk. A IV-est meg újonnan vettük, ott nyilván nincs gond, ráadásul ha lenne is, még garanciális. Nyilván mindegyiknél rendszeres karbantartás volt, tehát az olaj, és a szűrők mellett cseréltettem fékeket, amikor kellett. Az nem úgy van, hogy van a Clio és van a Megane és ezek teljesen különböző autók. Egy márkánál a különböző típusokban jellemzően azonos alkatrészeket használnak és a motorok is azonosak többnyire. Egyszerűen így gazdaságos a gyártás. Az a motor, ami ebben Meganban van, lehetne akár egy Clioban is. Vagy pl. az 1.5 dCi esetében el sem lehet mondani, hogy hány autóba szerelték. Nyilván az évek során apróbb módosításokkal. Ha megnézel egy alkatrész katalógust, ott egy-egy alkatrésznél egy gyártó sok típusa fel van sorolva. Sőt manapság a felvásárlások miatt több márkánál is lehetnek azonos alkatrészek pl. VW-Audi-Seat-Skoda vagy Renault-Dacia-Nissan-Lada, stb. A Renaultnál valóban volt panasz a Laguna II-re és egy ilyen hír képes rossz megítélésbe helyezni egy márkát. Pl. a Renault tanulva az esetből a Laguna III-masból egy kiváló autót csinált, de a korábbi miatt nem volt jó híre, így sokan nem vették, aki meg igen, az jól járt. Amúgy rózsaszín köd sincs, nekem saját Renaultom sosem volt. Az első úgy vettük, hogy egymás mellett állt egy Corsa és egy Clio, de az a Corsa jóval drágább volt. Így lett Clio és bevált. Nekem jellemzően német autóim voltak. Volt egy Picasso is, azt is szerettem, de azért minden évben volt vele valami gond.
„Az a te bajod, ha nem hiszed el, a lényeg, hogy én tudom, és nem úgy, hogy a szomszéd Pistike mesélte, vagy valamelyik újságban olvastam.”
Rávilágítottam az előbb, mi a probléma a saját „bőrön” szerzett tapasztalattal: az elégedetten használt Clióból kürtölöd világgá, mennyire faxántos autó a kacsafenekű Mégane. Sőt, akármelyik Renault. Mégis milyen alapon? Más konstrukció, más ligában játszik. Akárhányszor negatív kritika illeti a kis márkádat, azonnal ott vagy, és a szőnyeg alá söpröd a nyilvánvalót. Figyu, ha több különböző hiteles forrás(nem, nem a szomszéd Pistike, hanem szervíztapasztalatok) egybehangzóan leközli, hogy problémás egy bizonyos típus és óvakodjunk tőle, akkor én hajlamos vagyok ezt elhinni – és ezen egy-egy elégedett tulaj nem fog változtatni…
Apropó: belenéztél a Mégane II típushiba-lajstromába? Azt végigolvasva neked egyből az ugrott be, hogy milyen végtelenül kiforrott, strapabíró szerkezet? Hogy egy igazán tutkó vétel? 😀
Ha Espace-, Latitude- vagy Koleos-használtteszt lesz, számíthatunk rá, hogy ott is leírod majd a tutit a Clióból? 😀
Lassan 20 éve van Renault a családban és nincs vele gond. Ahogy mondtam egy-egy márkánál különböző típusoknál sok az azonos alkatrész. Ezt az 1.6-os motort pl. Clioba is szerelték, de akár Kangooban, Scenicben, de még a Modusban is lehet vele találkozni. Sok más alkatrész is azonos. Nyilván minden típusnak vannak hibái, némelyiknek több, némelyiknek kevesebb, és az sem mindegy milyen darabot fog ki az ember. De megalapozott véleményt csak tapasztalat alapján lehet mondani. A fotelből „nethuszárkodva” nem nagyon. A neten mindenre van hiteles bizonyíték és persze az ellenkezőjére is 🙂 Pl. azt írod: „szőnyeg alá söpröd a nyilvánvalót”. Fotelből osztod az észt nagy szavakkal, mert csak te tudod mi a nyilvánvaló. Nyilvánvaló pl., hogy 100 fokon forr a víz, de érzésekről, véleményekről nem nagyon lehet így beszélni. Az a helyzet, hogy nincs nyilvánvaló, az egyik embernek ez a véleménye, a másiknak meg az.
Ha használt autót vásárolnék, vagy vásároltam a múltban, akkor fórumokon tájékozódom, olyan emberektől, akiknek van tapasztalatuk az adott típussal. Többször előfordult már, hogy valamilyen gond, vagy akár kívánság esetén segíteni is tudtak.
Azt is tegyük hozzá, hogy az 1.6-osoknál nem csak a gyújtótrafó az általánosan cserélendő x km után, hanem a vezérlést módosító kerék (okoskerék) is. Úgy 60e km-től számítani lehet annak meghibásodására, cakpakk 50e a csere.
Amúgy is elég hosszú a típushibák listája:
http://tipushiba.hu/auto/renault/megane_ii_20022008
Vicces. Kiváncsiságból rákerestem a tipushibák.hu honlapon a munkás autóm (punto2) „típushibáira” és 25-öt találtam. Nagyot nevettem.. „Gyenge felfüggesztés”??? Méhész autónak használom földuton! „Elrepedő szélvédő”? 19 éves és eredeti. Hűtőventillátor probléma?? Soha.. De még sorolhatnám..Köszönöm tipushiba.hu! A legmegbízhatóbb autó a világon. Ezért nem adom még el. Soha semmi baja a kopó alkatrészeken kívül. És még az olajat sem eszi nem hogy az izzókat. Már kb 10 éve használom. Ezek után bátran váltanék egy megane kombira is akár.
Én meg a hozzád hasonló alakokon nevetek(de inkább sírok). Nem mindegy, hogy a gyártás elejéből vagy végéből származó az a Punto(előbbi több, utóbbi értelemszerűen kevesebb hibát produkálhat), ezenkívül ott lehet a hullámzó minőségben gyártás(te se tudod, hogy azt a „jó” Puntót csak kifogtad, vagy általánosságban elégedettek-e vele az ilyet használók). Ha nem haragszol, én inkább egy ilyen oldalra adok, nem egy anoním, arcát, nevét nem vállaló kommentelőére, akinek 1, azaz egy db(!) Puntóval van tapasztalata, nem az összes legyártottal.
+1 jó tapasztalat a Puntoval
2002-es 4évesen vásárolva (2006-ban) 2013-ban eladva1,2 8v 0db hiba.
Tényleg talán csak izzó csere volt, meg hátsó lengéscsillapító.
Ami a gondjuk mára az a küszöb és hátsó sárvédő/kerékdob rohadás.
A gyártás eleje vége nem gondolom, hogy csak franciát, vagy olaszt érintene,
Az ADAC listája mérvadó lehet? Elektromos hiba=lemerűlt akksi 🙂
Azért idővel eszembe jutnak dolgok, elhamarkodottan írtam a puntoról ahogy olvasom a fenti linken a tipushibákat.
PL: folytószelep elkoszolódás – ugyan gondot nem okozott mert a szerelő mindig kipucolta automatikussan mikor légszűrőt cserélt, vagy
gyakran kiégő beltéri izzók – ez vételnél volt gond a fűtés kapcsolói (tekerői) körül az összes rizsszem izzót kicseréltem, ami jó volt még azt is biztos ami biztos alapon, vagy
akadozó gyújtáskapcsoló – használt kopott kulcsal igen, de az újszerű pót kulcsal nem, vagy
szervókormány – gyengélkedő akksinál vettem észre néha előjött kb egy évben 2x, vagy
széteső ablaktörlő mechanika- kb 8éves kora körül ez is megvolt
Hát ennyi ami előjött csak tényleg az idő megszépít vagy a memória ki tudja.
Egyetértek! Én is megnéztem ezt a típushiba oldalt. Megnéztem a Clio IV-est és a következő üzenet fogadott: „még nem érkezett típushiba ehhez a gépjárműhöz”. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ez az oldal nagyon kevés adattal dolgozik (meg ugye jó a Renault :), másrészt ha én most odaírnék egy baromságot, az azonnal megjelenik, mint típushiba. Megnéztem a Xsara Picassot, amit használtam 5 évig. Nálam egyik típushiba sem jelentkezett. Mások voltak, pl. generátor meghalt, vagy a szervókormány szivattyúja is elromlott és még a klímahűtő is kilyukadt. Ha most beírnám őket attól már típushiba lenne. Hülyeség. Vagy pl. a cikkben szereplő Megane típushibája „Érzékeny 1.5-1.9 dci motorok”. Na ez egy objektív megállapítás 🙂
A legendás „vanos” kerék az én autómban még a gyári, 228.000 km-t futott, s köszöni szépen még megvan….:-) . Amúgy a szerelőm tanácsára a jövő év végén esedékes vezérlés cserével tervezem kicserélni….
hát scenic tujaként motorikus problémám csak izzító gyertya csere történt (injection fault) megszűnt
első féltengelyek morogtak párban csere hátsó rugó törőt párban csere
elektronikus probléma nincsen hiszen az enyém szegényen felszerelt dynamic kivitel
1.9 dci 120 le vs 130 le
A Renault által a 2000-es évek elején kifejlesztett motoroknak néha súlyos mechanikai gyengeségei vannak, amelyek a gyártó által készített karbantartási ütemterv gyenge választásából adódnak (különösen a motorolajcsere). Ezek a problémák jól ismertek a márka számára, mivel 2004 tavaszán ezeket a hibákat kijavítják az értékesítés utáni intézkedéseket [ 4 ] . Különösen az 1209-es F9Q800 típusú Renault 1.9 dCi motort érinti a turbófeltöltő megbízhatósági problémái, amelyek a motor megszakadását is magukban foglalhatják [ 4 ] . A Renault azonban csak akkor gondoskodik a javításról, ha az autó kevesebb, mint 150 000 km [ 4 ] . A csatlakozó rúd (öntvények) öntése szintén a tulajdonosok által bizonyított [ 5 ] . A 2005 közepe óta bekövetkezett motormódosítások javították az utóbbi típusú F9Q812 típus megbízhatóságát, amely még mindig igényli a karbantartást.
AKINEK VAN 120 LE DCI A TULAJDONÁBA AZ SZÁMÍTHAT A LEGROSSZABBRA
sók múlik a karbantartáson meg a vásárlásnál is ha nincs márka és típus ismeret meg az sem hátrány hogy menyi pénz van az autóra
500 000 lehet venni szopórollert de 1 000 000 felet már található karban tartót példány ami előtt költötek rá hogy jó legyen holnap is
Nick: „De megalapozott véleményt csak tapasztalat alapján lehet mondani.”
A gond az, hogy nem tudod, általános-e, amit tapasztaltál vagy egyedi eset. Ki kell tágítani a horizontot ahhoz, hogy az a vélemény valóban megalapozott legyen – különben csak arra az egy autóra vonatkozik. Jó, hogy felhoztad a fórumokat: ott sem egy tulaj véleményére vagy kíváncsi, amikor böngészgeted, hanem a többiére is. Így alakul ki egy pozitív vagy negatív kép a fejedben a típusról, amiről informálódsz. Az meg elkerülhetetlen, hogy a megszerzett infót továbbadod.
Te, mint tulaj, nem tudod megmondani a típushibákat, mert nálad vagy előjöttek vagy (még) nem. Az olvasó ezekre kíváncsi. Azzal nem vagyok előrébb, hogy „nyugodtan vegyen bárki Renault-t, jó márka, mert én már a sokadik Cliómat használom megelégedéssel”…
Tomi999: én úgy „működöm”, hogy (legalább nagyjából) egybehangzóan hangozzon el több forrásból is az, hogy egy típus megbízható vagy nem. Legyen egy átfedés. Ezzel próbálok biztosra menni, hogy a pénzem jó helyre menjen el. A Mégane II, ill. a Punto II kapcsán ez nem teljesül, mert egymásnak ellentmondó vélemények tömkelege van róluk(ha mélyre ásol, szembesülsz vele te is), ami megingatja az embert, és mivel alapvetően szeretjük kerülni a kockázatot, a továbbiakat már te is ki tudod találni…
Olyanok szavára is adok, akik autókat javítanak, tudják, milyen jellemző hibákkal viszik a műhelybe az autókat. Ahogy ezt a MűhelyPRN-ben is láthatod. A flottások szava szintén mérvadó, ugyanabból a típusból van egy X db-os flotta, itt is kijönnek a tipikus hibák. Használtautós újságokból, katalógusokból is előszeretettel tájékozódom, a használttesztek is jók, a „v” betűs konkurencia ilyen jellegű írásai szerintem magasan a legjobbak. A lényeg, hogy a statisztikai megközelítés híve vagyok, reálisabb képet lehet így kapni.
Kérdés1: ilyen korban van-e értelme nézni a tipushibákat, kérdés 2: 100 emberből mennyi veszi figyelembe a tipushibákat, kérdés 3: van-e így értelme a statisztikáknak?
Miért, szerinted egy „élemedettebb” korú autó már „összedől”? A két lökös között már bármi baja lehet, ezért mindegy, melyiket választom, totálisan lutri? Ahogy megyünk vissza az időben, úgy egyszerűsödik a technika, viszont egyre nagyobb baj a rozsda és az alkatrészellátás. Rendszeresen vannak olvasói kérdések, hogy mit lehet venni 2-300 ezerért, fél millióért, 1 millióért, és ezekre is ugyanúgy kapnak tanácsot, mintha pár évesben gondolkodnának.
Szerinted a használtautót keresőknek miért tanácsolják mindig, hogy olvassanak fórumokat, népítéleteket? Mert minden tulaj szavának súlya van – amelyik hiba az egyiknél nem jött ki, a másiknál kijöhetett, a harmadiknál megint valami új, ami fontos lehet, és így tovább. Ezért nem esek hasra egy-egy autós véleményétől, mert nekem ez kevés, én mélyebbre ások.
Kb. ki is mondtad a lényeget, rozsda alkatrész ellátás. Én úgy gondolom az idős autókon már nem (csak) tipushibát kell nézegetni. Bármi bármikor előjöhet, Itt lehet akár koreai, japán bármi favorit. Míg egy koreai autóhoz lehet nehéz bármit is beszerezni pl karoszéria elem, vagy vízcsövet ami a dugóban eldurrant (elöregedett) addig a megane gyújtótrafó lehet minden sarki alkatrészesnél polcon van. A tipushibáknak fiatal értékesebb autóknál lehet létjogosúltsága pláne ha drága összetettebb a javítás. A saját puntos tapasztalatomat figyelembe véve tuti nem volt még akkor róla tipushiba lista. Olyanokat olvasni hogy berepedő szélvédő, kiégő csomagtér izzó, olajszivárgás a féltengelynél,csak párat említve számomra nem mérvadó a rohadás na az megállítana a vásárlásnál. Mit lehet venni 2-300 ezerért kérdésnél azért valjuk be mit lehet tanácsolni, de még az 500 ezres is kérdéses.