Ismerős arc a múltból: sokaknak kellemes emlék az Escort utolsó két generációja Magyarországon
Az ikonikus lámpatestek természetesen halogénizzósak
Az aprócska hűtőrács is ovális formát kapott, mint gyakorlatilag minden ezen az Escorton
Tudom, hetekig lehetne érvelni amellett, hogy az autózás nem alapjog, és akinek nincs pénze
"rendes" autóval járni, az szálljon inkább buszra. Ezzel megyek a mai használttesztünkben egy kicsit szembe, mert bár amiatt részben egyetértek az előbbi felvetéssel, hogy én sem szeretnék életveszélyes, fék nélküli, füstokádó rozsdakupacokkal egy autópálya-szakaszon osztozni, ám nem szabad ennyire kisarkítani a helyzetet. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis
végigjártuk, hogy nagyjából mit lehet kapni 300 ezer forintért a Használtautó.hu kínálatában, és már akkor is kiderült, hogy
amennyiben elengedjük a népszerű típusokat, illetve az esztétikát és a kényelmi extrákat, úgy egész korrekt műszaki állapotban fennmaradt autókat is találhatunk a legolcsóbb árkategóriában.
Erre hoztam most egy valódi példát a nagy magyar valóságból: ezt az 1995-ben gyártott, 1,3 literes benzinmotorral szerelt Ford Escortot, amelyet egy külföldön élő és dolgozó család tart fenn Magyarországon, csak azért, hogy arra az éves szinten néhány, itthon töltött hétre legyen mivel járniuk.
4,1 méteres hosszával és 2,52 méteres tengelytávolságával ma is bőven elég a mindennapok kihívásaira
1,69 méteres szélessége és 1,39 méteres magassága könnyű manőverezhetőséget biztosít: már a mai városi kisautók is nagyobbak ennél az Escortnál
Maga az autó újkorában sem volt egy nagy szám: 60 lóerős, 1299 köbcentis, négyhengeres benzinmotorja még a '80-as évek hasonló erőforrásainak kulturáltságával versenyez, méreteit tekintve pedig a korabeli kompaktok szintjét hozza. A dizájn tagadhatatlanul múltszázadi, a szögletes karosszériaformára rajzolt kerek részletek a '90-es évek elejét idézik, ám az összeszerelési minőség és a megoldások ismételten a régebbi modellekre hajaznak. Mindez érthető, hiszen az Escort hatodik generációja igazából továbbra is az ötödik műszakiságára épült, amelyet még a '80-as évek végén fejlesztettek, majd a modell 1990-ben mutatkozott be. Ehhez adj közel 30 évet, ráadásul a következő szabályok szerint: ez a konkrét Escort mindig csak a szükséges műszaki javításokat kapta meg, esztétika terén pedig csakis a legolcsóbb megoldás jöhetett szóba.
A műszerfal ugyan lekerekített, ám egyértelműen régebbi hagyományokat követ
Az óracsoport és az összes kezelőszerv is a végletekig egyszerűsített
A hangulatot egy analóg óra javítja még tovább
Érthető okokból a beltér elrendezése sem túl modern: a műszeregységen egy sebességmérőt, egy üzemanyagszint-jelzőt és egy vízhőfok-mutatót találunk, középen pedig a szellőztetőrendszer analóg tekerői kaptak helyet egy ovális, mutatós órával. A műszerfal alsó felére került a gyári, kazettás Blaupunkt rádió, amely ebben az autóban sajnos kódot kért, ezt pedig még a tulajdonos sem tudta megmondani. Összességében igaz azonban, hogy egy közepesen alapos takarítás után egy nagyjából élhető utasteret tudtunk varázsolni az autónak, még a fémkeretig szétült ülések és a porrá foszló kormánykerék ellenére is.
A beltérben intenzíven látszanak a használat nyomai
Az ülések a látszat ellenére még mindig elfogadhatóan tartanak
Klíma nincs, a rádió kazettás
A helykínálat egyébként teljesen rendben van, főleg akkor, ha figyelembe vesszük az Escort aprócska külső méreteit is. Elöl és hátul is normálisan elfér benne 2-2 felnőtt, az ülések pedig még ebben az állapotukban is biztosítottak annyi tartást, hogy nem volt kínszenvedés utazni az autóban. A csomagtartó alapesetben 380 literes, ám ülésdöntéssel bővíthető. Természetesen a korszak más típusaihoz hasonlóan itt is először az egy darabban mozdítható ülőlapot kell előrehajtani, és csak aztán lehet teljesen ledönteni a támlákat, ám ezzel lényegében hiábavalóvá válik az osztott hátsó ülés. Ha minden hátsó ülőhelyet megszüntetünk, akkor papíron 735 literes rakteret kapunk.
A helykínálat meglepően korrekt az autó méreteihez képest
A csomagtartó jól pakolható a karosszéria ötajtós kialakítása végett
A variálhatóság terén volt még hová fejlődni 30 évvel ezelőtt
A kaland azonban már a bejutással elkezdődött: az autóban jelenleg egyetlen zár működik, ez pedig a csomagtérajtón található. Éppen ezért ideiglenes megoldásként a tulajdonos egy drótót vezetett végig az autóban, amely a csomagtartóból meghúzva kinyitja az utastér egyik ajtaját. Ezen felül érdekes lehet még, hogy az utángyártott lökhárító nem passzolt pontosan, ezért néhány centivel a kipufogóvégnek szánt hely mellé egy másikat vágtak a valódi csőnek. Ezzel azonban sajnos véget ér a barkácsóra, az autó többi része ugyanis még mindig az eredeti tervnek megfelelően működik, így nem volt szükség további, otthoni beavatkozásra.
A reggeli első bejutás mozzanatai: érdekes házibarkács megoldás az elromlott ajtózárra
A lökhárító kipufogóvégnek szánt kivágását sem a gyárban csinálták ilyenre
Érdemes azonban megnézni, hogy milyen műszaki állapot lapul az ütött-kopott, házilag javítgatott összkép mögött, hiszen kizárólag ez alapján szabad döntést hozni arról, hogy meg szabad-e venni egy ehhez hasonló autót, ha úgy adja a szükség. Ehhez először a rozsdát kell árgus szemekkel keresni, hiszen egy normális lakatolás egy ilyen olcsó autónál többszörös gazdasági totálkár. Érdemes a küszöböket és a sárvédőíveket figyelni ezeken az Escortokon, főként a hátsó kerék előtti részen, az autó alján. Ezen a konkrét példányon is elkezdett már csámcsogni a veszedelem, ám a két oldal javítása jelenleg összesen nagyjából százezres tétel.
A küszöbök vége már itt is megindult: nem katasztrófa, de én ezt már nem hagynám tovább terjedni
Persze, itt kell mindenképp hozzátenni, hogy jó eséllyel ezekben a küszöbökben így is van még egy műszaki vizsga, ami két teljes év múlva lesz esedékes. Így hagyni az autót azonban a rossz - és egyben jóval drágább - választás, hiszen a rozsda napról napra terjed tovább. Amit most 100 ezer forint megcsináltatni, azt két év múlva szinte biztosan 200-300 ezer forint lesz helyrehozni, amikor pedig először megbukik majd az autó a műszaki vizsgán, addigra nagy valószínűséggel teljesen menthetetlenné válik a karosszéria. Ekkor irány a bontó, és lehet kezdeni a keresgélést egy másik autó után, ami közel sem biztos, hogy ennyire megbízható állapotban lesz.
az 1,3 literes, 60 lóerős motor egy az '50-es évek vége óta létező motorcsalád utolsó fejlesztése
Érdekes, hogy mennyire régi a technika, egyáltalán nem érződik a '90-es évek közepének a látványa sem
A motortérbe ugyanis évek óta nem nézett be senki, már persze az említett műszaki vizsga kivételével. A használt autók átvételekor szokásos rutinellenőrzéseim során az is kiderült, hogy olajat is kellene tölteni bele, arra nem kaptam választ, hogy mennyi idő és hány kilométer alatt tűnt el belőle az a nagyjából egy liter, ami hiányzott. Egy biztos: az Escort pöccre indult, egyáltalán nem füstölt és meglepően dinamikusan is mozgott az aprócska motor ellenére. Az összes élő hibának a motoron több helyen is szabad szemmel látható olajszivárgást, a fent fogó, így jó eséllyel hamarosan csereérett kuplungot és a futómű beállításért ordító kormányállást tudtam felírni a jegyzetembe.
Életem első olyan használttesztje, ahol olajat kellett vennünk az autóba az első kúton, de megérte
A vezetési élményhez rengeteget tesz hozzá, hogy ennek az autónak nincs tömege. Alig lépi át az egy tonnát üresen, egy ilyen karosszéria alá nem kell űrtechnika, hogy stabilan az úton maradjon, miközben valamennyi menetkomfort is megmaradjon. Városban és országúton tökéletesen elég az ereje, autópályán pedig még éppen elviselhető zajszint és dinamika mellett tudja a 130 km/órát. Mindeközben tökéletes példa arra, hogy miért szeretem az ilyen, faék egyszerűségű technikákat: itt nincs nagy csoda a lemezek alatt. A karbantartásokat bárki el tudja végezni, a legtöbb hiba minimális utánajárással otthon is szakszerűen orvosolható, a futómű egyszerű és olcsón javíttatható. Amikor pedig megy, akkor minden pillanatban mosolyt csal az ember arcára. Nyers, őszinte autó. Hiába nincs szervo, nem nehéz tekerni a kormányt, nincs benne klíma sem, de legalább a szél sem csap be az utastérbe a kézi erővel letekert ablakokon, és még lehetne sorolni.
Minden olyan filléres autót szeretek, amibe beülve azt érzem, hogy ez elvinne Londonig és vissza is hozna
Ha félmillió forintból autót kellene vennem, akkor biztosan valami ilyesmi mellett kötnék ki. A Használtautó.hu kínálatában hirdetett társait elnézve nagyjából 300 ezer forint a reális ára, az 500 ezres keretből így kifér egy kötelező olajcsere mellett a lakatolás, illetve az említett futómű-állítás és a zárszerkezetek javítása is. Ha valakinek nagyon offenzív a jelenlegi külleme, akkor alig néhány tízezer forintból színre lehet fújatni a lökhárítóit, de ez már valóban csak szőrszálhasogatás. Összességében egyáltalán nem éreztem bontószökevénynek ezt az Escortot, főleg akkor nem, ha a használtpiaci értékét is figyelembe vesszük. Én minden gond nélkül bevállalnám, akár első autónak, akár hétköznapi szaladgálásra is, ha pedig csak ilyenre telik valakinek, akkor ezt a konkrét autót én egyáltalán nem szégyelleném. Lehet, hogy nem a legszebb, de műszakilag rendben van, és a maga módján élmény vele a közlekedés. Kell ennél több egy középkategóriás okostelefon áráért?
Te bevállalnád? Ha igen, akkor mit kezdenél ezzel a filléres Escorttal?
300 ezerért nem szabad ilyet venni!!!Annyiért hibátlan ,rozsdamentes F Astra,vagy ennél jobban kinéző Fabia ,C Corsa stb.Ezért 100 ezret talán,de csak a műszaki miatt.
Érdekes összehasonlítás lenne egy ilyen Escort mellé odaállni egy pár évvel fiatalabb Focusszal – a Focust lehet, hogy nem tudná ennyire olcsón fenntartani a tulajdonos, de az is biztos, hogy azzal az egy generációváltással olyan hiperűrugráson ment át a Ford, hogy ilyen barkács ajtónyitó madzagos megoldásokra sem lenne szükség. A Ford kevés bölcs döntései közé tartozott az Escort vérvonal kukázása, ez a kocsi már a maga idejében is elég elaggott volt, amit gépként lehet tisztelni, de a tervezési filozófiája a „csak legyen valami a szalonokban amíg kitalálunk egy jobb terméket” elvet képviselte.