El nem, csak kikopni tud – Opel Astra Classic

Opel Astra F Classic Sedan 1.4, 1999 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Hazánk egyik kedvence már kihalófélben van, ma leginkább szükségautónak jó az F Astra. Közel hibátlan példányt próbáltunk, egy valami viszont nagyon hiányzik, amitől még annyira se kelendő.


Hamarosan arra a sorsra jut az F Astra, mint szellemi elődje. Tegye föl a kezét, aki az elmúlt héten látott E Kadettet! Az udvaron álló nem ér, rajtuk kívül kábé hárman lehetnek. Én nem láttam már jó ideje, ami nagyjából érthető is: a kihalás szélén áll. Pedig korának egyik legkedvezőbb légellenállási együtthatójával megrajzolt formatervet kapott, a rendszerváltás után pedig nálunk is a kedvelt import, tehát az álom nyugati autó volt. Ma ez a legtöbb helyen rozsdakupac, fölöslegessé vált lom, esetleg gazdaságilag nem éri meg felújítani. Szép volt, jó volt, ennyi, ehhez közelít most az F Astra is sajnos.
Hogy közel áll a szívünkhöz, az már csak a szentgotthárdi gyártás miatt is természetes, a hazai modern autógyártás pedig ezzel indult 1992-ben. Egy évvel korábban mutatkozott be az első Astra, hogy a Kadett név eldobása jó ötlet volt-e, nem tudni, mára egy ugyanakkora szériát húztak fel rá, mint a szellemi elődre, szóval végülis bevált. 1991-től egészen 2002-ig készült az első Astra, a második generáció 1998-ban érkezett, így jó ideig egymás mellett futott a két generáció. Az F Astrát '98-ban át is keresztelték Classicra és néhány apróbb ráncfelvarrással tartották életben és olcsón megvehetően. Az utolsó széria már csak Lengyelországban készült, ahogy a próbált 1999-es példány. Olvasónk szülei autóját menekítette föl vidékről Budapestre a kedvünkért, hogy még egyszer némi érdeklődés övezhesse az egyébként családilag elég nagy becsben tartott Astrát. Kicsit féltem a megbeszélt találkozónk előtt, hogy majd nem találom meg a bevásárlóközpont parkolójában, de valamilyen véletlen folytán ez volt az egyetlen Astra a parkolóban, nem mellesleg ezüst fényezése jobban csillogott bármelyik újnál.
Második tulajdonosánál futja a kilométereket, a család 2009-ben vásárolta az Astrát első tulajától, aki ideje nagy részében céges autót használt, így az Astra csak néha ment. Annyira, hogy a tulajdonosváltáskor csupán 8000 körül mutatott a kilométerszámláló, szinte még új volt 10 évesen. Érdekes, hogy az Opel mennyire különböző fényezéseket használt már akkor, és az ezt követő modelljeinél is, ez az ezüst olyan, mintha új lenne, pedig nagyjából 3 napot töltött eddigi élete során garázsban, a kék, vagy piros árnyalatú Astrák meg jószerivel mára kifehéredtek. Szintén különös a kor extráin elmélázni, ekkor még komolynak számított, hogy színre fújták a tükröket és a lökhárítókat, a színrefújt kilincs csak később lett divat. Érdekes, ugyanakkor nem túl időtálló extra, mint az látszik, a lökhárítókról elkezdett peregni a fényezés, ezeket még az eladás előtt rendbe szeretnék tenni. Igen, Az Astrának új helyet keresnek, mert hiába az egész jó állapot, az igényeknek és az igénybevételnek már nehezen tud megfelelni.
Hirdetés

Nem szívesen válnak meg tőle, mert kevés hasonlóan egyszerűen és olcsón karbantartható autó létezik. Az F Astrában már volt hengerenkénti befecskendezéses EcoTec motor, ám a kiforratlan technika elég sok galibát okozott, még a G sorozatnál is. Az utolsó szériás F Astrákban viszont még elérhetőek voltak az egyszerűbb motorok is, mint a 8 szelepes négyhengeres 1.4-es. Csupán 60 lóerő, ez az egyik indok, hogy mennie kell az Astrának, városi, vagy vidéki használatra elég, de autópályán már kicsit kellemetlen. Ugyanakkor a kötelező olaj- és szűrőcseréken kívül szinte semmit, sőt, semmit nem kellett javítani rajta, ami tönkrement volna. Csak a kopó alkatrészekből kért újakat, épp friss műszaki vizsgás, amire kapott első féktárcsákat - darabja kb 5-6 ezer forintos tétel, valamint fékbetéteket kapott előre és hátra újakat, szintén hasonló összegekért. Fenntartása tehát kétségtelenül pénztárca- és felhasználóbarát, egy Opel sose kop el, ahogy tartja az ősi mondás. Ha el nem is, kikopni sajnos tud.
Vezethetőségéről sokat nem érdemes beszélni, opelesen egyszerű, pláne, hogy itt még szervokormány is van. Szervo nélkül sem ördöngösség vezetni egy ilyen régi Opelt, tulajdonképpen az állóhelyzetben való kormánytekerésnél vesszük észre, hogy itt van rásegítés, menet közben egészen hasonló behatásokat érezni a kormányon, mint egy szervo nélküli Astrában, vagy B Corsában. Futása elég jó, érezni, hogy vigyáztak rá, komolyabb kopogást, vagy lötyögést nem érezni a futóműben. Ha kéne is cserélni valamit, szintén nem túl nagy összeg, a komplett egyoldali lengőkarkészlet is kijön 15, maximum 20 ezer forintból. Furcsa, de ezt a fajta kuplungot már tapasztaltam több Opelnél is, ami nem biztos, hogy betegség, de egészen alacsonyan fog, úgy az első két centin, így váltásoknál koppannia kell a pedálnak. A váltó egész feszes, a hátramenet kapcsolásához mindenképp meg kell állni, különben reccsen, ez a modernebb autóknál már nem mindenhol van így.
A belső is szép állapotban van még, a vezető ülése már sajnos kiszakadt az oldalpárnán, viszont még mindig kényelmes. Plusz pont, hogy az elsők magasságban is állíthatóak, így könnyen belőhető a vezetési pozíció, ha már a kormány nem állítható. Elektromos a két első ablak, de az utasoldali kapcsolóval nem lehet leengedni az ablakot, felfelé már húzza, vélhetően csak a kapcsoló hibás, ami helyett újat nem találtam az utángyártott alkatrészek kínálatában, de bontva vélhetően pár ezer forintos tétel, kicserélni néhány perc. Van kis folyadékkristályos fedélzeti óra és hőmérsékletmutató, ennél viszont sokkal fontosabb a két légzsák, ami garantáltan még mindig a helyén van, ugyanis

sosem volt törve, fényezése is mindenhol a gyári.

A rohadások már sajnos megkezdődtek, de közel húsz éves és a szabad ég alatt áll, így elfogadható, hogy a hátsó sárvédőív, az is csak a belső felén nekiállt átváltozni, illetve még néhány apróbb helyen, mint az első küszöbökön, ahová az ajtó vezeti le a vizet. Semmi tragédia, a kritikus helyek még mindig szépek. Egy valami hiányzik nagyon, az pedig a klíma, mondhatnánk, hogy egy gonddal kevesebb, de ez ma már szinte alap kritérium, ha közlekedésre választunk autót. Az Astra nyáron elképesztően forró tud lenni odabent, helyét mindenképp valami olyan veszi majd át, amiben már van légkondi. Ahogy az elején írtam, szükségautónak, vagy első autónak még mindig remek, ezzel az egyszerű technikával tényleg csak az igények állnak vele szemben. Remek autó, mindig is az volt, pakolni bőven lehet bele, de mai szemmel már elég puritán - valaminek mindig be kell töltenie a koptatós autó szerepét.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.24. at 08:32
    Permalink

    Tisztelt szerkesztő! Ráncfelvarrást már 1995 modell évtől azaz 1994 szeptember környékén megkapták az F Astrák, a képen látható Astrán a lökhárító nem gyári fényezésű, mivel gyárilag a lökhárító felső vízszintes része, és az első lökhárító koptatója, hűtőrácsa fekete.

  • 2017.10.24. at 09:25
    Permalink

    Kiegészítve azzal, hogy az ablak emelő sem gyári a képek szerint árulkodó jel a dugó a kurbli helyén, így pótolni nehéz lesz a kapcsolót. Na meg emlékeim szerint ha fényezett a lökhárító akkor a classicnál járt a fényezés mellé ködlámpa és gyári alufelni. Persze tévedni tévedhetek, rég volt ’99.

  • 2017.10.24. at 10:12
    Permalink

    Itt nálunk az Alföldön is szép számmal látni az utakon F Astrát és a hasonló korú társait. Sajnos némelyik már igencsak kopottan-rozsdásan néz ki, de köszönik szépen jól vannak. Az F Astra a szememben az egyik legidőtállóbb Opel forma, kár hogy a minősége hullámzó volt a gyártás során. És a korrózióvédelemmel is csínján bántak Opeléknál anno.

  • 2017.10.24. at 10:24
    Permalink

    Egy kis pontosítás, 2002-ig gyártották az F Astrát. A szüleimé a Magyarországon elérhető utolsó darabok közül került ki, 2002 augusztusában vették át az autót.

  • 2017.10.24. at 12:45
    Permalink

    Azok a regi szep idök…
    Szüleimnek is van egy 2000-es evjaratu, ora szerint 170.000 körüli kilometerrel, szerintem valamelyest többet futott. 6 evesen vettek, ora szerinti 60.000 kilometerrel, nagyon szep allapotban, ha tekerve is volt, nem hiszem, hogy többet, mint 30-40.000 km. A lenyeg, hogy most mar kezdi eszegetni a rozsda, de meg mindig vallalhato, nincsen lelakva, nem zörög, nem csörög, es ami fontos, alig költöttek ra az elmult 11 evben!
    Unokatesomeknak szinten szedan van, ugyanilyen ezüst szinü, 2002-es (az a 60 loerös 1.4-es, szüleime az 1.6-os 8 szelepes), a kopo alkatreszeken kivül szinte semmit nem javitottak meg rajta, ha jol tudom, meg csak nem is rozsdasodik, igaz nagyreszt garazsban all.
    Szoval jo kisauto ez kerem, akkoriban, a 90-es evekben a “nyugati luxust” jelentette sok csaladnak, plane amelyik meg klimas is volt.

  • 2017.10.24. at 17:53
    Permalink

    A házunkban lakik egy mérnök, a huszadik éve használja. Kérdeztem tőle, hogy miért nem cseréli, ez csak 60 lóerő, lassú, stb. Kedvesen azt mondta, hogy ő az autót autónak veszi és nem a lóerő meg a csili-vili érdekli, hanem az, hogy bármikor elinduljon és meg is érkezzen. A megbízhatóságról van szó, és ez a kocsi 100%-ban megbízható. Akárcsak a Suzuki amit tényleg arra terveztek, hogy minimális törődés mellett hibátlanul menjen. A Suzuki Wagon-R és az Ignis még a megbízható, egyszerű kapcsolóit is ettől a kocsitól vette át.

  • 2017.10.24. at 21:45
    Permalink

    Egy céges 2012-es 1,6 8V-t én is használtam, párhuzamosan egy Vivaro-val meg néha egy Passat-tal. Csak egyszerűen “bowdenesnek” hívtam egyszerűsége miatt, tetszett, hogy hagyományos értelemben igénytelen, de kiszámítható is. Egyetlen negatívuma volt, hogy vezérműcsere után valamiért sík úton ötösben 125 felett nem gyorsított már, vissza kellet váltani, a fogyasztáson nem látszódott, hogy valami lefojtaná.

  • 2017.10.25. at 19:25
    Permalink

    Még most is sok fut belőle főleg kombi. Nem tudom honnan kopnak ki? Nem mindenkinek van ám pénze BMW, Audira . Én is ültem ilyenben kényelmes autók. De a Swift simán lenyomja gyorsulásban bár az azért kicsit vékonyabb karosszériával bír . Szerintem még mindig jó autók és autópályán bírja a 130-at , vagy gyorsabban lehet menni Magyarországon pályán? Azt hiszem nem 🙂

  • 2017.10.25. at 23:23
    Permalink

    A magyar ember számára mindig egy kicsit saját volt az F Astra, már csak a hazai gyártás miatt is. Ez volt a rendszerváltás után gyártott első hazai autó. A maga korában nagyon menő volt. Soha nem felejtem el, amikor 94 körül egyik volt általános iskolai osztálytársam mellet ültem apja Astrajaban. Egy sima 1.4-es 60 LE-s kocsi volt, de akkor hihetetlen dolog volt, hogy a rádió fölött 20 centivel egy kijelző kiírja, hogy éppen mit hallgatunk. Akkor fizetettek rá 38 ezer Ft részletet, az én fizetésem kb. nettó 20 ezer Ft volt. Amikor megjelent az első Astra, akkor kb. 65-70 havi nettó fizetésem volt egy belépő modell, ma 7-8 havi pénz. Később nekem is volt F Astram, méghozzá 1.6 16V kombi, ez még 2000 után is elég jó kocsinak számított, soha nem hagyott az út szélén. Idén, amikor hirtelen kellett egy olcsó kocsi nem véletlenül választottam egy Astrat, igaz ez már egy G kombi, de Opel sosem kop el 🙂 ….. én sajnálom a PSA házasságot.

  • 2017.10.26. at 20:58
    Permalink

    Nálam is áll egy feltámadásra váró 1988-as 5door 2.0 16v GSI. Sajnos kasznit kell cserélni rajta mert nyolc évet állt egy telephely udvarán a szabad ég alatt és olyan helyeken is megette a rozsda amit már nem szívesen foltoztatnék meg. Ha találok egy menthető, a kritikus pontokon még ép bódét hozzá nem kizárt, hogy összerakatom. Egyelőre elfér a garázsban enni nem kér. Az idő is nekem dolgozik a GSI-k ára meredeken emelkedik még az enyémhez hasonló romhalmazoké is. :))

  • 2017.10.27. at 10:11
    Permalink

    Jó és olcsón üzemeltethető autó, ez tény, de soha nem kéne. Hasonló árban vannak a Peugeot 306-osok, ami mindig is közvetlen konkurenciája volt az F Astrának, viszont mintha egy kategóriával jobb, élvezetesebb (és szebb) autó volna. A Pininfarina tervezte 306-osok egyáltalán nem rozsdásodnak (a mai napig sem), tele vannak plüssel, a motorjaik és élvezetesebbek (még a 8 szelepesek is!), elképesztően kényelmesek (az F Astra mindig is fapados volt), és a futómű pedig egy másik liga (torziós rugó, passzív hátsókerék kormányzás) – nem véletlen, hogy a korabeli angol autós lapok szerint a kategória etalonja. Szóval kifinomultabb, kényelmesebb, használhatóbb egy 306-os, már azoknak, akiknek fontos az stílus, kényelem és vezetési élmény.

  • 2017.10.27. at 18:35
    Permalink

    Én is így vagyok vele, sosem rajongtam az Opelért, ezen belül az F Astráért sem. Anno, amikor elkezdett népautó lenni, én épp Mazda 323-at használtam. Emlékszem, egy barátom ideadta az F Astrát, hogy szereljek be egy CD lejátszót, akkor volt alkalmam ismerkedni vele. Örültem, amikor visszaadtam, minden tekintetben különb volt a 323-asom, ami egyébként használtan egy árkategória volt vele, tehát nem egy drágább autóval hasonlítottam össze. De megértem azokat, akik ilyet vettek, sokaknak a Lada után óriási ugrásnak számított, olcsón fenntartható autó volt, és a mai napig az, hisz rengeteg a bontott és utángyártott alkatrész.

  • 2017.10.27. at 19:48
    Permalink

    Nekem is francia kocsim volt az Opel után, de nem lehet azt mondani, hogy az egyik jobb, a másik meg rosszabb, annyi a különbség, hogy mindkettő más. A francia kényelmesebb, puhább, valóban több a plüss, az Opel meg keményebb, talán sportosabb (persze nem az 1.4 60 LE). Az én Astram 1.6 16V volt, akkoriban a 100 LE jó teljesítmény volt ráadásul a motorok sem voltak olyan folytottak, mint az EURO 6-osok, és nekem gyári sportülések voltak a kocsiban. Az nagyon jó volt, én legalábbis jobban szerettem, mint utána a Citroenben a puha plüss ülést.
    A használtaknál nagyon sokat számít az állapot is. Akkoriban a cégnél Golf III-masaink voltak, ami ugyen pont az F Astra vetélytársa volt. A Golfunk sokat futott, lelakott kocsi volt, egy élmény volt átülni az F Astraba, pedig igazából új korában a Golf is nagyon jó volt. Az igaz, hogy a németek akkoriban tudtak elég fapados autókat is árulni, amire persze kellettek a lelkes magyar vevők is. A franciák azzal tudtak versenyezni, hogy ugyan azért a pénzért jobban felszerelt autókat adtak.

  • 2017.10.29. at 08:37
    Permalink

    Azok csak rombolni, lopni, gyilkolni tudnak… Na, 1000/ kb3 arányban vannak nem ilyenek… De a tárgyhoz szorítkozva, az én ismeretségi körömben is többeknek van F Astra a tulajdonában, s többüktől hallottam, hogy semennyiért nem adnák el, és pláne nem váltanák le a mai új kocsikra. Nem véletlenül mondták ezt. A mai autógyártás,- kiváltképp a kisembernek elérhető,- egy fosadék, gány.. “”design”” az van, meg hullára elektronizáltság, de minőség az 0. Kivétel van, Tolyota Corolla, Peugeot 301, stb..netán Audi A3-as

Vélemény, hozzászólás?