Ekkorát már régen autóztam – Porsche Cayenne GTS

Mendemondák járnak az autós újságírók között, arról, amikor még volt olyan, hogy Porsche tesztautó. Nem 10-15 évnyi távlatról beszélünk, valamikor az első Cayenne-nél fordult elő, hogy volt belőle tesztautó, de azóta semmi. Ezért érdemes most egy pár szót ejteni erről az alkalomról, mert történelmi pillanat, hogy egy Porsche kulcsa landolhatott a zsebemben. Akkor is, ha csak egy munkanap erejéig. Rendezvényeken vezettünk már Porschékat, van fogalmunk róla, de amikor konvojban kell közlekedni, instruktorral, másik kollégával, messze nem olyan, mint teljesen egyedül megkapni az autót. Ebben az esetben van lehetőségünk picit ülni benne egyedül, átgondolni a dolgokat, gondosan végigtapogatni csöndben, csak a saját gondolatainkkal foglalkozva. Saját tempónkat autózhatjuk, azokon a helyeken, amiket ismerünk, tudjuk, emlékszünk arra, hogy a többi tesztautó hogyan viselkedett az adott kanyarban.

Nagyokat autóztunk már a Pilisben, de egy ilyen különleges alkalom kellett ahhoz, hogy realizálódjon, közel nem voltam még semmivel az igazi tempóhoz és élményhez, most igen.

A helyzet pikantériájához hozzátartozik, hogy a járványhelyzet miatt le kellett mondanom életem első olyan külföldi Porsche rendezvényét, ahol versenypályán is mehettem volna a GTS modellekkel. A Porsche előtt le a kalappal, egyrészt mert az első felajánlásuk szerint állták volna a hazaérkezés után kötelező két tesztet, másrészt, miután mindenki lemondta az utat, megtalálták a tökéletes megoldást. A nemzetközi flottából érkezett egy tesztautó, amivel, ha nem is versenypályán, de szerezhettünk tapasztalatokat. És az az igazság, hogy még ez a közúton töltött pár óra után is romokban hever az, amit eddig a sportos SUV-król gondoltam. Egyrészt ez a fogalom lehetetlennek tűnik számomra, aki sportosat akar, vegyen sportautót, ne bakancsot. Másrészt műszakilag bődületesen jól oldják meg néhányan ezt a sportbakancs kérdést. Alfa Stelvio, BMW X3 M/X4 M, csak hogy pár példát említsek, mégis minden eddigi tapasztalat most egy kicsit zárójelbe került a Cayenne Coupé GTS után. Járjuk azért körbe kicsit, mi is az a GTS a Porschénél. Ezek azok a modellek, amik még nem érik el a Turbo szintjét, de már erősebbek és sportosabbak az alapkivitelnél, egyfajta arany középút ár-érték arányt tekintve. A Cayenne Coupé pedig az a modell, ami a divat szerint SUV, de csapott tetős, mint egy BMW X6, vagy Merci GLE kupé. Ez is elérte a Porsche legnagyobb modelljét, valahogy mégsem áll neki annyira rosszul. Nálam ez nem jön át még mindig, szóval mindenki döntse el magának, hogy tetszik-e, az igyekezetet persze tudom díjazni. Jó ez a far, de csak mert hamar meg lehet benne látni a Panamerát, onnan meg már nincs messze a 911, de azért, ha melléállítanánk, ritka kellemetlen lenne a kontraszt, szóval inkább ne állítsuk mellé. Az orrát most nagyon jól eltalálták, külön tetszik, hogy itt nem lefelé húzzák a lökhárítót, hanem alul is fölfelé ível. Mondhatnánk, hogy a terepképességek miatt – nagyon vicces amúgy, ebben is van off-road mód – de ennél a GTS-nél aztán holtbiztos, hogy még a murvától is távol fognak leparkolni a tulajdonosok. Ez az összehúzott orr semmihez nem hasonlítható, tipikusan Porsche, ahogy az ablakvonal is, ebben a pirosban pedig nagyon erősen mutat.

Érdekes, hogy ezzel a csapott tetővel legalább egy számmal kisebbnek érződik a karosszéria.

Ami alatta van, attól lesz igazán különleges a Cayenne GTS, ugyanis a korábbi generációhoz képest a V6 helyett V8-as motor hajtja. Bármennyire is tombol a downsizing és az elektromosítás, vannak még olyan gyártók, mint a Porsche, akik azért küzdenek, hogy a belső valódi tartalom még töményebb legyen. Nem nagy titok, hogy a hibridekkel és elektromos modellekkel tudnak sakkozni a károsanyag-kibocsátás terén, minél több a villanyos, annál jobb az átlagérték. Ezt a Porschénál úgy forgatják vissza, hogy a spórolás jóvoltából a benzines modellek minél erősebbek legyenek, és a Cayenne GTS is így kaphatott két hengerrel többet az elődhöz képest. A 4,0 literes V8-as duplaturbós motor persze tud például hengerlekapcsolást, hogy az európai szabályozás felől csak egy ejnye-bejnye érhesse a Porschét, de azért közútra kerülhessen.

460 lóerő és 620 Nm nyomaték jön belőle, megy át egy nyolcfokozatú automata váltón és jut el mind a négy kerékhez.

A motor hangja fenomenális, sportautósan szól, magas fordulaton előjön belőle a versenyautós orgánum is, de ahhoz nagyon hajtani kell. Alapjáraton karcosan szól, lüktet, dörmög, él. A GTS különleges kipufogórendszerén keresztül már akkor is élményekkel bombáz, amikor csak áll. Ha már kipufogó, a végeket majdnem középen hozták ki, egy karbonszálas diffúzorból kacsintanak kifelé, és csodálatosan mutatnak. A V8-as hangja remek, gázelvételre durrog is Sport+-ban, de ennél sokkal többet is tud. Olyan mechanikai zajok jönnek belőle és jutnak be az utastérbe, amiket más hasonló modellben nem feltétlenül hallunk.

A turbók magas szívó hangja, a kipufogó fújtatása, mind hozzátesz az élményhez.

Erejét robbanásszerűen adja le, a gázra lépve reakciója azonnali, amire majd a szerpentinen lesz nagy szükség. A hajtás gyenge pontja lehetne a 8 fokozatú automataváltó, amiből a Porsche hagyományos bolygóműveset választott. Nincs szikeszerűen éles váltás, mint egy PDK-nál, sőt, van egy sóhajtásnyi szünet, amikor fölfelé pakolgatja, de ezzel nekem sosem volt bajom. Lehet, ha köridőre mennék, már zavarna, de ez nekem ebben a formában kicsit olyan, mintha a kézi váltóval sikerülne irtó gyorsat váltani. Ez itt szerintem rendben van, pláne, hogy a hétköznapi közlekedésben teljesen normálisan működik, mert lehet vele olyat is, de őszinte leszek, abból nem sok volt most. Tesztautónkban szinte minden elérhető extra szerepelt. Kezdve a könnyítő csomaggal, amiben a teljes tetőlemezt karbonszálas műanyagra cserélik, valamint a féktárcsákat is karbon-kerámiákra, amik elöl szinte teljesen kitöltik a felniket. Bizalomgerjesztő, az pedig döbbenetes, hogy egyáltalán nem képesek elfáradni, és a gumik hamarabb csusszannak meg, minthogy a fékhatás menne el. Pedig a Michelin Pilot Sport 4 S-ek ismét megérdemelnek egy imát. Futóműve légrugós, természetesen felárért, a GTS alap 2 centis ültetése mellé ezzel még 3 centit lehet süllyeszteni a futóművön.

Aktív stabilizátor rudait egy kis villanymotor csavargatja kanyarban, hogy kellően feszesek maradjanak.

Fordulnak a hátsó kerekei is a lehető legszűkebb kanyarok érdekében, és az aktívan záródó hátsó difi oldalanként is vezérli a nyomatékot, esetenként pedig fékezgeti az ívbelső hátsó kereket. Középső differenciálműve is zárhat időnként, így a 0-100-as sprintideje mindössze 4,5 másodperc, és ez még mindig nem a legerősebb verzió a Cayenne kupéból. 2,2 tonnától nehezen várja el az ember, hogy sportosan viselkedjen, persze tudjuk egy ideje, hogy a gyártók szeretik körberöhögni a fizikát. A Porschénél különösen, ez a GTS az esetek 90%-ában képes minimum egy tonnát letagadni saját súlyából.

Az összes rendszere úgy dolgozik össze, hogy alig vegyük észre a súlyát.

A pilisi szerpentin szűk kanyarjaiban először óvatosan, fékezve érkeztem meg, majd folyamatos gázadással távoztam. Kanyarról kanyarra csökkent a fék és növekedett a gázadás aránya egymáshoz képest, bármilyen szűk is a kanyar, végül a csúcspontról padlógázzal gyorsít ki a GTS olyan magabiztossággal, amilyet még sosem láttam. Szeretem a BMW sportos SUV-jait, mert tök jót lehet velük autózni akkor is, ha nem hajtjuk ki belőle, amit amúgy tud. Ez viszont nagyon más, és nagyon nem audis. A motor hangja, a kormányzás pontossága, a hajtás magabiztossága annyira természetes vezethetőséget és gyorsaságot ad, amitől csak tátjuk a szánkat. Pislogni alig tudtam, és szerintem levegőt is elfelejtettem venni, mire leértem a hegyről. Nincs csúszás, nincs tétova gázreakció, vagy hirtelen beleszóló menetstabilizáló, az elektronika olyan gördülékenyen szól bele a menésbe, hogy tökéletes autózás legyen a végeredmény. Néha érezni a súlyát, de csak nagyon ritkán, egy-egy túl rövidre vett féktávon, vagy a remek hazai utak hibáin. De azokon is úgy lép át a GTS, hogy egy zörej nem jut el a fülünkhöz. A futómű tökéletesen kiszintezi, miközben hibátlanul az úton tartja és feszesen, ez tuti, hogy valami boszorkányság. Az Alcantara kormány nagyon keveset fordul, tökéletes visszajelzéssel. Mindeközben olyan ülésekben ülünk, amik tökéletesen tartják a testet és itt még az sem zavar, hogy magasan vagyunk, valahogy minden pont jó. Az ülések huzata egyébként középen szövet, ritka ízléses retro mintával, ez egyébként feláras a bőr helyett, de a könnyítő csomagban benne van, ahogy az is, hogy ez a kivitel csak négyüléses, hátul középen egy értelmetlen műanyag tálcával. Egyébként hátul meglepően korrekt a helykínálat, keresztbe tett lábakkal is tudnak utazni felnőttek, a fejtér még nekem is bőségesen elég volt, ami nem a magas tető, sokkal inkább az optimálisan alacsonyra épített ülések érdeme. A belső minősége porschésan hibátlan, ízléses és a helyzethez képest egyszerű. Nagyon kevés a csillogó felület, nincs cifrázás, csak kiváló minőségű bőr és jó tapintásérzetű fém gombok, meg egy fizikai visszajelzést is adó érintőgombos középkonzol. Penge a multimédia kijelzője is, de őszinte leszek, ezek most túlzottan nem foglalkoztattak a tesztnap alatt. Annyira bődületesen jól megy az autó, hogy megállni sem akartam vele. A Cayenne GTS valami olyasmi, amilyennek elképzeljük ezt a kategóriát. Itt dől el, hogy ki ért hozzá, ki pedig csak gyártja a sportos SUV-kat, és hogy mire lesz az jó. A Porsche légrugós futóműve a Panamera óta tud lenyűgözni, egyszerre ennyire kényelmes és sportos, gyors reakciójú megoldása másnak talán nincs is. Ebben az esetben pedig nagyon is érződik a komfort és Sport+ közötti keménység, utóbbi pattogósan feszes, előbbi már-már selymesen ringató még ezekkel a felnikkel és gumikkal is.

Ilyenkor sajnálhatjuk nagyon, hogy ennyire keveset kapunk csak a Porschékból.

És itt derül ki, hogy amit mi gondolunk, az nagyon másként van. Vezettünk már jókat, okozott meglepetést sportos SUV is, de ez, valami nagyon más. A Cayenne GTS közelebb áll egy sportautóhoz, mint azt a kategóriából bárki is gondolná. Ezek után még inkább sajnálom azt a versenypályázós lengyelországi utat, őrülten jó lehet még ez is épített pályán…