Együtt pörög a főnök a beosztottal – cégünk a Tanpályán
Vezetéstechnikai tréningen jártunk, mindenkinek ajánljuk
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Egy vezetéstechnikai tréningen a legrutinosabbakat is éri meglepetés. A Használtautó.hu sokat autózó munkatársai is ajánlják a Tanpályát.
Elmélettel kezdődik a kurzus. Egy kis tévhit oszlatás és az alapszabályok megbeszélése után mehetünk ki a "jégre"
Ugyan már, évente több tízezer kilométert autózva majd pont egy fellocsolt pályán mutatnak újat? Gondolom hallottak már ilyen buta és egyoldalú véleményt. A vezetéstechnikai kurzust kétféleképpen lehet nézni. Sajnos még mindig sokan vannak, akik feleslegesnek gondolják és saját rutinjukkal kérkedve lefitymálják a képzést. Ismerősökkel beszélve gyakran felmerül, hogy jó dolog-e egy ilyen kurzust például ajándékozni. Persze, hogy az. Elsőre talán fura karácsonyra tanpályás képzést adni, de ha apa nem a fában áll meg, hanem hazaér a kiküldetésből, akkor megérte azt választani a zokni helyett.
A céges Cliók szépen teszik a dolgukat. A velük szerzett tapasztalatokról ebben a cikkben írtunk
Remélem, többségben lesznek, akik már részt vettek ilyenen (vagy tervben van), és tudják, a fizika mekkora egy szemét tud lenni és nagyobb alázattal tekerik a volánt. Aki naponta ingázik, vagy a munkája miatt sokat vezet, az autónak nevezett ócska konzervdobozokban tölti az élete egy jelentős részét. Ez egy veszélyes üzem, amin a sok légzsák sem enyhít. A cél az, hogy minél tudatosabban álljunk hozzá a vezetéshez. Ezért látta úgy a Használtautó.hu-t és társoldalait működtető Használtautó Kft. is, hogy a céges kocsit használó és a munkájuk miatt sokat autózó kollégákat megéri befizetni egy gyakorlati vezetéstechnikai továbbképzésre. Nem a felmatricázott céges autóinkat féltjük, azokat lehet pótolni. De a kollégáink, akik adott esetben Debrecenben kezdenek és Győrben fejezik be a napot, ki kell védjék a többi közlekedő esetlegesen vétett hibáit is. Nem elég óvatosnak lenni és figyelni a másikra, tudni is kell, hogy védhetjük meg magunkat.
Ezen a képen nem a fülemet vakarom, feltartott kézzel azt próbáljuk ki, hogy az ABS fékezés közben tökéletesen irányban tartja az autót elengedett kormány mellett is
A Groupama Garancia Vezetéstechnikai Centrum[/url] már 1998-óta működik a Hungaroring dombjai között, Mogyoródon. Motoros és off-road, valamint a fogyasztáscsökkentésre fókuszáló képzéseik mellett ötféle autós kurzust kínálnak. Ezek közül a Bemelegítő kurzus során a vezető benyomást szerezhet autóvezetői képességeiről és az autó határairól. Ebben a 2 órás képzésben is benne van már az ABS teszt és a rántópad, ahol modellezni lehet az autó farának a kitörését. 21 ezer forintért ez még csak ízelítő, de annak nagyon megéri, hiszen az autó fizikai képességeinek határát megmutatva kellő figyelmet ébreszt a sofőrben. Innen lehet továbblépdelni a komplexebb kurzusok felé.
A különbség annyi lehet, hogy elütjük a gyalogost, vagy megállunk még előtte. A helyes sebességválasztás fontosságát nem lehet elégszer leírni
Instruktorunk az előbbinél egyel komolyabb Bázis kurzusban is minden alapjával, a helyes üléshelyzettel kezdte. Autót vezetve úgy kell üljünk, hogy a kuplungot kinyomva a bal lábunk ne legyen kinyújtva és közben a kormány tetejét középen mindkét csuklónkkal meg tudjuk érinteni. Ez az alap a többi már nyalánkság és részint egyéni preferencia, mint az is, hogy milyen magasan szeretünk ülni. Ehhez kell beállítani a kormányt és a biztonsági övet is. Megvan a helyes pozíció, vészfékezés az első feladat. Banálisnak tűnik, de nagyon sok esetben a baleset következményei, mind a kár mértéke, mind a személyi sérülés kockázata csökkenthető lehetne egy kiadós fékezéssel.
Az ABS 2004-óta minden 2,5 tonnánál könnyebb (tehát személy-) autóban kötelező tartozék. Nem kell megijedni a fékpedál esetleges pulzálásától, meg a rendszer által kiadott hangoktól. A maximális pedálerőt kell kifejteni, a többit a rendszer megteszi helyettünk, még csúszós felületen is irányítható marad vele az autó a fékezés közben. Ezzel áttértünk a második feladatra. Nem elég tövig nyomni a féket, a leggyakoribb félfrontális ütközéseket egy fékezés és kitérés kombinációjával kerülhetjük el legnagyobb eséllyel. Saját autó híján én a tesztelt Twingóval vettem részt a kurzuson. A rántópadon nem is tudtam összeszedni a kis farmotorost, van még mit gyakorolnom. De most nem az én véleményem számít, hanem a kollégáimé. Nekik az autó nem feltétlenül érdekes tárgy, nem is élvezeti cikk, mint nekem, adott esetben csak egy közlekedési eszköz. Többféle autóval, a meleg ősz miatt vegyesen nyári és téli gumival vettek részt a tréningen. Mindnyájan több éve és sokat vezetnek, de azért láttak újat a Tanpályán; íme a tapasztalataik.
Pörög balra, pörög jobbra, egyszer a dísztárcsáját is elhagyta a Corsa
László, üzletkötő, 1982-óta vezet, évi 70 ezer kilométert
A vezetéstechnikai tréninget hasznosnak találtam, ami számomra érdekesnek tűnt, az az utastérben nem rögzített csomagok viselkedése baleset vagy akár vészfékezés esetén. Bevallom, korábban erre nem igazán fektettem hangsúlyt. - Így van, nagyon fontos, hogy ne legyen elsősegélyláda, esernyő a kalaptartón. A laptopot is inkább a csomagtartóba tegyük. Ezek egy baleset esetén elrepülve további sérüléseket okozhatnak. - Amit aláhúznék az instruktortól hallottakból: mindig az útviszonyoknak megfelelően kell megválasztani a sebességet és akkor nem lesz baj.
Anita, account manager, 2001-óta vezet, évi 40 ezer kilométert
Azt hittem tudok vezetni, de már tudom, hogy nem. - Ez ezért így erős, de a sokat futott, orrtolós, nem túl modern technikájú és nyári gumikon futó Fiat Punto valóban esett-kelt. - Nem tudtam, pontosan mire számítsak, de valami hasonlóra gondoltam. A kézzel fogható élményeken túl, ami ijesztő volt, sokat számítottak az elméleti részben hallott számok, adatok, amik megdöbbentettek. Nem számítottam bármi maradandóra, de a képzés után egy héttel az autópályán, mikor az előttem haladó alám, illetve hozzám vágott egy defektes kamiongumi darabot, beugrottak a képzésen hallottak: két kézzel kell fogni a kormányt. Közben naponta úgy rójuk az utakat, hogy azt hisszük teljesen urai vagyunk az autónak. Valahol ott leghátul megmarad, és akarva-akaratlanul törekszel, hogy többet nem tapasztalod meg, milyen átélni a teljes tehetetlenséget. Nekem már hasznos volt a Tanpálya kurzusa.
László, marketingvezető, 1982-óta vezet, évi 20 ezer kilométert
A gyakorlati feladatok haszna és érdekessége volt, hogy biztonságos körülmények között tudtam kipróbálni olyan csúszós helyzeteket, megpördüléseket, amiket csak fiatalkoromban a kocka Ladával mertem éjjel kipróbálni havas-jeges elhagyott parkolókban. Bár igaz, a Ladával tovább merészkedtünk a hóban: kézifékes fordulótól a hátsókerékhajtás miatti (ma már tudom, hogy driftnek hívott) kilinccsel előre közlekedésig kicsit vadabb és céltalanabb gyakorlatok voltak azok, mint felnőttként a mai oktatópályás, vízoszlopot-kikerülős, ABS-szel és ESP-vel segített szlalomfeladatok egy mai autóval. Valós helyzetben, magánszorgalomból ma sem lehet veszélytelenül kipróbálni és begyakorolni ezeket a téli manővereket, mert nincs elég nagy, biztonságosan széles és hosszú, forgalommentes, sima de csúszós terület. Az oktató segítsége jelentős, mivel mindig pontosan elmondja rádión a begyakorolandó kormány- és pedálmozdulatokat, és a többi csoporttag hibáinak elemzését is élőben látjuk és halljuk. A legérdekesebb manőver számomra a tanpályán az a vészfékezés volt, amikor a kocsi két oldala eltérő tapadású útfelületre érkezett. Itt meglepő módon alig húzta el a kormányt a nagyobb tapadású oldal.
Fejlesztési igazgatónk családi Mondeójával. Jó téli gumikkal ő tudta a legrövidebb fékutat, de a rántópadon alig 31 km/h-val is piruettezett. Sikerült kellőképpen ráijesztenie friss jogsis fiára
László, üzletkötő, 1990-óta vezet, évi 50 ezer kilométert
Szerintem hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam a képzés végére, és kellemes élmény volt a napi feladatoktól is elszakadni néhány órára, bár az igazi az lenne, ha lenne folytatása is. Természetesen izgat a másik pálya is, szívesen kipróbálnám, akár az egész napos képzést is, ahol már a ringre is felvisznek a nagy sebességű feladatokhoz. A téli-nyári gumi kérdés nálam végleg el lett döntve. Én még nyári gumikkal "indultam", ráadásul elég kopottak is voltak az elsők, mindezt összehasonlítva a téli gumis kollégák féktávolságaival, látszik az eredmény. Hát, azért ilyenkor elgondolkozik az ember. Tetszett a szlalom a vízsugarak között, bár ez egy kicsit rövid volt, ebből szívesen csináltam volna még egypárat. És az elméleti oktatásnál is tanultam valami újat: megtudtam, hogy a kevésbé kopott gumikat ajánlatos inkább hátra, mint előre szerelni. Az elsőkerékhajtású autókon ugyanis a hátsók adják meg íven a kocsi stabilitását. Nyugodt szívvel ajánlom a Tanpályát a kollégáimnak, ismerőseimnek és a barátaimnak.
Sándor, üzletkötő, 1994-óta vezet, évi 35 ezer kilométert
Sokat számít a gumiabroncs, az ABS, az ESP, meg a többi hárombetűs elektronika, de a legfontosabb biztonsági tényező még mindig maga az ember. Amennyiben fogalmad sincs, hogyan reagálj például egy megcsúszásra, úgy csak a vakszerencsében bízhatsz. Hasznos tapasztalattal bírt a kurzus, de itt is igaz lenne: ismétlés a tudás anyja. Mindenképpen ajánlom.
A véresen komoly program egyben szórakoztató is lehet. Nézzék a vigyorgást! A lényeg, hogy közúton elkerüljük a balesetveszélyes helyzeteket
Teréz, értékesítési vezető, 1988-óta vezet, évi 25 ezer kilométert
Rettenetesen izgultam és az ismeretlentől való félelem volt ebben a legrosszabb. A férfi kollégák erre az egészre úgy tekintettek, mintha valami extrém sportot csinálnánk. Mi csajok nem annyira kalandnak fogtuk fel, de így utólag abszolút csak pozitívan tudok nyilatkozni. Az összeállított feladatsorokból kiderült, hogy a KRESZ-t bár ismeri az ember, de azt igazából nem, hogy miként viselkedik az autó. Rettenetesen jó volt látni a különbséget egy téli és egy nyári gumi között. A sebességtúllépéssel drasztikusan megnövő féktáv is nagyon szemléletesen veszi el az ember kedvét a gyorshajtástól.
Árpád, üzletfejlesztési igazgató, 1980-óta vezet, évi 40 ezer kilométert
Nagyon jónak tartom a képzést, de megvannak a hátrányai is, mint minden képzésnek. Az rendben van, hogy miként kell megoldani egy vészhelyzetet, de nem ad mindenre választ. A megelőzésre nem ad megoldást. Látni kell, hogy kettővel-hárommal előttünk mit csinál az ember, vagy tőlünk jobbra, balra, a másik autós. Mikor fog megállni, előzni, elém vágni. A megelőzéshez tapasztalat kell, a vészhelyzeteket kipróbálni viszont nagyon jó a Tanpálya. Friss jogsisoknak nem ajánlanám, hiszen amíg az autókezelés nem rutin, addig nem érdemes ezzel összezavarni a kezdő sofőröket. Meglepni semmi nem lepett meg, mert érdekel a téma és foglalkoztam már vele. A gyakorlati próba nagyon jó, mert a legtöbben nyilván nem próbálják ki a saját autójukkal a vészfékezést, mondjuk egy üres parkolóban. A biztonsági elektronikák működésének hatékonyságát jó látni, de amit anno Ladákon tanultam, ahhoz persze semmi köze nincs. Pulzáló fékezéssel valahogy túléltük azokat az időket. Ami viszont nagyon jó pont, hogy a tanpályán kint volt a friss jogsis fiam és beült mellém egy kanyarra. Ő eddig mindenáron valami régi autót akart, Ladát, Skodát, vagy ezeréves VW Transportert. Erről most végre sikerült lebeszélnem, belátta valami korszerűbb első autóval kevésbé lesznek bizonytalanok az első lépései. Számomra ez volt a legnagyobb hozadéka a tréningnek.
Viktor, key account manager, 1998-óta vezet, évi 30 ezer kilométert
Szerintem nagyon jó volt, én örömmel és kíváncsisággal mentem ki a hungaroringi vetéstechnikai centrumba. Azt gondolom, mindenkire ráfér egy ilyen, sőt kell, mert el sem tudtam képzelni, hogy például milyen megpördülni az autóval. Nekem emiatt a rántópad volt a legérdekesebb rész. A legmeglepőbb az volt, hogy míg a nyári gumival szárazon 4-5 méter alatt megálltam 40 km/órás tempóról, addig a fellocsolt 75 méteres pályáról lecsúsztam vele, szinte semmit sem tapadt. De nagyon jó volt a szlalom is, próbálgatni az autó határait. Abszolút ajánlott, mind a vezetéstechnikai képzés, mind a Tanpálya.
En sem birom sot ha injekcios tut latod attol rosszul leszek…
Viszont ha kell megyek es segitek.
Hat en sem arra ertettem hogy szeddjuk ki az embert.Ami a legrosszabb tapasztalat nelkul.
De ha a gyors szemlevel korbe tudod irni hogy mit latsz,a mentosok is meg tudjak mondani kinel maradj,es segits.
Ami jelenthet par perc elonyt,es ne adj isten meg tudsz menteni valakit…
Semmit nem ér. Nem is érhet, én pl nem bírom a vért… 🙁
Puff!
Te írtál az én hozzászólásomra egy rébuszt és én provokálok?
Te állítod, hogy valamit sugallok, de nem mondod, hogy mit?
Várom, hogy amit állítasz, azt oszd meg, bizonyítsd be, ilyenek. Ne ködösíts, hanem ha valamit állítasz, akkor azt vállald föl.
Kérdezek. Mindvégig csak kérdezek. Te provokálsz, én csak kérdezek.
Nos?
Továbbra is egész tehetségesen provokálsz, de gyenge vagy. 🙂
Na hagyjunk szóhoz jutni másokat is, tudod jópáraknak 24 év után is kész rettegés ugyanaz a 12 km minden reggel. Hátha felbátorodnak!
Stop! Te állítasz valamit, nem kell semmire bíznod. A kérdés: mit állítasz és azt mire alapozod? A labdát te dobtad föl. Várom.
Én is gondolok most valamire, mégsem kérem, hogy találd ki.
A nem létező „kreativitásodra” bízom. Ne nekem kelljen már gondolatolvasást is villantani! 🙂
És az mi?
Arra a világszemléletre, amit a hozzászólásod egésze sugall.
És amúgy ezt mire írtad?
„hogy sokan mennyire nem tudnak vezetni, csak dumálnak. De hát hogy is tudnának, ha még a rengeteget vezetők között is…”
Utálom más szavait és gondolatait ismételgetni, mert ilyet csak az tesz, akinek sajátra nem futja, de egyetlen eggyel kivételt szoktam tenni: „Már megint nem sikerült pedig pont ugyanúgy csináltam mindent, mint az elmúlt 169 alkalommal.” Attól még, hogy odaírom, hogy „key account manager” (már megint sírva fetrengek a röhögéstől 🙂 )meg 36 éve évi 3487 még nem biztos, hogy jól és hatékonyan csinálom.
Ugye? Dettó majd könnyesre röhögtem magam. 🙂 Beszarás milyen szinteket ölt a butítás és megalomán önimádás! 🙂
Csak ez egyik se te vagy talicskamenedzser. Jó lesz ez így is.
A te szintednek biztosa.
Én jobban szeretem az építészt, építőmestert de írhatnám úgy is hogy architect builder. 🙂
A talicskamenedzser sokkal jobb….
Elnézem, hogy ki, mennyit vezetett le a résztvevők közül és hánynak volt új ez az élmény….na ez baj. Természetesen nem a résztvevők baja, hanem hogy nálatok, egy mértékadó íutós portálnál is csak most lett ez egyesek számára valóság.
Olvasva sokszor a kommentelők ostobaságait elkeseredem azon, hogy sokan mennyire nem tudnak vezetni, csak dumálnak. De hát hogy is tudnának, ha még a rengeteget vezetők között is akad, aki 20 év gyakorlat ellenére nem volt tanpályán?
Fittipaldi kommenthuszárok, ide menjetek ki, kövessétek a szerkesztőség tagjait, aztán majd utána beszélgessetek vezetéstechnikáról, téli abroncsról, gáztaposásról, ESP-ről, ABS-ről, biztonsági övről, meg a többiről. Amíg azt sem tudjátok, hogy az ülést hogy kell beállítani, addig olvasgatás legyen, de leginkább gyakorlás a tanpályán.
Köszi a cikket, ezzel most tényleg sokat tettetek. Gratulálok!
Szerintem is nagyon hasznos egy ilyen képzés, de nagy elvárásokat nem kell támasztani vele szemben, hiszen ezt évente kellene megismételni. Akkor érne igazán valamit.
„key account manager” halálra röhögöm magam, de szomorú is egyben. 😀
Gratulalok!
Erdekes es jo olvasni,en is agyalok egy ilyen treningen.
De sajna mindig tolodik….
Jo olvasni a kulonbozo hozzaallasokat,de szerintem Arpad fogalmazta a legjobbat.
Viszont azt nem tudom hogy ezen az oktatason van-e vagy egyalltalan van-e olyan hogy ha
megtortenik a baj akkor mi tevok legyunk.
Gondolok arra hogy a tobbi kozlekedo fele hogy kozoljuk egyertelmuen hogy baj van,a balesetett szenvedettek
gyors allapot felmerese amivel eletet lehet menteni.Mert mondjuk nem a roham mentot kuldik ki hanem a helikoptert.
Tudom a diszpecserek fel vannak keszitve ra,de ha a percek eletet jelentenek akkor minden szamit.
Forgalmasabb uton semmi gond ha valaki nem tudja mi a teendo mert erkezik valaki mas aki tudja.
Viszont ha valaki egyedul van es lat balesetett es nem tudja mit hogy tegyen az a legrosszabb.
Sajna lattam mar olyat balesetnel hogy meg a baleset utan levo autobol az apuka nem akart kiszalni vagy segiteni.