Egymilliós főnyeremény: Hyundai Elantra használtteszt

Mint általában mindenben, így autóvásárlás során is a legjobbat kívánjuk. Lehetőleg fiatal, keveset futott, karbantartott, jól felszerelt, nagy és kényelmes modellre vágyunk, no és persze mindezt a legolcsóbban szeretnénk magunkévá tenni. A választás azonban legtöbbször kompromisszumokat igényel – vagy kisebb autó lesz a megoldás, vagy szerényebb kivitel, netán műszaki és esztétikai hibákkal kell együtt élni. A kivételek azonban erősítik a szabályt: az Auto Binck használtautó telephelyén akadtunk rá egy 2006-os, 1,6-os benzines, klímás, 166 ezer kilométert futott Hyundai Elantra szedánra, kielégítő komfortszinttel, blokkolásgátlóval, dupla légzsákkal, légkondicionálóval, valamint javítási számlákkal és eredeti szervizfüzettel igazolt szervizmúlttal. A vételár 1 079 000 forint, és a Használtautó.hu keresőjével megnéztük, ennyiért szinte lehetetlen a felsorolt paraméterekkel bíró, alsó-középkategóriás példányt találni, mert a választék zöme lépcsős- és ferdehátú, 3 és 5 ajtós kisautókra épül – az egyetlen kivételt egy bank által visszavett 2006-os Chevrolet Lacetti jelentette. Szemfényvesztés vagy korrekt ajánlat? Saját szemünkkel akartuk látni az igazságot, így elmentünk, és megnéztük az Elantrát!

Mint kiderült, az autónak két tulajdonosa volt, és kezdetben nem használták sokat, mert a 15 ezer kilométerenként esedékes szervizek közül az elsőt ugyan még 2006 végén jegyezték, ám a másodikra 21 ezernél, 2008 elején került sor. Innentől viszont felpörgött az Elantra élete, céges tulajdonba került, és 2008-ban még háromszor végeztek rajta kötelező karbantartást – 45, 60 és 75 ezer km-nél. Ha nem is mindig márkaszervizben, de azóta is menetrend szerint ütemezték az Elantra javításait. Az utolsó bejegyzés idén márciusban, 155 ezernél került a szervizkönyvbe. Az eredeti szervizfüzet mellett - amely dokumentum egyébként pótolható és ezáltal viszonylag könnyen is hamisítható - sokat segítenek az előélet feltérképezésében a meglévő javítási számlák. Úgy tűnik, a Hyundai részéről manapság nem vakmerő vevőcsalogató fogás az 5 éves garancia, mert ez a korábbi Elantra ugyan még 3 évet kapott, de igazából szinte csak kopó alkatrészeket cseréltek benne, nagyobb galiba nem adódott. Szemezgetve a listáról, 2008-ban, a 60 ezres szerviznél első fékbetéteket, generátor, klíma, és kormányszervo ékszíjakat cseréltek, 2009-ben, 96 ezernél vezérműszíjat feszítőgörgőkkel, 2010-ben 134 ezernél első és hátsó fékbetéteket - elől tárcsaszabályozással -, és újból egy generátor ékszíjat, mert a munkalap szerint ciripelt. Az utolsó nagyobb beavatkozás nemrég, 165 ezernél történt, a cserelistán hátsó lengéscsillapító, bal oldali féltengely gumiharang, kormányösszekötő, valamint szervopumpa ékszíj szerepel.

Formája helyett az Elantra pusztán képességeivel kíván csábítani, a 4,5 méter hosszú, 2,6 m tengelytávolságú szedánban elöl-hátul jó a helykínálat. A csomagtartó a mélyen benyúló kerékdobok miatt nem kiugróan nagy, számszerűen 415 liter, de a 60:40 arányú bővítés adott. Apró sérülésekből akad néhány, a vezetőajtón több enyhe horpadás, itt-ott karcolások, kisebb horzsolások, apró foltokban lakkfoltozások láthatók, de használt autónál inkább a sérülésmentesség a gyanús. Az egyetlen komolyabb észrevétel, hogy a gépháztető belső részén, a hűtőmaszk krómdíszítése alatt enyhe felületi rozsdásodás fedezhető fel. A gyári dísztárcsákon egyértelműen látszik az elmúlt idő, karcolásokkal telítettek, és lakkjuk több helyen mállik. A fényszórók plexijére mindenképpen ráférne a polírozás, ennek a költségvonzata nem komoly, és a végeredmény önmagáért beszélne.

Az utastérben sem a „céges autó”, sem a 166 ezer kilométeres nyúzás tükrében nincs különösebb nyoma a használatnak. Az ülések kényelmesek, a kárpitozás foszlás- és szakadásmentes, egyedül a vezetőajtó felső burkolatán hagyott enyhe kopásnyomot a könyöklés. Kellemes meglepetés, hogy a műanyagok zöme nem durván kopogós és kemény, menet közben nincsenek bántó zörejek. Az üléstámla állítása nem tekerős, hanem körülményesebb, karos. Rakodóhelyek tekintetében nem vizsgázik rosszul az Elantra, az ajtózseb nem nagy, de van palacktartója, a két első ülés között gondoltak a pohártartóra, és a kesztyűtartóban elfér az A4 méretű könyv – a P rendszámhoz tartozó menetnaplót könnyedén „benyelte”. Figyelmesség, hogy az apró tárolók belseje bélelt, így nem csörögnek az oda tett kulcsok, pénzérmék.

Az 1,6 literes, 105 lóerős benzinmotor ugyanolyan, mint maga az autó – átlagos. Indításnál az első pöccintésre kelt életre, és nagyon szép, 800 1/min fordulat körüli alapjárattal halkan, mondhatni bizalomgerjesztően duruzsolt. A csendességet nem csak beképzeltük, az utastérben ülve zajmérőnk 47 dB(A) értéket mutatott, ami megegyezik a Hyundai Genesis 2.0 T kabinjában mért alapjárati zajszinttel. A telephelyen állás miatt a fékek kissé berozsdásodtak, így a kezdeti súrlódáson és remegésen nem csodálkoztunk – mire visszavittük a kocsit, már sokkal finomabban szuperált a rendszer. A motor készségesen követte a jobb láb parancsait, a dinamizmus nem lehengerlő, de lomhaságról sincs szó, a kormány túlzottan nagy áttétele azonban megszokást igényel, akárcsak az átlagosnál érzékenyebb gázpedál. Az ötfokozatú váltó áttételeit inkább városi forgalomhoz, mint autópályázáshoz igazították, mert 130 km/órás tempónál a fordulatszámmérő mutatója már karcolja a 4000-es jelzést. A kapcsolhatóság nem okoz nehézséget, ám a könnyedség ellenére is darabosnak érződik a szerkezet. A mai feszes, kemény rugózású autókkal szemben örömteli, hogy az Elantra, ha nem is az elringatós, de a komfortosabb iskolát képviseli, nem zökken keményen minden úthibán, igaz, érezhető dülöngélésével sportos, tempós kanyarodásra sem csábít – családi használatot feltételezve az első szempont a mérvadó. A tesztúton hallott enyhe daráló hang szerintünk az egyik hátsó kerékcsapágy közeli halálát vetítette előre, de ennyi, más fogást nem találtunk a kocsin.
Tehát szemfényvesztés vagy korrekt ajánlat a nem sokkal egymillió forint feletti, ötéves, klímás Hyundai Elantra? Kétségtelenül az utóbbi esettel állunk szemben, mert nincsenek titkok az autó életében. Az esztétikai hibák vállalhatók, a műszaki állapot meggyőző, a szervizmúlt igazolt, nincsenek mesetörténetek idős orvosokról, a kocsit csak birtokló, de nem használó nagymamákról, a belső nagyon szép, és a próbánkat nem előzte meg semmilyen előzetes felkészítés. Odamentünk, beleültünk, kipróbáltuk, és a kocsi rendben tette a dolgát. Fogyasztást nem állt módunkban mérni, de a fedélzeti számítógép 7,6 literes kijelzése egyáltalán nem tűnt irreálisnak, már csak azért sem, mert a használói véleményekben ennél szerényebb étvágyról is írnak a döntően elégedett tulajdonosok. Akinek tehát nincs sok pénze, mégis relatíve fiatal, jól felszerelt, esztétikailag vállalható, de karbantartott autóra van szükséges a hétköznapokra, ráadásul családos, az bátran kalkuláljon a Hyundai Elantrával, feltéve, hogy összefut eggyel az itthon ritka szériából.