Egymillió kilométert futott egy Toyota Hiace, hazánkban

Toyota Hiace: egymillió kilométer Kelet-Magyarországon

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Hazánk útjait az autógyártók tesztközpontjai is megirigyelhetnék, olyan jó futóművallatók; így különösen elismerésre méltó, hogy egy Toyota Hiace hazánkban futott egymillió kilométert.


Múlt pénteken, azaz 2019. július 5-én fontos esemény helyszíne volt a debreceni Toyota márkaszerviz: egymillió kilométeres kötelező karbantartást végeztek egy nyújtott karosszériás Hiace-en. Az autót 12 éve náluk vásárolta és azóta is odahordja tulajdonosa, aki elmesélte a haszonjármű történetét.
Hirdetés

Amikor Balogh István vállalkozása 2007-ben kinőtte addig használt furgonját, a cégvezető csupán két dologban volt biztos: tágas és megbízható haszonjárműre lesz szükségük. „Nyáron grillkellékeket, lámpaolajat, télen tüzelési segédanyagokat forgalmazunk. Ezek szezonális termékek; amikor menni kell, hatalmas a hajtás – ilyenkor akár heti 2500-3000 kilométert is megy a Hiace, mindezt Kelet-Magyarország útjain. Pont ezért megengedhetetlen, hogy cserben hagyjon bennünket az autó. A korábbi években Carinát használtam, és úgy gondolkodtam, az áruszállító nyilván annál is megbízhatóbb lesz” – emlékszik vissza a kezdetekre Balogh István.
Vásárláskor eredetileg a dupla üléssoros, hatszemélyes kivitelt szemelték ki, ám időközben megváltozott a szabályozás, így a nyújtott kivitelű, nagyobb teljesítményű (117 LE) 2,5 literes motorral szerelt verzió mellett döntöttek. Szerencsésnek bizonyult a választás: a dupla oldalsó tolóajtón, valamint a hátsó ajtón keresztül rakodva remekül szeparálhatók az áruk. A tágas raktér, az erős motor és a debreceni márkaszervizben beszereltetett klímaberendezés ideális munkaeszközzé tette a Hiace-t, amelyet tulajdonosa eredetileg öt-hat évre, félmillió kilométeres futásteljesítményre tervezett.

„Ahogy nőtt a napi árumennyiség, úgy vált egyre szűkebbé az autó. Muszáj lett volna váltani – de mire? Az évek során egy-egy nagyobb megrendelést bérelt furgonnal teljesítettünk. Kipróbáltam jóformán a teljes kínálatot, és nem nyűgözött le, amit tapasztaltam. Az egyébként szép, tágas, új autóknak már a rövid bevetéseken előjöttek a gyengéik, így legtöbbször megváltás volt a nap végén visszaülni a Hiace-be, amely ugyan sem új, sem tágas nem volt, viszont a legkevésbé sem látszott meg rajta a kor, és soha nem állt meg alattunk.”
Ezért István meghozta az egyetlen észszerű döntést: megtartotta a Toyotát, és vett egy utánfutót. Ezt széltében és magasságában pontosan a Hiace-hoz méretezték, így sem a kilátás, sem a légellenállás nem romlott érdemben. „Beletelt körülbelül két évbe, mire megtanultam minden helyzetben tökéletesen manőverezni a vontatmánnyal. Így már praktikusabbnak is bizonyult a megoldás, mintha egy nagyobb autót vettünk volna. Télen jellemzően elég a Hiace raktere, nem kell az utánfutó, így viszont a hideg hónapokban pont befér a fűtött garázsba a kocsi. Ezért nem volt akadálya annak, hogy hetente lemossuk az alvázáról a sót – nyilván ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy néhány felületi folttól eltekintve jóformán korróziómentes a karosszéria” – mondja István, aki szerint az autó remek állapota három tényezőnek köszönhető.
Az egyik az alapkonstrukció: nem véletlen, hogy a nemzetközi fórumokon rendre olvasni másfél millió kilométeres, problémamentes példányokról; több tulajdonos állítása szerint kétmillió kilométer körül kezdődnek a gondok olajfolyással, rozsdásodással, addig még van néhány közös évünk. Az ülésekre már újonnan üléshuzatot tettem, és az ülőlapon egyszer javítottuk a szivacsot, de a háttámla az eredeti, és semmi baja. A kormány kopott, de nem kellett hozzányúlni. Pedálgumit talán kétszer cseréltünk. A futóműalkatrészek egy része még a gyárilag beépített, a motort nem kellett javítani, sőt, még az izzítógyertyák és az indítómotor is eredeti.
A másik a szerviz. A kezdetektől a Road Service-be hordom az autót. 12 éve ugyanazok az emberek foglalkoznak az autóval, fáradtságot nem ismerve járnak a kisebb problémák végére, ahelyett, hogy a könnyebbik utat választanák. Nemcsak rendkívül kedvesek és korrektek, hanem nagyvonalúak is velem a szerviz munkatársai. A rendkívüli alkalomra tekintettel a szerviz átvállalta az átvizsgálás, a szerviz, valamint a szükséges alkatrészek teljes költségét, valamint a tolóajtó egymillió kilométert kiszolgáló görgőjének cseréjét is ajándékba kaptam. Nem véletlen, hogy még most, bőven a garanciális időn túl továbbra is hozzájuk járok.
És persze a legvégén ott van a sofőr is: a Hiace-t kizárólag én vezettem, defenzíven, türelmesen haladok vele, bármikor lemondok az elsőbbségemről, ha úgy hozza a helyzet. Kétmillió kilométert vezettem életemben, felismerem a sofőrtípusokat, mikor ki hogy fog reagálni. Egyetlen egyszer volt balesetünk, lámpánál hátulról belém jöttek, és beletoltak az előttem állóba.”

És hogy hogyan tovább? A tulajdonos szerint félmillió problémamentes kilométer még egészen biztosan benne van a Hiace-ben. Addig pedig talán a Toyota kínálatában is megjelenik egy, a Proace-nél is nagyobb, tágasabb autó, amely fájdalommentesen nyugdíjazhatná a mindent kibíró nyújtott Hiace-t…
Forrás: Smarter Media; Fotók: Road Service Kft.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

14 thoughts on “Egymillió kilométert futott egy Toyota Hiace, hazánkban

  • 2019.07.09. at 20:19
    Permalink

    Sajnos kevéssé van „szem előtt”, de a Hyundai H350-est megnéztem volna, amikor felmerült a csere gondolata. Itt-ott felbukkan már az utcán. Ha egy Hiace-nek keresnék utódot, az első lenne, amit megtekintenék. Van egy tippem, hogy a cikk alanya sem hallott még róla…

    Szerintem előbb fog piros hó esni, minthogy a Toyota kihozzon egy Daily-Crafter-Transit-Sprinter-Master-Ducato típusú, hagyományosan európai furgont. Nyilván az átemblémázott XY nem számít, saját fejlesztésű Toyota-termékre gondolok.

  • 2019.07.10. at 08:55
    Permalink

    Tomi999, N: úgy látom, nem sikerült figyelmesen elolvasni a cikket. A Hiace-nél nagyobb autóra szeretett volna váltani az úriember, de mivel nem talált olyat, aminek bizalmat szavazhatott volna, vett egy futót a Toyotához.

    • 2019.07.10. at 09:58
      Permalink

      Én igazán arra gondoltam, hogy sajnos nálunk mint igazi hiace eltűnt, csak az átemblémázás létezik. Persze azt is tudom nem vagyok „zöld” hogy európa nem játszik nagy szerepet. És igen ezen átsiklottam tényleg nem olvastam el rendesen, nem is gondoltam nagyobb cserére.

  • 2019.07.10. at 09:51
    Permalink

    Ha a 2KD-FTV motor is elmegy egymillió km-t, akkor azért annyira szar nem lehet, bár egy nagyon őszinte válasznak örülnék, hogy ez idő alatt cseréltek-e injektort, ha igen hányat, mikor?
    Az új GD szériás motorokban jelentős ugrás van az injektorok megbízhatóságában és a dugattyúk is többet bírnak.

    Valószínű vagyunk még úgy páran, hogy halogatjuk a Hiace leváltását. Ha a Toyota a Proace helyett forgalmazná Európában az új Hiace-t, az minden tekintetben hozza a régi Hiace tudását, képességeit, megbízhatóságát, sőt, méretben is vannak sokkal nagyobb opciók, akiknek ez kellene. (extra hosszított, magasított, sőt alapból sokkal szélesebb az új modell) De ami a legfontosabb, hogy a műszaki platformban ugyanazt az építési elvet követi, mint a régi Hiace: A Hilux és a Land Cruiser Prado fő elemeiből építkezik, kicsit az igényekre átszabva. Azonos motor/váltó hosszában, robusztus futómű. Persze a CO2 flottaátlag(Proace 1.6L vs Hiace 2.8L) meg ilyenek nyírják ki nálunk, de a Toyota meg majd magát nyírja ki a piac hanyagolásával.

    „Vásárláskor eredetileg a dupla üléssoros, hatszemélyes kivitelt szemelték ki, ám időközben megváltozott a szabályozás,…”

    Azt azért megjegyezném, hogy Hiace-ből gyárilag soha nem volt 6 személyes kivitel, ami itthon van a piacon, azok mind utólag vannak átalakítva, kisipari üléssorral. Sajnos gyári üléssorral nem lehet, mert övbekötési pont nincsen benne, csak a norvég, holland, portugál piacos modelleken lehet találkozni vele. Aztán az átalakításra kivetették a regadót, ami akkoriban nagyon magas volt, így mindenki abbahagyta. Pedig egy moduláris, buktatható üléssoros 6 személyes, főleg 4WD-vel, a leginkább multifunkciós munkagép, nem úgy mint egy pickup, ami minden téren kompromisszumos, és pocsék a helykihasználása.

    Amíg Proace van, addig kénytelen lesz az ember valami másban gondolkodni.

    • 2019.07.10. at 11:41
      Permalink

      Szerinted miért tűnt el jóformán az összes távol-keleti kisteherautó az európai piacról? Hol van a Hyundai H1, a Kia K-sorozat, a Suzuki Carry és társaik? Neked nem tűnt fel, hogy szépen-sorban lettek kivezetve, és mára csak a Nissan NV200 maradt, ami a Renault-behatás miatt forgalmazható itt? Szerinted mi az oka a kivezetésüknek? Mindegyik – a Hiace-t is beleértve – él és virul, csak nem nálunk…(oké, Mazda-furgon már gondolom, nincs jó ideje, de pl. pick-up van)

      „…de a Toyota meg majd magát nyírja ki a piac hanyagolásával.”

      Ezt remélem, te sem gondoltad komolyan. Európa hanyagolása a Toyotának maximum egy szúnyogcsípéssel ér fel…

      • 2019.07.11. at 11:30
        Permalink

        Nyilván nem fogja magát kinyírni vele, elsősorban arra értettem, hogy akik ebben a szegmensben korábban ezeket a termékeiket hajtották, azok nem fognak Proace-t venni, az meg majd eldől, hogy mennyire lesz sikeres új vevőkört építeni, mikor vagy 4 márkanév alatt fut ugyanaz a modell(Bár ahogy áll a helyzet, hamarosan a Transporterből is Transit lesz.)… nyilván így sokkal olcsóbb volt nekik, és biztos kiszámolták, hogy ez nekik megéri. Csak mint user, rajtam ez nem segít.

        Hogy miért tűntek el? Személyes tippem, hogy a piaci igények és az előírások túlságosan eltérőek voltak ahhoz, mint amekkora szeletet tudtak volna a szegmensben megszerezni. Amúgy csak akarat kérdése lenne, valószínű nem láttak benne üzleti modellt, azaz de, ott Proace… A mostani Hiace szerintem amúgy simán megfelelne az európai igényeknek is.

        Nekem ami a legjobban hiányzik, egy jó 4WD-s, valós terepképességekkel rendelkező kisbusz/6 személyes munkagép. Ezt a japánok nagyon tudták egy időben, de mind kihalt, európai meg sose volt.

        • 2019.07.11. at 12:38
          Permalink

          Nem biztos, hogy nem fognak Proace-t venni. Van, aki nem jár kellően utána a dolgoknak, meglátja a Toyota-jelet, leszáll a rószaszín köd és kész. És biztos olyan is van, aki meg informálódott, és megtudta, hogy esetleg(?) jók a modern kori PSA-furgonok, már bizonyítottak és bátran viselhetnek bármilyen japán logót.

          4WD-s kisbusz? Sprinterből van már régóta. Ha az oroszt európainak vesszük, akkor ott a GazElla is(nem tudom, az újat forgalmazzák-e itthon vagy még mindig a régi fülkéset lehet megvenni, netán már azt sem). Iveco Dailyből is van 4×4. Kérdés, tudnál-e nekik bizalmat szavazni…

          • 2019.07.11. at 13:28
            Permalink

            Egyrészt se a Sprinternek, se az Iveconak nem szavaznék bizalmat, másrészt azok méretben nekem túl nagyok. GazEllát hagyjuk.

            Nekem az L300 4WD, L400 4WD(H-1 Starex), Hiace 4WD, utódai hiányoznak. Még a késői Hiace szériának is nagy előnye, hogy befér alá sokkal nagyobb kerék, minimális módosítással beépíthető a Hilux vagy a Land Cruiser osztóműve, és kompatibilis az ARB difizárakkal elöl-hátul. Mindemellett tényleg szög egyszerű technika, és úgy néz ki a bonyolultabb D4D is bírja.

            Na most ehhez képest egy visco-s Proace 4×4 messze van ezektől a képességektől.

          • 2019.07.12. at 13:32
            Permalink

            Csalfa Romeo kérdésedre válaszolok igen lehet kapni a „hagyományos” GazEllat meg a „Next” – et is sőt Uaz 452 (igaz nem 452 néven hanem valami új számozás van) is az Ivanics autóháznál. De használtautó.hu-n is hirdetve vannak meg a http://www.uj-uaz.hu – n is?

Vélemény, hozzászólás?