Egy Yugóra mindenkinek szüksége van?
Játékautó, ami igazi: Yugo Koral 55, 1988
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Nem minden youngtimer hozza vissza a befektetett pénzt, ha eladásra kerül a sor. Van azonban úgy, hogy bukóval is mennie kell egy kedvencnek.
Játékautónak indult, aztán végül teljesen újjászületett. Így aztán hiába volt használható állapotban is alig több mint 100 ezer forint a vételára, végül több mint egymillió forintba került tulajdonosának ez a Yugo Koral
Autófanatikusból nincs hiány, magunk is azok vagyunk, nem csoda, hogy bevonzzuk a hasonlókat. Autót venni élmény, aztán kipofozni, felújítani talán még inkább az. Még annak is öröm lehet egy filléres autó megvétele és gatyába rázása, aki amúgy luxusautókhoz szokott. Ezt a Yugót például alig több mint 100 ezer forintért egy olyan úriember vette meg, akinek "járós" autójához csak egy olajcsere közel ennyibe fáj. Hát nem nagyobb öröm akkor egy külön járgány? Igaz, ő nem is ezzel a hasonlattal élt, hanem azzal, hogy a Yugót nagyjából két-három drágább Lego áráért vette. Így viszont birtokába került egy olyan autó, amit unokáival bátran szerelhetett.
A KGST-blokk egyetlen autója volt (tudomásunk szerint), amit az Egyesült Államokban is forgalmaztak. Ezt persze erőteljes Fiat kötődése tette lehetővé, de a Koral lényegében a Yugo/Zastava saját modellje volt
Mint meséli, azok voltak a legszebb idők, amikor a srácokkal nekiláttak a belsejét szétszedni, kipucolni. Ez az öröm nagyjából negyed évig tartott. A 2014 nyarán vásárolt autót aztán elrakták télire, tavasszal pedig már kiderült, az otthon elvégezhető műveleteknél többre van szükség. Például lakatolásra, motorfelújításra. És ez jelentette a "csődöt". Ami persze képletesen értendő, de ezek a munkák még akkor is megborították a játékautós költségvetést, ha az alkatrészek némi ügyességgel és leginkább a Vajdaságból fillérekért szerezhetőek be.
Ez a műszerfal a nyolcvanas években több mint barátságos volt, a maga módján ma is az. Ez az állapot persze a felújításnak köszönhető
Az üléseken is látszik a teles felújítás, de az autó persze jó alap volt. A helykínálat igencsak passzentos, pedig a Koral ötüléses volt
Tetézi a bajt, hogy az autónak teljes felújítási dokumentációja van tételes elszámolással. Nem lehet letagadni, hogy a 115 ezer forintért vásárolt Yugóra még 980 ezer forint ment rá. És még csak nem is OT vizsgás, hiszen még csak 28 éves. Kell még várni egy kicsit. Meg persze az MP3-as és CD-olvasós rádiót jó lenne majd valami korhűre cserélni, de amúgy tényleg esélyes a Yugo a veterán minősítésre. Talán egyszer majd növeli az értékét, hogy 1988-as, azaz a márkafanatikusok szerint az egyik legjobb gyártási évből való. A Yugo Koral ugyanis rekord hosszan, 1980-2008 között készült. Persze némi megszakítással és gyengélkedéssel a jugoszláv háború idején. Az akkori minőségről pedig jobb nem is beszélni. 1988-ban azonban még békeidők voltak. Nem csak Jugoszlávia volt a régió legnyugatibbnak tartott állama, a Fiat alapokon nyugvó Yugo is már-már nyugati autó volt. A 28 év alatt gyártott közel 800 ezer példányból 250 ezer exportra, több mint 141 ezer az Egyesült Államokba került, így több filmben is feltűnt a természetesen hangsúlyosan olcsó autó Yugo, illetve remek reklámok is születtek. 4000 dolláros árával mindenkinek megpróbálták eladni, de azért annyira mégsem volt olcsó, hogy helyi szinten tömegtermék legyen apró 1,1 literes és négyhengeres, 55 lóerő motorjával. A Yugo Koral felénk sem volt gyakori, akinek viszont Koralja volt, az egy egészen menő, modern kisautót tudhatott magáénak. Gondoljunk csak bele: keresztben beépített motor, elsőkerékhajtás, meredek far és lényegében "egyterűs" karosszéria. Az azonos gyökerű, de jóval elavultabb Polski Fiat 126p-hez mérten voltaképp egy sokkalta modernebb és könnyebben is vezethető autó volt. Ráadásul a Yugózásba belefogott nagypapa mindezt abszolút átélte, egyik gyermekének első új autója épp egy hasonló Yugo volt, és akkor az bizony rangot adott. Ma pedig kellemes emlékeket. Legalábbis azoknak, akik éltek, átéltek uszkve 30 évvel ezelőtt.
Szövetkárpitos ajtó, Ladákból ismerős, azaz Fiat-kapcsolók, a retró hangulat egészen élhető utastérrel társul, nem hiába volt menő autó ez a nyolcvanas években
És mi ma a Yugo? Egyrészt az egyik legolcsóbb négykerekű: 100 ezer forintért is lehet kapni. Pontosabban ebből a szériából van épp egy a sírba kacsintó példány ennyiért, meg van ez, kereken 500 ezer forintért a Használtautó.hu kínálatában. Itthon a Yugo Koral nemigen létezett, sokkal inkább a Zastavaként ismert, Fiat 127-esből alakított Skala jelentette "a Zasatavát", abból több is kínálkozik 100 ezer forint környékén. Akkor sok vagy kevés pénz a piros háromajtósért kért 500 ezer forint? Nyilván kevés, ha az elmúlt bő 1,5 év ráfordítását vesszük alapul. Ám sok, ha azt nézzük, hogy ennyiért mennyivel modernebb, komolyabb autókat is lehet kapni. Hiába jobb ugyanis a Polski Fiatnál a Skala 55, azért az 1,1 literes motor 55 lóereje és szerény nyomatéka a könnyű karosszériából sem csinál versenyautót. Hiába olyanok a kapcsolók, mint a Ladákban, az itt már ötsebességes váltó messze nem annyira patent. És miért azonosak a kapcsolók? Mert mindketten Fiat-eredetűek. De miért is lehet eladó egy autó éppen felújítása után? Mert legfőbb feladatát már megtette: megtanította a szerelés, az autózás, illetve az autó működési elvének alapjait az adott család legifjabb nemzedékének. Nyilván szülői, nagyszülői segítséggel, de kiváló állatorvosi lóként. Most pedig éppen izgalmasabb autók érkeznek a családi garázsba, ahol a Yugónak már nem lesz hely. Taneszköznek nem volt olcsó, de vészesen drága sem, tulajdonosa ráadásul kevesebbet kér érte, mint amennyi bukót ő hajlandó elkönyvelni, a befektetett idejét pedig nem is kívánja forintosítani, az ugyanis nem munka, hanem élményt jelentő kikapcsolódás volt.
A motortérbe a keresztben beépített négyhengeres mögé még a pótkerék is befért, a biztonság kedvéért pedig még az egészen jól kárpitozott csomagtérben is van egy
A Fiat 128, az eredeti. Nos az egy eltalált autó volt. Kevesen tudják, de még a 124-es (ebből lett a Lada) előtt kezdték el megtervezni, a prototipus is korábbi. Az eredeti 128-as minősége Zastava kivitelben nagyot esett.
A Yugo Korall 55 nem volt más, mint egy 1100 ccm felturbózott 127-es Fiat. A kasznija szögletesebb, a beltér nagyobbnak tűnik, de nem az. Városi forgalomra van kitalálva. Ültem ilyenben, de nem tetszett.
Helló! Ezt a legkevésbé sem vettem beszólásnak, inkább bóknak.:) A harmincas éveim elején járok egyébként. Mosolyogva olvastam a soraidat. Minden jót Neked is:)
Üdv! azt hittem idősebb vagy (nem beszólásnak gondoltam) Én 12 évesen kezdtem vezetni (erdő, mező) és Ladán (vizsgázni ’83-ban Skodával kellett – rémálom volt a Ladához képest) Az szülők első kocsiját még nem vezethetten (Moszkvics 404; CF-es rendszám), utána jöttek a 1200-es, 1300-as Zsigák s Ladák (IK, majd még1, de már nem emléxem; kombi PV, ZG) és csak a legelsővel voltak gondok (elkopott a bütyköstengely) a többi a szokásos hibákon (elosztófedél, megszakító) kívül remekül működtek. Én szerettem őket. igaz, 1500-sünk nem volt…
Egyébként azt hittem a volt főnököm YUGO-ja lesz a cikkben (piros, nem régen fényképezték, nagyapa – hobbi autó) de az nem eladó, és nem ez az autó.
szép napot!
Szia!
2000-tól, 2007- ig GTL-t, majd 2014-ig Skala-t hajtottam.
Nincs nap, hogy ne sírnám vissza bármelyiket is.
Írj egy árat, de hidd el kevés lesz!
„A korabeli Ladákat nem azért nevezték az „orosz Mercedesnek”, mert azok bármiben is hozzájuk mérhetőek lettek volna…”
Én inkább a „parasztmerci” kifejezést ismerem, szerintem az sokkal inkább kifejező. Nem lehet, hogy Te is erre gondoltál?
Ismered Te a régi Tatra személyautókat? Vagy a régi Skodákat – Felicia, Spartak, stb.? Nem gondolnám, hogy szégyenkezniük kellene a nyugati társaik között. Formavilág terén a púpos Wartburgok, Pobjedák, Warsawák, Volgák, Moszkvicsok is állták a sarat. Maximálisan egyetértek Tizenkettővel – ha Te, magyar emberként Porschére, Jaguarra, stb. vagy kíváncsi egy veterántalin, akkor utazz egy Ny-Európába, ott szocikat nem fogsz látni(esetleg Németországban). Nagyon sokan a régi magyar idők autóit akarjuk látni a régi fényükben csillogva, mert egyrészt szemet gyönyörködtetőek az uniformizált, szopott gombóc-forma modern kocsik között, másrészt valós nosztalgiát ezek ébresztenek a magyarok többségében. Volt szinte mindnek egy jellegzetes hangja(a Showder Klubos Trabarnát ismered?:), jellegzetes menetzaja, formája, személyes történetek tömkelege jön fel ezeket látva, és ne felejtsd el: még mindig vannak olyanok, akik jobbnak tartják őket, mint a mai kocsikat. Persze főleg faluhelyen kell az ilyen embereket keresni, nem a cityben. Ott jön ki az igazi használati értékük, amikor futót húznak, szállítanak, jönnek-mennek a környékben…Nem csoda, hogy sokan kitartanak mellettük ma is.
Valószínűleg ez lehet az egyetlen db Florida az országban:
[url]http://by.avto-nomer.ru/hu/nomer7675576[/url]
Helló ! Nekem is van egy yugom 1991 es 25 éves . Minden napi használatban van . Valaki megfizeti az árat akkor megveheti
Amerikában nem tudták értékesíteni, ezért egy részét ingyen adták egyes típusokhoz. Miért van hátsó ablakfűtés a Yugon? Ha télen tolod, ne fázzon a kezed! ( amerikai vélemény az autóról ). De ennél sokkal érdekesebb a Yugo Florida. Kis hazánkban két darab volt. Az egyik egy gyűjtőnél van a másikat elbontották. De az elbontott autó is a gyűjtőhöz került.
Az „Amcsi benzinfalók” egyik részében egy apuka szivatásból vett ilyet a fiának a GMG-től…
Utólag átnézve, (meg [b]csalfa [/b]reakcióját is olvasva), persze nem az volt az elsődleges szándék hogy beszóljak valakinek. Nyilván aki egy ilyen autót megvesz és nagy műgonddal helyrepofoz és karban tart az nagy szolgálatot tesz a jövőnek.
Mindazonáltal azért diszkréten szerettem volna utalni rá, hogy hamisnak érzem az újonnan gerjesztett nosztalgiát ezekre az autókra. A korabeli Ladákat nem azért nevezték az „orosz Mercedesnek”, mert azok bármiben is hozzájuk mérhetőek lettek volna, hanem némi szarkazmussal utaltak itthon az emberek rá, hogy akkoriban a balos olasz kormánytól olajpénzen áthozatott 10-15 éves Fiat tervek és gyártósorok jelentették a szoci ipar csúcsát.
Annak idején a szomszédban volt egy ilyen új Koralja és bizony igen sok időt töltött a tulaj kint az utcán szereléssel. Mai szemmel felfoghatatlanul problémás autók voltak szinte mind.
Az igaz hogy a 911-es tornasorban nem mosolyodnánk el egy restaurált Zsuguli láttán, de azért aki nyitott szemmel járt igen sok szép autót láthatott az ember a 80-as években is, persze ezek többsége a „dekadens nyugathoz” volt köthető. Persze ezek között volt olyan is, mint az Angol nagykövet Daimler Double Sixe, de pl amikor lejöttek a nyugatnémet turisták a Balatonra és láttad a sok W123ast és Passatot, néha 924eseket, mind ott volt egy karnyújtásnyira mégis elérhetetlenül…
Most meg egy akár magyarországi havi fizuért is ott állnak a 924esek a piacon, Más kérdés hogy gonosz csapda mind 🙂
Tanulságos lehetett a felújítás, de ennyi pénzt beletenni, az rémdráma, főleg hogy 200-300 ezer környékén ki lehet néha fogni újszerű Zastavákat, mert ez anno tipikusan bácsiautó volt, főleg a déli határszélen, ahol az olcsó alkatrészekért csak át kellett ugrani a kishatáron. Én inkább a régebbi GTL55 /101 szériából vennék, annak sokkal inkább „régiautó” hangulata van. A 3 ajtós Yugo modernebb, de minőségben jóval elmarad az elődtő, miközben a műszaki alapok azonosak. Egyébként nem volt rossz kocsi a szoci versenytársak között, minőségben sokkal jobb volt minta Dacia vagy Trabant. Az 55-ben egész jó volt a helykínálat, a motorja olaszosan pörgős volt, a rugózása a régi olasz kocsikat idézte. Legnagyobb baja a rozsdásodás, erre kell leginkább figyelni. A motor / futómű / elektromosság alkatrészek zöme Lada / Fiat forrásból elérhető.
Tegyük egy kicsit renbe a dolgokat! A cikkben az alábbi – téves – állítás szerepel:
[i]„Itthon a Yugo Koral nemigen létezett, sokkal inkább a Zastavaként ismert, Fiat 127-esből alakított Skala jelentette „a Zasatavát”, abból több is kínálkozik 100 ezer forint környékén.”[/i]
Na ez nem így van. Az itthon a 80-as években létező Zastava 55 (később Yugo Skala) alapját a Fiat 128 adta (és nem a 127). A Fiat 4 és 2 ajtós változatban létezett, ezzel szemben a Zastava 5 ajtós volt, ez volt a legszembetűnőbb különbség, más nem nagyon. A Fiatnak volt még más változata is, de az ritkább volt. Nekünk egy Fiat 128-as volt az első „nyugati” autónk. Ausztriából származott, érdekessége volt, hogy ott is gyártották (1977-es széria volt). Az alkatrészeken Steyr FIAT felirat szerepelt. Ennek a motorja megegyezett a Zastava 1,1-es 55 lóerős motorjával, egész pontosan 1116 köbcentis volt.
Vagy mondhattam volna a cikkben szereplő Zastavat is, csak abból ugye eleve kevesebb volt azért az utakon.
És nem azt mondom, hogy itthon csak szoci verda legyen más ne, hanem hogy legalább legyen egy pár belőle. Komolyan az 1300-as Dacia olyan ritka lassan mint valami kisszériás sportautó. Holott régen az utcakép része volt.
Értem én, hogy mindenki régi álomautót szeretne, de a fiatal éveink emlékét nem ezek fogják visszahozni, hanem azok az autók amik körülvettek, még ha rosszak is voltak. A veteránozás egy elég drága hobbi, és azt is megértem, ha valaki erre áldoz értéktartó befektetést akar magának, és akkor már inkább megveszi egykori álmai autóját. De ez a bankár szemlélet szerintem, nem az igazi veterános. Itt, ebben a környezetben ahol élünk, ezek az autók amiket felsoroltál nem sok embernek jelentettek, jelenthettek valamit. Szerintem egy olcsó autó, ami szép megőrzött állapotban van, vagy szépen felújított, ugyanolyan kellemes jó veterán tud lenni mint akár egy több milliós csoda. A versenyek nem a végsebességről szólnak, és ne mondja nekem azt senki sem, hogy ha megy egy sor veterán, akkor nem esik jól látni egy szép eredeti Trabantot, Daciat, Ladát, vagy akármilyen hozzánk köthető autót a töménytelen mennyiségű Mercedes és Porsche közt.
Szerintem a veteránozásnak nem a magamutogatásról kell szólnia, hanem az emlékeinkről.
„…a szoci xarokat a hátunk közepére se kívántuk”
Remélem, azért megérted és képes vagy tiszteletben tartani, hogy sokan rajonganak értük. Tényleg remélem, hogy menni fog. Nem nagy dolog szerintem:)
Nem hazudtoltad meg magad: eleve nem gondoltam, hogy hozzá fogsz szólni a Yugóhoz, de mégis itt teremtél, természetesen jött a lehúzás, ahogy az várható volt Tőled, és mit ád Isten – feljött a Jaguar is:)
De nem vagy kiszámítható, Zöld:) Az csak én vagyok, tudjuk:)
1. sajnos az élet rendje az, hogy az ilyen [b]tucattermékek megbecsülés híján kikopnak[/b]. Ez éppúgy igaz a rosszemlélkű szoci autókra, mint a Golfokra vagy épp a II. világháborús B24 Liberatorokra. Ha a múltra vagyunk kiváncsiak akkor is izgalmasabb a a kiemelkedő műszaki kihívásokat és formákat ötvöző legendákat megcsodálni, szerintem lassan több SR 71 Blackbird áll múzeumban mint korabeli F-4 Phantom, pedig biztos sokszorosát gyártották utóbbiból.
2. Ahol a darabszám stimmel és van [b]fizetőképes kereslet, ott az alkatrészellátás is rendben lesz[/b]. Engem kifejezetten meglepett, hogy a nagymúltú luxusmárkák, mint a Jag, a Merci vagy a Porsche mennyire komolyan veszik az utángyártási üzeltágat, a Retromobile-on ([url]http://autossagok.blog.hu/2016/02/22/retromobile_2016_2_resz[/url]) több gyári is stand is erre építette elsődlegesen a koncepcióját. Főleg a Jag installációja volt beszédes.
3. Klassz dolog a régi legendákat, mint a 911 vagy a Ferrarik fullra restaurálva látni, de ezeket [b]a szoci xarokat a hátunk közepére se kívántuk[/b]. Elavult vacakok voltak, amiért 2-5 évet kellett várni (nem dolgozni) mire leszálították, és akkor sem volt bennük köszönet. Ráadásul ezek nem is őnálló modellek voltak hanem valami jóval korábbi nyugati modellek (Fiat a Lada és a Polskik, illetve Renault a Dacia esetében) Licencei. Ami meg nem az annál is szörnyűbb volt.
4. pont a fentiek miatt felnézek azokra akik ilyesmivel próbálkoznak. Nincs kizárva hogy pár évtized múlva anyagilag is elnyerik jutalmukat, amikor messze tobb 911-es lesz az oldtimer piacon, mint Polski Fiat. Az elmúlt pár évben vagy egy tucat nagyobb nyugati-európai oldtimerkiállításon voltam (épp ma tudtam le az ANtwerpen Classicet) és feltűnő, hogy mennyire mellőzik a tömegmárkákat. Több tucat 911-es melett 2 darab 3er volt, az egyik egy Alpina B6 E30 (ami azért elég ritka) a másik egy M3as. SZóval ahogy most megbecsülnek egy Isettát, talán annak a pár 650 es Polskinak is lesz kereslete.
Szerintem az R12-es sem nagyon keresett itthon, sokan a létezéséről sem tudnak, egyenesen a Daciara asszociálnak ha látnak egyet. És eleve itthon nincs is belőle csak max 10-15 db.
Bogárral az a baj, hogy abból igaz, hogy sok van de az eredeti meg elég kevés. Mindegyik át van faragva vagy meg van pimpelve. Egyébként nem rossz kezdő autó annak aki veteránozni akar.
Az járt jól, aki évekkel ezelőtt jól bespájzolt mindenből, dugig tömte a fészert, garázst alkatrészekkel, és utána abból sokáig „ellakmározik”. Elképesztő egyébként, hogy ilyen nagyot fordult a kocka: évtizedekig a mindennapok részei voltak, ma meg minden alkatrészből hiány van. Nagyon sajnálatos. Emiatt még inkább tisztelem a kalandvágyó szociautósokat, hogy ezzel a problémával szembe tudnak nézni, és mégis csinálják.
Abban lehet, hogy igazad van, hogy az ilyen-olyan piacos Renault 12-esekből lettek átemelve a módosítások a TX/TLX-hez. Ha egymás mellé állítjuk az 1300-ast és ezt, nagyon sok különbség van, kívül-belül. Ugyanez igaz a Nagypókra is, és a Moszkvics 2140-esnél is látható a „fejlődés”. A modernizációs törekvések, ugyebár…
Én is úgy látom, hogy inkább a Renault 12-es a keresett veterán, a Dacia nem. De semmilyen román autó nem az, bár egy platós Aro bután nézne ki OT-vel, de egy jó 10-est el tudnék képzelni akár egy felvonuláson. Vagy egy zárt régi csőröst:
[url]https://www.google.hu/search?q=aro+243&client=opera&hs=9ev&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwimsIbq7anLAhVGAZoKHUGnC3kQ_AUIBygB&biw=931&bih=610[/url]
Az a baj ezzel, amit írsz a végén, hogy ha egy márkát azért nem választ valaki, mert rossz alkatrész-ellátású, akkor olyat fog választani, amiből meg rogyásig van a találkozókon, pl. Merci, VW Bogár, BMW, stb. És emiatt bizonyos márkák mindig háttérbe lesznek szorítva, más márkák meg túlsúlyba kerülnek, és pl. egy veterán Mercit nem fog akkora figyelem övezni, mert lesz még ott kb. 20 ugyanolyan…De emiatt fejezted ki az előbb a nemtetszésedet is, amivel teljesen egyetértek. Nem elég színes a hazai veteránautós paletta, de nyilván ennek megvannak az okai.
Daciahoz nincs semmi sajnos. Olyan dolgok vannak csak ami a kutyának nem kell. Sőt már akkor sem kellett amikor ezek az autók a mindennapok részét képezték.
TX TLX-hez sokat nem tettek hozzá a románok egyébként, minden módosítást valamelyik másik piacra gyártott R12-esből emelték át, esetleg más Renault modellekből. Szóval sok saját hozzáadott értékük nincs. Egyedül a trehány gyártás és összeszerelés. Na az saját volt. Egyébként egy kellemes jó autó tud lenni, ha rendben van, és olyan áll neki javítani aki ért a francia autókhoz. Viszont ennek ellenére itthon szerintem sosem lesz nagyon keresett veterán.
Az a baj ezekkel az autókkal amikhez alig van alkatrész, hogy nagyon meg tudja keseríteni a felújítást, és el tudja venni az ember kedvét. Kezdő veterános bele se kezdjen, mert keserűség és sikertelenség lesz a vége.
A 4T Trabinak én szurkolok. Mókás kisautó. Bár nekem formailag a 70-es évek 2T Trabija tetszik igazán az alu kilincsekkel és hűtőráccsal. Úgy iszonyatosan karakteres az egész.
Érdekes, nekem a TX/TLX a telitalálat, a kedvenc keleti blokkos autóm. Az 1300-as is jó, de az a baj, hogy külsőre egy az egyben Renault 12 – a TX/TLX ehhez képest számos ponton különbözik. Több a román hozzáadott-érték, ha úgy tetszik. A Nagypolskin is le lehet ezt követni – kezdetben teljesen Fiat volt, majd egyre inkább lett lengyel autó.
Ami érdekes, hogy a szép állapotú Daciáknak elkezdett felmenni az ára. Ezt látva biztos sokaknak elgurulna a gyógyszere, és szitkozódásban törnének ki, de remélhetőleg vannak, akik értékelik a patent állapotú öreg Daciákat és akár vesznek is ilyet.
Nem tudom, miért lenne alkatrészhiány a Daciáknál – állítólag jó alkatrész-allátása van minden olyan típusnak, amit évtizedekig gyártottak. Ahol nagy gond lehet, az talán az említett 4T Trabi és Wartburg, mert ezeket csak 3 évig gyártották. A Daciáknál köztudottan a féltengely a gyenge pont, de azt mondják, hogy az egész autó úgy, ahogy van, egy gyenge pont:)
A Trabisok, Wartburgosok azt mondják, hogy a 4T már nem igazi Trabi/Wartburg, mert nincs meg a feeling meg a pöfögés. Ezért sejthető, hogy alulértékeltek lesznek veterános körökben. Majd 2019-20 környékén érnek veteránná, és meglátjuk.
„És ezekből a romokból nem is nagyon lesz már semmi, mert alkatrészek sincsenek hozzá. Se itthon, se külföldön.”
Szerintem pont az a szép a veteránautózásban, hogy az a néhány vakmerő ember vállalja a reménytelennek tűnő helyzetet, energiát, pénztárcát nem kímélve, és mégis belefog a felújításba. Kell hozzá egy eltökéltség, ami kevesekben van meg. De a végén elkészül a remekmű, és szerintem földöntúli boldogság lehet ránézni, és kimondani:”Igen, kész van, megcsináltuk.”:)
Aki ’30-as, ’40-es évekbeli autót akar felújítani, az mit szóljon? Ha van totálisan reménytelen helyzet, akkor ez az. Egyesek mégis belevágnak.
Aki Daciaval akar veteránozni az felkötheti a gatyáját, és nem az autó minősége, hanem az alkatrészek hiánya miatt. Komoly menet. Kb mint a Zaporozsec. Az lehet még egy ligában vele, bár az ukránoknál még szerintem akad még hozzá alkatrész. De ezek az autók egy Ladához, vagy Skodához mérten sokkal nagyobb kihívást jelentenek ilyen szempontból.
Daciaból TX, TLX-ből még találni használtat, de a szép, és szerintem ezek közül az értékesebb, nem mellesleg sokkal szebb és jobb minőségű 1300-asok gyakorlatilag teljesen kihaltak. (persze a 80-as években amikor ezek megjelentek mindenki TLX-et akart az 5-ös váltó miatt) 1300-asból nem kerülnek elő már belőle szép darabok, esetleg nagyon ritkán, leginkább romok. És ezekből a romokból nem is nagyon lesz már semmi, mert alkatrészek sincsenek hozzá. Se itthon, se külföldön.
A 4 ütemű Waresz Trabi szerintem itthon megszokott, de alulértékelt autó a veteránosok körében, holott ezek igen ritka modellek voltak. Ide valahogy ennek ellenére elég sok került belőlük. Persze szép ezekből sem nagyon maradt, de még mindig jobb a helyzet mint a Daciaval.
„…némelyikből alig maradt még csak mutatóba is”
Ez azért így nem igaz, csak nincsenek napi használatban – néha-néha vannak csak elővéve, egyrészt a nagy fogyasztás miatt, másrészt már alkatrész-beszerzési gondok is vannak(az utángyártott rossz minőségű gyakran, és van, hogy a helyére nem is passzol), és sokan meg vigyáznak rájuk, a széltől is óvják őket, nagyon helyesen.
Én azt gondolom, hogy amikor volt az az X év, amikor elég magasra szöktek a benzinárak, akkor kezdtek el rohamosan eltűnni a szocik az utakról, gyakran teljesen jó állapotúakat vittek bontóba – gondolván, hogy eladni úgyse tudnák, viszont a helyet meg csak foglalja otthon…marad a bontó. A kétüteműeket a katalizátor-beépítési kötelezettség nyírta ki, ha nagy ritkán látni ilyet, főleg idős emberek vezetik, biztos Te is megfigyelted.
Daciáknál azért fontos, hogy a TX/TLX modellek mostanában lesznek 30 évesek, sőt még ’90-es is van belőlük. Biztos lesz belőlük több OT-s, ahogy telnek az évek. Azért hobbiautónak tartani más egy Daciát, mint napi használatra – sokaknak a hobbiautózás együtt jár az állandó molyolással, szerelgetéssel, mert úgy az igazi. Nemrég volt a Totalcar-on egy írás, hogy japán autót veteránnak, hobbiautónak tartani azért nem jó, mert sose romlik el, nem tartogat kihívásokat – pont ezért nem jó hobbi:)
A Ladáknak elég nagy riszpektje van, az igaz. Öreg amerikai is sok van. Amiket én hiányolok, azok az Arók és a Niva meg az Uaz. Veterán Nivás cikk van:
[url]http://totalcar.hu/tesztek/2010/12/16/egy_ketmillios_lada/[/url]
Amire majd nagyon kíváncsi leszek: a négyütemű Wartburgnak, Trabinak milyen riszpektje lesz, ha majd veteránkorúvá érnek(4-5 év). Azokból még relatíve sok szaladgál. Meg aztán a Favorit, Samara…
A sok M-zárolt katonai teherautót szabad ég alatt tárolták sokáig, ami miatt az állaguk eléggé leromlott – szerintem sok energia és pénz kell hozzá, hogy újra jó állapotúak legyenek. Gyakran a műhelykocsikat újítják fel(csőrös Csepel), ott is nagy meló a berendezést rendbehozni. Viszont az alkatrészellátás biztosítva van.
Amúgy nemcsak találkozókra lehet járkálni: a netet feltúrva is sok olyan restaurátort, autógyűjtőt lehet találni, akinek komoly gyűjteménye van, olyan autókkal, amikről már azt hisszük, hogy nincs egy db se itthon. A hahu-t, jófogást is érdemes nézegetni, sokszor ezeken is már rég elfeledett autók bukkannak fel, jó állapotban, műszakival, és maga a tudat jó érzés, hogy teljesen mégsem tűntek el.
Szóval jó lenne többet látni ezekből is, nem csak abból a pár felkapott típusból.
Arányait tekintve ezekből az autókból nagyon kevés van. Daciaból jó ha van 5 db OT-s az országban pl,(ellenben Ladával amiből szerintem 500 minimum van, és ezekből nagyságrendileg ugyanannyi futott annó) Zaszti sincs nagyon, pedig azért régen akadt belőle az utakon. Nysa, Zuk….. Egy darabot láttam az elmúlt évben. Oltcit szerintem egy darab nincs már, talán ez lesz a legritkább az összes közül, bár azok még azért elég fiatalok. Keletiekből Lada, Trabant, viszonylag sok, Skodából, Wartburgból egy pár darab szokott előfordulni. A többiből igen ritkán. Ellenben nincs olyan veterános találkozó/verseny akármi, ahol ne lenne egy csomó Mercedes. Persze attól, hogy itt élünk még nem feltétlenül kell mindenkinek itt jellemző autókkal veteránozni, de azért furcsa, hogy némelyikből alig maradt még csak mutatóba is, annak ellenére, hogy évtizedeken keresztül az életünk részét képezték.
A katonai teherautó meg szerintem nem nagy dolog, én személy szerint nem is tartom túl nagy mutatványnak, mert M-zárolt formában rengeteg viszonylag eredeti állapotban megmaradt. Ezeket felújítani sem nagyon kell, csak jó helyen lenni jókor, és megvenni. Esetleg kettőt is venni mindjárt belőle ha esetleg az egyik hiányos. A tárolásukon kívül túl nagy erőfeszítés nincs egy ilyen megmaradt jármű mögött.
Én is járkálok ilyen talikra, ha tehetem, és valóban jelen van egyfelől az „álomautó-vonal”, de szerintem a legtöbb régi szociautó fellelhető. Nagyon örömteli dolog, hogy vannak, akik a hírhedten gyenge minőségű Zaporozsecek régi fényét akarják visszaállítani, van, aki Nysa-mentőautót újít fel(a Nysák teljesen eltűntek az utakról, emiatt ez különösen jó dolog), és olyan is van, aki megfejeli a teljeskörű felújítást azzal, hogy raliautó-külsőt is varázsol a kocsinak, bukócsövekkel, felmatricázva, ahogy azt illik. Zuk-tűzoltóautókat is lehet látni hébe-hóba ilyen összejöveteleken.
Zastiból én ahogy látom, a bogárhátú 750-es a népszerű, néha fölbukkan egy-egy Confort, de az igaz, hogy a GTL55-ös nem egy felkapott veterán. Nem is kéne feltétlenül veteránnak lennie, mint youngtimer is szerepelhetne, de nemigen látni. Én sem értem az okát. A minősége nem lehetett egetverően rossz, mert Daciákat, Zápor Jóskákat is restaurálnak.
Ladákat minden mennyiségben lehet látni, a kétüteműek is népszerűek, Skoda is van, Volga és Moszkvics is, krómlökhárítós Kispolski is akad, és Dacia 1300 is. A Barkas is megtalálható, a Nagypók is. Szerintem amiből nem nagyon lesz veterán, az az Oltcit, az Aleko és a Tavria – már most is nagyon-nagyon ritkák, és azért még jó pár év van nekik a 30 éves kor betöltéséig(és jó állapotban is kéne maradniuk addig). A Tavriák jó része E-s és F-es rendszámmal futott, ami 21-22 éves kornak felel meg. Bár találni itt azért nagy fanatikusokat – egy magyar úriember Oltcittal járta be Európát, és elég jól bírta a masina:
[url]http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=138693491&t=9172361&openwith=1[/url]
És ami meglepő: egyre inkább bukkannak fel OT-s rendszámmal régi katonai teherautók – Csepelek, Uralok, Krazok, stb. Biztos lesz(vagy már van is) veterán-minősítésű IFA is.
Pont az ilyen autók hiányoznak nagyon a régiek közül. Minden találkozó dugig van SL Mercedessel, meg hasonló luxusautóval, amik persze nyilván sokkal értékesebb darabok stbstb, de itt nálunk nem ezek az autók jelentik a történelmet. Kizártnak tartom, hogy bárkinek is komolyabb emlékei fűződhetnek hozzájuk a gyerekszoba posztereit kivéve. Tényleg sokszor egy ilyen olcsó kisautó jelenti számunkra a nosztalgiát, nem 20 db V8-as SL. Az a baj, hogy a hazai autókból is leginkább a Zsiguli, és Trabant a felkapott, a többit valahogy elfelejtették, pedig azért volt más is, pont mint pl ez a Zastava. Több hasonló kellene. Sokkal több.
Egy igazi veterános sosem a befektetett pénzt nézi, hanem azt, hogy mit jelent neki az autó. Aki befektetésként kezel egy ilyen autót az nem veterános, hanem bankár.
Adta a helyszín. Ha már arra jártunk, bele kellett komponálni.
Nagyon örülök a cikknek, jó, hogy a szociautó-fanok is olykor azért megkapják a maguk kis fejadagját. Nem tudok más autós oldalakon olyan cikkről, ami a Koralról szólna. Óriási instant-get érzést ébesztő, remek kis kocsi. Számomra különösen szívet melengető róla olvasni, mivel egy kék GTL55-ös Zasztin tanultam vezetni a ’90-es évek végén:) A váltója egy rémálom volt, de egy idő után megszoktam, amúgy imádtam az autót. Csont nélkül vettem a vizsgákat is, annyira összehaverkodtunk a kicsikével. Vajon forgalomban lehet még?
Szerintem a Die Hard 3 ominózus jelenete mindenkinek beugrik:
Bruce Willis:”Mi ez a hikomatos autó? Hajts már gyorsabban!”
Samuel L. Jackson:”Ez egy Yugo! Keveset fogyaszt, viszont nem megy.”:)
(De az amerikai filmekben főleg a kisebb hátsó lámpás verzió szokott feltűnni, az eggyel régebbi.)
Hirtelen én sem tudok több keleti blokkos autóról, ami megjárta az USÁ-t, de kíváncsi lettem, és utána fogok nézni. Szerintem volt még, csak borzasztó kevés fogyhatott belőle(a Nivára tippelek). A Yugót azért úgy-ahogy, de vették. Legutóbb Richard Rawlings műsorában, az Amcsi benzinfalókban láttam egyet.(Ebből is látszik, hogy a magyar észkombájnok h*lyén fordították le az eredetileg Fast ‘n Loud címmel futó műsort, mert aki nézi, tudja, hogy nem csak „amcsi benzinfalókkal” foglalkozik a Gas Monkey műhely.)
Érdekes egyébként, hogy ha északabbra megyünk(Kanada), ott már volt Lada is, faros Skodák és Dacia TLX-ek is. Jóval igénytelenebb piac lehetett, mint az amerikai – vagy csak Európa-közelibb.
Nem tudom, mi lehetett az oka, hogy nálunk nem terjedt el a Koral. Főleg a Skalát ismerjük, ha a Yugo szóba kerül. Eladó példány is alig van, és zömében elég olcsón adják őket. Ez is olyan autó, mint a régi Daciák – csak nagy bukóval lehet a szépen felújított példányokat eladni, de amíg a Daciánál az erősen hullámzó minőség az ok, a Yugónál nem tudom a miértre a választ.
Aztán ott van a Florida, ami elég modernnek hatott akkoriban a keleti blokkos kocsik között:
[url]https://www.google.hu/search?q=yugo+florida&client=opera&hs=mqo&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwj4o8ijjKnLAhWBApoKHWUIDXwQ_AUIBygB&biw=931&bih=610[/url]
A Koralból kabrió is volt, ami nagy szó(bár Tavriából is készült ilyen). A Koral In változat pedig a típus „hattyúdala” volt – modernizálták, amennyire lehetett, PSA-eredetű motorokkal is árusították:
[url]https://www.google.hu/search?q=yugo+koral+in+1.1&client=opera&hs=uY9&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwj9tpL3jKnLAhXJbZoKHRvxA_IQ_AUIBygB&biw=931&bih=610[/url]
Jó alkatrészellátással remek futkározós autó lehetne ma is, akár napi használatra is alkalmas lenne. A belseje kimondottan jó, az osztott műszerekkel meg a menő „Y”-nal a kormány közepén:)
Elnézést mindenkitől, hogy így elnyújtottam, de számomra ezt jelenti a rajongás. Bearanyozta a napomat:)
8.kép….csak véletlenül lett az autó az Újvidék téren fotózva vagy direkt? 🙂
Amúgy nem tudom…nekem a 101 sokkal autószerűbb volt. Viszont egy Florida-t elfogadnék.