Egy tisztességes élményautó és a népszerű húszdé

Elkerülhetetlen a hazai autóparkot tekintve, hogy egy kereskedésben ne álljanak jelentős számban BMW-k. Csonti is nyolcat hirdet jelenleg a bajor márka különböző évjáratú termékeiből, félmilliótól 19 millióig terjedő skálán, utóbbi egy jelenlegi, ám frissítés előtti 7-es sorozat. Gyengém a márka és őszinte leszek, szinte felpattantam a székemből, amikor megláttam, hogy egy E36 kupé került a hirdetései közé. A hirdetés szövege persze a megszokott humorral fűszerezett, de a koromat tekintve nekem nem a ’90-es évek menőzése jut eszembe róla, sokkal inkább egy olyan kor, ahol a technikát még nem bénították számítógépek. Valamiért folyton azt érzem, hogy ezeknek a modelleknek eljött az ideje, hogy elkezdjük megőrizni, akárcsak 10-12 évvel ezelőtt az E30-as sorozatot. Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a CsontiCarnál megtalálható E36 kupé nem csak elsőre érdekes, szép állapotú és ráadásul hathengeres is, de a modernebb autót kedvelőknek választhattunk mellé egy árban hasonló E46-ot is, ami szintén egy népszerű, 20d modell. Tisztában vagyok vele, hogy az öreg BMW-k megítélése nem éppen a legrózsásabb a mai forgalomban. Hozzáteszem, a sztereotípia sajnos nem alaptalan, de sose a márkát nézzük.

Az autó nem csinál semmit a sofőrje nélkül, ám ennek az E36-nak nem csak sofőre, sokkal inkább gazdája volt.

Éppen egymillió forint alatti árral hirdetik, ami erősen a magasabbik vége az E36 kupék kínálatának, de nem alaptalan az árazás. Egyrészt már jó állapotú kupét találni sem egyszerű, másrészt nem csak a karosszéria és a motor, de a fényezés is népszerű; fekete. Külsőre már a fotókon is szépnek tűnt, magassága akárcsak az enyémnek, vagyis a gyári M technik futóműves, alap lökhárítós, ami nálam még növeli is az értékét, miután mindenki az M csomagos autókra izgul, akkor is, ha 16i. Rozsdát egyetlen helyen találtam csak rajta, a bal hátsó sárvédőnél, ez az egyik gócpont az E36-nál, a többi pedig az emelési pontoknál, valamint az első sárvédőknél. Ennél a darabnál viszont nincs, a küszöbök tökéletesek, a vonalai szépen futnak és a fényezése is csak egy polírozásért kiált. Az első lökhárító koptatója nem tudom, milyen autóról került rá, és a ködlámpákra is került sárga fólia, de szerencsére ezek pár perces munkával tökéletesen eltávolíthatóak. Szépek a felnik is, nem véletlenül kerültek ilyenek az enyémre is, a 15 colos Style 13-asok állnak neki szerintem a legjobban és a gumik is nagyon jó állapotúak rajta. Futása feszes, a futóműben is minden jónak érződik, semmi kopogás, vagy lógás. ’92-es évjárat, ahhoz képest tisztességesen renden tartották, az utastere is egészen szép, nincs kellemetlen szag, vagy foltos ülések. Újrabőrözésre szorul, de mindenképp értéknövelő a ritka M Tech 2 kormány, bőrözött a váltógomb és alapvetően szép állapotban vannak az alkatrészek. Nem lógnak az ajtókárpitok, csak a rajtuk lévő szövetbetét, de ez E36 betegség, ahogy a lógásnak indult tetőkárpit is.

Foglalkozós, de csak olyan hibái vannak, amiket egyszerűen és olcsón orvosolni lehet.

Egyben van, minden ponton, ami igazi felüdülés, az ajtókat például saját autómon sokadik szétszedés után sem sikerült ennyire összeraknom, mint ahogy ezen vannak. Jó, kerültek bele utólagos műszerek a középkonzolra, de más beavatkozás nem történt bent. Ugyancsak egyben van a technika is, a sorhatos, 2,5 literes M50B25-ös motor is kiváló erőben van. Szépen indul, hidegen sincs köhögés és olyan finom az alapjárat, hogy csak a fordulatszámmérőből tűnik fel, hogy már jár a motor. A vasblokkos hathengeres strapabíró darab, tűri a tuningot is, új főtengellyel könnyen növelhető a löket, erősebb dugattyúkkal könnyen elérhető a 220-230 lóerő is. Nincs nagykipufogó, megvan benne a katalizátor és a teljes kipufogórendszer, akkor sem szól nagyot, ha kiforgatjuk. Ez a korszak másról szólt, nem a színház kellett, hanem a finom mechanika. Hiába jó egyébként négyhengeres motorral is az E36, azért azt az ízt, amit ez az autó tud, az enyém nem fogja tudni megadni soha. Erős a sorhatos, 192 lóerő és 245 Nm nyomaték még a mai autóknál is jól hangzik, és itt azért messze nem mozgat nagy súlyokat. Penge a gázreakció, itt már elektronikus a gázpedál és kuplungemelésre igazítja is a fordulatszámot magától. Gyönyörűen veszi a lapot, a váltó is hibátlanul kapcsolható és az egészet megkoronázza egy önzáró difi. Elindul keresztbe, szó nélkül, és a 25-ös motor ereje elég hozzá aszfalton is, kipörgésgátló persze nincs. A kormányzása sokat kommunikál, érezni, merre szeretne menni az autó hátulja és azonnal korrigálhatunk, vezethetőségből valami fantasztikus ez az autó. Nagyon egyben van, érezni, hogy foglalkoztak vele, ez nem a lerúgott, hanem a jóra megépített és jól tartott E36 kupé, ennyi pénzért pont olyan autót kapunk, aminél már csak a külsőségekkel kell foglalkoznunk. Az E36 ma éppen betölti a 30. évét, mióta bemutatták, vagyis a youngtimer korból lassan mindegyik átér az oldtimer korba. Ennek megfelelően fogy, kevesen vállalják tovább a fenntartását, hiszen annyi pénzért már képbe kerülnek a kényelmesebb, jobban felszerelt, modernebb E46-ok is, hasonló vezethetőséggel. Csontinál is akad, kombi és szedán is, utóbbit kértük el egy próbakörre az E36 mellé. A népszerű szedán ezüst fényezése nagyon jól áll neki, bár tisztán látszik, hogy a rozsdásodásra hajlamos első sárvédőket már újrafényezték egyszer. Passzol hozzá a 17 colos felniszett is, a képbe csak a műanyag lámpaburák bemattulása rondít bele, egyébként mutatós darab. Már ráncfelvarrott, 2003-as modell és a szedán karosszéria mellé még a szintén sokak által választott húszdé motort is kapta. A nyomatékos N47TUD20 150 lóerős, szépen is húz, az utóbbi időszakban rendbe rakták a nagynyomású üzemanyagrendszert, ami az egyik kényes pontja ennek a motornak. Váltója feszes, nagyon hasonló az E36-éhoz és a vezethetőségében is egészen hozza azt az élményt, persze több fokkal kényelmesebb utastérrel. Valamennyivel magasabb áron hirdetik, de a különbség nem lényegi, ami leginkább a belső állapota miatt lehetséges. Egyrészt szövet, ami nem a legnépszerűbb, viszont jó állapotban van, szakadást nem találtam rajta sehol és a sofőrülés tömése is még megfelelő. Hibát a kormány bal oldalán lévő tároló fedelén találunk, valamint a középső napszemüvegtartón, ezek rendbehozatala szintén aprópénz az autó vételárához képest, miután bontottan bármilyen eredeti alkatrész kapható hozzá azonnal, de még gyári újat is rendelhetünk. Nagy előnye a tempomat és az ülésfűtés, bár utóbbi az E36-ban is van, valamint a hátsó szélvédőre gombnyomással felhúzható roló. A két autó közül már csak eszmei értéke miatt is közelebb került a szívemhez az E36 kupé, de műszaki és esztétikai, valamint belső állapota miatt tűnik jó üzletnek. Csak az esztétikai részletekkel kell foglalkozni és remek youngtimerré válhat. Remélem, nem a driftpályán fog elvérezni, bár tény, hogy arra a célra tulajdonképpen semmit nem kéne rajta már alakítani.