Egy menő fater választása – Mitsubishi Space Wagon

Mitsubishi Space Wagon, 2004 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Csak egy nagy doboz szögegyszerű formával és anyagokkal, mi? Viszont ennek a motorja, váltója futóműve olyan, mint újkorában, és mint egy mostani japán autónak.


Milyen hétüléses autót vennél az elmúlt 10-15 évből és úgy másfél millióból? Nehezen tudom felidézni, összesen hányszor kaptam meg ezt a kérdést az elmúlt 2-3 évben, de nagyjából tudom, mi volt rá a válaszom; Grand Scenic. Vannak még titkos tippek, mint a koreai márkáknál a Hyundai Trajet és Kia emblémás tesója, de van, ami a hazánkban egészen kis darabszámban fellelhető példányok miatt eszembe sem jutna.

Mitsubishi Space Wagon, a japánok elnevezései már régen is kuszák voltak, nemhogy ma, amikor az Eclipse egy SUV-t takar.

Plusz ugyanezt az autót több mint öt néven forgalmazták, Chariot, Nimbus, Expo, de még Dodge, Plymouth, Hyundai és Eagle emblémával is létezett. A Space Wagon Európa kedvéért jött létre, ugyanis a japán piacra Chariot néven kínálták 1983 óta, egészen 2003-ig, amikor érkezett a Grandis.
Ne zavarjon meg senkit, hogy 2004-es a próbált modell, egy évvel az utód érkezése után fejezték csak be az akkor már Chariot Grandisként is ismert hat-, vagy hétüléses modell gyártását. Így a nevek szerinti generációkat követni nem egyszerű, legyen elég annyi, hogy a ’99 és 2004 között gyártott Space Wagon a harmadik generációs hétüléses Mitsubishi MPV a ’90-es évek minden esszenciájával. A forma olyan amilyen, ám erősen fellelhetőek rajta a hetedik generációs Lancer vonásai, amitől furcsa módon sportosan mutat. A leeresztett lökhárító és az éles vonalak, a kis alsó szoknyaszerű kitüremkedések jól mutatnak, ám állítólag éppen ezekért kapott csupán két csillagot az Euro NCAP-nél gyalogosvédelem szempontjából. A hűtőmaszkból létezik egy teljesen krómozott kivitel is, ám ez egy egyszerűbb Classic felszereltségű modell, amitől így harmonikusabb is az orr.

Orbitálisan nagyok az ablakai, a kor egyik legjobb pontja, hogy a vékony oszlopok közé akkora üvegeket rakhattak, amekkorákat nem szégyelltek.

Ugyanez nem kis hátrány balesetvédelmi szempontból, ám ekkor nagyjából mindenkinek hasonlóan teljesítő MPV-je volt. A Space Wagon hatalmas, tökéletes családi autó már ránézésre is, hát még odabent. Az alacsonyabb felszereltség hozadéka, hogy a jobban felszereltekhez képest, ahol hat különálló ülést találunk, itt hétüléses kivitelt kapunk. A megoldás mondjuk furcsa, ugyanis a középső sor padja közös, háttámláját viszont kétfelé osztották és fejtámlából is csak kettő van, miközben középre beszúrtak egy plusz övet. Ez így még nagyobb száműzés, mint gondolnánk, hisz ide se rendes háttámla, se fejtámla nem jut, de úgyis ritka, hogy teljesen tele legyen jelenlegi használójánál.
Hirdetés

A belső praktikussága megdöbbentő, de legfőképp az állapot és az alakítható ülések mozgása és mozgathatósága az igazán érdekes. 14 év alatt mintha semmi nem változott volna, egyrészt szép állapotú a beltér, szinte új, másrészt minden kallantyú, zár és sín úgy működik, ahogy annak eredetileg kellett. A középső üléspad szinte egy ujjal csúsztatható a sínjein, logikus helyen találjuk a mozgatáshoz szükséges kallantyúkat, az egész valahogy üdítően jól van kitalálva. Aztán ott a két hátsó ülés a csomagtérben, amik szép nagyok, puha tömésűek, és még lábtér is van előttünk, felnőttek is jól elférnek. Marad valamennyi csomagtér mögöttük, de persze nem sok, ám itt is jó megoldásokat találunk. A két hátsó, egyébként hatalmas könyöklő egyrészt felhajtható tárolórekesz, másrészt alattuk találjuk a szerszámokat. Plusz a rolónak teljesen egyértelmű helyet alakítottak ki a padlón, amit szívesen megmutatnék egy-két gyártónak, akik erre még ma sem képesek.
Minden ablak elektromos, légkondi is van, ami ma is gyorsan lehűti a hatalmas teret még a napokban tomboló 34 fokos hőségben is, de van távirányítós központi zár is. És lényegében ennyi, az egyszerűség viszont üdítő, ez még az a világ, ahol nem a sávtartó ügyességét, vagy a hanggenerátort figyeljük, hogy vajon idegesítő, vagy még épp élvezhető hangot produkál a hangszórókból.

A nyers autózás élménye szól a sofőrhöz még egy ilyen autóban is, ugyanis a Space Wagont jó vezetni, úgy, ahogy azt egy vezetni szerető élvezi.

A kormány rásegítése nem túl erős, még kell hozzá némi erőt kifejteni a tekergetéshez, amit sokat kell, ugyanis rengeteget fordul a volán. A váltó túlzások nélkül pont olyan, mint az új Honda Jazzben, fantasztikusan pontosan és fémes érzettel kapcsolható, nem mellesleg tűpontos még ma is. Futóművével már foglalkoztak a vétel óta, egy első lengőkart cseréltek, ahol előjött a ritka autó hátránya, mivel nem volt egyszerű beszerezni, itthon nem volt. Az ára nem volt magasabb, mint bármi máshoz, de kellett hozzá szerencse, hogy a környező országok egyikében legyen egyetlen darab.
A leggyengébb motor sem volt vérszegény, ennél a 131 lóerős szívó kétliteres benzinesnél csak erősebb volt, ám nem hinném, hogy kell ide több.

Ez a blokk önmagában egy legenda, 4G63, tudom, hogy vannak, akik ezt értik.

Ugyanerre épült a Lancer Evo blokkja sok-sok generáción keresztül, és tudjuk, mit bír. Itt persze egészen más a hengerfej és a legtöbb kiegészítő, meg turbó sincs, a blokk mégis ugyanaz. Ez is 16 szelepes, és nem kevésbé szeret forogni. Egyenletesen adja le a teljesítményét - jó szívóhoz hűen, és az egekig forog, 6000-nél tovább még ment volna a fordulatszámmérő, de azt a sebességet már a hatóság nem tolerálta volna, ha meglátnak. Piszkosul jól megy magas fordulaton, és a tulajdonos véleménye szerint tele utastérrel sem lomhább.
Fogyasztásban nem egy bajnok, 10 liter alá most éppen becsusszant, de ennél jobbat nem tud. Így viszont teljesíti azt, amiért általában ekézik a mai downsizingolt motorral szerelt kocsikat, vagyis megvan a kellő erő. Ha már a vételárral kezdtük, a konkrét autó egy százassal lépte túl az egymilliót - rozsdától és komolyabb problémától mentesen. Kopó alkatrészek, olaj- és szűrőcserék mellett az említett lengőkart kellett cserélni eddig, bent az összes kezelőszerv működik, és nem produkál furcsa hibákat semmi sem. Meglepően egyszerű és masszív autó hatását kelti, könnyedén mozog, de akár sportosan is, ha úgy akarjuk. A Space Wagonból ma sem kínálnak többet kettőnél a hazai piacon, viszont egy újabb titkos tipp lehet azoknak, akik hétüléses családit keresnek vállalható áron.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2018.09.21. at 22:45
    Permalink

    Nekem is ilyet sikerült beszerezni 4G63-as blokkal csak rosszabb állapotban. A motornak semmi baja. Tény: Lendület autó ha tele az utastér és az ilyenkor szokásos poggyászokkal. De ha egyedül vagy benne akkor nagyon megy. A második tény: A fogyasztás: Hosszú távon 90-s tempónál tömegtől függetlenül 8-8,5 liter. Autópályán ez 9-9,5-re tornázza fel magát. Városban viszont kész temető 12-13 liter csúszik le a torkán. Ez is azt mutatja, hogy beül a család és go kb. 400 Km egyhuzamban. Eddig olyan 300 km-t sikerült egybe letolnom. Igaz azért egy kicsit elfáradtam. De nem ültem kockásra. Amit kér és azt megkapja akkor kimegy akár világból és vissza. Ami itt extra az talán hátul a rögzítő fülek, ha valaki nem szeretné, hogy ide-oda csúszkáljon a cucc. Továbbá a harmadik üllés sornál a jobb oldalon a szivargyújtó. Igen jó kis mindenes bódé. Fentartása annyira nem veszélyes, de néhány alkatrészt nem egyszerű beszerezni hozzá. Ami tuti nincs új az a motor.
    Üdv.

Vélemény, hozzászólás?