Egy legenda elődje – Toyota Supra MK3
Élménykör: Toyota Supra MK3, 1991
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Hazánk talán legszebb Toyota Supra MK3-át teszteltük. Együtt idéztük fel a japán sportautók egyik dicső korszakát, a '80-as évek végét.
Az első valódi Supra. Hogy mennyire szűk kör hazánkban a legendás japán sportautó kedvelők/tulajok csoportja, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy jelenlegi tesztalanyunk is GT-R szagra érkezett. Az általunk tesztelt 2017-es Nissan GT-R hungaroringi forgatásakor bukkant fel egy patika állapotú 1991-es Toyota Supra MK3. Ez volt az első Supra modell, ami elhagyta a Celica előtagot és önálló Supra néven ment a piacra. A '80-as évek végén a japán sportautó-gyártás egyik csúcsának számított, bár egy R32 által dominált korszakban nem volt könnyű dolga. Annyi biztos, hogy mindketten megelőzték korukat. Bár amíg a Supra továbbra is kitartott a szögletes minimalista dizájn mellett, és továbbra is robusztus sportautókat gyártott, addig a Skyline egy merészebb, precízebb „pályaautó” volt. Ez egyébként a mai napig tetten érhető a Nissan GT-R esetében. Alanyunk egy fullextrás változat, ami a jelenlegitől messze elmaradó állapotban, mindössze 850 000 forintért került jelenlegi tulajához. Az más kérdés, hogy később ennek több mint a dupláját költötték az autóra, a végeredmény viszont magáért beszél. (A dolog további pikantériája egyébként, hogy kiderült: percek alatt össze tudtunk volna hozni egy R31-R35 fotózást, míg a Corsa A-E összejövetel a világért sem akart sikerülni. No ennyire szűk szubkultúráról beszélünk.)
Majdnem mindene gyári. Rozsdafoltot nem érdemes keresni rajta, még a felnik is gyáriak, az 1991 utáni facelift Suprák kapták ezt. A tulaj szerencséje, hogy sikerült egy alapvetően is egész jó állapotú példányt kifogni, az viszont egyértelműen az odafigyelésnek és a sok befektetett munkának köszönhető, hogy 300 000 kilométer után is képes ilyen szép állapotban maradni. Előző tulaja is elkezdte a felújítását, ám elfogyott a pénz és a lelkesedés, ezért továbbadott rajta. 5 év alatt apránként cserélték benne a dolgokat, mint például az óracsoportot vagy a komplett kormány-, ajtóbőrözést. Mindent a gyári anyagokkal pótoltak. A fotózás alatt sajnos nem a gyári, a hátsó ülésekkel megegyező bőrözésű ülések voltak benne elöl, hiszen azok akkora kuriózumok, hogy nem használják a hétköznapokban. Túlzással vitrinben van tartva és csak kiállítások alkalmával kerülnek elő. Egyébként az egész országban, körülbelül 30 db lehet az MK3 Suprákból, persze pontos számokat nem tudunk, de ilyen szép állapotú egész biztosan nincs sok.
Valódi sportautó. A klasszikus sportautóforma a MK3 esetében is tetten érhető. Jelen esetben bukólámpák és targatető fokozzák az élvezeteket. A tetőrész leszerelése vagy visszahelyezése 1-2 perces folyamat, nincs elektronika, egy más korszakról beszélünk. Viszont ha levesszük, nincs jobb utazóautó, a bukólámpák látványa pedig egyenesen vadító. Ebbe a modellbe már a „nagyzene” került, tehát nagyobb hangszórós szettet kapott . Ez alapfelszereltségként csak Amerikának járt, Európában feláras volt. Minden funkciója hibátlanul működik: ilyen a légkondi, a tempomat, az ülésfűtés, de még az ajtók is patentül csukódnak. Egy 1991-es sportautóról beszélünk! Van továbbá pneumatikus sofőrülés-állítás, ahol a támla- és combfeszességet is tudjuk szabályozni. Apró, ám zseniális odafigyelés a sportos érzés kedvéért.
A lényeg a motortérben bújik. Aztán megtudtam, mi lakik a hosszú motorháztető alatt. Egy 3,0 literes turbós, sorhatos erőforrás, 235 lóerővel és 325 Nm nyomatékkal. A 7M-GTE kódnévre hallgató motor tulajdonképpen a legendás 2JZ egyik előfutárának tekinthető. Ereje mai szemmel nem tűnik soknak, pedig van benne akarat. Nem kevés. Ráadásul az igen tetemes, 1500 kiló feletti súlyt is le kell küzdenie. Jó, hozzá kell tenni, hogy ez a Supra már megkapta házi frissítését, és így már 250-260 lóerő és 400 Nm között mozog, bár sosem lett mérve. Ha ehhez az erőhöz hozzáadjuk a korszakra jellemző közvetlen vezethetőséget, akkor kapjuk meg igazán a Supra képletét. A gázpedál igen kemény - a mai autók után szokatlan - a fék és a kormányzás viszont közvetlen, ami ennyi megtett kilométer után becsülendő. Már kis sebességnél is érezni, hogy hihetetlen erő lakozik benne, ami mindenféle autórajongók által kedvelt hangot képes kicsikarni a szamurájból. Ráadásul hátsókerék-hajtást kapott, gyárilag viszkós sperr-diffivel támogatva, amit később torsenre cseréltek. Nem csak mutatóba, használják is, szívesen rúgják el neki, ha úgy adódik. A lényeg, hogy pont olyan gyors, mint amilyennek kinéz.
Személyre szabva. Igazán nagy átalakításokról nem beszélhetünk a motortérben sem, csupán az élvezeteket fokozták a mai eszközökkel. Van itt például egy japánból rendelt HKS lefújószelep, ami olyan élményfaktor, hogy nem bírtam abbahagyni a tesztköröket. Minden gázelvétel egy élmény. Továbbá turbót is cseréltek, a turbónyomáson emeltek, valamint feltűnhetett a képeken, hogy a kipufogó sem gyári. Egy 70-es nyitott rendszer került alá, csupán az érzés kedvéért. A vákuumrendszer is átalakításra került, valamint az egész futómű, a fékrendszer és a motor is darabokra lett szedve és fel lett újítva. Állítólag MK3 betegség volt, hogy nagy sebességnél eljárt az orra. Ez a súlyelosztás miatt adódott, a légellenálláson pedig csak rontottak a bukólámpák. Épp ezért Koni gátlókat és Tein rugókat kapott elöl-hátul, hogy az ültetéstől jobb legyen az úttartás.
Aztán jött a gömb-Supra. Így, hogy a 2017-es GT-R-t is mellé állíthattuk, nagyon látszott a két autó közötti korkülönbség. A Supra MK3 sem kicsi, de a GT-R jókora mérete mellett eltörpült. Az egyszerű vékony borításokat pedig felváltották a vastag és nagy elemek a modern sportautókban. De ez a méretnövekedés minden kategóriában észrevehető, ahogy a biztonság és a kényelem javulása is. Az viszont kevésbé bejövős, hogy az autókat egyre kevésbé irányítjuk mi magunk. Néha jó átszállni a steril tökéletességből a nehézkes, néhol hibás, mégis lélekkel teli vezethetőségbe. Az MK3-at végül 1986-tól 1993-ig gyártották, persze rengeteg frissítéssel. Az új Nissan Skyline R33-ra a korszakhatárt jelentő Mitsubishi 3000GT-re és a Mazda RX-7-re viszont válaszolnia kellett a Toyotának is. Ekkor érkezett a legendás gömb-Supra. Korszakában az egzotikus álomautó megtestesítője volt, és az akkor új Need for Speed játékok sztárja. Végül több országból is kitiltották tetemes károsanyag-kibocsátása, no meg végtelenségig tuningolható erőforrása miatt. Ráadásul a legenda nemsokára újjászületik a BMW közreműködésével. De ez már egy másik sztori.
A Mazdát nem én hoztam fel…
Az S13 klassz lehetett, tetszik is, de nekem inkább a szögletesebb formák jönnek be a ’70-es, ’80-as évekből. Ha már Nissan, akkor inkább az S12 Silvia Turbo… A C70 is kívánatos Volvo, de csakis az első generáció kéne (ugyanígy a Peugeot 406 Coupe is, ott is csak az első generáció, a Pininfarina-féle tetszik). A 480 már kompromisszumosabb autó, jóval kisebb a csomagtere, viszont 4 teljes értékű ülése van, ahol el is lehet férni. És nagyon jól néz ki 🙂
RX-7-ről sem beszéltünk de mint említettem alább volt S13-asom amiben 185 cm-vel kényelmesen elfértem. A Supra valamivel nagyobb. Helyszűkére a hátulra beülők panaszkodtak. Csomagtartó is meglepően nagy. Nálam az élhetetlen az M5-nél kezdődik abban tényleg nem férek el. A Volvo 480 mindig is tetszett de inkább a C70-est választanám.
Azért na:
http://starmoz.com/images/volvo-480-turbo-12.jpg
Ki beszélt MX5-ről?! RX7, megvan?
http://totalcar.hu/tesztek/mazdarx7/
A 480 felett meg ne nyissunk vitát. Egy Turbo kivitel tömény élményautó, és nagyjából tudja azt, amit egy Supra: minimális tuninggal megvan a 7 másodperces 0-100, a vége 220 körül, ami bőven elég, négy teljes értékű ülés, bukólámpa, stílus, Volvo-féle kényelem, Lotus-tervezte futómű, gyárilag Porsche által tuningolt motor. Igazi GT, ahogyan a Supra is. És nem zabálja le a nadrágot.
A Supra azért közel sem MX-5 méretű. A 480 bevásárlókocsi ehhez képest…
Gyönyörű autó, gratulálok a tulajnak. Azon kevés autó egyike, amit szívesen birtokolnék. Nemcsak az elmúlt évtizedek egyik legkívánatosabb típusa, de a japán autók közül is kiemelkedően élvezetes, szinte már európai módon igényes kívül-belül (sajnos ui. a japán autók belseje a szűk keresztmetszet általában, de a Supra belseje közelebb áll az európai ízléshez, stílushoz, kényelemhez). Azért egy Volvo 480 Turbo vagy mondjuk egy VW Corrado VR6/G60 élhetőbb szerintem.
Engem az első autómra emlékeztet (Nissan 200 SX – S13) persze ez jóval komolyabb!
Azt sem dobtam el mert a véremben volt, na nem a tudás hanem a mázli…
A hülegyerekek ilyenben megmutathatnák a vezetési tudásukat,nem az agyonelektronikázott mai autókban.Az első 1 km-en eldobnák a vasat.Ezekhez igenis kell ÉSZ ,vezetési tudás,meg tisztelet.Gratula a tulajnak,ezt használni kell,arra találták ki és ha a karbantartás megvan,akkor nem számít a km.
Csoda gép, nekem az elöl plüss, hátul bőr ülés valahogy nem jön össze, az biztosan nem gyári.Elég furi ízlésre vall, ennek talán ez az egyetlen gyenge pontja.(Pap/Papné)
Állat a járgány. A bukólámpa(vagy rejtettlámpa) az autóipar egyik legédesebb bűnbeesése, ami valaha is történt:) És persze az elmaradhatatlan, akkori amerikai és amerikai piacos autók magyar rendszámai közül viseli az egyiket: BRA, BRE, BRZ, CKC, DUA, DUB, DUD, DUE, DUF, DUH…
Minden elismerésem a tulajnak, jó ízléssel fenntartott Supra, hibátlan állapotban. Sok-sok élvezetes kilométert kívánok neki!
A végére, nem “kitiltották” a legjobb Suprát, hanem egyszerűen a Toyota nem fejlesztette tovább hogy megfeleljen az új előírásoknak.
A Honda pl végig árulta az NSX-et, csak költenie kellett rá.
“percek alatt össze tudtunk volna hozni egy R31-R35 fotózást”
VOLNA? Na itt szomorodtam el…
Szép kocsi! Gratulálok a tulajnak!
Nekem is szerepel a bakancslistámon egy bukólámpás japán, majd meglátjuk.
Ha már kívül-belül ennyire gyári, én nem piszkáltam volna bele a “személyre szabhatóság” végett sem a motorba, már csak azért sem, mert ezekből alig akad eredeti, (lehet, hogy csak a Toyota gyári múzeumában), de ettől függetlenül nagyon elfogadnám.
Egyébként sosem értettem a tuningot, egy ilyen sportkocsinál pláne nem. De azt sem, hogy minek esik valaki neki a 60 lóerős FAstrának vagy a Stiftnek? Egyedi? Nem kell annyira tucatautót venni, vagy a tuningra elköltött pénzt félre kell tenni és keresni akkor egy Gsi-t vagy Gti-t. Sajnos típusok százai lettek a tuning áldozatai, japánok, Calibra, stb, amiből ma már nem lehet egy tisztességes gyári hobbiautót találni.