Egy kis piros – két korszak határáról
Szerelem: Skoda S 100, 1977
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A Skoda S 100-asából bár nagyon sok készült, mára kedves ritkasággá érett. Egy késői példányát kipróbálva megtaláltuk benne az időgépet.
Korábbi írásunkban az ötből négy autó sztoriját megírtuk már. Most csak egy, a piros, pontosabban korallszínű százas a főszereplő
Egészen biztos vagyok abban, hogy minden amúgy kedves, régi autó többet ér, ha az embernek van hozzá fűződő emléke. Önöknek mi jut eszébe az S 100-as Skodáról? Egykoron nagyon sok futott belőle. A Mladá Boleslavban székelő, tavaly 90 éves és anno AZNP nevű gyár több mint egymilliót készített a típus többféle változatából 1969 és 1977 között. Öt résztvevős faros Skoda randinkon kettőt is kipróbálhattam; egy korai zöld S 110 L modellt 1972-ből és ezt a pirosat a széria legvégéről, 1977-ből. Nekünk gyerekkoromban nem volt Skodánk, így az én lelki szálam nem is közvetlen. Egy utcaszomszéd idős házaspárnak volt éppen ilyenje, talán még az árnyalat is stimmelt. Nekem piros, de amúgy skodás zsargonban ez a korallszín.
Peckes a tartása, ahogy motorcsónakosan a könnyű orra van magasabban. Nagyon vidám megjelenést ad ez a szép élénk árnyalat a Skoda S 100-asnak. Hossza 415, tengelytávja 240 centi, mint egy mai kisautónak
Szóval tökmagként a környéken fellelhető mindenféle autó közül nekem valahogy a régiek maradtak meg szép emléknek, köztük az S 100 is. Nagyon sajnáltam, amikor az idős tulajdonosok lecserélték jó tizenöt éve egy akkor új Fabiára. Robiról és Skodáiról már olvashattak, de a kis piros S 100-zal szerzett saját élményeimnek külön cikket szántam, mert olyan mély nyomot hagyott bennem. Hogy nagyon régi-e, ez nézőpont kérdése, hiszen csak 39 éves. Világok harca ez, mert az új autók híveinek már bőven túl antik, a többmilliós vasakat tartó úri veterános közegben meg ő csak egy ócska keleti tucatárú.
Még jóval a kockaforma autók kora előtt született. Orra a kerek fényszórókkal kedvesen buta arcot ad ki, az oldalnézet klasszikus háromdobozos. A Skoda-fenék sokat sejtet. A farba a tuningőrültek és a ralisok háromszor ilyen erős motort is simán bepasszíroztak
Aki viszont mindenféle klisétől mentesen csak egy hangulatos múltidéző autót akar, annak az S 100 lehet az ideális, akár kezdő hobbiautó. Ízlésekről ne vitázzunk, így én inkább műszaki oldalról közelíteném meg a kérdést. A hatvanas években a Volkswagen, a Fiat, a Simca és a Renault is ontotta a hozzá hasonló felépítésű autókat. A csehszlovák iparpolitika szorgalmazta a régebbi fecskefarkos modellek (Octavia, Felicia) leváltását valami olcsóbban és nagyobb tömegben gyárthatóra. Persze az anyagi lehetőségek nem voltak végtelenek és a rentábilis gyártás szem előtt tartása mellett nem tudtak akkoriban kihozni egy orrmotoros, elsőkerékhajtású típust.
Ráncos műbőr, vékony bajuszkapcsolók és hatalmas kormány. A belsőn látszik a leginkább, hogy az autó gyökerei a hatvanas évekből erednek. A világos műszerpult szép részlet
Az első ülések nem csak állíthatóak, de ággyá is dönthetőek, amolyan hrabali bohém stílusban. A hely megfelelő, de széltében azért lehetne nagyobb
Az átmenti megoldás a farmotoros és hátsókerekes 1000 MB lett. Az S 100 annak a továbbfejlesztett változata. A fejlődés pedig azután sem állhatott meg, így a rafinált cseszkó mérnökök hiába nem kaptak engedélyt orrmotoros prototípusaik gyártására, megtettek mindent a régi faros tűzben tartásáért. Az 1969-es első széria nagy újdonságai az 1000 MB-hez képest nem merültek ki a több ponton átdolgozott külsőben, hanem jutott pár műszaki újítás is. Hogy tartsák az alapvetően modern, önhordó és alublokkos MB szintjét, a 100-as kétkörös fékrendszert kapott, amiben az első kerekek mögött Dunlop licensz tárcsák dolgoztak. Érdekes, hogy a maga idejében dicsekvésre alapot adó megoldás mára milyen harmatosnak érződik. Ha az S 100 vezetése leginkább a mai szemmel gyenge fékei miatt igényel több odafigyelést.
A korábbi tulajdonosok gondoltak a biztonságra, így kerültek be a korabeli csehszlovák biztonsági övek a százasba
Újabb zárszerkezet és süllyesztett ajtókilincsek jelzik ezen a késői példányon, hogy ahol lehetett, igyekeztek fejleszteni. A motortér nyitókallantyúja a bal hátsó ajtókeretben kapott helyet
1972-ig míves, indián fejdíszt formázó Skoda logós tankbetöltő volt a jobb első sárvédőn, a későbbi darabok típusfeliratai is egyszerűbbek. A kipróbált késői darabon ennek megfelelően már az ajtókilincsek is az újabb szerkezettel, meg süllyesztett fogantyúval ellátottak. Mivel csak ebből az alapmodellből készült jó 600 ezer és nem is a drágább korai darab, gondolhatná az ember, hogy nem is értékes. Ez persze nem így van. Ez a gyűjtői példány itthon lett forgalomba helyezve, és még csak a harmadik tulajdonosa birtokolja. Korábban felújították és át is fényezték, ettől ilyen szép. A gyári színt egész jól reprodukálták, és az azóta eltelt évek a kedélyfokozásban nagyon hatásos, otthonos patinát is kölcsönöztek neki.
Óriási kincs a gyári szőnyeg. Érdekes részlet a kerek ráhagyás az anyós lábterében. Oka az, hogy a jobbkormányos, angol piacos autókba is ez a szőnyeg került. Csak azoknál a megfelelő oldalon kivágva csináltak helyet a kormányoszlopnak
Az S 100 is farhűtős, ennél az évjáratnál is a tűzfalba vert vázszámmal, meg egy korabeli fagyálló matricával. Jellegzetes duruzsolás, Jikov karbi, kék kalapácslakk a légszűrőházon és egy motor, ami utódainál kevésbé hajlamos a hűtővíz felforralására
A csillogó krómok, az eredeti szőnyegek és a hibátlan műszakiság egy dolog, az olyan finomságok, mint a kadmium sárga fényszóróizzó, meg az autóval közel egyidős kockás bőr kormányvédő hab a tortára. Bár a 100-as nem lett - eddig még - filmsztár, mint Robi múltkor bemutatott narancs 120-asa, a közérzetjavító hatása így is kézzel fogható. Nem kell több, mint 43 lóerő, az ezres felül szelepelt és oldalt vezérelt blokk vidáman viszi a jó nyolcmázsás kasztnit. Puha a kuplung, a négygangos váltót öröm kapcsolni, mert pontos, a méretes kormány tekerése meg gyerekjáték - nem csak könnyű, szórakoztató is. A végsebesség 125 km/óra, a gyorsulás 24 másodperc százig, de ilyesmivel nem kínozzuk, csak vidáman krúzolunk a tavaszi napfényben. Igaz, hogy a hátsó oldalablak fix, elöl viszont remek elefántfül kis ablakon át jöhet be az ájer.
Rend és fegyelem a szűk csomagtérben. Benne egy szett sárga ködfényszóró és az eredeti rendszám. A Gejzír márkájú tejeszacskó ablakmosó-tartályból kézi pumpa viszi a szélvédőre a vizet. Nem szép, de hasznos a foltokban felvitt gyári üregvédelem
Nem vadulunk, így nem gond, hogy a Skoda könnyű orra képes lenne elúszni, avagy az úthibákon elpattogni. A lengőtengelyes hátsó futómű miatt a hobbista nem fog megpördülni még. Én vendégként Robi autójára vigyázok, ahogy csak lehet. Forszírozva meg közlekedjen a gyűjteményi 39 éves autóval, akinek két anyja van. Kirándulós tempónkban egyáltalán nem tartjuk fel a forgalmat, sőt mi több, belülről kifejezetten dinamikusnak érezni az S 100-ast. A modernebb autókon szocializálódott sofőrnek igazából csak a fék és a jobb oldali külső tükör hiánya okozhat meglepetést. Előbbit nem kell sok idő megszokni, de az utóbbi sem gond, mert a vékony tetőoszlopoknak hála minden irányba jól látni egy kis nyaktekeréssel.
Ha úgy nézem modern, ha úgy meg régi, közben kedves, karakteres és mindenkinek mosolyt csal az arcára. A Skoda S 100 emiatt igazi érték, avagy az ideális hobbiautó
Az S 100 korallszínben, eredeti króm dísztárcsákkal kifejezetten feltűnő jelenség. A többi közlekedő mellé megy, hogy kicsit megnézze, a járókelők mutogatnak - működik a hatás. Mivel nem egy ötvenmilliós régi Rolls-Royce, így senki nem lesz az értéke miatt irigy, inkább a régi kedves emlékek jönnek elő. A kedves és jófej hobbista meg csak előzékenyen mosolyog, fogadja a gratulációkat, és bólogatva hallgatja a sztorit a nagypapa ugyanilyen autójáról. Ennyire tökéletes tud lenni egy régi Skoda, a tárgy, ami öröm forrása. Lehet szerelgetni, lehet benne utazni, akár hosszabb távon is. Régisége nem igazi hátrány, hiszen ha ilyen jó állapotban van, az S 100-asból csak a jó jön át. Ezzel mutat fityiszt minden újabb műanyag autónak.
Üdvözlök minden Skodás ismert és nem ismert barátomat. Végig olvasva a hozzászólásokat, melyekben volt meglepő és kevésbé meglepő, de volt olyan is amelyik leszólta az öreg S 100-t. Nekem 1972-n sikerült vásárolnom egy S-100-t. A barátaim között sokan voltak azok akik megszóltak miatta, hogy miért ilyen ócskaságot vettem? – mert forralja a vizet és csak zúg mint a repülő, de nem tud száguldani. Szó ami szó én rendesen, úgy ahogy a nagykönyvben le van írva bejárattam az autómat. Nem tapostam a gázpedált a trepniig.
És mi lett a vége? – hát ez a kis autó minket családostól kivitt szinte a világból. Soha nem forralta a vizet, soha nem hagyott ott az úton, és soha nem romlott el, csak vigyázni kellett rá, mivel neki is lelke van én szerintem és nem 120 km/ órával kell száguldozni vele, hanem csak az ő adottságaihoz képest a neki megfelelő utazó sebességgel ami olyan 85 -90 km/óra volt. Ilyenkor dorombolt a motor a legszebben. Megtettem vele több mint 200 000 km-t és még ma sem bántam meg, hogy ezt a Skoda S 100-t vásároltam meg annak idején. Most úgy áll a helyzet, hogy felkészítés alatt áll. hogy a veterán minősítésen is megfeleljen a következő évben. Remélem, hogy még jó pár veterán találkozón is meg fogok vele jelenni.
Üdvözlettel egy Öregúr
Ma unneplunk! 🙂
Emberek, szenzáció! Mentesítő kolléga egy viszonylag értelmes válasszal tudott előrukkolni! Egyszerűen nem térek magamhoz:)
[url]https://www.google.hu/search?q=tapsoló+kéz&client=opera&hs=Osl&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjhvbfGr_fLAhXG3SwKHRHEDlgQ_AUIBygB&biw=931&bih=610[/url]
Bár az az utolsó mondat kb. annyira hiányzott, mint léggömbárusnak a nyílzápor…
Borzalmas autó volt a farmotoros Skoda! Semmi nosztalgia! Egy szocialista gyártmány, túlméretezett kasznival és harmatgyenge motorral.
Nekem UB volt az eredeti rendszám (aztán lett a 3 betű, 3 szám) és 1973-mas évjárat volt, gondolom a tiéd 74-es volt (ahogy írod is 83-ben volt 9 éves).
Erről a Tuzexről még nem hallottam, most néztem meg a neten. Ha jól gondolom, akkor a Tuzex volt a csehszlovák „dollárbolt”. De hogy tudott ott egy magyar vásárolni? Pláne valutáért? Esetleg külföldön dolgoztál már akkor?
1983 karácsonyán vettem egyet. A feleségem stafirungjából. Kilenc éves és 39800 km-t futott. Csodás kis autó volt.Három gyerek nőtt fel benne. A tetőn voltak a babakocsik és a körjárókák. Elöl tömve csomaggal, ülés mögött csomagok, a jobb első ülés mögött csomagok és ezen feküdt a két iker fiam mögöttem a kislányom ült. Természetesen jobb elől a feleségem. és elfért minden !! 7 litert fogyasztott és nem volt vele 6 évig semmi baj. Ő szerettette meg velem a márkát. 1989 októberben adtam el, akkor 80000 km után. Ezután jött egy Favorit Pozsonyból a Tuzexen keresztül. 1992-ben egy Forman, 1996-ban egy Felícia kombi. 2000-ben egy Octávia kombi. 2002-ben az első Superbekből a 23. Magyarországon. Utána 2004-ben egy Fabia, amit 2005-ben egy másik Superb követett. A 2002-es Superbem még meg van, most 14 éves 198000 km-vel, dem nem adom el soha. A szakik mondják, az állapota szerint 6 éves. Hát ennyit hírtelen a SKODÁRÓL.. Köszönöm S-100-as, UM 08-08. !!!!!!
Az, hogy ezek is forralták. Pont annyira, mint későbbi utódaik. Azoknak a gyenge pontja egyébként a hűtőtől a motorhoz hátra futó csövek hosszából adódó visszamelegedés volt, de nem melegedtek jobban, mint ezek. A sört vidd az éhező hadiárváknak uborka.
Nekem 120L(mint az elozo teszt CBFje) volt az elso oliva zold ecset festett…
Igaz mikor vettuk kb 5eve allt egy feszerben(akie volt az meghalt a felesege meg kotodott az autohoz).
Olaj csepegtetes a blokba egy Ifa akksi es kb 1orara ra mar uton voltunk haza fele vele.
Imadtam vegig szeria maradt nem forralta a vizet de mondjuk en mindig eceteztem.
Pedig mentem vele rendesen,ifjonti hev hajtott meg palyan rendszeresen 140el…
(Tempomatos volt 🙂 ugyanis a gazpedalnal valami rossz volt,csereltem bovdent pedalt de ha kicsit a kardan
fele toltam beakadt mindig…)
Telen meg cementes zsak elorre,de volt hogy kivettem az elvezetek miatt.
Sot Hungaroringen is volt 4X-5X igaz 3x haver Trabija ellen ment.
1,5evig volt meg sose hagyott ott, ja nem 1x mikor a zoldkartyas ember beallitotta a karbit…
Ugy betekerte hogy kijott az alapjarati csavar menete…
Kb 30-40e km-t tettunk meg mai napig visszasirom.
Az ecet pedig onnan jott hogy Cseh rokonok 105oset(elozo cikk CONja) is igy orvosoltak evente egyszer
atmostak ecettel utanna meg a fagyalo melle fel uveg ecettel toltottek fel.
(Hogy aze vagy a tudat miatt sose forralta fel 1ik sem)
1977-1994ig amikor Formanra csereltek be.Addigra a kis 105nagyon kiszolgalta az arat.
Sok mai megirigyelne amit o megelt.Evente egyszer Europa tura(Torok orszag,Portugalia,Norvegia,Oroszorszag korvonalon belul legalabb 4x volt mindenhol.Azontul evente 2x3xMo-ra jottek vele).
Es ahogy ismerem oket hogyha nyugos lett volna lecsereltek volna a kis skodrit.
Spanyolban volt egy kis balesetunk vele emlekszem oldalrol neki mentek elso ajtot elso kereket
talatak el.Konkreten alkatresz nelkul egy muhelyben osszeraktak annyira flexel,hegesztovel meg kalapaccsal hogy
el tudjunk jutni legalabb a Csehszlovak hatarig.Hazavitt minket igaz gyorsan nem lehetett menni vele mert szitalt az eleje meg kicsi voltam de a haza ut az valami rohadt hosszu volt 🙂
Szep emlekek fuznek hozzajuk.Az enyemben is aludtam parszor.
Viszont a Skodanal annyira komolyan vettek a hutest hogy a Fabiam az istenert nem akar normalisam melegedni.
Lehet kene irni nekik hogy mar massal foglalatoskodjanak.
Nekem a 90-es években volt egy S100-asmon, nagyapámtól örököltem, 18 évesen 26 ezer km volt benn (vasutas volt az öreg vonattal ingyen járt, a kocsit csak ünnepnapokon használta), végig garázsban tartva. Jó kis kocsi volt, hibákból nálam is a szokásosak jelentkeztek, leggyakoribb a gázbovden szakadás volt, ezt a végén már gyorsan, rutinból javítottuk. Nem kellett újrafűzni a bovdent, mert eleve hosszabbra hagytuk, 3-4 szakadást kibírt. Mindig közvetlenül a gázpedálnál szakadt (törött). A másik gond a vízhőfok volt és hogy ebből következően hengerfejes lett aztán a motor. Ez csak egyszer fordult elő 5 év alatt, de máig bennem van, ahogy hallom a durranást, majd a tükörben látom a fehér gőzfelhőt a kocsi mögött. Jó dolog volt a hátsó ülések mögötti csomagtartó, oda akár két sporttáska is befért és a vámosok vagy nem tudtak a helyről vagy megfeledkeztek róla. Csak egyszer volt, hogy az egyik megnézte, de akkor pont üres volt. A végén egy baleset áldozata lett, a roncsot nekiadtam egy havernak alkatrésznek, akinek szintén 100-asa volt. akkor.
Szép autó, kiváló kis kezdő veterán. A legjobb részlet a „Gejzír” zacsi, aminél ez a felirat már csak a kiegyenlítő tartályon vagy a hűtőn mutatott volna jobban. 😀 De a viccet félretéve tényleg szép és szerethető kis nosztalgiagép az autó.
Nagyon jó írás, tökéletesen átjön a hangulata és az üzenete is! Köszönöm!
Gyönyörű az autó, az instant get-érzés most is egyből megcsapott, mint minden régi szoci autónál. Gondolom, a szerző is végigvigyorogta a tesztutat:) Az egyik kedvenc Skoda-típusom, az 1203-as mikrobusz és az álló hátsólámpás 105/120-as mellett. És ezek bizony nem licencek – a csehszlovák mérnökök munkái teljes egészében. Összességében nagyon bírom a márkát a mai napig, valahogy a VW-érában is meg tudta tartani a vonzerejét és a karakterét is.
Ami érdekelne(hátha jön majd egy régi Skoda-szakértő): mi volt az a módosítás a motorban, ami miatt az utód 105/120-asok már jóval inkább hajlamosak voltak forralni a vizet? Vagy csak arról van szó, hogy az utód egy minőségbeli visszalépést hozott, és ez idézte elő?
Skodálatos!