Egy jó kupé mindig jó – Hyundai Coupe használtteszt

Sajnos a megfizethető árú, vérbeli kupék korszaka is leáldozott, mondjuk eleve ritkának számítottak. Ám mostanra szinte teljesen kiirtották őket a mindenféle SUV és crossover modellek, amelyek kecsesen lejtő tetőívükkel sikeresen elhitették a vásárlókkal, hogy ők sportosak, ők aztán igazi kupék. Aztán ott vannak a kupésított limuzinok, amelyeket többnyire a magasabb kategóriákban kínálnak horrorisztikus összegekért, vagy épp kompaktabb méretben ugyancsak a prémium márkák, szintén erősen túlárazva. Azonban a használt autók piacán még rá lehet akadni olyan gyöngyszemekre, amelyek látványosak, igazi kupék és megfizethetők. Ilyen autó a Hyundai Coupe, vagyis a Tiburon, akarom mondani a Tuscani. Na jó, maradjunk a Coupénál, hiszen hivatalosan ezt a nevet kapták az Európába szánt modellek. Sokan azonban itthon is Tiburonként ismerik, ami az USA-ba szánt modellek neve, Tuscaniként pedig Kanadában és Ázsiában forgalmazták. A név azonban mit sem változtat a lényegen. A Hyundai a tankönyvi példa szerint rajzolt kupét nyújtotta a vásárlóknak két generáción keresztül. A most bemutatott példány a második generáció tagja, annak is az első ráncfelvarráson már átesett változata 2005-ből. Bizony, a második generációs Coupe két frissítést kapott, ám a második sem mentette meg a nyugdíjazástól. A szóban forgó példány tehát 2005-ös évjáratú, orrában soros négyhengeres, kétliteres benzinmotor dolgozik. Itthon egymillió forinttól indul az áruk a használtpiacon, de a jobb állapotú és kevesebbet futott példányokért érdemes a másfél milliós árkategóriában nézelődni. A kevesebbet futott ebben az esetben 120-150 ezer kilométer környéki futásteljesítményt jelent. A képeken látható Coupét jelenlegi tulajdonosa nemrég vásárolta, még egy éve sincs, hogy hazavitte. Most körülbelül 127 000 kilométert mutat a számlálója, az autó egyelőre hiba nélkül üzemel. Persze a vásárlás után azonnal cseréltek rajta minden szűrőt és néhány kopó alkatrészt. Az autót nem kímélték az évek, néhány „csináld magad-barkács” javítás nyoma is látszott rajta, és sajnos törve is volt, ebből kifolyólag várt még az új tulajra némi többletkiadás a futómű teljes helyreállításhoz. Körülbelül 360 ezer forint ráköltése után most már tökéletesen üzemel. Apróbb szépséghibák csak közelről vehetők észre a karosszérián. Az ajtók alsó élén már megjelent a rozsda, az egyik 17 colos könnyűfém felniről levált a márkaembléma, viszont nem mattulnak a fényszórók sötétített burái, pedig ez a probléma több más Coupén is jól láthatóan megjelent már. A dögös, keret nélküli ajtókon át az utastérbe jutva rendkívül kényelmes, sportos bőrülések várnak, bár ezeken is látszik már a kor, de nincs rajtuk szakadás. Hátul maximum gyerekek férnek el, az átlagos magasságú felnőtteknek már a plafont súrolja a feje búbjuk. A kormánykerék is fényesre kopott már, ettől eltekintve nincs semmi kivetnivaló rajta, esetleg annyi, hogy vékonyabb küllőkkel sportosabbnak tűnne. Ám ez inkább túrakupé, mint igazi sportautó, hamarosan erre is kitérek. További kopás az ajtóburkolatokon tűnik fel, viszont minden tökéletesen működik. Az ülésfűtés szépen lassan, nem túl hirtelen fűt fel, a műszerfal jobb szélén pohártartó nyílik, a légkondi teszi a dolgát, illetve a középkonzolon a három vérpezsdítő mérőműszer is hangulatos díszítőelem. Az egyetlen negatívum, amit megemlíthetek, az a hátsó ülések fogantyújának a hiánya, amelyekkel a háttámlákat lehetne dönteni, hogy az alaphelyzetben 420 literes csomagtér mérete növelhető legyen. Ezeket szemmel láthatóan kitörtek a helyükről. A mechanizmus így is hozzáférhető, de inkább nem erőszakoskodtam vele. Nos, térjünk rá, hogy miért neveztem túrakupénak. A dolog nagyon egyszerű, hiszen eleve nem tervezték vérbeli sportautónak. Kétliteres motorja 136 lóerőt állít csatasorba, amit ebben az autóban a négyfokozatú automata sebességváltó továbbít az első kerekekhez. A 136 lóerő és a 179 Nm egyáltalán nem tűnik kevésnek az üresen 1265 kilogrammos autó mozgatásához, 10,5 másodperc alatt százon van, de az automatikus váltó amolyan nyugis cirkálóvá teszi. A kormány egyébként egészen közvetlen, hátul multilink futómű gondoskodik a kényelemről és a 17 colos könnyűfém felnik sem túlméretezettek. Kicsit több visszajelzés érkezhetne mondjuk a kormányra, de összességében igazán élvezetes cirkálni a Coupéval. Érződik rajta némi amerikai hangulat is, ami az arra fogékonyaknak külön öröm lehet. Jelenlegi tulajdonosa először a mély üléspozíción lepődött meg, hiszen még nem volt hasonló autóval dolga, és ez az a pont, ami miatt sokan a magasabb szabadidő-autók mellett teszik le a voksukat. Tény, hogy egyesek számára kényelmetlen mélyre beülni, mások viszont imádják. Utóbbi a helyzet most is, a gazda már megszokta az üléspozíciót és nagyon szereti a Hyundai Coupét, ami nála városi üzemben sem fogyaszt 10 liternél többet, úgyhogy sokáig tervez még vele.