Manapság is megbízható, olcsón fenntartható a Daewoo Kalos
Ahány piac, szinte annyiféle néven ismerik a Daewoo Kalost, ugyanis a Lanos utódját 120 országban 7 különféle márkanév (Chevrolet, Daewoo, Holden, Pontiac, Ravon, Suzuki, ZAZ) alatt forgalmazták. Még nálunk is átesett egy kis „identitásváltáson”, hiszen annak idején ledobta a Daewoo emblémát, hogy felkösse az amerikai csokornyakkendőt és Chevy néven folytassa pályafutását.
A gyári T200 (a ráncfelvarrás után T250) kódnéven futó típus a Daewoo első modellje volt a GM éra alatt, ám a Lanoshoz hasonlóan olasz mestereket kértek fel a vonalai megrajzolásához.
Az Italdesign stúdió munkája jól sikerült, habár már messziről süt az autóról, hogy a Távol-Kelet szülötte, formája még napjainkban is kedvelhető. Habár az tény, hogy inkább a tesztalany ferdehátú formája, ugyanis a lépcsőshátú egy kicsit „farnehéz lett” dizájnügyileg.
Néhol ugyan horzsolások díszítik a kasztnit, és a típus neve is megkopott, de összességében szép állapotban vészelte át élete eddigi 15 évét
Mint említettem, többféle márka- és típusnéven forgalmazták, ám a Kalos cseng a legjobban, hiszen egy görög szóból ered, amelynek jelentése: szép. Persze adhatták volna neki azt a nevet is, hogy olcsó, esetleg tartós. Mindkét állítás igaz, a képeken szereplő autó tulajdonosa is alátámaszthatja ezeket a tényeket. Olcsó a használtautó-piacon, így most, amikor gazdasági válság söpör végig a világon és a racionálisan gondolkodók próbálnak megfogni minden forintot, de mégis autóvásárláson törik a fejüket, nyugodtan felvehetik a jelöltek közé. Már amennyiben tényleg csak egy érzelemmentes járműre van szükségük. Na, jó persze nem teljesen érzelemmentes, hiszen ki ne gondolna szeretettel egy olyan autóra, amelynek a fenntartása is olcsó. Márpedig a Kalosra ez is igaz.
Az Italdesign formaterve még nem fáradt el
A kéken ragyogó, 2005-ös évjáratú Kalost közel 100 ezer kilométeres futásteljesítménnyel vette meg jelenlegi tulajdonosa, és azóta körülbelül 47 ezer kilométert tett meg vele. Többnyire problémamentesen. Bár sokan arra esküdnek, hogy az 1,4 literes motorral igazi a Kalos, valójában az 1,2 literes, 8 szelepes benzinmotor is megbirkózik a nem egész egytonnás autóval. Az erőforrást a Suzukival közösen fejlesztették, ami jó előjel, és valóban strapabíró a szerkezet. Csupán 72 lóerős és 104 Nm a forgatónyomatéka, ám ez a városi forgalomban tökéletesen elegendő, de országúton is megállja a helyét. A szóban forgó példány átlagosan 6 liter benzint fogyaszt százon, a rekordja 5,4 liter volt autópályán. Kizárólag városban használva sem megy 6,5-8 liter fölé évszaktól függően.
Kemény műanyagokból építkezik a műszerfal, de bírja is a strapát
A váltószoknyán és a váltókaron látszik a legjobban az idő múlása és a kilométerek gyűlése
Na, de mi a csel? Hibátlan autó nem létezik, gondolhatjátok jogosan, és ez igaz. A Kalos sem hibátlan, de 15 éves kora ellenére csak a baloldali sárvédőlemezen bukkant fel a rozsda. Ez valószínűleg újrafényezett elem egy korábbi sérülés nyomán, viszont a küszöbök és a padlólemez jó állapotban van. Ezen kívül csak néhány karc és apróbb sérülésnyom éktelenkedik a karosszérián, egyik sem vészes. Az utastérben már jobban nyomot hagyott az idő és a használat. Habár az olcsó, kopogós műanyagok kiválóan bírták a megpróbáltatásokat, a váltószoknya már felfeslett. A kormánykereket külön felszerelés védi, az üléseket pedig utólagos huzat, legalábbis elöl. Hátul viszont a gyári kárpit látszik, mivel kevésbé használták ki, szinte hibátlan az állapotuk. Az apró, 220 literes csomagtér általában fullon van, de a kárpit itt is aránylag jól átvészelte az éveket. Bővíthető is 910 literre, ha szükséges, hiszen a hátsó ülések 60/40 arányban osztottak és dönthetők.
Elöl huzat védi a kellemes tapintású kárpitot
A csomagtér alaphelyzetben csak 220 literes, de majdnem egy köbméteresre bővíthető
Motorikusan viszont nem okozott csalódást soha. Nem hagyta az út szélén gazdáját, nem produkált váratlanul nagy kiadást okozó hibákat. A legkellemetlenebb emlék, hogy 14 éves korában a vezérműtengely-jeladó rakoncátlankodott. Megállt a motor, de aztán azonnal újra is indult. Ezen kívül az EGR szelep szorult tisztításra, és ennyi. A motorhoz nem kellett hozzányúlni, csak az előírt karbantartási feladatokat elvégezni. Ugyanakkor a futómű már kevésbé bírja a hazai állapotokat. Persze a stabilizátor elfáradása elkönyvelhető a kopó alkatrészek cseréje közé, viszont a jobb oldali lengőkar cseréje már fájdalmasabb dolog. Szerencsére azonban ezen a területen sem bukkant fel más probléma.
A Suzuki keze is benne van a motorban
Mindenképp pozitívumként könyvelném el egyébként az autó világos utasterét, ami kimondottan derűssé teszi az ott töltött perceket. Ahogy a könnyű vezethetőség is. A 3,88 méter hosszú kasztni minden sarkát jól érezni, könnyű parkolni az autóval. Rugózása lágy, az aprócska, 13 colos acélfelnikre szerelt abroncsokkal kimondottan kényelmes. A váltókar persze már elég lazán mozog a kulisszában, de a sebességfokozatokat nem lehet eltéveszteni, hátramenetbe is ellenkezés nélkül bekattan. A kormánykerék viszont nem ad túl sok visszajelzést, mégis hozzájárul a kényelemhez a kellemes szervorásegítéssel. A már tárgyalt 1,2 literes motort ugyan pörgetni kell egy-egy országúti előzésnél, azonban városban lámpától-lámpáig fürgén „kapkodja a lábait”, simán diktálható vele a forgalom ritmusa. A Használtauto.hu felületén pedig már 200 ezer forinttól találni Kalosokat, igaz nagy futásteljesítménnyel. A kevésbé elhanyagolt, sőt szépen karbantartott és kevesebbet futott példányokért már 400-500 ezer forintot is elkérnek, ám ezek még sok-sok kilométeren át hűen szolgálhatják gazdájukat. Ez a csupakék Kalos is marad még egy darabig családon belül, annyira elégedettek vele.
Nem túl acélos a 72 lóerő, de simán megbirkózik a 910 kilós autóval és utasaival
Egy volt kollégám vett egy Kalost újonnan (csak az lépcsőshátú volt) 2003-2004 környékén. Új autó volt, de már akkor is bántóan gagyi volt a beltere. Motorikusan lehet, hogy jó. Ha csak a fogyasztást nézzük, akkor azért sok autó van, ami megelégszik ennyivel. Előny lehet, hogy elsősorban a kispénzű és/vagy nyugdíjas vásárlóréteg vette. Ők jellemzően sokáig megtartották, vigyáztak rá és keveset mentek. Vagyis az eladó példányok között bőven van ami ma is szép állapotú, viszonylag keveset futott, nem lestrapált. Ha már Deawoo (vagy Chevrolet), én inkább egy Lanost vennék. Azoknak mintha jobb lett volna a minősége, kellemesebb lett volna a beltér. Hasonló árban vannak.
Mivel ennek egy hatalmas műanyagtömb a műszerfala, biztos lehetsz benne, hogy nem fog zörögni sem. Ezt így találták ki a mérnök urak. Itt gondolkozott a mérnök, nem úgy, mint a franciáknál, ahol a „forradalmi újításokat” pár év múlva – önkritikát gyakorolva – el is törlik(fix kormányközép, airbump és a többi faxság) 😀
Bocs, de egy barom vagy. Valld csak be, hogy egy előítéletes majom vagy, ez legalább őszinte beszéd. De hagyd a franciákat! Ezerszer élhetőbb, hasonlóan tartós és sokkal kényelmesebb (sokszor még stílusosabb) autókat gyártanak, mint ez a Kalosnak hívott közlekedőedény! Mondok példákat: Citroen Saxo, ZX. Peugeot 106, 306 – hogy csak a kényelmesebb és stílusosabb autókat említsem.
Szóval ne okoskodj, nem áll jól!
Ennyi erővel én is használhatnám rád azt a „b” betűs szót, mert te meg előítéletes vagy azokkal szemben, amiket meg én tartok sokra. Igen, valószínűleg igazad van, ezért van még mindig bődületes mennyiség a „sosemrohadó, örökéletmegegynap” ZX-ekből meg Saxókból. A múltkor eldobtam egy követ, eltaláltam egy Saxót, aztán a kavics gellert kapva átpattant egy ZX-re. Egy XM-es fazon meg lehurrogott, hogy mi a fenének dobálózok 😀
Nemcsak barom vagy és előítéletes, de rémesen ostoba is. Amit ellenérvként hoztál fel, az nem ellenérv, hanem pont azt igazolja vissza, amit állítok: azt a buta előítéletességet, azt a begyöpösödött, sztereotip gondolkodást, ami annyira jellemző ebben a primitív, ostoba országban. Benne veled.
Lefordítom, hogy megértsd: nem azért van annyira kevés ZX és Saxo meg XM itthon, mert annyira rossz autók lennének, sőt. Hanem mert a sok fa’fej csak a Zopelig lát, meg a németésjapánautóazigazi-panelig, és eleve elzárkóznak más gyártóktól. De menj csak el Svájcba, Belgiumba, Hollandiába, akár Angliába: rengeteg francia (és svéd és olasz) autó van az utakon, 20+ és 30+ évesek is.
Azért a Matiz fényévekkel szebb, meglátszik rajta Giugiaro mester nyoma. Ezt inkább dél-koreai videomagnó-tervező mérnökök készítették.
Az ugye megvan, hogy a Kalos design-ja Italdesign-munka? A cikk is írja, sőt, vastag betűs résszel tolja egyenesen az arcodba 😀
Mostanában ritkán írok kommentet, de most meg kell jegyeznem, hogy vannak itt olyan gyakran kommentelő user-ek, akik úgy írogatnak sokszor, hogy szerintem el sem olvasták a cikket.
Sajnos ez egyre inkább jellemző manapság. 🙁
úristen…..
Jó kis gép ez ennyi pénzért.És még van egy alternatíva a Hyundai Get/Getz!Azok is jók és megbízhatóak.
Én is inkább azt venném. De ha kis autó, akkor inkább egy jó állapotú Saxo vagy 106-os.
Tökmindegy: nagyon nem fecsérlem rád a betűket. Sztereotip gondolkodással vádolsz, de arra nem vagy képes, hogy visszaolvasd magad, és leszűrd: semmivel sem vagy különb 😀 Azokat pedig, akik design-ból meg stílusból képesek vitát generálni, egyszerűen csak kisgyereknek tartom, ez náluk szokás az oviban…
Szánalmas vagy. Maradjunk annyiban, hogy érved megint egy szál se, csak az ostoba szmájlik. És még én vagyok gyerekes… Végeztem veled, szerintem csapj le egy jó Kalosra!
Mégis mit képzeltél, hogy eltántorítasz tőle? Hogy egyeseknek mekkora arca van… Pukkadozol, durcázol, meg ízlésről vitatkozol, mint egy kislány, és fel vagy háborodva, ha nem vesznek komolyan 😀 Majd ha felnősz, talán újra beszélhetünk…
Ó, eszemben sincs eltántorítani egy jó Kalostól. Te beért nyárspolgár, te! A kislány tágra zárt szemmel csodál téged, apa. Várom, hogy felnőjjek, és olyan sikeres legyek, mint te! Apa! Kaloszt akarok én is!