Aki tud angolul vagy olaszul, annak őszintén ajánljuk ezt a félórás kisfilmet
A Fiat koronaékszere egyértelműen a Panda, melynek több mint negyven éves, három generációt megérő története rengeteg rajongót szerzett a márkának. A Pandából már majdnem nyolcmillió példányt adtak el világszerte, Olaszországban ma is ez a legnagyobb számban eladott új autó: a teljes piac 8 százalékát ez az egyetlen modell adja. Rengeteg változat készült már belőle, de mindegyiket összeköti, hogy ez az egyik legmegfelelőbb autó Olaszország útjai számára. Ha szűk utcákról van szó, a Panda kompakt mérete, ha dombos tájakról, akkor enyhén emelt hasmagassága (vagy régebben az összkerékhajtása) teszi praktikussá.
Van azonban egy hely a világon, melynek a Panda/fő statisztikája messze megelőzi bármely más területét. Ez Pantelleria, az Olaszországhoz tartozó, Szicília és Tunézia között nagyjából félúton fekvő kis sziget a Földközi-tengeren. Kevesebb, mint 8000 fő lakik ezen a körülbelül Miskolc nagyságú szigeten, Fiat Pandából viszont több van itt, mint szigetlakóból. A közösségről a Fiat anyavállalata, a Stellantis dokumentumfilmet forgatott, ennek egyik szereplője szerint a Pandák száma (túlozva persze) az egymilliót is eléri. És valóban, a filmet megnézve látható: itt tényleg mindenki Pandát hajt. Az alaposság kedvéért külön figyeltük, látunk-e más autót, de elég ritkán fordult elő ilyen - akkor is csak egyéb Fiatokat, vagy haszonjárműveket fedeztünk fel a háttérben.
A sziget legkeresettebb Pandái az első generációsak
A félórás dokumentumfilm 14 szigetlakó életének egy-egy kis szeletét mutatja be, egyébként nem kifejezetten a Pandára fókuszálva. Találkozunk autószerelővel és kereskedővel, akik nyilván a Pandákról mesélnek, de bemutatkozik itt színész, méhész, pap, étteremtulajdonos és még néhányan. Ők a legkülönfélébb élethelyzeteiket mutatják be számunkra, amitől ez a kisfilm nem lesz más, mint egy harmincperces utazás egy hamisítatlan olasz tájra. Olyan vidám, megnyugtató és kedves légkört tár elénk a dokumentumfilm, hogy rövid időre elfeledteti a hétköznapokat, és biztosan felkelti a néző érdeklődését, hogy meglátogassa Pantelleriát. Panda ide vagy oda, ez egy remek imázsfilm a sziget számára, de ha már ennyire összefonódott a helyszín és az autó jelensége, talán Pantelleria hangulatát is újra átérezheti hazatérése után egy turista, ha beül egy Pandába. A film készítőinek bizonyára ez volt a céljuk, szerintünk sikerrel jártak.
Sok a sima fehér Panda, de a filmben feltűnik a tulajdonosa által művészien kifestett, vagy enyhén tuningolt darab is
Na, épp egy napja a Citroën C4 X – hez fűztem hozzá, hogy miért nem fedezik fel az agár-marketing értékét a gyártók, erre a Fiat már le is ütötte a magas labdát. Ezt így kell: trágyaszagú, kakaskukorékolós, méhészes, halászos, borászos és elöregedő vidékes csendélettel minden szabadidő autós reklám hitelesebb és életszerűbb. Gondolom a helyi maffiózók is Pandával járnak, csak azt szerencsésebb volt kihagyni.
Volt szerencsém egy-két ilyen déli szigethez sok-sok éve és tényleg ilyen öreg pandák voltak használatban (az igényesebbek Unót), nem is annyira az anyagiak miatt, hanem mert egyszerűen más nem fér el, és amúgy is kár is lenne drágább a lezúzáshoz. Bal tükör lezúzva, jobb sosem volt. Olasz autóst nem érdekli mi van mögötte.
A legviccesebb az volt hogy az öv összekoszolta a pólómat, mert emberemlékezet óta nem használták.
És ez egy viszonylag északi sziget volt, nem az afrikai partok mellett, mint ez.
Teljesen más fíling mint pl a Kanári Szigetek (nagyon komoly bérautóflottával), igaz azok sokkal nagyobbak.
Az olasz olaszt veszt, a francia franciát, a német németet.
A magyar?
Köpködni tud mint ez a nyomorult felettem.
Balkán taj paraszt, soha nem fogja megérteni.
Ez dicséret volt a Fiat reklám minőségét illetően, ha nem sikerült dekódolni a kedves gyűlöletkommentelőnek. A dél-olasz egyébként nem feltétlenül olaszt vesz, hanem amit olcsón használt importból be tud szerezni. Ha 30 éves Pandát az északi tartományokból, akkor azt. Sajnos ez a régió Európa nyomornegyede lett, ahol már állandósult a szegénység és csak ilyen szépen összevágott anyagokkal lehet pozitívan bemutatni azt, a Havana-jelenséget – a járműállomány elöregedését – ami a sajtóban mostanában annyira gyakran előkerül.
Ez nem úgy működik, hogy Luigi meg Nicola elhatározza, hogy ő vehetne Škodát vagy Toyotát is, de ő nem sajnálja a lóvét a hazaira, ez egy álomvilág amit az élénk fantázia fest meg Olaszországról…
Akkor mea-culpa!
Nem úgy hangzott.