Egy doboz is lehet szép? – Ford Tourneo Connect teszt

Tudom, tudom, valamire rávágni, hogy szép elég nagy merészség, hiszen ahány ember annyiféle ízlés fordul elő a világon, ám úgy vélem, azért abban megegyezhetünk, hogy egy formatervben a harmóniát hasonlóan érzékeljük mindannyian. Magyarul egy Fiat Multiplára többen vágják rá elsőként azt, hogy érdekes, mint szép. Ugyanígy a Ford Tourneo Connect jelenlegi arculatára is valószínűleg többen tekintenek tetszéssel, mint fintorogva. Persze azért csodákat nem lehet művelni egy téglalappal, ami eredetileg áruszállítónak született. Azonban a SUV mánia elharapózásával és a klasszikus egyterűek haldoklásával ezek a kisáruszállítóból átvedlett személyautók váltak a nagycsaládosok legjobb lehetőségéve, hogy egy igazán jól használható járművel közlekedhessenek. A Ford pedig kihozta ebből a lehetőségből „dizájnügyileg”, amit csak lehetett. Persze most leginkább az autó orráról beszélek, ami tökéletesen simul a Ford formanyelvébe. De még oldalról is tetszetős, hiszen a hátrafelé nyújtott fényszórók és az emelkedő övvonal dinamikus hatást kelt, amolyan „álltában is száguldó” formát mutat. Hátul pedig nem nagyon tudnak mit kezdeni a formatervezők ezekkel a furgonokkal. A hátsó lámpák szinte minden esetben függőlegesen elnyúló formát kapnak leginkább a búrán belüli rajzolat kialakításával lehet játszadozni.
Az utastérben szintén személyautós hangulat fogad a megszokott Ford kezelőszervekkel. A SYNC3 érintőképernyője lehetne nagyobb a könnyebb kezelhetőség érdekében, bár a képe tűéles, tehát a leolvashatósággal nincs gond, viszont még mindig nem tanult meg magyarul. Alatta kis tárolóhely várja az apróbb tárgyakat, majd továbbra is lefelé nézve ott a logikusan elrendezett klímakonzol, végül a 8 fokozatú, automatikus sebességváltó karja.

Mindezt ízlésesen ívelt keretbe foglalva tálalták és az üléspozíció is személyautós, bár a kormány és a szélvédő között hosszan nyúlik el a műszerfal teteje és elsőre ijesztően messzinek tűnik az autó orra. Valójában azonban öt perc alatt megszokható és nagyon gyorsan rá lehet érezni, hol vannak az autó sarkai.

A szövetburkolatú ülések kényelmesek, a deréktámaszuk megfelelő, viszont vaskosabb combtámaszoknak jobban örültem volna. A négyküllős, multifunkciós kormánykerék kialakítása is kényelmes, nagyon jól kézre áll, de a krómosan csillogó műanyag díszbetétek felesleges csicsát jelentenek szerintem, egyszerűen nem illik a környezetbe. Úgy összességében a műanyagokon érezni, hogy valójában teherautónak született a Tourneo, és tárolóhelyekből sincs annyi, mint amennyit néhány konkurens kínál.
A tesztpéldány a Connect hosszabb (L2) változata, viszont nem a hétüléses, csak az 5 üléses, így viszont hatalmas csomagteret nyújt. A hétüléses változatára természetesen érvényes az állami kedvezmény, ezért a háromgyermekes családoknak érdemes abban gondolkodniuk. Ettől függetlenül az 5 üléses is praktikus, a hátsó sor két különálló, teljes értékű helyet kínál a széleken ISOFIX rögzítési pontokkal, de a középső hely is használható csak kevésbé kényelmes. A bejutás rendkívül könnyű, hiszen mind a két oldalon tolóajtók találhatók, ráadásul az ezeken elhelyezett ablakok is lehúzhatók. A hátsó ülések 2/3-ad 1/3-ad arányban hajthatók le, így megnövelve az amúgy is hatalmas csomagteret. Lehajtott hátsó ülésekkel több mint két méter hosszú tér alakul ki, igaz nem lesz teljesen sík.
A hosszú változathoz egyébként kizárólag az 1,5 literes dízelmotor erősebb változata jár, viszont váltóból kérhető manuális és automata egyaránt. Szerencsére nem forgókapcsolóval kell kezelni az automatát, ám hátramenetbe kapcsolva még ebben is érezni olykor egyfajta megtorpanást, vagy mondjuk úgy, hosszabb gondolkodást. Felfelé viszont tökéletesen kapcsolgat, a 120 lóerő és a 270 Nm pedig bőségesen elegendő az autó mozgatásához, bár a fogyasztását kicsit sokalltam. Azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 7,4 literes átlagot úgy produkálta, hogy abban a városi kilométerek domináltak, illetve sok hegyi kanyargás.

Ugyanis egy furgonnal még soha nem autóztam olyan jót, mint a Tourneo Connecttel, ezért bárhova is mentem, próbáltam egy hegyen keresztül tenni.

A Ford ebbe a típusába is élvezetes futóművet pakolt, érdekes módon a magas kasztni ellenére nem dől, legalábbis a vezető nem érzi, hogy ilyesmi történne. Tökéletesen tartja a kiválasztott ívet, még az orrnehézsége ellenére is. Pattogásnak még üresen sincs nyoma, illetve a 16 colos könnyűfém keréktárcsák is józan méretűek, szóval kimondottan kellemes vezetni és keresni vele a legkanyargósabb utat a célhoz. Amennyiben erre a család többi tagja is rábólint. Kétféle felszereltséggel érhető el a típus, amelyek a Trend vagy a Titanium. Utóbbiban jóval több kényelmi és biztonsági berendezést megkap a vevő, többek között a manőverezést megkönnyítő parkolóradarokat és tolatókamerát, sebességtartó automatikát sebességhatároló funkcióval és visszagurulásgátlót. De van még automata és kanyarkövető fényszóró, táblafelismerő, sávtartó segéd és vészfékasszisztens. Ugyanakkor a felára is jelentős.

A Tourneo Connect hosszabb változata 7,7 millió forintról indul a trend felszereltséggel, de az automata váltóért körülbelül 600 ezer forint felárat kérnek. A Titanium 8,3 millió forintról indul, automatikus váltóval pedig itt is 600 ezer forintnyi többletköltségre kell számítani.

Végszóként csak ismételni tudom, amit mindig elmondok ilyen autókat látva: többgyermekes családok, ha igazi családi autót keresnek, amelyben nem kell kompromisszumot kötni és nem kell sakkozni a csomagokkal, inkább tegyenek le a SUV vásárlásról, bármennyire is divatos. A Tourneo Connect is csinos, ráadásul sok szabadidő-autónál kellemesebb vezetési élményt nyújt.