Hű maradt a hot rodokhoz a Lexus, saját ismertetőjegyeit alig találhatjuk meg itt
Az évezred végére a Lexus már elismert autógyártó volt az Egyesült Államokban, hírnevük főként a jó minőségből és megbízhatóságból adódott. Prémium márkaként viszont inkább a nagy szedánok szegmensében szerezték meg ezt az ismertséget, a SUV-őrületet jól előrelátó gyártó viszont már ekkor nyitni tervezett a szélesebb közönség felé az RX-szel, illetve az olcsóbb szedánok kategóriájában is bővíteni akartak a kompakt IS-sel. Ezért szükség volt arra, hogy az átlag amerikaival is megszerettessék magukat, ebben pedig egy igazi amerikai tanulmány segített a japánoknak.
Yale Gieszl, a Lexus akkori eladásokért felelős alelnökében fogalmazódott meg az ötlet, hogy a V8-as blokkjukat beépítsék egy hot rodba. A nyolchengeres motort akkoriban az LS-ben, a GS-ben és az SC sportautóban használták, és szakmai körökben az évszázad tíz legjobb erőforrásának egyikeként tartották számon. Gieszl megkapta a jóváhagyást, összefogott a Hot Wheels tervezőjével, Larry Wooddal, valamint a Lexus néhány mérnökével, és elindult a projekt. Az inspiráció fő forrása a hot rodok ősatyja, az 1932-es Ford volt, a Lexus saját ismertetőjegyei alig bukkannak fel a kész autón. A karosszériát egy kaliforniai specialista készítette, a hatalmas, krómozott hűtőrács, az alacsony szélvédő és a fedetlen első tengely hűen visszaadta a hot rodok stílusát. Odabent sem találunk szinte semmi Lexust, a műszerblokk, a sebváltó és a kormánykerék klasszikus amerikai kinézetet kaptak, a mélyvörös külsőhöz szép kontrasztot adott a fehér bőr belső.
A karosszériát egy amerikai specialista csapat készítette
A futóművet Rod Millen autóversenyzőre bízták, aki a lemezek alá egy masszív térvázat tervezett, a kormányművet pedig a GS-ből emelték át, ami igazi gokartos vezetési élményt szavatolt. Már csak egy probléma maradt: a V8-as motor eredeti, 304 lóerejét és 420 Nm-es maximális forgatónyomatékát 436 lóerőre és 488 Nm-re emelték egy új szívósorral, módosított szelepemeléssel és a hengerek felfúrásával, amit viszont már nem tudott kezelni a GS ötfokozatú kézi váltója. A csapat ezért a Toyota Supra váltóját építette a hot rodba, ami a tuningvilágban már bizonyította, hogy nem okoz gondot ekkora erő átvitele. A Lexus hot rodból csupán egyetlen darab készült, ami nagy hírverést szerzett a gyártónak, és házon belül arra ösztönözte a mérnököket, hogy érdemes ehhez hasonló szerelemprojektekkel foglalkozni. Már ekkor elkezdődött tehát az a munka, ami 2010-ben a Lexus LFA-ban csúcsosodott ki.
A három pedál alig fért el a szűk karosszériában
