Dupla hatótávval kéne – Mazda MX-30

Most érkeztünk meg arra a szintre a villanyautók terén, ahogy ezt az egészet érdemes lett volna elindítani. Autószerű, autó kinézetű elektromos kocsikat kezdtek el gyártani, mert szerencsére sokan rájöttek, hogy attól, mert más hajtja, nem kell másnak is kinéznie. Majd biztos eljön az a korszak is, amikor teljesen mindegy, milyen formájú az a kapszula, amit közlekedőedényként fogunk használni, mert amúgy is magától megy, de most, amikor az embereket autókból kéne átültetni olyan autóba, amiben nincs hagyományos motor, valahogy így képzelem el. A PSA villanyautók, a Mini Cooper SE, vagy a Teslák és a Porsche Taycan mind azért szimpatikusak, mert látszólag nem akarnak ufók lenni, mert az elektromos hajtásban az ég világon nincs semmi földönkívüli.

Ránézésre a Mazda MX-30 is csak egy újabb városi crossover a kínálatban, mégis a fenntartható jövőt szolgálja.

Annyival azért mégiscsak más a helyzet, hogy még a jelenlegi Kodo dizájntól is alaposan eltér, de hamisítatlanul mazdás az egész megjelenése. Nagyobb embléma, nagyobb lámpák, kisebb hűtőmaszk, osztott tető és furcsának tűnő arányok, amire mind van magyarázat. Azért is tűnhet hagyományos autónak, mert az orra hosszú, mintha lenne valami a géptető alatt, de elég hervasztó, ha felpattintjuk az elejét. Annyira nincs benne semmi, hogy egy fűkasza pöccre elférne még a villanymotor mellé beszúrva. A nagy üres térben egy 145 lóerős kis villanymotor és az inverter foglal helyet. Az ürességre korábban egy magyarázat volt, hogy hagytak helyet az érkező hatótávnövelő Wankel motornak. Ez igaz is, arról persze egy szó sem volt eddig, hogy Japánban az MX-30 a sima 2,0 literes Skyactiv hajtást is megkapja, vagyis végső soron még ez sem nevezhető dedikált villanyautónak a Mazdánál. Annyi persze tény, hogy Európában csak elektromos és majd a hatótávnövelős verzió lesz elérhető. Szögre ugyanakkora, mint egy CX-30, de a praktikummal itt van egy kis probléma. Négyajtós ez is, de inkább azt mondanám, hogy 2+2, mert a hátsók csak fél ajtók és szembe is nyílnak az elsőkkel. Messze nem tűnik jó megoldásnak, ha egyszerre akarnak előre és hátra is beszállni, de megvan ennek a pozitív oldala is.

Az MX-30 alapvetően egy városi autó, és mint olyan, kettőnél többen úgysem fogják használni egyszerre.

Ebben az esetben teljesen mindegy, hogyan nyílik a hátsó ajtó, mégis ennek a megoldásnak van egy olyan hozadéka, hogy ha csak bedobnánk hátra egy táskát, vagy kabátot, a mozdulat sokkal elegánsabb. Csak kinyitjuk, mint egy szekrényt, majd ugyanazon a nyíláson be is szállunk, nincs lépkedés ide-oda. Én szerettem, már csak azért is, mert a hátsó ajtók könnyen nyílnak és pont annyival segítenek hozzá a hátsó üléssorhoz, hogy bedobhassam az apróságokat, amik a kezemben vannak. Arra egy pillanatig nem számítottam, hogy ez pont ugyanolyan merev lesz majd, mint egy hagyományos megoldás, és igazam is lett. Miután a hátsó ajtók a B-oszlopok is egyben, rendesen teherviselő elemek és szinte lehetetlen ezt úgy megoldani, hogy ne legyen mocorgása menet közben, ez is cicereg néha. Amennyiben hátra szállnánk be, vagy ki, a fejre is érdemes vigyázni, mert rendesen kiáll az ajtó zárja. Hátul ülni az MX-30-ban nem épp egy álom, a kétfelé osztott ablak nem bunker, inkább tengeralattjáró hatású, de a hely egyébként nagyon hasonló egy CX-30-hoz. Szükségüléseknek bőséges, rendszeres használatra már csak a bejutás miatt sem ajánlanám, minden más esetben szerintem mókás és érdekes megoldás. Elöl már pont olyan, mint egy rendes autó. A Mazdák anyaghasználata kielégítő a jelenlegi kínálatban. Finom tapintású a bőr, rendben van a szövet és a fémnek látszó elemek is, valamint a króm is valamivel sötétebb árnyalat. Az MX-30 bele annyival tud többet, hogy az ajtókra újrahasznosított műanyagból készült fura bevonat is került, valamint a középkonzolon és az ajtóbehúzókon is találunk parafát. Ezeknek itt valahogy mindnek van helye. Nagyon más és valamiért még stílusa is van, amiről egyébként a barna bőrrel és ezüstös csillogású szövettel operáló utastér összképe is tehet. Egyszerűnek tűnnek a formák, de a színek használata miatt ennek az egésznek van stílusa, jó ízléssel rajzolták meg. Olyan, mint egy rendes olasz öltöny, ahol kell, ott karcsú, a varrások tökéletesen a helyükön vannak, és ahogy beleülünk, érezzük, hogy ezt ránk szabták. Annyira bejön, mint még egyik Mazda sem! Ez a középkonzol megoldás is tetszik, már csak azért is, mert az iDrive szerű tekerentyű így pont jó magasságba került, tényleg olyan, mint egy irányítópult. Másrészt pont az felesleges rajta, ami a legnagyobb fícsör az utastérben; a digitális klímakonzol. Szép, hogy matt a kijelző, egyszerű is használni, de ha megfigyeljük, minden fontosabb funkciónak van külön gombja is a két szélén, vagyis teljesen fölösleges maga a kijelző. Még egy-két gombot kitesznek egy keskeny panelre és a klímakonzol máris sokkal kevesebb helyet foglal el és még könnyebben használható. A másik kérdőjeles pont nekem az irányváltó kar, a P-ből jobbra húzás, majd onnan egy síkban mozgatás nem túl természetes, úgyis van rajta reteszelő gomb, simán mozoghatna egy síkon az egész.

Túl van ez itt gondolva, kérem, de még így is azt lehet rá mondani, hogy több benne a jó ízlés, mint a legtöbb gyártó új autójában.

Az MX-30 legjobb oldala, hogy úgy viselkedik, mint egy autó.

A villanymotor nyomatékát nem küldi rá az első kerekekre azonnal, mert semmi értelme, az erő szépen harmonikusan felépül, mint egy belsőégésű motornál és kész. A visszatermelést váltófüleknek látszó tárgyakkal intézhetjük összesen öt állásban, ami szerintem egy kicsit sok, de így van legalább választási lehetőség a teljes vitorlázás és a gázelvételre masszív lassítás között. Nagyon jó a kormányzás érzete, van súlya és visszajelzése, minden tekintetben olyan az MX-30 mozgása, vezethetősége, mint bármelyik új Mazdáé, és ez végeredményben nagyon klassz. Futóműve csendes, rugózása pont elég feszes, de mellette ringató, a fék pedig szintén a hagyományoshoz hasonlítható. Bárki induljon el ezzel a Mazdával, annak semmilyen idegen érzése nem támad azzal kapcsolatban, hogy most valami mást vezet, mint amit megszokott. Azt leszámítva, hogy az automata váltós Mazdák ilyen vehemens gyorsításokra és harmonikus erőátvitelre nem képesek, így így ezen a téren kicsit jobb is az élmény.

Hatótávban nem valami acélos, de ismét érdemes észben tartani, hogy ez egy városi autó, egyelőre.

35,5 kWh-s akkumulátorában 200 körüli hatótávot képes tárolni, amit igazolt is a tesztautó. Hozzáteszem, nem rajta múlt. Hagyományosan használva, értsd légkondizva/fűtve, rendes gyorsításokkal, a megengedett legmagasabb tempót tartva jó, ha 180 kijön belőle, de érdemes inkább 170-nel számolni, és akkor okozhat kellemes meglepetést, hogy többet megy el. Lehet vele trükközni és meg is hálálja az eco használatot, Balatonfüredről 124 km-es hatótávval indultam el Budapestre és 143 km után még mindig maradt benne 4 kilométer. Végsősoron lehet rá számítani, ha lemondunk a fűtésről, ami ilyenkor kicsit fájó, vagy a tempóról és az alacsony menetidőről. Hozzáteszem, ez az autó nem erre az önsanyargatásra való, ha nagyon kell, el lehet vele indulni, mert a legtöbb városban már találunk úgyis töltőt, de ha rendeltetésszerűen használjuk, azaz városi közlekedésre, akkor még ingázással együtt is elég hetente egyszer-kétszer tölteni. Kétszer ekkora hatótávval annyira jól használható autószerű villanyautó lehetne, de így sajnos még nem elég ahhoz, hogy akár első számú autó szerepét töltse be. Van az az élethelyzet, de mesze nem az a jellemző. Van még egy furcsasága, ami szintén nem a hosszú utakat szolgálja, ezek pedig a hangjai. Külön megkomponálták a gyorsítás, a visszatermelés és a fékezés, de még a fékről való leszállás hangját is, így az MX-30-ban mindig van valami kis nesz. Menet közben folyamatos a búgás, ami rövid távon még mókás is lehet, de bármennyire is halk, hosszú távon fárasztó és semmi szükség rá. Nagyon erősen világítanak a ledes fényszórói és adaptívak is, de azt vettem észre, sokszor későn kapcsolja le és óvatlanul is belevilágítunk a szemből érkezők szemébe. Ennek a reakcióidején még volna mit javítani, minden más esetben viszont ügyesen takargatja ki a minket autópályán megelőzőket és hatékonyan világítja meg az út szélét. Ha már világítás, végtelenül ízléses és nagyon egyedi a Mazda irányjelzője, ami szimpla villogás helyett felvillan és lassan elhalványodik, majd újra. Ez is egy olyan megoldás, mint a parafa használat, hogy semmi extra, mégis egyszerűen ízléses. Technikailag az egyetlen terület, amin érdemes lenne fejlődnie, az a töltés. 6,6 kW-tal tud tölteni válóáramról (AC), és 50-nel egyenáramról (DC). Persze, ha éjszaka tudjuk tölteni, akkor nagyjából mindegy.

Összességében az MX-30 egy meglepően jól összerakott és kigondolt crossover, nagyon jó hangulattal és minőségérzettel.

Mégis, kicsit többet kéne tudnia ahhoz, hogy komolyan vehető autóként is lehessen ajánlani. Így csak egy kiegészítő, annak mondjuk telitalálat.