Drága fegyver

Nem is olyan rég járt már nálunk egy Invite felszereltségű Mitsubishi Colt, amelynek orrában 1,3 literes motor dolgozott, és leginkább jó ár-érték arányával nyerte el tetszésünket. Mostani tesztpéldányunkkal azonban merőben más a helyzet. Ugyan kívülről a Ralliart alig-alig tér el hétköznapi rokonától, mégis egy teljesen más karakter.
Amit a modellfrissítésen átesett Colt formatervével kapcsolatban anno megfogalmaztunk – miszerint nem vágódunk tőle hanyatt -, az a Ralliártnál nem egészen állja meg a helyét. Persze nem arról van szó, hogy a Ralliart kiheverte volna a ráncfelvarrás okozta sebeket, ám az apró kiegészítők, amelyek a kocsit ékesítik, ezzel az élénk piros fényezéssel megfejelve egy egészen más hangulatú autót eredményeznek.

A Ralliart kivitel része a grafit színű, 16”-os könnyűfém felni, a küszöbök, a hátsó légterelő, a sötétített hátsó ablakok, no meg a Ralliart-emblémák, elöl-hátul. Meglepő, de ezek a csekélységek a Colt esetében valóban lényeges pluszt jelentenek. Kicsit olyan ez, mint egy jó smink, amely egy kevésbé szép nővel is képes kisebb-nagyobb csodát művelni.
Sajnos az utastér berendezésére a komplett make-up helyett legfeljebb egy szemfesték erejéig futotta, így a Colt csúcsváltozata belül ugyanolyan sivár és unalmas maradt, mint az alapverzióknál. Mindezt csak azért nem rójuk fel neki, mert ugyebár ez egy Ralliart, ami éppen a maga puritánságával és egyszerűségével hozza valamelyest a ralihangulatot. Az alumínium pedálok, a sportos műszeregység, a Ralliart küszöbdíszlécek és a sportos ülések ugyan jelzik, hogy mivel is van dolgunk, ám otthonosan érezni magunkat a szerény minőségű anyagok, a szövetet utánzó ronda és kopogós műanyag miatt nem igazán fogjuk. Sportautó ide vagy oda, azért van itt multikormány, mp3-as rádió, manuális klíma, elektromos ablakemelő, négy személynek is kielégítő helykínálat és egy apró csomagtartó is.

Szerencsére a motor beindítása után a beltér milyensége másodlagossá válik. Ami elsőre meglepő, hogy alapjáraton a visszafogottan duruzsoló kipufogó és a halkan mormogó motor csak a vájt fülűeknek jelzi suttogva, hogy nem egy szokványos kisautós erőforrásról van szó. Persze mi tudjuk: 150 lóerő, 210 Nm-es nyomaték, egy 1090 kilogrammos kocsiban - meglehetősen jól hangzik.
A Colt ezzel az 1,5 literes, turbófeltöltős aggregáttal vitathatatlanul kétarcúvá vált: 2500-as fordulat alatt az átlagos kisautók unalmas hétköznapjait éli, nem érezzük valami gyorsnak, de még különösebben erősnek sem. Egyszerű kocsi, mezei képességekkel, normál használatra, elfogadható fogyasztással – állapíthatnánk meg elhamarkodottan. Azonban a Ralliart a turbólyuk átvészelése után kimutatja a foga fehérjét, és a magasabb fordulatszám-tartományokban igazi méregzsákká válik; egyetlen szándéka, hogy maga mögé utasítsa a forgalom többi résztvevőjét. Ez pedig elég sokszor sikerül is neki, akár városban, akár autópályán járunk vele. Az ötajtós Ralliart nulláról 7,6 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t, amit ránézésre senki sem gondolna róla. A Colt Ralliart-mivoltát legfeljebb a szakértő szemek szúrják ki, ám a többség egy hangyányit sem veszi komolyan, ezért is képes sokaknak meglepetést okozni. Ez a sztrádán egy ideig jó szórakozás lehet, de amikor már a sokadik, jóval lassabban haladó autós is mérlegelés nélkül indexel ki elénk a belső sávba, az bizony zavaróvá válik.

Vélhetően nem is sejtik, hogy a Colt autópályán is mennyire elemében van, főleg a németek korlátozás nélküli szakaszán, ahol ha - ötödikben - 130 km/h-nál rálépünk a gázpedálra, a kocsi gondolkodás nélkül megindul, és egészen 180 km/h-ig intenzíven gyorsul. Kár, hogy az erőátvitelért ugyanaz az ötsebességes váltó felel, mint az 1,3-asnál. Nagyobb tempónál igencsak hiányzik a hatodik fokozat, amelynek közreműködésével a motorhang autópályán sem erősödne fel ennyire bántóan, és a fogyasztás is lényegesen kedvezőbben alakulhatna. Bár ez utóbbira így sem nagyon panaszkodhatunk, hiszen a Colt intenzív igénybevétel mellett is beérte átlagosan kevesebb, mint tíz literrel.
A teljesítmény megzabolázásához - az alapfelszereltség részeként - négy tárcsafékkel szerelték fel a Ralliartokat, amelyekre szükség is volt, hiszen a mezei Coltoknál hátul sima dobfékek dolgoznak. A tárcsákkal a fékerő határozottan jobban adagolható, de keményen kell taposni a pedált, hogy kifejtsék a kívánt hatást.
Nem okozott meglepetést a sportosra hangolt futómű, amelyet már az Invite kivitelnél is dicsértünk, és amely a Ralliart 16”-os könnyűfém felnijeivel, valamint a 205/45-ös gumiabroncsaival társítva gyors kanyarokkal kecsegtetett. Ám maradt egy kis hiányérzetünk, mert a kissé szintetikus kormányzás és a magas építésű karosszéria billegése miatt kanyargós útszakaszokon a Colt nem képes a klasszikus értelemben vett örömautózást biztosítani.
A feszes felfüggesztés legnagyobb ellensége a keresztirányú úthiba, amivel könnyen meggyűlik a kis Mitsu baja. Érdemes odafigyelni a kanyarban ólálkodó bukkanókra, mert a kasztni könnyen elpattoghat rajtuk, és mire feleszmélünk, már egy másik sávban találhatjuk magunkat.
Persze egy ral(l)i(art)-versenyző ettől nem ijed meg, legfeljebb visszavesz egy kicsit a tempóból, és (fejben-lábban) normális üzemmódba kapcsol. A Colt egyik legnagyobb erénye pedig éppen a maga kétarcúságában rejlik. Átlagos igénybevétel mellett egyáltalán nem érezzük a motorban szunnyadó erőt, de ha éppenséggel úgy akarjuk, a Colttal igazi agyalágyultként is közlekedhetünk, akár kiröhögve a jóval drágább és nagyobb presztízsű "ellenfeleket". Azért tegyük hozzá, a Colt sem olcsó mulatság. Sőt!
A Mitsubishinél 4 769 000 forintot kérnek a Ralliartért. Ugyan régebben nagy divat volt a kisautó–erős motor párosítás, azonban jelenleg a Coltnak a japán minik körében nincsen egyértelmű konkurense. A Jazz és a Micra nem a sportosságról szól, ahogy a bevásárlós Yaris sem - amelynek ugyan anno TS néven piacra dobták a sportváltozatát -, jelenleg azonban a Mazda2-höz hasonlóan nincsen igazán nagy teljesítményű erőforrása. A japánok közül így csak a 25 lóerővel gyengébb, de a Ralliarthoz hasonló minőségű, 1,6-os, kizárólag három ajtóval kapható Swift Sport jöhet szóba, amely viszont már 4245 000 Ft-tól elvihető. Ha az európai felhozatalt is megvizsgáljuk, máris több versenyzőt találunk a rajtvonal mögött. Az ötajtós, 1,6 turbós, ugyancsak 150 lóerős Opel Corsa GSi 5 466000 Ft, míg az erősebb, 175 lovas Peugeot 207 1,6 THP akciósan 5 350 000 Ft. De ha csak egy kicsit szabadjára engedjük a fantáziánkat, ott van a Coltnál minden téren markánsabb, 155 lóerős Alfa Romeo Mito 1,4 Turbo 5 190000 forintért. És ha már az olaszoknál tartunk - persze, sokak szerint nyilván szentségtörés egy japánnak talján alternatívát állítani -, itt van az 1,4 T-jet motorral szerelt, ugyancsak 150 lovas Fiat Bravo, amely gazdag és látványos Dynamics felszereltséggel, akciósan mindössze 4 202000 forint, mellesleg a Coltnál lényegesen nívósabb, és nagyobb méretosztályt is képvisel.

Hiába tehát az erős motor és a dögös részletek, a Colt győzelmi esélyei ebben a mezőnyben erősen megkérdőjelezhetők. A Ralliart kizárólag azok számára lehet vonzó alternatíva, akik bikaerős, de kifejezetten feltűnésmentes, japán miniautót keresnek!