Dögös vörös – Skoda Fabia Monte Carlo teszt

Monte Carlo neve valószínűleg senkit nem hagy hidegen, persze mindenki másra asszociál a miniállamra gondolva. A legtöbben a fényűzést, a kaszinókat és a luxusautóikkal villogó milliárdosokat említenék vele kapcsolatban, a motorsport rajongók viszont vagy az F1 híres futamát, vagy a nem kevésbé híres Monte Carlo ralit. Utóbbin bizony a Skoda is letett a névjegyét, és így már mindjárt érthetőbb, hogy miért ezt a nevet kapta a Fabia sportosított változata.
A Skoda történelmében akadnak igencsak érdekes versenyautók. Az egyikük a 130 RS, amely a 110 R kupé alapjaira épült és az FIA az A2 kategóriába sorolta. Az előírások szerint 1000 darab utcai változatnak kellett volna elkészülnie a homologizációhoz, azonban az FIA küldöttsége nagyvonalúan eltekintett ettől a Skoda esetében, és a 110-es családhoz tartozónak ítélte a gépet. Így elindulhattak vele a nagy nemzetközi versenyeken is. Köztük a Monte Carlo ralin, ahol 1977-ben kategóriagyőzelmet arattak az autóval a cseh versenyzők. Ennek állítanak tehát emléket a mai Monte Carlo modellek.

Mivel RS jelenleg nincs a Fabiából, aki egy sportos kiállású változatra vágyik, a Monte Carlóban találhatja meg az ideális jelöltet. Persze le kell mondani a nagy teljesítményről, viszont jártamban-keltemben többen is rákérdeztek, hogy a „Latinvörös” színben pompázó Fabia valójában RS modell-e. A tálalás tehát hatásos. Természetesen többféle színben választható, akár még két tónussal is, ugyanis a tető eltérő színben is pompázhat.

A többi Fabia modelltől jól megkülönböztetik még a fekete B-oszlopok, a szintén fekete hűtőmaszk, a külső visszapillantó tükörházak és küszöblécek, a látványos kis hátsó szárny, a diffúzorszszerű betét hátul, valamint az aprócska splitterek az első lökhárítón.

De leginkább a fekete, 16 colos könnyűfém felnik és a Monte Carlo feliratok. Ez a keréktárcsa méret egyébként tökéletes választás a Fabiához, mert nem ront a menetkomforton, de a látvány és vagányság faktort jelentősen növeli.

Az utastérbe szintén igényesen csempészték be a sportosságot. A sportülések kétszínű kárpitozása a legfeltűnőbb, de a kormánykereket borító bőrt is vörös cérnával varrták, ahogy a DSG választókarjának szoknyáját is. Nem valami eget rengető extrák ezek, mégis képesek tényleg sportosabbá tenni a hangulatot, pedig összességében a műszerfal egy nagy és sötét tömb. Ugyanakkor szinte kikezdhetetlen az ergonómiája. Könnyű kezelni a digitális klímát, amely külön gombokat kapott, a középkonzolon pedig az infotainment rendszer érintőképernyője Mirror Link funkcióval is rendelkezik, szóval a telefonnal pillanatok alatt összepasszítható. A vezető előtt jól leolvasható a két nagy kerek műszer, amelyek között a digitális kijelzőn jeleníthetők meg további információk. Minden egyszerű és célszerű, vagy ahogy a Skoda mondaná, simply clever.

Az ülésekre visszatérve még érdemes megemlíteni, hogy kiválóan tartanak a tempósabb kanyarokban is, ráadásul fűthetők, ami igazi áldás így télen. A kormánykerék lapított alja szintén a sportosságot növeli, ahogy az ajtókárpitokon szintén feltűnő vörös cérna is. A műanyagok kopogósak, de jó minőségűek. Elöl széltében és hosszában is nagyszerű a térkínálat hátul viszont inkább csak 180 centiméteres magasságig igazán kényelmes. A csomagtér alaphelyzetben 330 liter, ami a hátsó ülések támláit ledöntve 1150 literesre bővíthető. Ám nem fektethetők el teljesen az ülések, ezért a nagyobb tér kihasználhatósága szenved némi csorbát.

A tesztautó motorházteteje alatt a 999 köbcentis gépezet legizmosabbja, a 110 lóerős változat dolgozik. Bár nemrég egy picit kiakadtam a háromhengeres motorok terjedése miatt, a Fabia erőforrása egészen kellemes meglepetés számomra. Rendkívül halk és selymesen jár, viszont nyeli a benzint, mint kacsa a nokedlit. Ugyanakkor egy pici vibráció sem szűrődik be az utastérbe, és nagyobb sebességnél, magasabb fordulaton sem kezd zavaró üvöltésbe. Már alacsony fordulatnál is jól húz, a kényelmes közlekedéshez bőven megfelelő ez a 110 lóerő és a 200 Nm forgatónyomaték. Sőt, még egy pici élményautózáshoz is megfelelő, bár lehet csak a sportos körítés placebo hatása mondatja ezt velem, de a Visegrádi hegységben mégis kellemes élményeket szerzett nekem.

Nem túl vérmes a gyorsulása, de ha megvan a lendület, akkor élvezetes a kanyarokat egymásra fűzni, pedig a futóművéhez sem nyúltak hozzá. Ugyanazt kapja, mint a többi Fabia. Ez azt jelenti, hogy kényelemre hangolták, nem túl feszes, és a hétfokozatú DSG sebességváltó is inkább a nyugodt autózáshoz való társ.

Manuális módba kapcsolva viszont megejthető vele a már említett kis élményautózás. Emellett nagyon szerettem a Fabiában, hogy könnyű vele parkolni, úgymond hamar rá lehet érezni a karosszéria széleire, de a tolatókamera és a radar is besegít. Ugyanakkor, ha élményautózásba kezd vele a sofőr, simán felmegy a fogyasztása 10 literre. A tesztút során, amely többnyire városi szaladgálásból állt és némi hegyi élménykeresésből, 8,75 litert kortyolt száz kilométeren, amit elfogadhatónak tartok. Higgadtabb stílusban ebből 1-2 liter simán lefaragható és természetesen azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy téli gumiabroncsokon gurult az autó, illetve nem nagyon ment 5 fok fölé a hőmérséklet a tesztidőszak alatt.

Ha valaki nem ragaszkodik a 110 lóerős motorhoz, akkor az alapváltozatnál durván egymillió forinttal többért már Monte Carlo modellbe is ülhet - a 75 lóerős változatba. Persze akkor az élményfaktor teljesen más. A már turbós 95 lőerős kivitellel már javul a helyzet, de a sportos attitűdhöz a 110 lovas passzol a leginkább. Csak épp így már majdnem 5,5 millió forintot kell érte leszurkolni, a kényelmes DSG váltóval pedig már közel hatmilliónál tartunk. És akkor még nincsenek megrendelve az autóhoz olyan hasznos extrák, mint az adaptív tempomat, a LED fényszóró és a digitális klíma, amik a tesztautóban bizony tovább növelték a komfortérzetet. Ezek és még néhány tétel az extralistáról már 6,7 millió forintra lőtte a Skoda Fabia Monte Carlo árát. Ennyi pénzért pedig jobban örülnék egy vérbeli RS-nek, erősebb motorral, még akkor is, ha az is csak háromhengeres.