Dobozba zárt ésszerűség – Toyota Proace City teszt

Minél egyszerűbb, annál jobb – ez az axióma cseng a fülemben, amikor azon gondolkodok, hogy mit lehet szeretni egy furgonban. Ilyenkor el kell felejteni, amit egy átlagos személyautótól várunk, mert abból csak néhány dolgot szükséges átmenteni. Főleg a vezető helyét érintve. Sokkal fontosabb a vállalkozó, na meg a sofőr fejével gondolkodni. Rengeteg kisteherautós reklámban hangsúlyozzák, hogy micsoda kiváló munkatárs a termék, ami nem véletlen, hiszen egy ilyen jármű valóban az. A Toyota Proace City annak ellenére sem vall szégyent, hogy nem a Toyota „vér szerinti gyermeke”. Több ikertestvére is létezik, de a smink elrejti ezt a testvériséget. Vagyis inkább úgy mondom, hogy megpróbálja elrejteni. A PSA furgonok orrát nézve valóban mindegyik a márkára jellemző vonalakat kapott, a Toyota is megpróbálta a saját formanyelvére szabni a kisebbik Proace-t. Ez leginkább a két fényszórót összekötő, fényes-fekete csíkban, illetve a kis „fészekbe” ültetett emblémában nyilvánul meg, de bizonyos szögekből a hűtőrács domborításán is látszik. Oldalt és hátul semmi különbség, még a lámpák rajzolata is ugyanaz. Az utastérben is ugyanez érvényes. Ízig-vérig PSA, a középkonzol, a kormánykerék, minden. De ez nem baj, nem ez a lényeg, hanem a kényelem és a funkció. A tesztautó az Active, tehát az alapfelszereltségű változat volt, ami nagyrészt mindent megad, amire szükség lehet a kényelmes munkavégzéshez. Nincs nagy érintőképernyő, de a középkonzol tetejére helyezett vezérlő is elegendő a rádióhoz, hiszen Bluetooth kapcsolat is rendelkezésre áll, tehát a navigáció működhet telefonról is. USB csatlakozóból férne el még több azon az egy darabon kívül, amit kapunk. Habár kormánykerékről vezérelhetőnek írja a gyári brosúra a rádiót, illetve a tempomatot, valójában ezek a kormány mögötti bajuszkapcsolókról irányíthatók.

A klímaberendezés manuális, ugyanakkor a hőfokszabályozóra szerencsére odafirkantottak egy hőmérsékleti skálát is, ami segít a megfelelő pozícióba állítani. Természetesen nincs hiány tágas pakolórekeszekben sem, a pohártartók viszont nagyon alacsonyra kerültek középen, szerencsére a sofőrnek megadatott egy a műszerfal bal szélén is.

A szövetkárpitos ülések kényelmesek, deréktámaszuk megfelelő, a vezető a magasságot is állíthatja, illetve felhajtható kartámaszt is kap. Ám a váltókar egy kicsit messzinek tűnik akkor, amikor a pedálok már megfelelő közelségben vannak, így a váltóhoz közelebb ülve már túl közeliek a pedálok, persze ez testmagasságtól is függ. Ami nagyon hiányzott az a tolatókamera és a parkolóradarok, hiszen a vezetőfülke mögött már nincsenek üvegfelületek. Természetesen így sem nehéz parkolni és manőverezni a Proace Cityvel, de jóval magabiztosabban és gyorsabban megy, ha ezek a segédrendszerek rendelkezésre állnak. A Toyota kisebbik dobozosa kétféle hosszúsággal választható, a teszten a hosszabbik (long) verzió járt. Ez 4,7 méter hosszú, a raktere pedig minimum 3,9 köbméteres. Amennyiben a Smart Cargo nevű megoldást is kéri a megrendelő, akkor a jobbegy mögötti ülést lehajtva a hátfal nyitható, és még több tér áll rendelkezésre. Az alap tesztautóban ez sem volt benne, de hasznos extra, így a 2,2 méteres raktérhossz 3,4 méterre nő. Hátul hat kampó segít a rakomány rögzítésében, viszont érdemes rendelni a padlóra is valami védőréteget, mert a csupaszon hagyott, fényezett padlón gyorsan elszaporodhatnak a sérülések. Pakolni a jobb oldali tolóajtóval feltáruló nyíláson és hátul a két fokozatban, szélesre tárható ajtókon keresztül is lehet, a küszöb alacsonyan van, ami szintén megkönnyíti a rakodást. A forgalmi szerint 900 kilogrammal terhelhető a Proace City (prospektusa szerint 800 kilogramm rakható a raktérbe), kihasználva ezt a lehetőséget, érdemes az 1,5 literes dízelmotor erősebbik változatát kérni 130 lóerővel. Üresen villámgyors vele a furgon, de az 1750-es fordulatszámtól rendelkezésre álló 300 Nm forgatónyomaték gondoskodik arról is, hogy terhelve is magabiztosan mozogjon. A motor hangjának elrejtésével nem sokat foglalkoztak, de mégsem zavaró. Persze hidegen nagyon hangos, bemelegedve már jóval kellemesebben karattyol a dízel, viszont ehhez jó sok idő kell. Kárpótol a fogyasztás, ami üresen öt liter alá bevihető, átlagosan viszont 5,3 litert ivott a gázolajból, többnyire csak enyhén terhelve. A futómű egy nagyon kellemes meglepetés. Üresen sem pattog el, az íveket tökéletesen tartja, a kormány pedig közvetlen. Tempós kanyarokban, üresen alig érezni a dőlését, néhány SUV is megirigyelhetné a viselkedését. Komolyan mondom, a maga módján élvezetes is. Ebbe csak a a néha akadozva járó váltó rondít bele, amelynek a második fokozata egyébként rendkívül rövid, a többiek javára. A hatodikat 90 km/h környékén kéri, a fogyasztás csökkentésében ez is szerepet játszik. Mielőtt az árát elárulom, fontos megemlíteni, hogy akár 5 év vagy 250 000 kilométer garancia jár az autóhoz, ami több, mint a francia testvéreké, illetve 3 év garancia a fényezés hibáira és 6 év az átrozsdásodásra. És akkor nézzük az árat, amellyel próbáltak lavírozni a testvérek között. Az Opelnél és a Citroënnél drágább, a Peugeot viszont teljesen másféleképpen konfigurálható, ezért az árlista alapján a hosszú változat ennyire alapfelszereltséggel nem is kérhető. Szóval a Toyota Proace City valahol középtájon áll az 5 165 000 forintos nettó indulóárával (ami persze akcióval jelentősen csökkenthető). A hosszú változat, a legerősebb motorral bő egymillió forinttal drágább.