Dízeles aggodalom: idő előtt tönkremehet az olaj, a kár pedig tetemes

Manapság már nem ritka, hogy a megfelelő minőségű motorolaj használata esetén elég 30 ezer km után lecserélni a kenőanyagot. Sokan ezt készpénznek veszik, pedig az apró betűs részben egyértelműen az olvasható, hogy AKÁR 30 ezer km is lehet az olajcsere-intervallum. Annak a kis szónak a terjedelemnél sokkal nagyobb a jelentősége, nem véletlen például, hogy a japán gyártók mind a mai napig ragaszkodnak a gyakori olajcserékhez. A német ADAC autóklub elvégzett egy vizsgálatot, amelynek során 30 autóból álló flottánál vizsgálták a motorolaj minőségét. A jellemzően rövid távon, városon belül használt autóknál azt mutatták ki a laboratóriumi mérések, hogy 21 esetben (!) legalább 7 százalék idegen anyag (gázolaj) került a motorolajba, 15 autónál pedig meghaladta a tíz százalékot a hígulás. Egy második, immáron 50 autón elvégzett vizsgálat megerősítette ezeket a számokat, sőt, itt már olyan autókat is találtak, amelyeknél 25 százalékos volt a hígulás!
Mit jelent mindez a gyakorlatban? A gázolaj rendelkezik ugyan bizonyos mértékű kenőképességgel, de nem tudja megközelíteni azt az igénybevételt, amit a motorolaj elvisel – leginkább a hatalmas hőterhelés jelent extra kihívást. Ha nincs megfelelő kenés, előbb-utóbb besül a motor, azaz a forgattyús mechanizmus megszorul, mert megfelelő kenés hiányában túlmelegednek a csapágyak. Ez egy új keletű probléma, amelynek megjelenése a kevésbé környezetszennyező dízelmotoroknak a következménye; egészen pontosan az adalék nélküli részecskeszűrővel szerelt autóknál jelentkezik a veszély, amely arra vezethető vissza, hogy a koromszűrő regenerációjához szükséges magas hőmérsékletet gázolaj-felesleg befecskendezéssel érik el. Ez nem csak a kipufogórendszerbe távozik, de az olajtérbe is bekerül azáltal, hogy az el nem égett gázolajat a dugattyúgyűrű lehúzza a hengerfalról.
A jelenséggel maguk a gyárak is tisztában vannak, általában a motorolaj tíz százalékos hígulását engedik meg, de egyes esetekben akár 25 százalékos gázolaj-arányt is elfogadhatónak tartanak. A motorolajba került gázolaj onnan már nem jön ki, csak olajcserével lehet orvosolni a jelenséget. A gyárak egyébként azért olyan nagyvonalúak, mert sok esetben csak a törvényi minimum garanciát vállalják – 2 év kilométer-korlátozás nélkül, amelyet néhány esetben 3 évre is kiterjesztenek, ha az autó futásteljesítménye még nem éri el a 100 ezer km-t. A probléma egyébként jellemzően nem a nagy futásteljesítménynél jelentkezik, hiszen azokat az autókat javarészt országúton/autópályán használják. Hosszú távú tapasztalatok még nincsenek azzal kapcsolatban, hogy az erőforrások hosszú távon miként reagálnak a híg olajra.
Az autógyárak viszonylag védve vannak, hiszen limitált – pár év, vagy legfeljebb 100 ezer km futásteljesítmény – idejéig vállalnak garanciát a termékeikre. De hogyan tudja a használó észrevenni, hogy felhígult a motorolaj? A legfontosabb a rendszeresen ellenőrzés, a nívópálca pillanatok alatt árulkodik az olajszintről. Nem elég azonban félévente rápillantani, mert lehet, hogy a természetes motorolaj-fogyást ellensúlyozza a kenőanyagba került gázolaj. Hetente-kéthetente kell nézni a szintet, így már észre lehet venni, ha a fogyás után hirtelen emelkedni kezd a mennyiség. Nem szabad az elektronikus motorolaj-szint jelzőkben bízni, hiszen azok ugyan érzékelik, hogy megfelelő a motorban lévő kenőanyag mennyisége, de annak minőségéről nem tudnak tájékoztatással szolgálni.