Dízel is, könnyű is, hibrid is, mi az? – Kia Sportage menetpróba

Negyedik generációját éli a Kia Sportage szabadidő-autó, ám nem is oly rég egy ráncfelvarrásra küldték, hogy a konkurenciával továbbra is sikeresen vegye fel a harcot. A típusfrissítés során teljes mértékben megőrizték az autó karakterét, első pillantásra szinte alig lehet észrevenni a változásokat. Azonban egy kicsit tovább pihentetve a szemünket a formaterven, már több módosítás is feltűnik. A Kia jellegzetes tigrisorr hűtőmaszkját finoman átrajzolták, a fényszórók pedig magasabbra kerültek és a motorházfedél külső éle mentén hátrafelé húzva helyezkednek el. Formájuk nem változott, azonban a bura alatt sokkal látványosabb formák köszönnek vissza.

A lökhárító alsó részén elhelyezkedő légbeömlő formája is változott. Szélesebbre szabták, így hatékonyabbá tették a hűtést, ráadásul szélesebbnek láttatja az autót, pedig az 1855 milliméteres érték nem változott.

A lökhárító szélein elhelyezett díszbetétek is módosultak, bár ugyanúgy helyet kaptak benne a „jégkocka” ködfényszórók, mint az elődben, viszont most már egy krómcsík is kettészeli ezt a területet. Hátul már kevésbé lehet változásokról beszélni. A lámpák burája alatti rajzolat alakult át, illetve a lökhárítóban látható lámpák mutatnak más képet, mint eddig. A GT Line modellek egy fokkal csinosabbak, hiszen fényes feketére fényezett hűtőmaszkot, ezüstszínű első és hátsó védőlemezeket, valamint a küszöbökön és a csomagtérajtón sötét krómdíszeket kapnak.

Az utastérben sem érdemes nagy formai változásokat keresni, viszont a több apró módosítás mind hasznos. Új kormánykereket és könnyebben leolvasható műszereket szereltek be, míg a szövetkárpitoknál megjelent a kéttónusú fekete/szürke kombináció. A GT Line modellekhez elérhető ugyanez a kettős szín bőrkárpittal is, valamint extraként fekete bőr piros kiemelésekkel. A középkonzol alsó részén található tárolóhely egy picit mélyebb lett, ám ez a kis növekedés is sokkal jobban kihasználhatóvá tette. Nem mellesleg a mobiltelefonok itt vezeték nélkül is töltődhetnek. Emellett a vezető ülése akár 10 irányba elektromosan állítható is lehet, természetesen fűtőberendezéssel, míg az elöl ülő utas ugyanebből nyolc irányban állíthatót kap. Hátul is kényelmes, 260 milliméteres a lábtér, viszont a könnyű hibrid modellek csomagtere egy picit szűkebbé vált, bár az alaphelyzetben 439 literes térfogat is jól használható. A padló alatt pedig további tárolóhelyek várják az apróbb holmikat.
A Sportage motorpalettáján az 1,6 literes motorok dominálnak. Van itt benzines 132 és 177 lóerővel, valamint dízel 116 és 136 lóerővel. Ám a legérdekesebb a kétliteres dízel, 185 lóerővel és 400 Nm forgatónyomatékkal, hiszen ezekhez az értékekhez egy kis villanymotor is hozzájárul ennél az erőforrásnál. A hivatalosan EcoDynaimcs+ néven futó dízel mellé 48 voltos rendszert társítottak 0,44 kWh-ás lítium-ion akkumulátorokkal.

A 12 kilowattos, indítómotor szerepét is betöltő generátorrral a hajtáslánc működése rendkívül hatékony.

Az új, WLTP eljárás szerint mért szén-dioxid kibocsátása akár négy százalékkal is csökkenhet. Egészen pontosan 138 g/km az érték manuális váltóval, a kipróbált 8 fokozatú automatikus sebességváltóval pedig 149 g/km. Habár ez egy hangyányit több szén-dioxidot ereget a levegőbe, mégis csábítóbb szerkezet, ugyanis fantasztikusan kapcsolgat. Minden kilométer öröm vele. Szerintem mondanom sem kell, hogy városban fantasztikusan kényelmes, az országutakon pedig bizonyította, hogy az előzések során is „érti mit akar a vezető”. Minden előzés stresszmentes. Erőben nincs hiány, és ezt remekül használja ki a váltó, nem torpan meg hirtelen és ijesztően a manőver kellős közepén, szóval bátran lehet vele közlekedni.

A zsolnai Kia gyárba vezető út során bebizonyította a Sportage, hogy kiváló utazóautó. A 300 kilométeres út végén ugyanolyan frissen és üdén szálltam ki az autóból, mintha csak az agglomerációba ruccantam volna ki vele. Az ülések oldaltartásába tudnék talán belekötni, hiszen a hegyeken átvágva azért előbújt belőlem a kisördög, és a kanyarokban persze az élményt kerestem, de a Sportage nem erre való. A futóműve maximálisan kényelemre hangolt, ennek megfelelően lágyan gördül át az úthibákon, normális tempónál pedig bőven megfelel az ülések tartása is.

Az utazás során a Kia legmodernebb vezetősegédei könnyítik meg a sofőr munkáját. Többek között a városi araszoló funkciós adaptív tempomat, a parkolást segítő panorámakamera és fáradtságérzékelő is helyet kapott az autóban. Bár a kamerakép felbontásán még dolgozhatnának kicsit a mérnökök. Az infotainment rendszerek 7 vagy 8 colos kijelzővel is elérhetők, a menü könnyen átlátható és a kezelése senkinek nem okozhat gondot. De, amire már biztosan sokan kíváncsiak, hogy mennyit fogyaszt a könnyű hibrid erőforrással a Sportage? A mild hibridekben a villanymotor ugye, soha nem mozgatja egyedül az autót, ám több fronton is besegít a fogyasztás csökkentésébe. Egyelőre csak a fedélzeti számítógép adataira hagyatkozva 6,8 literre adódott a kirándulás átlaga. Egy részletesebb teszt során pedig pontosabban is megmérjük majd, hogy mennyit iszik a motor.