Dízel automata francia – Citroën C4 Picasso használtteszt

Citroën C4 Picasso 1.6 HDi FAP Collection 2008 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Üvegtetős egyterű 1,6-os dízelmotorral, hatfokozatú robotváltóval, gazdag ellátmánnyal és használatból eredő karcokkal: szeretik.



Ahogy CR7 is autóval - igaz, ő egy Aventadorral - lepte meg magát születésnapjára, úgy a tesztünk alanyát képező Citroën C4 Picasso tulajdonosa is úgy időzítette 2008 végén a dízel egyterű megvásárlását, hogy az autó okmányában a forgalomba helyezés időpontjaként születésnapjának dátuma díszeleg. Mivel azonban ő nem milliárdos nemzetközi futballsztár, és nem is 27, hanem pont kétszer ennyi éves háziasszony, nem túl meglepő, hogy a 700 lóerős kétüléses szörnyetegtől gyökeresen eltérő autót választott. Egy kézi váltós japán kompakt ötajtóst maga mögött hagyva a következő vágyai voltak: legyen automata, kényelmes és vadonatúj. Mikor a keresgélés, nézelődés során először beleült a Picassóba, eldőlt a kérdés.

A C4 Picassóról 2007 januárjában adott ki először fotókat a Citroën, majd ugyanabban az évben Genfben leplezte le a modellt, nagyjából egy évvel a hétüléses nagytestvér, a Grand C4 Picasso után. Ezután egyes gyárak még pár évig ontották magukból az elődjének számító Xsara Picassókat, mára az már csak Egyiptomban készül.

A placc azóta a C4 Picassóé, melyet kezdetben 1,8 és 2,0 literes benzin, valamint 1,6 és 2,0 literes dízelmotorokkal, ötfokozatú kézi, valamint hatos hagyományos automata, illetve a tesztautóban szereplő, kétes megítélésű hatfokozatú robotváltóval lehetett megvásárolni. Azóta frissült a motorkínálat, benzinesből 1,6-os (120 LE) és 1,6-os turbós (155 LE) választható - utóbbihoz alapáras a robotváltó, a dízelek pedig Euro5-normásak lettek.
Buszlimuzinként a Picasso ülései viszonylag magasak, kényelmes méretű ülőlapokkal és támlákkal - remek húzás volt a tervezők részéről, hogy a széles autóban adódó logikus helyre, a belső felükre helyezték az állítókarokat. A vajszínű üléskárpit tartósnak tűnik, egyelőre jól is tűri az igénybevételt, de összekoszolni nem nehéz. A beltér műanyag burkolatai főleg puhák, bár egy-két keményebb fedél is akad, a tárolóhelyeket összeszámolni sem könnyű. A műszerfal tetejének mindkét oldalán van fedeles rekesz, egy sima kesztyűtartó és egy hűthető szekrény a szintén ajtó mögé rejtett CD-s fejegység alatt. Ajtózsebei is hatalmasak, tulajdonosa jól tele is tömte őket mindenfélével.

Élettérként tehát zseniális autóval van dolgunk, mindenkinek mindene elfér, mindenki elfér, és akkor is lehet a Picassóra számítani, ha nagyobb csomagokat kell szállítani. Félköbméteres csomagtere egyszerűen bővíthető: a hátsó ülések a forgópontjukon kilógó szalagok meghúzásával csukhatók össze, nem fekszenek teljesen síkba, de csak alacsony perem marad utánuk a felpöndörítés után, s közel két köbméterre bővítik a rakteret.


Mint említettük, a robotizált C4 Picasso megvásárlásában nagy szerepet játszott az automata - a harminc év vezetés után feketelistára került kuplungpedál miatt. A robotváltó melletti voks 47 ezer kilométer után is ugyanolyan határozott, használóját a minden váltáskor érezhető bólintás sem zavarja, élvezi, hogy szinte érintés nélkül tud közlekedni. A precíz kormánymű az autó jellegéhez illően erős támogatást élvez a szervótól, a fék is megfelelően teszi a dolgát. Szintén komfortorientált a futómű, ennek megfelelően finoman billeg a kasztni kanyarokban, a 215/55 R16-os téli gumikkal csillapítása is kellemes, de aki műszakilag is igazán kényelmes C4 Picassót szeretne, az válogasson a csúcsfelszereltségű, légrugós hátsó futóműves Grand verziók közül. Kézi kapcsolással egyébként kiküszöbölhetők az automata kicsit elnagyolt, lendületet megakasztó váltásai, bár aki automatát szeretne, az inkább bólint, mint vált.
Collection a tesztgép felszereltségének neve, és valóban szép extragyűjteményt zsúfoltak bele. Este önmagától kapcsol villanyt, ha esik, sofőri beavatkozás nélkül törli a szélvédőt, ablakai pedig nem csupán elektromosak, hanem felfele is, lefele is mind a négy ajtón végigmennek egyetlen határozott nyomásra. Ötcsillagos NCAP-töréstesztjének megfelelően első, oldal és függönylégzsákokkal is óvja utasait, sőt, még a sofőr térdét is védi párna. A tükrök megálláskor szépen becsukódnak, amikor pedig rükvercet kapcsolunk, lefittyednek, hogy jobban lássuk a padkát. Ilyen praktikus apróságokban nagy a Picasso.
Hirdetés

Az üvegtető nem nyitható, de elektromos rolóval lehet leárnyékolni, a hátsó üléseket sem lehet eltávolítani helyükről. Szabályozható viszont a képernyő fényereje, hatalmas napellenző egységgel lehet csökkenteni a szélvédő felületét, hosszabb utakon nagy hasznát veszik a tempomatnak. Viszont hiába járt a kollekcióhoz tolatóradar, idősödő női tulajdonosunk kíméletlenül összekaristolta minden oldalán az autót. A legrosszabb a vásárlás/átvétel örömébe vegyült üröm volt: a szalonautóként kiválasztott Picasso még nem hagyta el a kereskedés területét, amikor bal oldalán a küszöb elszenvedte első komolyabb, s azóta sem kijavított gyűrődését. Az autó használati értékét persze ez nem befolyásolja, de esztétikailag csúnya látvány. A hasznaltauto.hu-n szétnézve az eredeti, 5,6 milliós vételár fele körül találunk most hasonló példányokat, ráadásul a találati listát végigpörgetve feltűnik, hogy a magasabb, Exclusive kivitelű, hétüléses Grand C4-ek is elvihetők a 2,4 és 3,2 millió forint közé eső tartományban.
A karcokon és horzsolásokon kívül eddig nem volt sok probléma a lassan 3,5 éves, kicsivel több mint 47 ezer kilométert futott autóval. A két éves alapgaranciát nemrég 100 ezer forintért további kettővel egészítették ki, eddig a kötelező szervizeken kívül csak kétszer szorult javításra a Picasso. Az első alkalommal az elektromos rendszer egyik panelja mondta fel a szolgálatot, emiatt a váltó is furán viselkedett, és a képernyő kijelzései is megzavarodtak. Miután a hagyományos és költségkímélő kontaktspray-s megoldás nem vezetett eredményre, a Citroën kicserélte az anomáliákat okozó alkatrészt. Nem sokkal ezelőtt pedig, 40 ezer kilométer táján az egyik első, csikorgásba kezdett fékbetétet kellett cserélni, ezt is térítésmentesen rendezte a márkaszerviz.


Az önműködő fényszórók H7-es izzói viszont hajlamosak a fáradásra, sőt, bizonyos időszakokban az autó kifejezetten zabálta őket. Utolsó alkalommal az átlagos vételár kétszeresébe kerülő, márkás alkatrészekre cserélték őket, és ezek a drágább izzók már sokkal jobban bírják a kiképzést. További jelentős pozitívuma az autónak és a világítótesteknek, hogy a fényforrások különösebb bontás nélkül, egyszerűen cserélhetők. Az sem elhanyagolható, hogy még az eredeti remények szerint olcsó gázolaj döbbenetes áremelkedése ellenére sem kerül sokba az egyterű üzemeltetése, hiszen a számítógép szerint általában 6,5-es, matekozva inkább 7-7,5 l/100 km körüli városi fogyasztás országúton visszafogott, 110-es tempóval villámgyorsan 6 liter alá esik, úgyhogy nem volt rossz választás a robotváltó és a kis dízel párosa. Főképp, hogy menetdinamikai elvárások egyáltalán nem merülnek fel vele kapcsolatban, az eredetileg megfogalmazott komfort irántiakat pedig kicsivel még túl is teljesíti. Úgyhogy előreláthatóan semmi akadálya sem lesz annak, hogy újabb három és fél év elteltével majd megnézzük, mit tud a C4 Picasso hétévesen.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

14 thoughts on “Dízel automata francia – Citroën C4 Picasso használtteszt

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    Fullosan igaz.

    Szinte teljesen el kell venni a gázt ha váltani kezd az autó.

    Utána persze egyből vissza.kb 1 max 2 mp..érzésre. lehet kevesebb..

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    A C4 Picassoban nagyon egyszerű az első lámpatestekben levő izzók cseréje. A motortér felől gumidugók zárják a tompított és a reflektor izzóit, elég nagy nyíláson, egy félfordulattal lehet kiemelni a foglalatokat. A helyzetjelzőt kisebb és merev, műanyag kupak takarja. Sokszor kellett cserélnem izzókat, de 1-2 percnél nem tart hosszabb ideig. A dízelmotor turbója viszont 110000km után megadta magát, pont a garancia lejártával. Csere: 270000Ft. Pár ezer km után ismét turbócsere, ekkor már nem merték a teljes árat kifizettetni, de százezernél többe került így is. A turbók nem voltak hibásak, állítólag a motorból került szennyeződés a turbóba, mert „öntési hibás” volt a blokk. Az öntvényhez használt homokból „oldódott ki” a sok kis szemcse, ezért történt a hiba. Így volt-e, vagy sem, garanciát kértem a második javítás után, majd azzal együtt adtam el az autót. Nagyon sajnálom, mert gyerekkorom óta Citroen rajongó voltam (DS, ID- ha mond ez valamit) és ez volt az első ilyen autóm. Rendkívül kényelmes, praktikus. Az enyém Grand Picasso volt. Talán egyszer még veszek ilyen kocsit, de most elmentem a Citroenektől a kedvem.

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    Én jelenleg egy Xsara Picassot használok, egy sima 1.6-os benzinest. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Közben nézegetem a C4 Picassokat is, talán az lesz a következő autóm. Én benzinest szeretnék, de sajnos a használtpiac 99%-a dízel. Ami biztos, hogy nem kell az az automata (vagy robotizált, vagy MCP) váltó. Inkább kapcsolgatok kézzel. Eggyel kevesebb meghibásodási lehetőség, és több vezetési élmény és nincs bólogatás. Nemrég uaztam egy automata Mondeoban, hát az a rántás minden váltásnál….. inkáb nem. Ismerősöm vezette, azt mondta ő is kész van tőle, neki sem kellene automata, de ezt „örökölte” céges kocsiként.
    Ami biztos, hogy nagyon jó kocsi, megbízható, nagy utas és csomagtérrel, fejedelmi kényelemmel. A nagy durranás a Xsara Picasso volt, a C4 Picasso egy kicsit átrajzolt változat. Annyit még hozzátennék a cikkhez, hogy a Xsara Picasso utolsó darabjait 2011 első félévében adták el Magyarországon.

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    „További jelentős pozitívuma az autónak és a világítótesteknek, hogy a fényforrások különösebb bontás nélkül, egyszerűen cserélhetők.”
    Nos.. nemrég megnéztem egy C4 picassot szalonban, pont olyan szemmel is, hogy az izzócsere elvégezhető-e sajátkezűleg.
    Az eladó hölgy szerint ez sajnos csak szerviz által megoldható.. Nekem is elég zsúfoltnak tűnt a motortér a lámpatestek körül.
    Ez kissé elvette a kedvemet az autótól, nemcsak, mert büntetik, hanem a prérin „félszemmel” közlekedni… nem egyszerű..
    De a tulajoktól kérdezem, akik régebb óta használják: mégiscsak megoldható sajátkezűleg?

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    A kényelem valóban igaz a kezdetek óta, de régebben sajnos műszakilag nagyon megbízhatatlanok voltak. A legtöbbet meghibásodó autók közé tartoztak. (CX, XM, Xantia, stb.)

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    ” Az önműködő fényszórók H7-es izzói viszont hajlamosak a fáradásra, sőt, bizonyos időszakokban az autó kifejezetten zabálta őket. Utolsó alkalommal az átlagos vételár kétszeresébe kerülő, márkás alkatrészekre cserélték őket, és ezek a drágább izzók már sokkal jobban bírják a kiképzést. ”

    Nekem a C4-ben is az volt a probléma, hogy fél-1 évet húzott egy H7-es izzó. Vettem én is a drága izzókat 2-3e Ft-os darabáron, de legutóbb apósomat bíztam meg, aki egy román ATC izzópárat vett 550 Ft-ért. Sokkal jobban lehetett látni, még ködben is, és ez az izzó majd 2 évig bírta.
    Szeretném még hangsúlyozni, hogy a Citroenek előnye akkor jön elő, amikor nagyobb távolságra kell utazni és nem fájó háttal kell kiszállni az autóból! A francia kényelem semmilyen más, hasonló kategóriájú gyártóval nem összehasonlítható!

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    A cikkhez kapcsolódva, csak annyi kiegészítést tennék, hogy hátramenetben csak a jobb oldali tükör képes lebólintani a padkára, a bal nem. A középső „nagylátószögű tüköregység” pontosítva egy egyszerű tükör, és felette egy gyermekfigyelő tükör, mely a hátsó sorban utazó rosszaságok szemmeltartására használható.
    Ez a tükör természetesen holttérre is állítható, de ilyenkor nagyon kicsi és torz képet ad.

    A használt árat, pedig sajnos a rengeteg, külföldről érkező, ilyen-olyan járgány rontja. Persze ez nem újdonság, szinte közhely, de igaz.

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    BÓLINTÁS???!!! Ettől mindig kitör a frász, mikor olvasom! Főleg autós felületeken.
    Inkább el kellene magyarázni, hogy az MCP váltó tulajdon képpen egy fogaskerék áttételekből álló „hagyományos” váltó, „hagyományos” kupplunggal, szemben a hidraulikus automata váltókkal.
    (Pont ez az előnye, hogyha valami elromlik ugyan olyan költséggel javítható, mint egy hagyományos váltó!)
    Ez, éppenséggel a kupplung pedálon való ugrálástól és a sebesség váltó ráncigálásától menti meg a sófört, így téve élevezetes dodgemezéssé a vezetést. Aki sokat vezet, tudja, hogy ez mit jelent.
    Nos, azt kérdezném, hogy létezik olyan sóför, aki a hagyományos kupplungos autónál, váltás közben (kupplungolás alatt) is nyomja a gázt?? Esetleg azok vannak többen, akik felengedik a gázpedált ez alatt??
    Ugye-ugye! Amikor vált az autó egy picit, de csak egy picit, vissza kell engedni a gázpedált. Mindjárt nem fog nagyobbat bólintani, mint egy normál autó, váltáskor.
    Igen, össze kell szokni az autóval! Meg kell tanulni, mikor vált az autó!
    Aki erre nem hajlandó, az bólogasson nyugodtan, de ne panaszkodjon!

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    Az objektivitás kedvéért kezdeném azzal, hogy második C4 Picassomat gyűröm (1.6 HDI MCP6). 47e km-rel használt tesztet végezni..(évente megyek vele ennyit),hát, még jó, hogy nem sok baja van. Csak, hogy az amúgy meglévő elfogultságomat levetkőzzem azért azt elmondom, hogy a vezető ülés ülőlapja kb. 85-90000 km-nél elfárad, az ajtó fogantyúkról elkezd peregni a bevonat (főleg, ha valaki gyűrűt visel). Nekem 100000 km-ig egy fékgarnitúrát kellett cserélni a kötelezőkön kívül, pedig sokszor telepakolva és dinamikusan hajtok. Tempomat 138-ra húzva (felette csak ritkán), de súlytól függetlenül 7 fölé sosem tudtam erőszakkal sem vinni a fogyasztást. Hogy női autó-e? Kissé elhamarkodott és átgondolatlan véleménynek tartom.
    Egy Ford Focusnak annyi, de annyi férfi örül! Össze kell hasonlítani, hogy mit kaphatunk ott ennyiért és mit kapunk itt. De ez csak egy „elsőblikkes” példa volt, mert sorolhatnám még… A „családi autó” biztosan jobban megállná a helyét.

  • 2017.10.31. at 02:18
    Permalink

    A kis takarékos dízelmotorjával és a 6-os robotváltóval tényleg tökéletesnek tűnik. Még használható is egy jó darabig! A mérete is szép tágas, megfelelő. Ha új autót vennék mindenképpen állófűtéssel rendelném, mert télen az nagyon komfortossá teszi és a motorra is jó hatással van.

  • 2020.02.10. at 12:16
    Permalink

    üdvözlök mindenkit
    Tudom ez nem szeviz topik de hátha valaki tudna segíteni
    néhány napja vagyok boldog tulaja egy 2006 os C4 robotváltós darabnak
    a gondom az hogy sehol nem találom az izzító kontrolját
    Jó kis autónak néz ki első próbálkozásra

Vélemény, hozzászólás?