Dízel a benzin ellen – Mazda6 és Mazda6 mérkőzése

Benzines vagy dízel legyen? - merülhet fel az autót vásárlókban, s e kérdés megválaszolásához nincs jobb, mint mindkét verziót próbára tenni. Elsősorban a vezetési élmény, a hangulat kell döntsön, utána pedig lehet számolgatni, majd a legokosabban választani. Mi most két, motorizáltságát - és színét - leszámítva teljesen azonos Mazda6 Sport (ez utóbbi szó csak az ötajtóst jelöli) példáján játszhattunk a gondolattal - vajon melyik lenne jobb választás? Motorizáltság szempontjából az 1,8-as és a 2,5 literes benzines között ugyanúgy középutas a 2,0 literes, mint a 2,2 literes, 129-180 lóerős dízelek körében a 163 lóerős. Egységes a 6 fokozatú kézi váltó, s a középső dízelhez egyedüliként társítható, amúgy legmagasabb, GTA ellátmány – sok egyéb mellett kétzónás légkondival, bőr-szövet kárpitozással, holttér- és guminyomás-szenzorral, tempomattal, kanyarkövető xenonfénnyel, eső- és fényérzékelővel, parkolóradarral, Bose hifivel, Bluetooth kihangosítóval és 18 colos alufelnikkel.
A két éve frissített, közel 5 éves széria megjelenése kívülről nem öregedett, krómkeretes oldalablakaival, a GTA sport-hűtőmaszkjával ma is mutatós. Belül már más a kép, a megjelenésekor sem határokat feszegető, inkább tisztességes összerakottságával hódító, de elődjével szemben már puha műanyag műszerfalú hatos ma nagyon nem naprakész megjelenésű. Funkcionalitásban nincs gond, minden azonnal felismerhető, a kapcsolók könnyedén járnak, néhol - például az ülésfűtésnél - parádésan ódivatúak. Nagyon kényelmes a kulcs nélküli nyitó- indítórendszer - kár, hogy a benzinesben egy idő után nem nyitott intelligensen. Picit zavaró, hogy vagy órát, vagy fedélzeti számítógépet nézhetünk a középkonzolon, a kettőt együtt nem. Érthetetlen, de külön kapcsolót nem találtunk a központi zárhoz - sebességfüggő reteszelésről pedig álmodni sem szabad, olyan itt nincs. A rádió és a telefon ellenben akár hanggal is vezérelhető, ha valaki épp nem tudna tízcentis mozdulatokat tenni.
Csicsázás tehát nincs az utastérben, mégis korrektnek mondhatjuk, az ülések elöl-hátul kényelmesek, a hátsó középső ülőhely mondjuk nem annyira, mint a többi, de azért jó utazóautónak mondható a hatos. Elöl kétségtelenül jobb ülni benne, mint hátul. Nem csak a komfortosabb ülés, a pakolóhelyek okán is. Hátul ugyanis nincs olyan, míg elöl a kézifék melletti fedeles, pohártartós és az ülések közötti tologatható, mély rekeszes könyöktámasz, valamint az ajtók palacktartós zsebe is tölthető.
Utazóautóként fontos szempont a csomagtér, ami 510 literével, széles, alacsony küszöbű nyílásával és karakuri elvű bővítésével is jelest érdemel. A csomagtérből egy-egy kar meghúzásával billenthetjük előre a hátsó támlákat, semmi mást sem kell tenni, mint az oldalfalba épített karokat meghúzni: billen a támla, süllyed az ülőlap, az eredmény pedig 190 cm hosszú, síkpadlós, 1,7 m³-es raktér.

Az azonos utasterek után nézzük, milyenek a hatos próbált motorjai. A benzines kifejezetten csendes, de a dízel se hangos, alapjáraton picit duruzsolós, menet közben azonban 0,5-1 dB(A) értékekkel, alig észrevehetően mutatkozott csak zajosabbnak. Míg azonban a benzinest erőteljesen forgatni kell ahhoz, hogy érezhetően gyorsítson, a dízel már alacsony fordulatról jól húz, érzetre és 100 km/órára gyorsulási értéke szerint is. Összehasonlításunk alapvetően két etapot tartalmazott, indítottuk egy kifejezetten higgadt Budapest-Visegrád kirándulással, a Pilis hegyi szerpentinjein keresztül. Nem csak a vezetési élményre, a fogyasztásra is kíváncsiak voltunk, ezért teletankolással indítottunk és mértünk, közel 100 kilométeren a dízel kereken 5,0, a benzines 7,2 l/100 km értéket hozott, s míg a dízellel szinte váltás nélkül, dinamikusan lehetett autózni, a benzinessel - igen, a 155 lóerős 2,0 literessel - az emelkedőkön sokszor azt éreztük, hogy alig akar menni. Nem volt zavaró a dízel 75 kilogrammal - egy utasnyival - jelentősebb tömege, bár mivel ez a tömeg az első tengely fölött van, hajszálnyit orrnehezebb, ami azért érezhető. Ellenben szintén hajszálnyit a rugózása is puhább, ami nem tesz rosszat az amúgy igen feszes, ellenben remek útfekvésű, elöl a kategóriaátlagnál igényesebb, kettős keresztlengőkaros, hátul multilink futóműnek. A hangolás egyébként eltalált, van egy kis sportos karakter, de nem eltúlzottan, a két évvel ezelőtti frissítéskor pont egy kicsit komfortosabbá tették ugyanis a futóművet. Etalon a kormánymű is, a volán végállásai közötti 2,75 fordulattal és a 10,8 méteres fordulókörrel közvetlen, hipergyors reakciójú. Ami bizalmat a nem mai beltér miatt a Mazda6 elveszít, azt bőven kárpótolja vezetési élménye.

Az összevetés persze nem ért véget a városon kívüli kirándulással, egy váltott sofőrökkel, vegyes üzemet jelentő teszthetet is végig kellett szolgálniuk a hatosoknak. Városban már tompult a dízel előnye, kicsit munkásabban vezethető ugyanis, nagy nyomatéka miatt kuplungja nagyobb figyelmet igényel, szintén precízen vezetett, de talán túlzottan szűk kulisszakiosztású, ezért a melléváltás lehetőségét időnként megadó váltója kicsit nehezebben járt (lehet, hogy csak a tesztautóéval nem stimmelt valami, egyszer ugyanis egészen szorult is), ám a fogyasztási előnye itt is megmaradt, míg a benzines második etapja 8,6 l/100 km lett, a gázolajos 6,5 l/100 km értéket mutatott. Az összesített átlag a dízelnél 5,65, a benzinesnél 8,2 l/100 km lett – jó pont, hogy a fedélzeti számítógépek 1-2 tizednyi eltéréssel valós értéket mutattak. Ha a teljes tesztátlagot nézzük, a benzineshez mérten a dízel közel egyharmadnyival kevesebb naftával is beéri, 2,55 liter a 100 kilométerenkénti előnye. Kilométerköltség szerinti fórját tovább fokozza, hogy most épp a gázolaj az olcsóbb üzemanyag, azzal 25,6 forintra jön ki egy km üzemanyagköltsége, míg a benzinessel (tesztünk szerint) 36,4 forint adódik. Ez alapján a dízel 570 ezer forintos felára nem vészes, 52 777 kilométer alatt megtérül, továbbá vezethetőség szempontjából is jobb.
Lehet persze matekozni, hogy a 2,0 literes benzines nem csak a GTA szinttel kapható meg, mint a 163 lóerős dízel, hanem néhány extráról lemondva szerényebb ellátmánnyal és árral is elvihető, viszont a dízelből is van szerényebb kivitel, 129 lóerővel, de hasonló (340 Nm) nyomatékkal és ráadásul csábító GT Edition szériában, 7 199 900 forintért. Az nem csak a Mazda6 sorozatának, a középkategóriának is az egyik leginkább megfontolandó modelljének számít – azaz az összevetést jó eredménnyel és nyilván némi szubjektív véleménnyel a dízel nyerte.