De furcsa egy autó!

Nézik. Nem mondom, hogy elragadtatással vagy hogy féktelen vágyakozással, de nézik. A Tesco parkolóban két fiatal hosszan bámulja az autót, majd egyikük felkiált: KIA, vazze! Ezzel a Kia máris elérte célját, az egyszerű, olcsó, tisztességesen összerakott, de személytelen, tökéletesen észrevehetetlen autók gyártójaként azonosított márka kihozott egy figyelemfelkeltő kocsit. És ennek megfelelő nevet is adott a járgánynak: Soul, azaz lélek. Hogy szép lenne, vagy dögös, azt azért senki nem állítja, maradjunk inkább annyiban, furcsa egy autó. Formájába legnagyobb részben az amerikai retróautó elemeket keverték, de jutott bele egy kis terepjáró-, egy kis SUV-fíling is. Eddig rendben is volna minden, csakhogy a dizájnban úgy látszik, el is fogyott alkotóinak a lendülete, lélek csak a formába és a névbe jutott. Persze, ez a Kia imidzsépítését nem igazán fogja zavarni, hiszen a kevés valódi vásárlójelöltön kívül a többség az autót csak kívülről fogja látni, menni meg végképp nem fog vele egy centit sem. Így kevesen fognak csalódottan kiszállni a fotókon még egész pofás berendezésűnek látszó, a valóságban öncélúan formázott, barátságtalan, kemény műanyagok halmazaként életre kelő dobozból.
Kellemes ugyan a műszerfal (mondjuk) bézs színe, de mintha különböző autók műanyagjait pakolták volna mellé, köze nincs hozzá például az A-oszlop szürkéjének. Lehet, kifogtam a minimális hibaszázalékot, de autónkból hiányzott a más Kiában beszippantott megnyugtató jólösszerakottság-érzet is: itt meg-megzizzen egyik-másik műanyag, az ülésmagasság-állító meg kissé akadozik.
Nem csak az anyagok olcsók, de a kényelmi funkciók, a szolgáltatások is alapfokúak, például a vezető ablaka csak lefelé megy végig rövid gombnyomásra, a tolatóradar is elég pontatlanul csipog – csak semmi kényeztetés! Amink van, az viszont logikusan és könnyen kezelhető. És ha jobban körülnézünk, kiderül, a kipipálható felszereltségi tételekkel egész tisztességesen telerakták a furcsa kis dobozt. Alapból kapunk ESP-t, hat légzsákot, légkondit, négy villanyablakot, távirányítós központi zárat – becsületes ajánlat, igaz? A mi négyszázezerrel drágább EX-ünk ezen felül inkább dizájnelemeket, mint értelmes extrákat ad, no meg csak ehhez rendelhető tolatókamera a belső tükörbe kétszázezerért, vagy Kenwood multimédiás navi ötszázért – jó, hogy kapni… És csapjanak agyon a dizájntuning-liga fanatikusai, nekem nem hiányzott a tamtamra vörös derengést villogtató csodahangszóró sem. Az EX-hez kéretlenül kapjuk még a dögös, bazi nagy 18-as alufelniket 225/45-ös gumikkal, ami végképp betesz az egyszerű és ügyetlenke futóműnek.
Az alap 16-os kerekekkel talán megkapná a kétharmadot a Soul rugózása, hiszen nagyrészt csak tompítva adja tovább az úthibák ütéseit, mégsem kényelmes. Bár a fekvőrendőröket is szépen átlépi, de állandóan döccen, moccan a kaszni, nagyobb hullámokon felütnek a kerekek, az autó hátulja meg mint valami vidámparki produkció, nagyot dob a hátsó utasokon. Még jó, hogy magas a tető, így nem verik be a fejüket. A magasság további előnye a kompakt autóhoz mérten kellemes levegősség, tágasságérzet, a hátsó lábtér viszont nem csak érzetre, hanem centire is bőséges. Ennek ára a meglepően kicsike csomagtartó, aminek még a rakodópereme is magas, a variálhatóság pedig kimerül a felhajtható csomagtérpadló alatti eldobható minőségű hungarocell rekeszekben, meg a hátsó támlák osztottan dönthetőségében – nem sok...
És nem sok az a vezetési élmény sem, amit a Kia kínálni képes – a Soult épp csak elvezeti az ember. A kormány parancsait a széles gumik kötelességtudóan teljesítik, de ha igazán lendületet veszünk, egy darabig kétségbeesetten kapaszkodnak a Hankookok, a Soul egyre jobban tolja az ívből kifelé az orrát, végül az ESP parancsol megálljt a játéknak. Ám erről közben sokat nem tudunk meg, a kormány (aminek a fogása bőrös létére kellemetlenül kemény és rücskös) annak ellenére nem ad semmiféle visszajelzést, hogy egyébként sem igazán könnyű tekerni. Sokkal vidámabb viszont az élet a fedélzeten, ha nem várunk semmi sportosságot az autótól. Ennek ellenére a CRDi partner a fürgébb városi autózáshoz, bár a váltója is elég pontatlan, és az áttételezések sem sikerültek tökéletesen: inkább hegymenetben, szerpentinen zavar be, hogy a kettes-hármas között nagy az ugrás. Városban a hosszú áttételezés miatt még a négyeshez is nehezen jutunk, sőt, országúton is gyakran sok az ötös, nem csak kisebb sebességekről előzéshez, hanem kilencvenközeli emelkedőkön is kéri a visszakapcsolást.
Normális autópályázáshoz lenne igazán kellemes a 115 lovas dízel, talán az enyhe billegés miatt sem hiányoljuk a 150 ezerrel drágább 128 lovas változat plusz erejét. De miért csak lenne? Mert pont az itt használatos sebességnél valami kellemetlen, fárasztó, mély frekvenciájú búgást hallat a hajtáslánc – pedig a tagadhatatlanul jelen lévő, de elfogadhatóan szűrt futómű- és moderált szélzajok mellett amúgy a motor sem igazán hangoskodik. Mindez egy belföldi úton még elviselhető, de ha a gázpedált nyomó hátrafeszített lábfejünk még bírná is sötétedésig, a túlságosan erős műszerfal-világítás vakítása szegné kedvünket.
Bár a mai autók mezőnyében megszokotthoz képest jó sok kritizálható pontot találtunk a Kián, a sok kis hasfájás, de még a pattogós rugózás ellenére sem mondható igazán rossz autónak. A látványos forma mellé itt is megkapjuk a hétéves Kia garanciát. Különben meg megy, kanyarodik, szóval semmi nagy baj. Baj csak akkor lenne, ha bedőlnénk a keresztnevének, no meg a látványos külső miatt a vezetéknevét viselő többi autónál megszokott jellemvonásoknál többet várnánk tőle. Ja, és ha az árlistáját tekintjük. Mert felszereltségéhez mérten még akár jutányosnak is mondhatnánk az árát, de itt a négy és félmilliós régióban hasonló jellegű, de sokkal ügyesebb autó mondjuk a 90 lóerős dízel C3 Picasso, de még a 80 lovas TDI Skoda Roomster is. Akinél meg a pakolhatóság és a praktikum számít igazán, annál kiütéssel győznek például a Partner/Berlingo ikrek. A Soul árlista eleje, a háromnyolcról induló 1.6-os felé kacsintgatni mégsem érdemes, mert a benzines erőtlenebbnek hat, zajosabb, és sokkal többet fogyaszt; jobb választás a 4,2 milliós alapdízel.