Csúcsra tör – Mercedes-Benz GLE 350 de 4MATIC EQ Power teszt

Előre leszögezem, hogy valójában értetlenül pislogok arra, ami a világban folyik elektrifikáció néven. Amennyiben valóban szeretnénk a környezetet megvédeni (többnyire saját magunktól), akkor már holnaptól el kéne felejteni a mindenféle szabadidő-autókat. Ám a GLE kapcsán azért megértem, hogy miért olyan nehéz elengedni. Rendesen telezsúfolták a tesztautót minden földi jóval, hogy elkápráztasson, és sikerült is neki, ami nagy szó egy SUV-ellenes lélektől. Azonban a lényege és érdekessége a konnektoros hibrid hajtáslánc. A Mercedesnél ugyanis a kevésbé kitaposott ösvényt választották, így dízelmotorral társították a villanyhajtást. De mielőtt a belsőségekre térnék, fussuk gyorsan körbe az autót. Talán egy kicsit szélsőséges voltam a bevezetőben, mert néhány SUV talán megérdemli a fennmaradást, és az új GLE-t én közéjük sorolnám. Viszont ez teljesen szubjektív, ami egy gyerekkori élményből fakad. 1997-ben jártunk, amikor a Jurassic Park második részében feltűntek a páncélozott M-osztályok. Amiket persze – spojler veszély – elcsócsált egy T-Rex, de akkoriban még oltári menőnek láttam ezeket a városi terepjárókat. Lehet, csak az újdonság varázsa miatt? A Mercinél talán ez volt az első a műfajban. A GLE pedig az M-osztály egyenesági leszármazottja, így nálam némi nosztalgiafaktor segített rózsaszín ködbe burkolni az autót. Pedig a fehér fényezés nem is a legizgalmasabb választás hozzá. Nem hozza ki a forma apró finomságait, az éleket a lemezfelületeken, az enyhe domborításokat. A hibridségről az EQ Power feliratok árulkodnak a zöld rendszámon kívül, de amúgy a szokásos stíluselemeket kapjuk. Fényezetlen kerékjárati ívek, gallytörőt mintázó lökhárítódísz és a többi, a fellépő sem csak arra jó, hogy összekoszoljuk a nadrágunkat, amennyiben gyakoroljuk kicsit a használatát. Valójában a képek nem is adják vissza az autó valós méreteit. Mert a GLE bizony bazinagy. Sosem értettem miért szeret valaki ekkora testtel (közel 5 méteres hossz és két méteres szélesség) közlekedni a városban, bár tény, hogy egyfajta elpusztíthatatlanság érzetet ad. Ráadásul hiába a parkolóradarok, a tolatókamera, meg az automata parkolósegéd, a nagyobb helyet megtalálni – ahová befér – akkor is nehezebb. Na, de miért lovagolok ennyire a városi közlekedésen? Hát, azért, mert egy plug-in hybrid erényei ott tudnak igazán kidomborodni. Persze a GLE a külsőségeken kívül olyan utasteret ad, ahol nem lehet unatkozni. A három nagy német luxusmárka közül a Mercedes szerintem egyértelműen az élen jár igényesség és főleg fantázia terén. Az összeválogatott anyagok, köztük a fa, a bőr, valamint az összeszerelés pontossága lenyűgöző. Az első üléseket inkább fotelnek nevezném, amelyek fűthetőek és hűthetőek, továbbá a masszázsfunkció sem maradt ki belőlük, és tényleg egészen jól képesek átgyúrni az ember hátát. Hátul is öröm utazni, az ülések nem kevésbé fotelesek, bár nem masszíroznak. Ugyanakkor a klímát a hátul utazók is személyre szabhatják. A csomagtér mérete persze megsínyli a hibridséget, bár nem vészesen. Alaphelyzetben 490 literes, szóval 140 litert veszít az akkupakk miatt, de ettől függetlenül ez egy sík padlójú, könnyen pakolható tér, ami 1915 literesre növelhető a hátsó ülések lehajtásával. Emellett a csomagtér pereme gombnyomásra a talajhoz közeledik, köszönhetően a légrugóknak. Lassan megbarátkozok a digitális kijelzőkkel is. A Mercedesnél lényegében egyetlen nagy téglalap a vezető előtti műszeregység és az infotainment 12,3 colos kezelőfelülete. Nagyon szép grafikával dolgozik és ügyesen magyarosították, legalábbis nem futottam bele olyan pontba, ahol nem értettem volna, mit akart a költő. Az MBUX rendszer pedig rengeteg funkciót kínál. A hangvezérléses „tanácsadás” sokáig megunhatatlan, ahogy a „kiterjesztett valóság” funkció is annyira újnak hat még, hogy úgy érezzük, igazán különleges autóban ülünk. Ezekre szoktam azt mondani, hogy színház, ám, ha jó az előadás, akkor nem kell szégyellni, hogy élvezzük. Talán csak a kezelőfelületeket vitték túlzásba. Nézzük csak, először is ott a kormánykerék! Elsőre kaotikusnak tűnhet a gomberdő, de néhány perc alatt megszokható. A bal küllőn a vezető előtti műszeregységben lehet barangolni, illetve az adaptív tempomatot működtetni, a jobb küllő pedig az infotainment kezelésében segít. Ugyanakkor ezt az érintőképernyőről is megtehetjük, vagy a középkonzol tapipadján. Viszont a tapipadtól én nyugodt szívvel megválnék. A GLE 350 de hajtáslánca kimondottan józan. A négyhengeres, kétliteres dízelmotornak segít be a 9 fokozatú automata váltóval egybeépített villanymotor. A rendszerteljesítmény 320 lóerő, amihez 700 Nm forgatónyomaték társul. Ez mindenre is elég, de az biztos, hogy az üresen majdnem 2,6 tonnás autót dinamikusan mozgatja, ha akarjuk. Viszont ez a tömeg mintha minden kanyarban felemelné mutatóujját: vigyázz, nem élményautózásra születtem! Persze, ha a kényelmes suhanás jelenti a vezető és az utasok számára az élményt, akkor nem szóltam. Abban kiváló a légrugós futómű. A kormányzás eléggé steril, de legalább szépen áthullámzik az autó az úthibákon. Természetesen rendelkezésre áll üzemmódválasztó, de mindenképp a komfortot választanám a lehetőségek közül, illetve a tisztán villanyhajtást, amíg lehet, ha városban közlekedünk. Ha kell persze 6,8 másodperc alatt százon van a GLE, és 130 km/h tempónál is képes kizárólag a villanymotorra hagyatkozni (sőt, akár 160 km/óráig képes erre), de így nagyon gyorsan leszívja a 31,2 kilowattórás akkupakkból az energiát.

A gyáriak 100 kilométeres villany hatótávot ígérnek, amit képes is megközelíteni. Nálam 78 kilométer volt a legtöbb, amit megtett úgy, de azt 3 személlyel, folyamatosan légkondizva, esőben, ami mind-mind hatással van ugye az energiafelhasználásra.

Szintén gyári adat, hogy az átlagfogyasztás 1,1 liter, nos, ehhez is közel tudtam kerülni a tankolás szerinti 1,4 literes átlaggal vegyes használat során. Ami még fontos, hogy a GLE de 60 kW-ig képes a DC villámtöltőkkel boldogulni, AC töltést pedig 7,4 kW-tal fogad, így a villámtöltés fél óra, a gyorstöltős AC nem egész 4, bár én mindig otthoni hálózatról töltöttem, így 7 és 8 óra között változott a teljes feltöltés ideje. A terepjárás az, amit csúnya mód kihagytam, pedig nálam elvi kérdés, hogy mindent, amit megemelnek, azt legalább egy telekjárás erejéig földútra viszem. A GLE ezt megúszta, de külön kapcsolóval lehet egyébként a hasmagasságán változtatni, és most nem csak a már említett csomagtartós bravúrra gondolok. Végül az ár, ami valószínűleg senkit nem fog meglepni, hogy jelentős összeg, mégis kedvező a kategóriájában. Az alapár 23 422 000 forint. A brutálisan felszerelt tesztautó pedig 32 milliót kóstált. Csak a miheztartás végett: a nemrég nálunk járt Ford Explorer 26 millió forint. Szóval a Mercedes ezzel az árcédulával több mint csábító.