Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Idén enyhe optikai frissítést és továbbfejlesztett lágy hibrid rendszert kapott a Suzuki Swift. A benzinmotorok gyengébbek, de takarékosabbak és tisztább üzeműek lettek. Az őszi Balatonnál autóztunk velük.
Megjelenésével csak egy hajszálnyit frissült a Swift, vastagabb lett a hűtőmaszk krómlamellája, az új színek fekete tetővel is elérhetőek, a tesztautók azonban egyelőre leginkább fehérek és szürkék voltak
Ahogyan arról már a nyáron írtunk, a 2017-ben debütált Mk6-os Swift elérkezett félidős frissítéséhez. Mindezt úgy, hogy az elmúlt három évben sem maradt teljesen változatlanul. Az imádott Swift Sport 2018-ban érkezett, az év őszén sikerült is három nap alatt 1500 kilométert beletekerni, amikor a Grossglocknerre autóztunk vele. Az idei év viszont minden téren változásokat hozott: egyre kevésbé utazhatunk külföldre, a gyártók pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy autóik fogyasztását, szén-dioxid emisszióját csökkenthessék. A már Japánban gyártott Mk6-os Swift frissítése is erről szólt, ami persze nem baj, csupán kortünet.
Az új lökhárítókkal 5 milliméterrel nőtt a hosszúság, a nem egész 3,85 méteres alap Swift azonban még mindig kis külméretű a kisautók között is
Suzuki Swift, 2020 - méretek
Hosszúság [mm]
Szélesség [mm]
Magasság [mm]
Tengelytáv [mm]
Csomagtér [l]
3845 (Sport: 3890)
1735
1495 (4WD: 1520)
2450
265-947
Hirdetés
Az új hűtőmaszkba alapáron kerül a távolságtartós tempomat szenzora
Azon túl, hogy megújult a hűtőmaszk, meg persze érkeztek friss felnik, színek és sötétebb betét a műszerfalra, a motorpaletta lényegében lecserélődött.
Nincs már egyliteres és turbós Swift, ellenben immár alapáron jár a hibridrendszer. A 12V-os lágy hibridség eddig sem állt messze a modelltől: már tavaly megkapta az 1,2-es szívó benzines is. Idén aztán azon túl, hogy a hibrid akkumulátorát 3-ról 10 Ah-s egységre cserélték, benzinmotorját a K12C-ről a K12D-re váltották. Bár a két egység között csupán egyetlen betű a különbség, az "egykettes" rövidebb löketű lett, hengerűrtartalma pedig szinte egy robogó-blokknyival, 45 köbcentivel csökkent (1242-ről 1197 cm3-re), változott a sűrítési arány is, és bizony csökkent a teljesítmény (90-ről 83 lóerőre), valamint a forgatónyomaték is - 120-ról 107 newtonméterre. Mindez kevéssé érezhető, hiszen a nyomatékcsúcshoz tartozó fordulatszám 4400-ról 2800/percre csökkent, továbbá a nagyobb kapacitású lítium-ion akkumulátorral többet dolgozhat a 3 lóerőnyi teljesítményt és 50 newtonmétert mozgósító ISG villanymotor, ami persze nem csak a hajtásba segít, a hidegindításon túl a motort is indítja, meg persze fékezési energiát hasznosít.
A műszerfal ma is gusztusos és jól áttekinthető, a fémes betét sötétebb szürke lett
Kisautós mércével teljesen korrekt a helykínálat és a kényelem is
Nem kicsi, 267 literes a csomagtér alapmérete
Szigorúan nézve és a katalógusadatokat böngészve persze feltűnhet, hogy néhány 10 kilogrammot felszedett a Swift, s ez a szerényebb teljesítménnyel bizony rosszabb gyorsulást ad, a valóságban azonban ez kevéssé fájó. Igaz, hozzá kell tegyem, hogy a koronavírus szempontjából is biztonságos menetpróbán egyedül autóztam, s nem is vagyok az a sofőr, aki akár a 83-90 lóerős teljesítmény folyamatos kihasználásával autózna. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne szeretnék dinamikusan autózni, ám csak módjával, s inkább a mozgási energia, azaz a sebesség megtartására törekszem, mintsem a sokszori gyorsításkora. Ilyen szempontból pedig továbbra is nagyon jó már egy alap Swift is. Sablon kisautós (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) futóműve kellően stabil, így nemigen kell a kanyarok előtt lassítani, a kormányzás pedig legalább annyira élménydús, közvetlen és kommunikatív, mint amennyire stabil az amúgy csillapítást is adó futómű.
Bár a katalógusérték szerinti 100-as sprint a korábbinál gyengébb, érzésre - egy személlyel - egyáltalán nem lomha az alap Swift sem (Fotó: Láng Péter Photography, a galéria dinamikus fotói szintén)
A Swiftnek ma ez, a vezethetőség az egyik erénye, de kényelme és a helykínálata is teljesen korrekt, a fogyasztása pedig tényleg jobb lett.
A kézi váltós 1,2-es vegyes WLTP értéke 4,9 l/100 km. Ez simán hozható, sőt, országúton nem nagy mutatvány 4 liter alá vinni az étvágyát, ami egy akár családi használatra is alkalmas szuperminitől több mint meggyőző. Nem mellesleg az NEDC vegyes érték 3,9 l/100 km, az országúti abban a ciklusban 3,7 l/100 km, én pedig épp ennyivel hoztam a balatoni országúti autózást, pedig nem a fogyasztásra mentem, csupán higgadtan vezettem.
Hirdetés
A műszerblokkot épp hegymenet után fotóztam, országúton 4 liter alá vinni sem kihívás az 1,2-es lágy hibrid fogyasztását
A frissített Suzuki Swift műszaki adatai
Motor
1.2 Dualjet Hybrid 12V
1.2 Dualjet Hybrid 12V CVT
1.2 Dualjet Hybrid 12V 4WD
Swift Sport 1.4 Boosterjet
Hengerűrtartalom (cm3)
1197
1373
Hengerek/szelepek száma
4/16
Váltófajta/-fokozat
kézi/5
CVT
kézi/5
kézi/6
Teljesítmény [LE (1/min)]
83 (6000)
130 (5500)
Nyomaték [Nm (1/min)]
107 (2800)
235 (2000-3000)
Végsebesség [km/h]
180
175
170
210
Gyorsulás 0-100 km/h
13,1
12,2
13,8
9,1
Kombinált fogyasztás -NEDC/WLTP [l/100 km]
3,9/4,9
4,1/4,6
4,2/5,5
4,7/5,6
CO2-kibocsátás -NEDC/WLTP [g/km]
88/111
94/121
95/123
107/127
Saját tömeg [kg]
865-911
925-946
975-991
1020-1021
Megengedett össztömeg [kg]
1365
1375
1420
1445
A Swift Sport is lágy hibrid lett, 1,4 literes Boosterjet motorja a Vitara/SX4 S-Cross mintájára 48V-os rásegítést kapott, viszont elesett 10 lóerőtől
Higgadt autózással továbbra is meglepően takarékos - 5,5 l/100 km körül tartható - a Swift Sport fogyasztása is. Itt is van immár lágy hibridrendszer, ami villámgyors és észrevétlen stop-startot és hajtásrásegítést ad, valamint persze hasznosítja a motorfékezéskor amúgy elvesző mozgási egy részét. De van teljesítménycsökkenés is - a Swift kínálatában jelenleg egyedüliként turbós - benzinmotor 140 helyett már csak 130 lóerőt ad, ehhez jön még a némi tömegnövekedés, s vitathatatlan: a 100-as sprint szintideje 8,1-ről 9,1 másodpercre nőtt. Ez viszont valójában nem feltűnő. A csakis egyfajta, igencsak gazdag felszereltséggel, millió egyéb mellett alapáras sportülésekkel, a 17 colos alufelnik mögött izmosított fékekkel, közvetlenebb kormányzással és sportfutóművel szerelt Swift Sport továbbra is élesen reagál a gázpedálra. Már csak azért is, mert az ő hibridrendszere 48V-os, 14 lóerős, 55 Nm nyomatékú villanymotorral. Lehet vele továbbra is gyorsan, élesen menni, de lehet higgadtan is.
Hirdetés
Az alap Swiftnél 4,5 centivel hosszabb és persze cizelláltabb formájú a Sport
Az a sima és a Sport Swiftre is igaz, hogy zajszigetelésből kaphatott volna többet, ha például telefonálni akartam (amiben a Bluetooth mellett Android Auto és Apple CarPlay is segít), akkor a 130 km/órás tempó már soknak tűnt, 120-nál érezhetően kellemesebb a zajszint. Ennek ellenére nem bántom a Swiftet, épp az szerethető benne, hogy már az alapverzióban is van egy kis közvetlen játékosság - csökkentett teljesítménye ellenére is élénk benzinmotorjának, valamint a szerény tömegnöveléssel is 1 tonna alatti önsúlyának köszönhetően. Ha már növelés: az alapellátmány is bővült. Tessék megkapaszkodni, ma egy alap Swift is ad távolságtartós tempomatot, radaros vészfékrendszert, légkondit és LED fényszórót, ami a második felszereltségi szinttől már automata reflektoros. Nem üres szlogen, hogy ideje másként gondolni a Suzukira. Ha az árakra pillantunk, szintén növekedést láthatunk: míg tavaly decemberben, már szintén 12V-os hibridrendszerrel 3,39 millió forintról startolt a Swift, ma 3,99 millióról. Ebből a frissítés és a felszereltségbővülés miatti plusz mintegy 150 ezer forintnyi, a többi pedig a forint gyengüléséből ered. Nem tévedés, a Swift az aktuális generációjával már ismét Japánban készül, hozzánk is onnan érkezik. Ennek ellenére vonatkozik rá is az esztergomi modellekkel bevezetett, a 3 év általános melletti további 7 éves hajtáslánc-garancia, ami a jövőben is átlag feletti értéktartást szavatol.
A Swift Sport belterében piros betéteket, piros cérnás varrásokat kapunk
Továbbá előre már alapáron is hangsúlyos tartású sportüléseket, hátra a megszokott jó helykínlatot
A frissített Suzuki Swift árai
Listaár
Kedvezményes ár
Swift 1.2 Hybrid 12V 5MT 2WD GL
4 770 000 Ft
3 990 000 Ft
Swift 1.2 Hybrid 12V 5MT 2WD GL+
5 220 000 Ft
4 490 000 Ft
Swift 1.2 Hybrid 12V 5MT 2WD GLX
5 570 000 Ft
4 840 000 Ft
Swift 1.2 Hybrid 12V CVT 2WD GLX
6 090 000 Ft
5 360 000 Ft
Swift 1.2 Hybrid 12V 5MT AllGrip GL+
5 620 000 Ft
4 890 000 Ft
Swift 1.2 Hybrid 12V 5MT AllGrip GLX
6 170 000 Ft
5 440 000 Ft
Swift Sport 1.4 6MT Hybrid 48V
7 290 000 Ft
6 790 000 Ft
Hegyi utakon sem jött zavarba a Swift, jó pont, hogy váltója remekül kapcsolható, motorja pörgős
A jó értéktartás persze nem csak a garanciából, a jó árazásból is ered. Bár a 4 milliós Swift semmiképp sem tűnik olcsónak, ha tudásához, négyhengeres motorjához és alapáron is klímás, kihangosítós hifis ellátmányához mérjük, teljesen korrekt áron adják. Ráadásul az épp kibontakozó recesszióban érdemes ráébredni, már egy Suzuki, egy Swift is teljesen korrekt autó, ahogyan külföldi nyaralás helyett a hazai tájak, például a Balaton és környéke is mesés tud lenni, akár ősszel is, ahogyan bejártuk most (is) a Swifttel, ami persze egy hiper-szuper, modern és komoly autó azokhoz mérten, amelyekkel akár 20, vagy pláne 40-50 évvel ezelőtt jártunk a magyar tengerhez.
A Japánból érkező Swift továbbra is a hazai vevők egyik kedvelt kisautója, nem alaptalanul, a frissítés és a (lágy) hibridesítés után is jó kártyákat mutat fel
Ez egy fizetett reklám?
Rendszeresen használok egy ilyen autót (2019-es évjárat), és naphosszat tudnám sorolni a problémákat vele kapcsolatban. Pl:
– tolatókamera használhatatlan: rossz képminőség, kormányfordításra a segédvonal nem fordul
– csak bal elöl automata az ablak, de én sose tudom ott megállítani ahol szeretném
– ajtót szinte sose sikerül elsőre becsukni, csak ha berántom mint a budiajtót
– kormány nagyon messze van, így hosszútávon kényelmetlen (nem állítható)
– rükit sokszor nehezen veszi
– 5.-ben elfogy belőle a kraft, autópályán elég szenvedős menni vele.. még a régi 90 lovasból is..
És akkor az ára: alapáron még a távirányító se jár a központi zárhoz, a középső felszereltségi szintbe elég érdekesen választották meg az extrákat, a fullos meg majd 5 milla… egy 1.2-es kisautóért..
Ami mellette szólhat az a várható megbízható működés és várhatóan jó értéktartás.
Szintén 1 éve használom, szintén 2019-es, sima szívó 1.2 benzines, GL+, de Allgrip, az utolsók egyikét vettem meg tavaly.
Tolatókamera teljesen jó, használható, nincs vele gond, a segédvonal valóban nem fordul. Na és? Akkora szöget mutat, hogy simán fordulok vele tolatáskor. Itt sokkal inkább az a lényeg, hogy van, mint hogy mit nem tud.
Soha fel sem merült bennem hibaként, hogy nem minden ablak full automata, bármikor megállítom a bal egyet is ott, ahol akarom. Cserébe a tekerős hátsókat a gyerekek képesek nem teljesen feltekerni, azt kell mindig ellenőrizni.
Ajtók csukódnak rendesen, párszor tényleg előfordul, hogy nem csukódik rendesen, de olyankor gyakorlatilag a gravitáció húzta csak be. Ezzel sincs bajom.
Kormányt simán magamra állítottam először, azóta hozzá sem nyúltam. Múlt héten nyomtam le vele egy 5 órás / 460 km-es utat, semmi bajom sem volt.
Rükverc tényleg gáz, néha háromszor is kuplungolok, mire beveszi.
Autópályán 130-at simán tartósan autóztam múlt héten , előzéshez 150-re gyorsultam (természetesen német autópályán), nem vészes. Autópályás haladáshoz megfelelő a motor, inkább a tempomat hiánya zavaró, de az ilyenkor nagyon.
Ami nagyon tetszik, az a fogyasztása. Nálam 5.3 az átlag, összkerékkel, mindenféle hibridség nélkül. Egy Hondából ültem át, azt is nagyon imádtam, de ez is megmarad vagy 10 évig legalább.
Ezek tipikus suzukis fillérbaszások.
Tudom, hogy a gyár meg akar fogni minden centet, mert sok autónál az sokat számít … de egy rakás látványos helyen olyan bosszantó spórolásokat csinálnak és nyernek autónként 100USD- t , amik helyett a vevő szívesen fizetne inkább 200USD felárat, csak ne úgy legyen.
2 éve mondtam az asszonynak, hogy dobja el a gépét, egy új GL+ városi rohangálásra bőven jó lesz neki. Akkor első kérdésre 3,5-ért bárhol odaadták. Most 1 misivel több… Értem én, hogy fejlődünk, meg lassan lehagyjuk Bécset, de azért ideje lenne fékeznünk, mert elszédülök.
A mostani GL+ egyrészt magasabb felszereltséggel bír mint a 2018-as, másrészt hibrid, harmadrészt mindenki emelt januárban, nem csak a Suzuki (CO2 bünti). Ez van.
„Tolatókamera teljesen jó, használható, nincs vele gond, a segédvonal valóban nem fordul. Na és?”
Próbálj ki egyszer egy olyat amiben fordul, sokkal könnyebb tolatni vele. Nyilván akkor van előnye ha nem egyenesen akarsz tolatni. Én így nem is használom a tolatókamerát..
Ehhez a fícsőrhöz szerintem még plusz alkatrész se kéne, csak a szoftverben kéne írni pár plusz sort hozzá..
Ablak: mivel drágább egy automata ablak mint egy nem automata? 2 forinttal? kifizetném ha lehetne, de nem lehet. SX4-ben pedig meg tudom állítani ott ahol akarom, de ebbe nem..
Egyébként nem arról van szó, hogy szar autó, hanem arról, hogy egy jobb autóból ha beleülsz akkor idegesíteni fognak ezek az apróságok. Igen, nekem „jobb” autóm van, így idegesítenek ezek.
Amíg nem változtatnak jelentőset a formatervén addig sokan így is úgy is a „mi autónkat” és a régi Suzuki imázst látják bele. Inkább az Ignis, ott már meglépték ezt, meg amúgy is mókásabb autó, nem akar a „jobb autóból beleülők” igényeinek megfelelni.
Nagyon meglepődtem hogy Made in Japan. A mai világban ez nagy szó, már alig van ilyen.Régen, a 80-asok vége felé ezek a kis japánok voltak idehaza a vágyak netovábbjai: Daihatsu Charade, Mitsubishi Colt,Honda Civic (igen, akkor a Civic is ez a méret volt) stb. Szerintem mára ez az utolsó mohikán talán ami Japánból jön.A többit gyártják már mindenhol, méltatlannál méltatlanabb helyeken….(Törökország,pl.??? egy vicccc)
Sajna sokan eltűntek, vagy eltűnőben vannak : Mitsubishi nincs többé, nemhogy Colt,de más se, Nissan…inkabb hagyjuk,Daihatsu,hol lehet? Toyota még tartja magát,bár…vannak gondok,ehhez képest megnyugtató, hogy ez a kis gyár még stabilan megvan, és Japánból is megéri neki az export.
A fogyasztás meggyőző…kár hogy erőltetik ezt a hibrid dolgot,de ha már erőltetik, miért nem lehetett az új Jimnyt is azzal gyártani, hogy ne szűnjön meg az unióban…
Viszonylag sok „made in Japan” autó van még most is, sőt, várhatóan egyre több lesz, még az általad lehúzott Nissan berkein belül is… Ha sorra zárják be az európai gyáraikat, szerinted milyen gyártásból fognak érkezni a kocsik? 😀 A törökökkel kapcsolatban ócska ideológiát pufogtatsz, az ottani minőség felmérések szerint jobb, mint a Toyota City-beli, a török dolgozók pedig megtanultak japánul… A Mitsubishi átcsoportosítja erőit olyan piacokra, ahol hagyományosan erős(mily meglepő, Európa nem ilyen régió), a Daihatsu él és virul, csak nem nálunk(szintén mily meglepő), a Jimny pedig egy ősrégi alapokon nyugvó konstrukció, az előző generáció óvatos modernizálása, amivel semmiképp sem fért volna össze a hibridhajtás. Ahhoz az alapoktól át kellett volna dolgozni az egészet, és szinte biztos, hogy a legendás terepképesség is a kárát látta volna. Márpedig te lettél volna az első károgó, ha a Jimny nevet egy újabb tucat SUV-ra ragasztják rá, jól gondolom? 😀
Mint japótulaj családban felnövő ember mondom, a 80-as években biztos nem álmodozott senki japánról pláne az azok között is nem valami veretes Charaderól. Még a mostaninál is előítéletesebb és értelemszerűen tájékozatlanabb volt a köznép akkor, azt sem tudták mik ezek a márkák, többség rögtön abból indult ki hogy ami keleti az xar, mindegy hogy Togliattiból jön vagy messzebbről…
Valamikor a 90-es évek közepére tehető hogy elkezdtek emelkedni az japán márkák megítélése, de ehhez két dolog kellett: 1. elkezdtek szállingózni az osztrákoktól a használt autók (akkoriban nem EU tagként nagyon rácuppantak az osztrákok a japán modellekre, megjegyzem jogosan) 2. volt egy átfogó össztűz szinte az összes japán márkától (pl Mitsubishi Honda picit előbb, Nissan, Mazda Toyota kicsit később de a különbség 2-3 év), dizájn és technológia áttörésekkel és még korrekt árakkal.
Amikor egy 92-es Galanttal odaparkolt valaki egy Malacorrú mellé szerintem lejött hogy a japánok „megtanultak” autót gyártani.
Akkor úgy tűnt hogy övéké a világ, ehhez képest valami 5 év alatt bedőlt az egész, miután a Yen árfolyama elszállt, így duplán kénytelenek voltak elvinni a gyártást.
A Törökök vámúnióban vannak az EU-val és ennek köszönhetően a legnagyobb autóexportőr, persze ehhez kell hogy az EU is akarja ezt. Az új EU-Japán szabker megállapodás egyszerre fog rendet vágni a török és a brit autógyártás sorai között.
Valszeg hamarosan sokkal több japán autót fogunk kapni az öreg kontinensen.
Csalfa Romeo: Akkora kereslet volt a Jimnykre, hogy várólisták voltak. Mesélte nekem egy Suzuki értékesítő, hogy több telefonszám volt nála, ha érkezik egy, akkor feltétlenül hívja őket, mindegy milyen szín, mindegy milyen felszereltség.
Ez egyébként látszik az utolsó darabok árain: ha jól emlékszem, kb. másfélszeresére mentek föl az árak. Egy ilyet egy gyár nem hagyhat ki…bár a japán mentalitást sose fogjuk megérteni….
Most majd lesz kisteher, szerintem hamar meglesz hozzá az átalakítószet: kb. egy hátsó pad, meg két öv, rendőr nem nagyon fog akadékoskodni, csak műszakira kell kiszerelni…
Ez egy fizetett reklám?
Rendszeresen használok egy ilyen autót (2019-es évjárat), és naphosszat tudnám sorolni a problémákat vele kapcsolatban. Pl:
– tolatókamera használhatatlan: rossz képminőség, kormányfordításra a segédvonal nem fordul
– csak bal elöl automata az ablak, de én sose tudom ott megállítani ahol szeretném
– ajtót szinte sose sikerül elsőre becsukni, csak ha berántom mint a budiajtót
– kormány nagyon messze van, így hosszútávon kényelmetlen (nem állítható)
– rükit sokszor nehezen veszi
– 5.-ben elfogy belőle a kraft, autópályán elég szenvedős menni vele.. még a régi 90 lovasból is..
És akkor az ára: alapáron még a távirányító se jár a központi zárhoz, a középső felszereltségi szintbe elég érdekesen választották meg az extrákat, a fullos meg majd 5 milla… egy 1.2-es kisautóért..
Ami mellette szólhat az a várható megbízható működés és várhatóan jó értéktartás.
Szintén 1 éve használom, szintén 2019-es, sima szívó 1.2 benzines, GL+, de Allgrip, az utolsók egyikét vettem meg tavaly.
Tolatókamera teljesen jó, használható, nincs vele gond, a segédvonal valóban nem fordul. Na és? Akkora szöget mutat, hogy simán fordulok vele tolatáskor. Itt sokkal inkább az a lényeg, hogy van, mint hogy mit nem tud.
Soha fel sem merült bennem hibaként, hogy nem minden ablak full automata, bármikor megállítom a bal egyet is ott, ahol akarom. Cserébe a tekerős hátsókat a gyerekek képesek nem teljesen feltekerni, azt kell mindig ellenőrizni.
Ajtók csukódnak rendesen, párszor tényleg előfordul, hogy nem csukódik rendesen, de olyankor gyakorlatilag a gravitáció húzta csak be. Ezzel sincs bajom.
Kormányt simán magamra állítottam először, azóta hozzá sem nyúltam. Múlt héten nyomtam le vele egy 5 órás / 460 km-es utat, semmi bajom sem volt.
Rükverc tényleg gáz, néha háromszor is kuplungolok, mire beveszi.
Autópályán 130-at simán tartósan autóztam múlt héten , előzéshez 150-re gyorsultam (természetesen német autópályán), nem vészes. Autópályás haladáshoz megfelelő a motor, inkább a tempomat hiánya zavaró, de az ilyenkor nagyon.
Ami nagyon tetszik, az a fogyasztása. Nálam 5.3 az átlag, összkerékkel, mindenféle hibridség nélkül. Egy Hondából ültem át, azt is nagyon imádtam, de ez is megmarad vagy 10 évig legalább.
Tegyük hozzá, hogy nem pályára való autó. Megoldja, de nem oda való. Az S-Cross sem feltétlenül pályázós, pedig az komolyabb darab.
Ezek tipikus suzukis fillérbaszások.
Tudom, hogy a gyár meg akar fogni minden centet, mert sok autónál az sokat számít … de egy rakás látványos helyen olyan bosszantó spórolásokat csinálnak és nyernek autónként 100USD- t , amik helyett a vevő szívesen fizetne inkább 200USD felárat, csak ne úgy legyen.
Ha jól értem csak használod, nem te fizetted ki. Ha neked kellett volna, nyilván nem ezt választod.
2 éve mondtam az asszonynak, hogy dobja el a gépét, egy új GL+ városi rohangálásra bőven jó lesz neki. Akkor első kérdésre 3,5-ért bárhol odaadták. Most 1 misivel több… Értem én, hogy fejlődünk, meg lassan lehagyjuk Bécset, de azért ideje lenne fékeznünk, mert elszédülök.
A mostani GL+ egyrészt magasabb felszereltséggel bír mint a 2018-as, másrészt hibrid, harmadrészt mindenki emelt januárban, nem csak a Suzuki (CO2 bünti). Ez van.
„Tolatókamera teljesen jó, használható, nincs vele gond, a segédvonal valóban nem fordul. Na és?”
Próbálj ki egyszer egy olyat amiben fordul, sokkal könnyebb tolatni vele. Nyilván akkor van előnye ha nem egyenesen akarsz tolatni. Én így nem is használom a tolatókamerát..
Ehhez a fícsőrhöz szerintem még plusz alkatrész se kéne, csak a szoftverben kéne írni pár plusz sort hozzá..
Ablak: mivel drágább egy automata ablak mint egy nem automata? 2 forinttal? kifizetném ha lehetne, de nem lehet. SX4-ben pedig meg tudom állítani ott ahol akarom, de ebbe nem..
Egyébként nem arról van szó, hogy szar autó, hanem arról, hogy egy jobb autóból ha beleülsz akkor idegesíteni fognak ezek az apróságok. Igen, nekem „jobb” autóm van, így idegesítenek ezek.
Amíg nem változtatnak jelentőset a formatervén addig sokan így is úgy is a „mi autónkat” és a régi Suzuki imázst látják bele. Inkább az Ignis, ott már meglépték ezt, meg amúgy is mókásabb autó, nem akar a „jobb autóból beleülők” igényeinek megfelelni.
Nagyon meglepődtem hogy Made in Japan. A mai világban ez nagy szó, már alig van ilyen.Régen, a 80-asok vége felé ezek a kis japánok voltak idehaza a vágyak netovábbjai: Daihatsu Charade, Mitsubishi Colt,Honda Civic (igen, akkor a Civic is ez a méret volt) stb. Szerintem mára ez az utolsó mohikán talán ami Japánból jön.A többit gyártják már mindenhol, méltatlannál méltatlanabb helyeken….(Törökország,pl.??? egy vicccc)
Sajna sokan eltűntek, vagy eltűnőben vannak : Mitsubishi nincs többé, nemhogy Colt,de más se, Nissan…inkabb hagyjuk,Daihatsu,hol lehet? Toyota még tartja magát,bár…vannak gondok,ehhez képest megnyugtató, hogy ez a kis gyár még stabilan megvan, és Japánból is megéri neki az export.
A fogyasztás meggyőző…kár hogy erőltetik ezt a hibrid dolgot,de ha már erőltetik, miért nem lehetett az új Jimnyt is azzal gyártani, hogy ne szűnjön meg az unióban…
Viszonylag sok „made in Japan” autó van még most is, sőt, várhatóan egyre több lesz, még az általad lehúzott Nissan berkein belül is… Ha sorra zárják be az európai gyáraikat, szerinted milyen gyártásból fognak érkezni a kocsik? 😀 A törökökkel kapcsolatban ócska ideológiát pufogtatsz, az ottani minőség felmérések szerint jobb, mint a Toyota City-beli, a török dolgozók pedig megtanultak japánul… A Mitsubishi átcsoportosítja erőit olyan piacokra, ahol hagyományosan erős(mily meglepő, Európa nem ilyen régió), a Daihatsu él és virul, csak nem nálunk(szintén mily meglepő), a Jimny pedig egy ősrégi alapokon nyugvó konstrukció, az előző generáció óvatos modernizálása, amivel semmiképp sem fért volna össze a hibridhajtás. Ahhoz az alapoktól át kellett volna dolgozni az egészet, és szinte biztos, hogy a legendás terepképesség is a kárát látta volna. Márpedig te lettél volna az első károgó, ha a Jimny nevet egy újabb tucat SUV-ra ragasztják rá, jól gondolom? 😀
Mint japótulaj családban felnövő ember mondom, a 80-as években biztos nem álmodozott senki japánról pláne az azok között is nem valami veretes Charaderól. Még a mostaninál is előítéletesebb és értelemszerűen tájékozatlanabb volt a köznép akkor, azt sem tudták mik ezek a márkák, többség rögtön abból indult ki hogy ami keleti az xar, mindegy hogy Togliattiból jön vagy messzebbről…
Valamikor a 90-es évek közepére tehető hogy elkezdtek emelkedni az japán márkák megítélése, de ehhez két dolog kellett: 1. elkezdtek szállingózni az osztrákoktól a használt autók (akkoriban nem EU tagként nagyon rácuppantak az osztrákok a japán modellekre, megjegyzem jogosan) 2. volt egy átfogó össztűz szinte az összes japán márkától (pl Mitsubishi Honda picit előbb, Nissan, Mazda Toyota kicsit később de a különbség 2-3 év), dizájn és technológia áttörésekkel és még korrekt árakkal.
Amikor egy 92-es Galanttal odaparkolt valaki egy Malacorrú mellé szerintem lejött hogy a japánok „megtanultak” autót gyártani.
Akkor úgy tűnt hogy övéké a világ, ehhez képest valami 5 év alatt bedőlt az egész, miután a Yen árfolyama elszállt, így duplán kénytelenek voltak elvinni a gyártást.
A Törökök vámúnióban vannak az EU-val és ennek köszönhetően a legnagyobb autóexportőr, persze ehhez kell hogy az EU is akarja ezt. Az új EU-Japán szabker megállapodás egyszerre fog rendet vágni a török és a brit autógyártás sorai között.
Valszeg hamarosan sokkal több japán autót fogunk kapni az öreg kontinensen.
Csalfa Romeo: Akkora kereslet volt a Jimnykre, hogy várólisták voltak. Mesélte nekem egy Suzuki értékesítő, hogy több telefonszám volt nála, ha érkezik egy, akkor feltétlenül hívja őket, mindegy milyen szín, mindegy milyen felszereltség.
Ez egyébként látszik az utolsó darabok árain: ha jól emlékszem, kb. másfélszeresére mentek föl az árak. Egy ilyet egy gyár nem hagyhat ki…bár a japán mentalitást sose fogjuk megérteni….
Most majd lesz kisteher, szerintem hamar meglesz hozzá az átalakítószet: kb. egy hátsó pad, meg két öv, rendőr nem nagyon fog akadékoskodni, csak műszakira kell kiszerelni…